1-borza | boseg-elveg | elven-fogad | fogak-hiu | hiv-keszu | ketan-leske | lesut-mulok | mult-rajtu | rakat-szult | szuze-valam | valan-zugol
Fezejet
2510 III| kevés a fizetésünk.~– Legyen kétannyi! Jertek; kérjetek! No, csak
2511 III| bogarakból a pillangó, a kétéltűek közül a salamander, egy
2512 I | belsejében, körös-körül kétezer mérföldnyi távolban minden
2513 III| s legjobb vitézeim közül kétezeret magammal hozni kíséretül.
2514 II | amióta Bertezena meghalt, kétfelé szakadva, átkos meghasonlásban,
2515 III| szemein szikrákat okádva.~Kétféle áldozatot szoktak e bálványnak
2516 II | földre fektetve, farkával kétfelől a földet korbácsolá, s azon
2517 III| gyanítod ezt?~– Szokásom kétkedni, gyanakodni. Midőn Oldamúr
2518 IV | testi képmását is? Elemér kétkedve felelt a kérdésre:~– Nem
2519 III| visszalép. Átkarolta őt kétségbeesése teljes erejével.~– Oh, ne
2520 IV | olvasva le Dalma arcáról, kétségbeesve veté magát annak lábaihoz. –
2521 II | melyet vállaimra tettél, kétszerte erősebbnek érzem magamat.~
2522 III| Disabul, s kardját kirántva, kettéhasítá a hírnök fejét.~Azután kiesett
2523 IV | általa hívém a varchoniták kettészakadt országát ismét összeköthetni.
2524 II | volt, mint egy leopárdé, kettős selyemdolmány fedé, az alsó
2525 III| Ha egyet elnyelt a víz, kettőt csak nem nyelt el a föld.~
2526 IV | beszélsz?~– Lassan ölő mérget kevertem étele közé… – suttogá Halila,
2527 IV | elhatározó pillanatra, s mindazt kevésnek érzi, midőn a pillanat elérkezett.~–
2528 II | felé.~Dalma érzé, hogy a kéz, melyet kezében tarta, elhidegült. –
2529 III| összetalálkozánk.~– A végin kezdd… Győztetek-e?~– Sereged
2530 IV | sem találand reád; hadat kezdek miattad a fél világgal,
2531 I | kezdé azt. Ez időtől fogva kezdenek a farkasok mítoszi befolyással
2532 II | lesz fejezve, hogy újra kezdődjék a másik. A haldokló ne gondolkozzék
2533 III| feljött a láthatárra, akkor kezdődött a démon áldozata.~Egy nagy
2534 IV | szívem fölött, nyugodt valék, kezdtem büszke lenni erényem diadalára,
2535 IV | lováról, s palotája kapujától kezdve egész a sorompókig a nép
2536 IV | bajuszú törpe volt, kurta keze, de hosszú dárdája; az emberek
2537 V | hoztak elő, Dalma izmos kezébe fogá a nehéz pörölyt, s
2538 IV | jusson eszedbe, hogy akit kezedbe adok, ez üldözött angyal,
2539 IV | Reszketek előtted, uram.~– Érzem kezeden. Te félsz tőlem.~– Ez az
2540 IV | leendesz. Szólj, érdemes-e ő kezedre? Szép, bátor és nemesszívű?~–
2541 V | Dalma kezét. Ne hagyd őt kezeid súlyát kikerülni. Törd össze,
2542 IV | hatalmat, mellyel felruháztál, kezeidbe visszaadom, s többé nincs
2543 II | székeikben ülő alakok s kezeiket fölemelve üdvözlék. E csillagok
2544 V | a „dalitáncot”. Az ifjak kezeikkel a csatát utánozva táncoltak,
2545 I | nem volt az nehéz az ő kezeiknek, de nehéz volt a tatárok
2546 IV | fejedet vállamra, kezedet add kezeimbe.~A férfi bágyadtan hanyatlik
2547 IV | szédülve kerese támaszpontot kezeivel. Arca elsápadt.~– Uram,
2548 IV | megtört állás, a lehajlott kezek imádásszerűen összekulcsolva:
2549 III| harcol ellenem láthatatlan kezekkel? Te pokolbeli szörnyeteg
2550 II | paripámról, s megragadva két kezemmel az oroszlán száját, hátrarántottam
2551 IV | küldöttet.~Kubláj volt az, kezén a király egyetlen leányát
2552 I | rómainak, arról eredete kezeskedik; az ismert világrészeken
2553 II | vársz még?~– Egy baráti kézszorítást, Dalma. Négyévi távollét
2554 V | jelentek meg a férfiak, saját kezük szőtte öltönyökben a nők,
2555 II | hüvelykujjaikat összeszorított kezükbe fogták, s hanyatt fekve
2556 IV | akikre gyanúja van, hogy kezüket a holt sebére téve esküdjenek
2557 V | láncot önmaguknak.~Saját kezüktől elejtett vadállatok bőrébe
2558 I | nem volna olyan jó a mi kezünkben, mint azokéban, akik ezt
2559 III| bizonyságaul, hogy ő két kézzel szokott egyszerre harcolni.~
2560 V | szemérmesen tekintének daliás khagánjuk alakjára, büszke önérzettel
2561 III| trónodat, mely holtod után khagánunkat illeti, jogtalanul más kezére
2562 III| lenne ily fehér?~– Omér khánnal összetalálkozánk.~– A végin
2563 Uto| nemzethez, áthelyezve a khokonorhegyi szakadékok közé, szájába
2564 IV | dárdája; az emberek kötekedve kiabáltak utána:~– Hová viszed, te
2565 II | Mindenki férfinak hisz. Kiálltam a próbákat csatákban és
2566 III| Mindenféle emberek! – kiáltá Disabul. – Jöjjetek ide,
2567 III| Nem hagy el soha, akihez kiáltál.~E dalia volt Elemér.~Halila
2568 V | szemfedőt.~– Gyilkos! – kiáltának az emberek, visszaborzadó
2569 III| Ismét kürtszó hallaték, és a kiáltás más oldalról.~– Hírnök közelg.~
2570 II | a harc közepett ősz apád kiáltása hallatszott, ki kétségbeesetten
2571 II | Harminc év előtt hallám e kiáltást – szólt Oldamúr Dalmához
2572 IV | rettegéseimben Istenhez kiálték, e szóra egy férfi jelent
2573 IV | a földet.~A nép riadalt kiáltott. A törpe kirántá az óriás
2574 II | kél utána a hajnalodó nap. Kiáltsátok, hogy „Éljen a khagán!”,
2575 II | egyik őrtűz a másik után kialudt, csak én virraszték álmaidnál
2576 I | évről évre szaporodott, kibocsátott rajai majd hun, majd török,
2577 III| mint hogy szakálltalan, kiböjtöljön engem a világból, s én nagy
2578 II | értek. Kezei, lábai oly kicsinyek, oly finomak, izmai oly
2579 II | vércseppek felett:~– Amint e vér kicsordult, akként omoljon vére annak,
2580 III| együtt elhagyá a királyt.~Ez kidühöngött kedéllyel fordult Kublájhoz,
2581 IV | arca elhervadt, szemeiből kiégett a tűz, homlokát nem emeli
2582 I | vágott vele a levegőben, kiejtette azt a kezéből, s dühösen
2583 IV | soká. Elrejtém magam elől, kiért tiltott szenvedélyem hevült,
2584 III| kettéhasítá a hírnök fejét.~Azután kiesett kezéből a kard.~– Ég és
2585 II | fogyaszták népeit. Egyszer úgy kifáradt mindkét nép a harcban, hogy
2586 IV | közepett háborítá.~A bosszú kifejezése lassankint gúnyos kárörömbe
2587 IV | Halila nem bírta megérteni a kifejezést Dalma szemeiben; elszántan
2588 IV | szerelemféltő nő szemei képesek kifejezni.~– És bizonyosan ő is szereti
2589 II | emberfölötti erő és fájdalom volt kifejezve, szép feje meghajlott az
2590 I | engedve a varchonita nép kifejlődésének, s bár örökké harcot viselt
2591 III| ez ellen senkinek sincsen kifogása.~– De már meguntam ezt.
2592 III| Lekaszálom a földet, s ha kifogyok a földből, berontok az égbe.
2593 II | a kehelybe csorgaták a kifolyó vért, ünnepélyes hangon
2594 IV | Elemér…~Mint ki véletlenül kígyóra tapodott, sikolta föl egyszerre
2595 IV | oszlopok tarták, miknek kígyós tekervénye szent mondatokkal
2596 II | családjának férfiága előbb kihal, annak országa szálljon
2597 IV | hevesen Dalma. – Vége a kihallgatásnak. Ma kedvetlen vagyok. Ne
2598 IV | kíváncsisága bámulattá nőtt. – Kihez?~Elemér odahajolt hozzá,
2599 III| sírni lehet? – kérdé merész, kihívó hangon.~– Mit akarsz? –
2600 IV | azonnal! – szólt Kubláj, kihúzva kardját. – Hajtsd meg fejedet.~
2601 I | tíz napig tartó harcban kiirták hadát az utolsó emberig.~
2602 III| mahomedanizmus sem tudott kiirtani.~Az éjfél órájában, mikor
2603 III| észrevegyék, s bennünket kijátszanak.~– Még álmomban se hallja
2604 II | dámvad: az első hívásra kijött barlangjából, megrázta aranyos
2605 V | fiakat, szelíd leányokat, kikben tenmagad légy megdicsőülve.
2606 V | Tudom – felelt Halila kikelt hangon, s újra inte Kubláj
2607 III| Óh, hisz engem mindenki kikerül, mert jól tudják, hogy haragod
2608 V | Ne hagyd őt kezeid súlyát kikerülni. Törd össze, semmisítsd
2609 IV | csapásai látogatták, az övét kikerülte mind. A dögvész az egész
2610 IV | ül benne.~A szigetparton kikötnek. A hajós megállítja társát. –
2611 IV | tartózkodás tilta mindenkit ott kikötni. A hagyomány szerint ott
2612 V | hogy hívja fel mindazokat, kikre gyanúja van.~Halila csendesen
2613 III| versenyt, s ha nyilaikat kilőtték, elborították vele a napot,
2614 II | ha elbukom.~A rhabonbánok kimentek, s kürtszózat között adták
2615 II | várt, hogy utolsó szavait kimondja. Úgy szenderült el, mint
2616 IV | Halila ijedten tekinte rá. A kimondott név fölébreszté a Dalma
2617 I | ormai messze belátszanak Kína, Perzsia, India és Szibéria
2618 I | kezde bomlani; az, mely Kínához közelebb volt, nevezte magát
2619 I | megismerteték magukat Perzsiával, Kínával és Európával; a kínai olcsó
2620 IV | fordulatot akarva adni a kínos jelenetnek, mely a nép előtt
2621 IV | felsóhajtott:~– Igen.~Dalma arca kínosan vonaglott e szóra. „Elemér
2622 Uto| vaskályhát, mikor a tavasz kinyílik. – Így lett később belőle
2623 II | eljön, és a szív virágai kinyílnak.~– Én ki fogom tépni e virágokat,
2624 IV | volt nekem, nem gyöngédség: kínzás, üldözés, keserv volt, amit
2625 IV | keble majd megszakadt e kínzó kérdések alatt, arca elsápadt,
2626 III| csillag feljött, egyszerre kioltottak minden tüzet a sátorokban
2627 II | érzem magamat.~E szavaknál kipirult a férfilelkű gyermek arca,
2628 III| mogorva arcát, hirtelen kiragadá magát a máguszok kezéből,
2629 III| győztes hadsereg kezéből kiragadni a diadalmi zászlót. Dalma
2630 IV | épülve, kívül barna diófával kirakva, magas ereszeit cédrusfa
2631 III| oszlott. A kétségbeesett királlyal nem maradt más, csak Kubláj
2632 IV | Most másképpen lesz. A férj királya nejének, s a nő férjének
2633 III| Omér, ez az elűzött pásztor királyfiú, ki egy homokpusztát kapott
2634 IV | Neked tudni kell: e nő ama királyleány, kit nekem menyasszonyul
2635 Uto| soha nem élt királyoknak és királyleányoknak; de megértve, átgondolva
2636 III| helyetted azt? E pokolbéli királynak édes áldozat kell, s ha
2637 Uto| szájába adva soha nem élt királyoknak és királyleányoknak; de
2638 IV | riadalt kiáltott. A törpe kirántá az óriás kardját, s annak
2639 III| ordíta Disabul, s kardját kirántva, kettéhasítá a hírnök fejét.~
2640 V | sem hívott a hullához.~– Kire gyanakszol tehát, jó asszony? –
2641 V | kezeibe rejté arcát.~Végre hét kisded jött elő. Kis vezérök bátran
2642 IV | érzetében elfeledéd azon kisebb érzelmeket, mik mindennapi
2643 II | Ne legyetek zsarnokai a kisebbeknek, hogy rabszolgái ne legyetek
2644 III| szokott egyszerre harcolni.~Kíséretében ott lehete látni Jagárt,
2645 III| kétezeret magammal hozni kíséretül. Kopjáik hegyét láthatod
2646 III| Itt rosszul ütött ki a kísérlet, más térre kellett vinnem
2647 II | Félreloptuk magunkat a kísérőktől s felkerestük a fejedelmi
2648 III| gondolatjai az eltávozott leventét kísérték.~Jobb lett volna nem álmodnia
2649 III| mellyel szíved érzelmeit kísértém; ha úgy bántam veled, mint
2650 IV | támaszkodva, sápadtan, mint kísértet.~A holdfény úgy illik mindkettőjük
2651 IV | remegő kezét.~– Vőlegényed kissé szomorú fiú – szólt Dalma
2652 II | bírtad hirtelen lovad alól kiszabadítani, én hirtelen leszöktem paripámról,
2653 I | Te ősz kutya – monda egy kiszemelt vénnek –, lépj elő, hadd
2654 II | országnagyok és vének mind kitakarodtak a sátorból, s utánuk belépett
2655 Uto| félretettük, mint ahogy kitesszük a szobából a vaskályhát,
2656 II | szóltak a gyulák, s a középre kitették az ősi ereklyét, a szerecsendiókelyhet,
2657 III| mutogattak még prófétát kitömve, majd mutogatok én egyet.~–
2658 IV | szavaknál hevesen, végre kitört.~– Nem tudod, mit beszélsz,
2659 II | elcsüggedt fővel fogadta Dalma kitüntetését. Arcáról ismét eltűnt minden
2660 V | idomza tán minden mozdulatnál kitűnt a férfi-erőre szoktatott
2661 III| összeszólalkozott, egyet kituszkolva maguk közül, az megrángatta
2662 V | pihegő kebellel járult elé a kiválasztott hajadon, nem mert reá feltekinteni,
2663 IV | ígértél, őrültség volt tőlem kivallani.~– Szívedre hallgass, és
2664 IV | térdre bocsátkozék előtte:~– Kivallottam; megölhetsz. Ha elhallgatom,
2665 IV | szólani, és ez kellemes tárgy, kivált barátok között, mint mi,
2666 III| gyermekét, hogy tégedet kiváltson? Mindenki szereti gyermekét,
2667 III| hangulatot hasznára fordítani, s kiválva a többiek közül, a trón
2668 IV | hasonlítnak az élőhöz.~Dalma kíváncsisága bámulattá nőtt. – Kihez?~
2669 IV | én oltalmazlak, akármit kívánj, én megadom. Mondd el bizalmasan,
2670 III| egyesítéséért ezt még a közjó is kívánni fogja. A varchoniták, kiket
2671 II | magadhoz hasonlóvá tész, s azt kívánod tőlem, hogy ott legyek mindig,
2672 III| hörgé keserves gúnnyal.~– Kívánom egyúttal – szólt Elemér –
2673 IV | kezét.~– Tégy velem, mit kívánsz. Én kész vagyok.~Dalma megragadá
2674 I | elásott kardokon, arannyal kiverve, s nehéz pénzeiken.~Ezek
2675 III| volt. Ha csecsemő koromban kivetettél volna a pusztára, valamely
2676 II | legmagasabb bérceket sújtja.~– Kivéve azokat, melyek még a felhőkön
2677 II | két gyula állt elő, két kivont kardot fejeik fölött keresztbe
2678 III| Nem akarok urat ismerni kívülem. Ti szüntelen vigyáztatok,
2679 I | nép – ahogy e nevet görög klasszikusok szokták írni – e bércek
2680 I | is más kovácsolta; valami kóbor nomádfaj, melyet leigázott,
2681 V | dalokat verve; megszólalt a koboz és tilinkó, s míg az ifjú
2682 II | közeledék, melynek aranyos ködéből egy hófehér alak támadt
2683 III| egy élet esett volna érte kölcsön… Azért sem sírok. Még van
2684 I | rokonaiktól a szelídebb hajlamok, költőibb vallás, nemesebb éghajlat,
2685 II | mindenki eltávozott, egy könnycsepp nem jött szeméből. Midőn
2686 II | készen állt már.~– Lelkem könnyebbül és testem súlyosabb lesz –
2687 IV | neve – szólt az ifjú khagán könnyebbült kebellel. Ekkor a harmadik
2688 I | fölemelve a nehéz kardot, s könnyeden, mint egy pálcát megforgatá
2689 IV | szemei, arca ugyanazok. Könnyei és mosolygása, jövése és
2690 IV | Soha nem látom őt többet!~A könnyek elolták a fájdalom tüzét.
2691 II | országnagyok. Takarjátok el a könnyeket. Férfinak sírni, s férfit
2692 IV | megsemmisülve állt előtte, azután könnyekkel teltek meg szemei, s karjai
2693 IV | Ez minden boldogságod. Könnyem, ha távozol, mosolygásom,
2694 IV | ellenállás. Te azonban nagy könnyen hozzászoktál szerelméhez.~–
2695 II | szerette atyját, s a gyáva könnyet mégis visszafojtja.~Dalma
2696 IV | rettegve látta, hogy a khagán könnyezik. – Mit tettem én?~Dalma
2697 IV | leszek? Eredj – eredj.~– Könnyezni látlak, ha visszatérek,
2698 V | rabszolgákká lenni soha.~Szemei könnyeztek, midőn beszélt, a nép azt
2699 II | rhabonbánok és vezérek könnyezve álltak ágya mellett, a vénség
2700 IV | kellett végighaladnia.~A könnytől nem látta a világot, midőn
2701 III| Kubláj emír megrántá Disabul köntösét, s mondá:~– Uram király,
2702 II | estek el, s nem hull annak könyje gyermekei sírján.~A khagán
2703 V | állt mellette, trónjára könyökölve.~A gyászhangok mindig közelebb
2704 IV | kiálta Dalma irgalomért könyörgő arccal.~– Mit akarok? –
2705 IV | boruljunk e magas úr lábaihoz, s könyörögjünk előtte, hogy fogadjon el
2706 IV | elolvasni.~– Majd megtanulsz könyv nélkül is, jó léckirály.
2707 Uto| ültetve.~Az egyik firtatta a könyvalakú termékeket és a hírlapokat. (
2708 IV | felele, s leereszté hosszú köpenyét. – Az én nevem Kubláj emír.~
2709 V | hőskölteményeket daloltak, körbeállt a fiatalság, s eljárta a „
2710 III| harcban – angyal a baráti körben – egész ember a tanácskozásban. –
2711 IV | Túla partján, fehér sátorok köröskörül, mik alatt heverészett a
2712 III| Ha a nép közül, mely itt köröttünk áll, találkozik egy férfi,
2713 III| csavargatá a szél, annak szelíd körrajzait tüntetve ki.~Kubláj emír
2714 III| férfi állt meg a királyt körülálló testőrök karéjában. – Uram,
2715 II | Vezérek! – szólt Oldamúr a körülállókhoz, kik tiszteletteljesen vonultak
2716 II | és gyulákat behívta.~Azok körülállták a haldokló khagán ágyát,
2717 I | meséit regélték nekik.~Ott körülfogták Bertenezát, s áhítattal
2718 II | múlva ellenségtől voltál körülfogva. Ifjúi heved elragadt, hogy
2719 IV | mennyezete is tiszta fehér volt, körülfűzve zöld levélkoszorúkkal. E
2720 IV | paradicsom volt, mely a körüllevő országokat is táplálta,
2721 III| szenvedő vonásokkal, miket körülrepkedett szétbomolt hajzata, nagy
2722 V | leterítve, s zöld gallyakkal körültűzve állt a gyászravatal, mellette
2723 IV | előtt.~– Bolondokkal vagyok körülvéve? – kiálta Dalma, türelmetlenül
2724 IV | nélkül is, jó léckirály. Köszöntetem a felhőket odafenn.~– Kérlek,
2725 IV | dicsőségnek. Légy általam köszöntve királyom nevében.~Dalma
2726 IV | akarata ismét visszatért. Köszönve inte fölfelé.~– Érzem hideg
2727 IV | hosszú dárdája; az emberek kötekedve kiabáltak utána:~– Hová
2728 Uto| Schulrath-ig. Csak a cenzor kötelessége volt érteni az átkozott
2729 III| kezd, sem az ogurokkali kötését meg nem szegi, s örök ígéretek
2730 III| az olajág mellé kardot is kötni s legjobb vitézeim közül
2731 II | önfaját, s kemény szerződést kötött, mely megtiltá a további
2732 III| a szövetség ellen.~– Ki kötötte azt? Én nem. Ősapám tevé;
2733 III| kérődző állatok szövetséget kötöttek maguk között, hogy ezután
2734 II | azok, kik e szerződést kötötték, nem gondoltak arra, hogy
2735 III| ellenséges néppel szövetséget nem kötsz.~– Esküszöm rá!~– Hogy trónodat,
2736 II | ott pihennek a négyszögű kövek alatt, velök eltemetett
2737 I | voltak amaz avarok, kiknek követei a hatodik század második
2738 III| eltávozott hindu és fehér hun követek látszának visszatérni. –
2739 III| magát enni általuk.~A többi követeket meglepé a király szokatlan
2740 IV | a szív, a vágyak tárgyat követelnek maguknak.~– S te azt nagy
2741 III| látni Jagárt, a fehér hunok követét és Padmalanhát, az indukét,
2742 III| hát, mit hoztál? – szólt a követhez. – Vagy mit akarsz elvinni?~–
2743 III| sarkában egy hivatalnok következett:~– Uram, magas király! –
2744 Uto| becsületes Csehallom a következő referádát nyújtá be a rendőrtanácsosnak
2745 IV | előbb meghal, a másik azt követni fogja.~– Örömmel hallgatlak.~–
2746 III| hitnek még most is vannak követői Perzsia legészakibb részein,
2747 IV | Bármihez fogott, tetteit siker követte. A kard aranydicsőséget,
2748 III| monda Jagár, s a hindu követtel együtt elhagyá a királyt.~
2749 IV | Dalmának szinte jólesett most e közbejövetel.~Felült trónjára, s inte,
2750 IV | egy vezér arcát megalázta, közbeszólt:~– Tán kedvesed van itt,
2751 IV | gyulák és rhabonbánok erre közbeveték magukat, s félrevivék a
2752 III| észrevehető, midőn az izzó bálvány közelébe érve, annak fényétől megvilágosíttaték.~
2753 IV | lásd: e szűz alázatosan közeledik feléd; nem kívánja ő, hogy
2754 IV | kardját emelé.~Kubláj óvatosan közelge vissza, a két kard előbb
2755 III| adá a magára várató kényúr közelgését, ki fáklyakíséret nélkül,
2756 II | emlékezem.~Elemér gyöngéden közelíte hozzá.~– Nem jut-e eszedbe,
2757 IV | ízem mozdulni tud, addig ne közelíts, mert vezetőnek küldlek
2758 II | táltosok. Hivataluk valami közép volt pap és orvos között,
2759 IV | tréfálózni.~A törpe megállt a középen, megvetve lábát, mint egy
2760 III| hadam! Egész erdő a tenger közepére ültetve. Egy úszó város,
2761 II | ellenére hadat gyűjt, arra közerővel rárontsanak. A kötés vége
2762 III| egyesítéséért ezt még a közjó is kívánni fogja. A varchoniták,
2763 IV | eszmére jutottam, mellyel köznépünk szokott tért nyitni ábrándjainak.~–
2764 Uto| színművet fogom a letargiás közönséggel inhaláltatni Csehall úr
2765 III| A mi hercegünk ehelyett közönyösen lépett a hölgykoszorú közé,
2766 V | zengett.~E pillanatában a közörömnek egyszerre szomorú kürthang
2767 V | idejében; így állt Dalma is közöttük, vállain fényes párducbőr
2768 IV | e bűnre nincsen törvény közöttünk? Mert eset nem volt rá soha.~–
2769 Uto| maradt el. Talán egyéb is közreműködött, mint az exotische Dekorationen
2770 IV | névtelen” bűnről: – „Ha támad köztetek oly vétek, melynek most
2771 III| leány kezét, visszatartá őt közülük, s biztatva szóla hozzá:~–
2772 Uto| kell egy pár korrajzoló kontúrvonás.~Két cenzor volt ez években
2773 II | azon pillanatban, midőn te kopjádat hajítád reá, felszökött,
2774 III| magammal hozni kíséretül. Kopjáik hegyét láthatod hátad mögött.~
2775 IV | visszafordult, s félreütve az óriás kopjáját, elveté a magáét, s mint
2776 V | elszórt sírok beültetve lobogó kopjákkal, csak az ő lelke volt sötét.
2777 III| meg egy hosszú sor fénylő kopját a hajnal első sugáriban.~–
2778 IV | szokás. Nincs szükségem kopott babonáitokra. Isten nem
2779 I | mindegyike óriás, s a százéves kor náluk még csak öregségnek
2780 I | fejedelem, kinek király korában sincs mit enni, az ő leányára
2781 III| Megesküdjem-e még arra is, hogy korábban meghalok, mint khagánod?~–
2782 II | farkával kétfelől a földet korbácsolá, s azon pillanatban, midőn
2783 III| kardom Hát övem kinek kell? Kormánybotom? Süvegem? Itt van, vegyétek!
2784 III| örömnapja sem volt. Ha csecsemő koromban kivetettél volna a pusztára,
2785 IV | Nagyon szeretheti, mert egy korona helyett az ő szívét választja;
2786 II | urává tenmagadnak. Légy erős koronád terhét viselni, mely egy
2787 IV | e sugárt királyom saját koronája ágaiból töré le, itt küldve
2788 IV | azzal sietett trónjához, koronáját feltéve fejére, mintha e
2789 II | nem személyemnek, hanem koronámnak tartozol ezentúl. Még ma
2790 Uto| született. S ide kell egy pár korrajzoló kontúrvonás.~Két cenzor
2791 Uto| jóval később, egy enyhébb korszakban láthatott napvilágot: eredetiben
2792 III| fiatal gyermeket, s ha többi kortársaival összehasonlítám, sokkal
2793 I | kényelmet, gyermekeik felnőtt korukig nem jártak ruhában, törvényeik,
2794 III| az beomlik, ha mindjárt kőszikla is. Egyszerre három hadsereget
2795 III| tőrt, hajítsatok le magas kőszikláról, csak e rettenetes tűzbe
2796 II | körül csillagokból font koszorú. És íme, nyugot felől egy
2797 II | virágot a szirt fokáról, te koszorúnak fűzted azt a sírhalomra,
2798 II | megtagadta az élő Isten. Koszorútlan fővel fogok ülni, őseim
2799 I | s kardokat és nyilakat kovácsoljon belőle.~Ezek voltak a varchoniták,
2800 I | alatt negyvenezer kardot kovácsoljunk belőle. Ez terhes munka
2801 I | font vasat mind kardnak kovácsoltuk; de hogy mesterségünket
2802 I | bőrkötényét maga elé kötve, a kovácsüllő előtt veré a szikrázó vasat,
2803 IV | Kubláj megnémult, mint kit kővé változtattak.~ ~A Tula
2804 I | I.~Krisztus születése után ötszáznegyvenötödik
2805 III| Egyszerre három hadsereget küldék a lázadó rabszolga ellen,
2806 IV | számomra gyógyfüveket fog küldeni?~– Még az éjjel kell értök
2807 III| Háromszázezer hősöm halt meg; küldhetsz utánuk, ha akarsz, még háromszázezer
2808 III| gondolkozása zálogképeit itt küldi általam.~Ezzel egy utána
2809 IV | közelíts, mert vezetőnek küldlek a másvilágra!~Kubláj nem
2810 IV | inte, hogy vezessék elé a küldöttet.~Kubláj volt az, kezén a
2811 III| khagán ellen, ki oly merészen küldözi hozzád izeneteit, oly gyanúm
2812 IV | benneteket, férjeiteket is most küldtem el. Mi dolga asszonynak
2813 IV | koronája ágaiból töré le, itt küldve általam számodra egyetlen
2814 III| hölgykoszorú közé, mindeniket külön nyájasan üdvözlé, bátran
2815 III| Beérhette volna harcosaimmal. Különben ők azt állítják, hogy e
2816 II | mégis: miért vagyok én tőlük különböző?~– E rejtély okának titokban
2817 III| főkötővel cserélték fel? Minő különbség a szemek között? Amaz még
2818 V | Törvényeink nem ismernek különbséget – szólt Dalma. – Ha e nő
2819 I | öltönyt viselni, végre a különféle szomszédokkal érintkezés
2820 I | ogurok finomultak, nemesültek külső viseleteikben, házakat építettek,
2821 II | csattogása között, a harci kürt rivallása mellett, a paripák
2822 V | közörömnek egyszerre szomorú kürthang rivallt meg a háttérben,
2823 II | mindig távolabbról jövő kürthangja hirdeté, hogy egy vezér
2824 V | lefátyolozott nő haladt.~A kikiáltó kürtjébe fújt, és szólt:~– Dicső
2825 II | rhabonbánok kimentek, s kürtszózat között adták hírül a népnek
2826 II | melynek viharokkal leend örök küszködése.~– Legyen bárminő nagy,
2827 II | között a legutolsó, ki ajtód küszöbénél virraszt. Én nem ismerék
2828 IV | pillantást vetve vissza a küszöbről.~– Több hajnal nem jön föl
2829 II | szembe áll és élet-halálra küzd méltó tusát: király, király
2830 II | utat harcfejszéjével. – Ki küzdött akkor oldalad mellett? Ki
2831 IV | szigorún.~– Az ég tanúm, hogy küzdöttem soká. Elrejtém magam elől,
2832 IV | Eközben a két bajnok a küzdtérre lépett, az egyik egy négy
2833 IV | Kezében tartá az indulatok kulcsát. Susogva mondá Halilának:~–
2834 III| Halila kétségbeesetten kulcsolta át atyja térdeit.~– Atyám!
2835 Uto| századvégi olvasó, ha a kuriozitása rávitte, hogy ezt az elbeszélést
2836 IV | hosszú bajuszú törpe volt, kurta keze, de hosszú dárdája;
2837 III| borzad, s kit minden rossz kútfejének hisz, ők annak szentelék
2838 I | Tinektek vezértek van, kutyák? Mióta választanak a farkasok
2839 I | kiket rövidség okáért csak kutyáknak nevezgetett.~– Te ősz kutya –
2840 II | vállain alul értek. Kezei, lábai oly kicsinyek, oly finomak,
2841 IV | Dalma, biztató szavaid lábaidhoz láncolnak engem. Te nem
2842 III| elveszni engem! Ne taszíts el lábaidtól; végy nődül, én szeretni
2843 IV | előtt.~Fölemelé a leányt lábaitól, s csöndes, szenvedélyhagyta
2844 III| rézbálvány, szétterpedt lábakkal, öblös hassal, iszonyúan
2845 IV | vaskos karjaival megkapva lábszárait, olyant rántott rajta, hogy
2846 IV | szép-e? Ismerem talán? Hol lakik?~– Még eddig csupán szívemben.~
2847 IV | a földdel egyenlővé, ne lakjék fedél alatt, míg bűnét helyre
2848 IV | fellegborulásból… Ott fogunk lakni örökké… Ott fogunk örökké
2849 III| szövetségre minden körüled lakó nép fejedelmei éber szemekkel
2850 I | világ mind a négy részeiben lakók azt tarták, hogy ott a világ
2851 V | vagy, itt vétettél, itt lakolsz meg.~– De e nő engem félreismer.~–
2852 IV | hajókázni anélkül, hogy e lakot valaki észrevegye. Valami
2853 III| apró nép, aki körös-körül lakott, mind elpusztult már, vagy
2854 I | viseltek; amazok sátrak alatt laktak, státusbölcsészetük alapja
2855 III| esztendőben. Elég egy úr a földön, lám az égen sincs több nap egynél.
2856 I | határaiba, szétágazva hosszú láncolatban.~A rómaiak nevezik Imausnak,
2857 IV | biztató szavaid lábaidhoz láncolnak engem. Te nem is gyanítod,
2858 III| szépség láttára. Arcának lángba kelle jönni, szemeit zavartan
2859 II | szemei emberfölötti erő lángjaitól látszottak sugárzani.~–
2860 III| láttokra maga a vénség is lángokra gerjed, hogy képesek volnának
2861 IV | akarok? – szólt Elemér vadul lángoló szemeivel keresztülnézve
2862 IV | felháborít! – kiálta Dalma lángra gyúlt arccal, s inte, hogy
2863 III| tetszése szerint. Disabul lankadtan dőlt vissza trónjára.~–
2864 IV | azonban érzé, hogy szíve mind lassabban dobog. Vége közel volt már,
2865 IV | nem árulom magam, hogy ne lássak mást, mint azt, s szívem
2866 IV | visszatérek, mosolyogni lássalak.~– Szegény asszony. Ez minden
2867 III| Disabul. – Jöjjetek ide, lássátok e leányt, s nézzétek meg
2868 II | sírjon, aki engem meghalni lát. Beszéld emlékeidet, hadd
2869 III| apró tömpe bajnok jónak látá e hangulatot hasznára fordítani,
2870 IV | árulója, a holt arcát nem látandja addig senki, ekkor egyszerre
2871 III| kaszás csillag feljött a láthatárra, akkor kezdődött a démon
2872 III| csúfja lettem. Ha az ogurnak láthatlan Istene van, legalább nem
2873 IV | boldog vagyok, ha arcod láthatom, s álmaid felett virrasztani
2874 IV | És mégsem vagy senki. Nem látja más alakodat, csak én… Ülj
2875 III| elrettenteni – szólt a leány –, ha látnád félisteni alakodat, egy
2876 IV | szemeim, tudod, hogy nem látnak meg minden apró férget.~–
2877 II | egymástól, hogy örömestebb látnók a tatárt, a perzsát urunknak,
2878 IV | E pillanatban hívatlan látogató zavará meg a khagánt. Kubláj
2879 IV | országait Isten sűrű csapásai látogatták, az övét kikerülte mind.
2880 II | a túlvilágon járt lelke látott, megdicsőült arccal beszélte
2881 III| reád, hogy szarvaid sem látszanak ki belőle.~A máguszok elszörnyedve
2882 III| hindu és fehér hun követek látszának visszatérni. – Magas király –
2883 III| megérkeztére vártak még, ki, úgy látszék, nagyobb ura volt a bálványnak,
2884 II | emberfölötti erő lángjaitól látszottak sugárzani.~– Az ég mondá,
2885 II | khagán, sok jó és rossz napot láttak együtt feljőni és lemenni.~–
2886 IV | kiálta le hozzá fitymálva. – Láttál-e már cserebogarat tűre szúrva?~–
2887 V | vállát és karjait engedé láttatni, miknek gyöngéd idomza tán
2888 III| mindegyik, oly bájolók, hogy láttokra maga a vénség is lángokra
2889 IV | lábaidnál.~Az országnagyok, látva, hogy Dalma mily hidegen,
2890 IV | hogy milyen halvány. A láz gyötörte éppen.~– Valóban
2891 IV | odanyújtá a kardot. Elemér lázas örömmel szorítá ezt szívéhez.~–
2892 IV | nem erény. Nézd e férfit e lealázott homlokkal. Kérdjed bűnét,
2893 IV | Az égre, úgy van. Mielőtt leáldoznék a nap, kedvesed karjai közt
2894 III| senki –, monda a király, s leányához fordult.~– Szelíden bánj
2895 III| szemek között? Amaz még leányé volt, ez már asszonyé. Amaz
2896 III| esztendeje minden újon született leánygyermeket a vízbe fojtatál. Ez a te
2897 V | tilinkó, s míg az ifjú szittya leányok hőskölteményeket daloltak,
2898 V | körül, délceg fiakat, szelíd leányokat, kikben tenmagad légy megdicsőülve.
2899 III| nézzétek meg jól: az én leányom ő. Szép, nyájas és jó erkölcsű
2900 IV | beszédünknek? Úgy. Igaz. Te egy leányról beszéltél, aki téged szeret.
2901 IV | emberiség számát felére leapasztá, az ő népe szaporodott.
2902 IV | Szellemed volt az, mi körülem lebegett mindenütt, a te arcod volt
2903 IV | megtanulsz könyv nélkül is, jó léckirály. Köszöntetem a felhőket
2904 III| hozható, egy kardcsapás nélkül ledönti őt trónjáról, s téged ültet
2905 IV | megéri, ránézve is utolsó leende.~Kubláj ijedten ugrott félre,
2906 IV | hogy mit akarok – felele, s leereszté hosszú köpenyét. – Az én
2907 V | meggyilkolt sebére téve leesküdni a vádat magáról. Szent a
2908 V | gyászravatal, mellette földig lefátyolozott nő haladt.~A kikiáltó kürtjébe
2909 IV | leányát vezetve, talpig lefátyolozottan.~Az emír földig hajolva
2910 IV | egy keskeny csónak úszik lefelé; az evezőn kívül még egy
2911 II | ellenségre.~– Bízd reám, hogy lefessem előtte képedet, szeretni
2912 I | tanácsot, s mire a két hó lefolyt, elkészültek a húszfontos
2913 I | ásattak ki velünk, hogy két hó leforgása alatt negyvenezer kardot
2914 III| ogurnak láthatlan Istene van, legalább nem ad neki enni, miként
2915 III| elvette tőle tíz, csak a legapróbb foszlány és töredék maradt
2916 IV | legszebb a nő. A szemérempír legbájolóbb színe az arcnak. Elemér!
2917 II | legszebb – legnagyobb – és legdicsőbb – a hazát – legjobban…~E
2918 III| szót rebegni ahhoz, kit legelébb meglát… A mi hercegünk ehelyett
2919 V | tisztelegve járultak eléje. Jött legelőbb hét agg rhabonbán, s a legvénebb
2920 II | fordult Dalma felé.~– Midőn legelőször vadászatra bocsátanak bennünket,
2921 IV | Ki hívott benneteket?~A legéltesebb hölgy, egy ősz tisztes matróna
2922 I | voltak a varchoniták, a legelvetettebb, a legszegényebb valamennyi
2923 III| megszólított szurtos-lisztes legény szétmosolygott a levegőben,
2924 III| is vannak követői Perzsia legészakibb részein, kiket a mahomedanizmus
2925 II | nemzetét szeresse? Miért állam legfelül, ha nem azért, hogy tudjon
2926 II | legközelebb hozzá, az ifjabbak leghátul maradva. Oldamúr megfogta
2927 III| amint került eddig még a leghitványabb is, ezentúl örüljön a legmagasabb
2928 II | ki gyermekkorodtól fogva leghűbb barátod volt?~Dalma nyugtalan
2929 I | foglalkozások, lovagiasabb harcok és leginkább írásismeretük, melynek sajátságos
2930 II | pillanatjai így múlnak el legkedvesebben tőlem, ha boldog emlékeiteket
2931 III| Tudtátok, hogy arra én legkészebb leszek, mert én nem őrzöm
2932 II | khagán ágyát, a vénebbek legközelebb hozzá, az ifjabbak leghátul
2933 III| Álmodd azt, a mi legmagasabb, legmerészebb gondolatja lehet a léleknek,
2934 II | törvénytételben pálmaágat kezembe.~– A legnehezebb próba még hátravan. Karodnak
2935 I | szokták írni – e bércek legrégibb ura, vassal szokott innen
2936 I | varchoniták, a legelvetettebb, a legszegényebb valamennyi rabszolgafaj
2937 II | hófehér alak támadt elő, legtöbb csillaggal ősz feje körül;
2938 IV | fogadjon el téged rabszolgálói legutolsójának.~Dalma rendbeszedé lelki
2939 V | legelőbb hét agg rhabonbán, s a legvénebb végigsimítva ősz haját,
2940 I | soha sem bírta azt többé legyőzni.~E szittyafaj azután évről
2941 IV | szemek, e megtört állás, a lehajlott kezek imádásszerűen összekulcsolva:
2942 IV | gyászba öltözött vádlott lehajtott fővel lépett Dalma elé.~–
2943 IV | inte fölfelé.~– Érzem hideg lehelleted. – S azzal ajtóőreit szólítá.
2944 IV | Arcodat ne! Elhervadna lehelletemtől. – Te áldott teremtés. Ki
2945 IV | gyanakodó szem, az asszonyt lehetetlen lett volna meg nem ismernie
2946 IV | én is azt választanám, ha lehetne!~Halila rettegve látta,
2947 IV | volnál, milyen boldogok lehetnénk együtt, míg most meg kell
2948 II | seregekkel, és sietve jött jelen lehetni az új khagán beiktatásán.~
2949 III| trón elé lépett s fejét lehető magasra emelve, mondá:~–
2950 II | szavakkal szemeit csendesen lehunyta az agg, s kezét mellére
2951 I | valami kóbor nomádfaj, melyet leigázott, volt arra kárhoztatva,
2952 II | hozzá:~– Oldamúr, az idő lejárt, készülj a hosszú útra!
2953 III| Mit teendsz?~– Mit teszek? Lekaszálom a földet, s ha kifogyok
2954 I | alatt türelmesen, mint a lekaszált fű, s a kínai bölcsek nem
2955 IV | teremtve, tán a csillagok is lekívánkoznának onnan – ha szívük volna.
2956 II | még a mennyországban sem leled fel többé.~Dalma arcáról
2957 IV | közel volt már, csak néhány lélegzete lehetett még hátra. Elemér
2958 III| legyen rövid.~A hírnök nagy lélegzetet vőn, és beszélt:~– Hajóidat,
2959 IV | tulajdon képmásod testben és lélekben, saját másolatod asszonyi
2960 IV | meg kell ölnöd, hogy olyan lélekké tégy, miként magad… Te is
2961 II | vízbe hányatott: én nyugodt lélekkel fogadtam, amit Isten adott,
2962 III| legmerészebb gondolatja lehet a léleknek, és én valósítani fogom
2963 II | hanyatt fekve visszatarták lélekzetüket erővel, s ily helyzetben
2964 IV | hagyták el a termet.~– Mi lelhette a khagánt? Sohasem voltak
2965 IV | s azon gondolat támadt lelkében, hogy az ajánlott menyasszonyt
2966 III| Szeplőtelen hajadon, szállj lelkedbe és örülj, hogy tisztán jutsz
2967 IV | rád a túlvilágon… Imádlak… Lelkedet bámulom… Szellemed volt
2968 IV | titkos ösztön azt súgja lelkednek, légy hideg irántam?~Halila
2969 II | marad. Az ég a megdicsőült lelkeké, de a hamvaknak is van joguk
2970 IV | hazában, s mintha még a lelkeken is áldás volna, még a bűn
2971 II | tennéd e fogadást. Az erős lelkeknek ellenségük a sors: a villám
2972 IV | ne hágjak. Azt nem venném lelkemre. Sikolts, ha csizmám orra
2973 IV | sem biztatott soha.~Dalma lelkén reménysugár kezde keresztültörni. „
2974 III| harcos sietett a király elé, lelkendező szóval kiáltva:~– Hatalmas
2975 IV | gondolat terhe alatt, mely lelkére súlyosult.~E percben egyszerre
2976 IV | reszkettek a kéjtől, mely lelkét elfutotta.~E percben halkan
2977 III| ha jó barátja, legyőz lelkével.~Disabul arca sötétvörös
2978 IV | legutolsójának.~Dalma rendbeszedé lelki erejét.~– Kelj föl, királyi
2979 IV | dicsőséget akarsz abban lelni, hogy~– Az az utolsó csepp
2980 I | durva üldözők nemsokára lelőtték az anyát nyilaikkal, mint
2981 IV | körültekinte:~– Hol vagyok? Mi lelt?~– Elszédülél, uram.~– Miért
2982 IV | megütődve távoztak el:~– Mi lelte a khagánt? Sohasem bánt
2983 II | láttak együtt feljőni és lemenni.~– Mi hírt hozál a jóslatokból? –
2984 IV | szerettem nagyon.~– Tudtál volna lemondani – szólt Dalma szigorún.~–
2985 IV | azon női szívet, mely ennyi lemondásra képes.~– És te miért nem
2986 II | túlvilágon is, mert amiről itt lemondasz, azon üdvöd még a mennyországban
2987 IV | nálamnál. Pedig jobbnak kell lenned, mert erősebb vagy. Elemér
2988 III| Halila égből szállt magas lénynek tekinté a délceg, bátor
2989 II | és karcsú volt, mint egy leopárdé, kettős selyemdolmány fedé,
2990 II | ravatalra fekszem, ő a trónra lép – leáldozó hold hadd lássa
2991 II | szólt az, most teneked. A te lépcsőid a trónhoz vezetnek fel,
2992 II | trónhoz vezetnek fel, az én lépcsőim a sírbarlangba le.~Ekkor
2993 III| Halila apja intésére a trón lépcsőjére visszaült.~– Tudd meg tehát –
2994 III| Halila félve kelt föl a trón lépcsőjéről, s reszketve fogta meg atyja
2995 III| emelvény volt a trón, két lépcsővel, tigrisbőrrel beterítve,
2996 V | férfiak egyenként végig lépdeltek előtte, kérdezve: „van-e
2997 V | a szekeret, melyen fehér lepellel leterítve, s zöld gallyakkal
2998 IV | szeretett.~Kubláj meg volt lepetve. Kénytelen magában elismerni,
2999 III| őt nőül venni? Szóljon, lépjen elő.~Mély csend fogadta
3000 IV | lerogyott térdére, s arcát ágya leplei közé takarva, sírt keservesen~–
3001 IV | egyszerre felrántod róla a leplet. És akkor az, ki neki szerelmese
3002 III| elejtett kardjára talált lépni, s annak csörrenése felriasztá.~–
3003 II | Midőn végre az utolsó férfi lépte is elhangzott, midőn egyedül
3004 II | elé.~– Ifjú khagán, trónra lépted előtt, ősi szokásaink szerint
3005 IV | szomorúan tekinte utánuk.~Míg lépteik hangzottak, hallgatózott,
3006 IV | festé azt, de az öröm, mely lépteit fogadta, mégis visszasugárzott
3007 IV | hallék többé semmi, akkor lerogyott térdére, s arcát ágya leplei
3008 III| pillanat múlva egy félmeztelen, lerongyolt öltönyű férfi állt meg a
3009 III| szemöldei alól, mint két leskelődő orgyilok, villámlott elő
|