1-borza | boseg-elveg | elven-fogad | fogak-hiu | hiv-keszu | ketan-leske | lesut-mulok | mult-rajtu | rakat-szult | szuze-valam | valan-zugol
Fezejet
4511 II | fajoknál, ideges fiatal szüzek, képzelethevítő szerek és
4512 I | szalagok közé fonták, s szűk, testhez idomult öltönyt
4513 III| A főmágusz eléje állt.~– Szűnj meg szavaiddal, Disabul;
4514 III| valamit.~A megszólított szurtos-lisztes legény szétmosolygott a
4515 IV | Láttál-e már cserebogarat tűre szúrva?~– Könnyű neked lóhátról
4516 III| galamb, egy paripa és egy szűzleány.~Oldamúr halálának hírére
4517 III| az egyetlen tizenhét éves szűzzel, ki az országban élt, s
4518 IV | tarka gyökérfából; az ajtók tábláiba csaták és áldozatok képei
4519 IV | Dalma.~– Megszöktem gyáván a táborból egy asszony miatt felelt
4520 II | emlékezem.~– S midőn hosszú táborutakon elesteledve sátorod árnyában
4521 IV | föl álommosolygó arcát, s tagjai reszkettek a kéjtől, mely
4522 IV | tekintetével találkozni. Tagjain szent borzadály futott végig.~
4523 IV | fázom, úgy reszketek. Hiába takargatsz. Perzsia minden préme sem
4524 IV | Dalma.~– Fátyola szégyenét takarja el; bűne házasságtörés.~–
4525 II | Vezérek és országnagyok. Takarjátok el a könnyeket. Férfinak
4526 IV | kigyulladt, s szemérmesen takarta azt el fátyolába. – Arcom
4527 IV | s arcát ágya leplei közé takarva, sírt keservesen~– Soha
4528 III| rabszolgáid fejeit rakatod tálaidra, akik felszolgáltak; most
4529 IV | tudom még, hogy szerelmem talál-e viszontszerelmet?~– Nem
4530 IV | elől, hol a gondolat sem találand reád; hadat kezdek miattad
4531 IV | virága. A kerek földön nem találandsz magadhoz méltóbbat.~– A
4532 III| mely itt köröttünk áll, találkozik egy férfi, aki téged nejévé
4533 IV | megyünk… Tehát a szellemek találkoznak a túlvilágon! Úgy boldogság
4534 IV | nem várt, hogy ily rögtön találkozzék vele.~– Ne még, ne még –
4535 III| egyéb!~– Egyébre is fogsz találni, Disabul – erős karokra.
4536 IV | gyomrodra, s amit azon kívül találok beléd szúrni, azt vedd úgy,
4537 IV | akit szeretni fogsz?~– Találtad.~– Kérlek: engedd meg, hogy
4538 IV | egyszerre három bűnvádlottat találtak az országban, e hallatlan
4539 III| békére.~– Engedelmes férfiút találtok bennem – szólt Disabul megvető
4540 I | mosolygó világon. E hegyek talapzatában van azon roppant zafírkő,
4541 IV | egyetlen leányát vezetve, talpig lefátyolozottan.~Az emír
4542 II | üdvözöld.~– Ifjú vezér, támadó csillag, országomat, melyet
4543 III| a tenger közepén vihar támadta meg. Elsüllyedt mind – a
4544 I | vasat, szikrázó gondolatok támadtak fejében.~– Hát e fegyver
4545 II | Adjátok kardomat, hadd támaszkodom reá; sokszor emeltem azt
4546 IV | szabad.~Dalma szédülve kerese támaszpontot kezeivel. Arca elsápadt.~–
4547 IV | népvándorlások éhhalált támasztának a földön, az ő országa paradicsom
4548 II | a harc, eszed hatalmát a tanácskozás, még szíved van hátra: azt
4549 V | kezeikkel a csatát utánozva táncoltak, közbe a hölgyek szelíd
4550 III| kinek lételét megholt anyám taníta tisztelni titkos magányunkban,
4551 V | bennünket hazát szeretni tanítál, szerelmedért jutalmazzon
4552 III| szemeidbe? Katonák! Vigyétek, és tanítsátok meg sírni! Ezer árbocos
4553 IV | előtt? Orozva jöttél ölni? Tanuld meg hát, hogy az oroszlán
4554 IV | fekhetik. Születése óta tégedet tanult imádni. Én neveltem őt,
4555 III| bizonyítéka a szemeknél, az kevés tanúság.~– Oh, uram, – szólt Kubláj
4556 IV | a nő, de ajkai rebegése tanúsítá, hogy zokogását alig bírja
4557 IV | körüllevő országokat is táplálta, nem volt szegény az egész
4558 IV | Mint ki véletlenül kígyóra tapodott, sikolta föl egyszerre Dalma,
4559 IV | szólani, és ez kellemes tárgy, kivált barátok között,
4560 IV | hallám.~– Hát azelőtt mi tárgya volt beszédünknek? Úgy.
4561 III| maradt meg a nekik szórt tárgyakból.~A nép szertebeszélte, hogy
4562 IV | Ahogy érett a szív, a vágyak tárgyat követelnek maguknak.~– S
4563 IV | Nevezd meg szerelmed tárgyát, s én Istenre fogadom, hogy
4564 III| mint gyűlöletem elvetett tárgyával, azt csak erényed tisztító
4565 IV | a falak belseje simított tarka gyökérfából; az ajtók tábláiba
4566 III| a levegőben, megvakarva tarkóját, mintha nem jutna hirtelen
4567 IV | a tisztaságban állott.~A tárogató-hangok jelenték, hogy a khagán
4568 I | órában izzadságaikat törlő társainak. – Hát azért készítünk mi
4569 I | felnőtt és ifjúvá erősödék, s társaival együtt durva bőrkötényét
4570 III| nyájasan üdvözlé, bátran társalgott velök, s tekintetében nem
4571 III| maga körül. Egyszer nők társaságában láttam meg őt. Az ország
4572 III| Dalma véletlenül jött a társaságba. Egy tizenhat éves ifjú
4573 IV | kikötnek. A hajós megállítja társát. – Uram, nem kellek tovább?~–
4574 II | hogy a kéz, melyet kezében tarta, elhidegült. – Ő halva van… –
4575 IV | zsámolyán is, s boldognak tartandja magát, ha egy mosolyodban
4576 I | völgyszorosaikba, s egy tíz napig tartó harcban kiirták hadát az
4577 III| fenyegetések tilalma alatt tartogatva a harcvágyó szörnyeteget.~
4578 IV | örömmel.~– Kezeim között tartom őt – suttogá Halila.~– Kit?~–
4579 Uto| kuriose Costüme.~Fenn is tartotta magát egész addig, amíg
4580 II | fejeik fölött keresztbe tartottak, s azokat hétszer összecsapva,
4581 IV | nyitni ábrándjainak.~– Böjtöt tartottál a „Dev”-ek napján, hogy
4582 V | akit e nő hívni fog, az tartozik kezét a meggyilkolt sebére
4583 IV | észrevegye. Valami szent tartózkodás tilta mindenkit ott kikötni.
4584 III| indukét, kik örökké udvarában tartózkodtak, minden évben megesketve
4585 II | személyemnek, hanem koronámnak tartozol ezentúl. Még ma eltávozol.
4586 V | őrjöng! – hebegé. – Én nem tartozom törvényeitek alá.~– Törvényeink
4587 V | melynek engedelmeskedni tartoztok haladéktalanul, és ha az
4588 III| magasztalástól.~– Az ég tartsa meg soká – hörgé keserves
4589 III| mint khagánod?~– Az ég tartson meg tetszése szerint. Disabul
4590 II | nyílt szív és testvéri kar tárul a hű szövetséges elé, kemény
4591 IV | míg egy kezével dühösen taszítá el magától a leányt, másikkal
4592 III| belőle; midőn a halál torkába taszítálak, még akkor is szerettél;
4593 III| égő bálvány nyílt torkába taszítandók, csupán Disabul, a király
4594 III| hagyj elveszni engem! Ne taszíts el lábaidtól; végy nődül,
4595 I | hadát az utolsó emberig.~A tatárfaj e csapástól fel nem bírt
4596 I | odanyújtá a nehéz pallost a tatárnak, ki amint egyet vágott vele
4597 I | kezeiknek, de nehéz volt a tatárok fejének; igazán négy kardot
4598 III| lázadó rabszolga ellen, ki Tatárországot hatalmába keríté, mindegyik
4599 IV | fecskét, miért tér vissza a tavaszhoz. A jó rhabonbán enyhébb
4600 II | sátort; az őrszemek mindig távolabbról jövő kürthangja hirdeté,
4601 I | körös-körül kétezer mérföldnyi távolban minden tengerparttól, melynek
4602 II | kézszorítást, Dalma. Négyévi távollét után e kegy nem illet-e
4603 IV | melyet mint nő viselt. Elemér távolléte által biztosítva érzé magát
4604 IV | és mosolygása, jövése és távozása oly tébolyítólag híven hasonlítnak
4605 IV | szólj.~Halila engedelmesen távozék.~Dalma reszketve emelé kezeit
4606 III| nemsokára levente csapatja élén távozni látszott a fölkelő naptól
4607 III| gyászoló epedéssel tekinte a távozó ifjú után, ki nemsokára
4608 IV | boldogságod. Könnyem, ha távozol, mosolygásom, ha jössz.
4609 IV | Takarodjatok!~A nők megütődve távoztak el:~– Mi lelte a khagánt?
4610 II | az asszonyokat.~A férfiak távoztukban bámulattól ellepve suttogák
4611 II | emberélet alatt oly messze távoztunk egymástól, hogy örömestebb
4612 IV | jövése és távozása oly tébolyítólag híven hasonlítnak az élőhöz.~
4613 IV | meg nekem, hogy boldoggá teended őt.~A leány zokogva hajolt
4614 IV | Istenre fogadom, hogy tieddé teendem őt, bárki legyen; elrejtelek
4615 III| jobb és bal felől.~– Mit teendsz?~– Mit teszek? Lekaszálom
4616 IV | Minden gondolatom imádság teérted.~– Köszönöm, köszönöm. Hadd
4617 III| Ez mind, mind csak álom? Tegnap volt, és ma nincs?!~Disabul
4618 IV | Bontsátok széllyel házát, tegyétek a földdel egyenlővé, ne
4619 III| akarata, mehessen ahova akar, tehesse amit kíván, legyen szabad
4620 III| megházasodjék? S még ha tehetnők is ezt, meglehet, hogy ő
4621 IV | az ő holttestén keresztül tehettem, s íme, láthatod, hogy nálad
4622 I | fiúban a szabad vadállat teje, s midőn felnőtt és ifjúvá
4623 II | jáspisfekete hajfürtei három tömött tekercsbe voltak fonva, fehér gyöngyfüzérek
4624 IV | oszlopok tarták, miknek kígyós tekervénye szent mondatokkal volt beírva,
4625 IV | mily hidegen, mily haraggal tekint a leányra, elkezdtek zúgolódni,
4626 III| égből szállt magas lénynek tekinté a délceg, bátor arcú ifjút,
4627 III| kedve hozzá? Én rangra nem tekintek, nem vagyok válogatós. Az
4628 II | hogy olvashasd, akármerre tekintesz, mert egykor szükséged leend
4629 II | eltiltá arról a szigorúbb tekintet.~Termetét, mely nyúlánk
4630 III| fognak, hogy szavaink súlyát tekintetbe vevéd.~A hindu követ megelégült
4631 IV | részesülend. Nézd, miként remeg tekintetedtől.~Jobban remegett Dalma az
4632 IV | emberek meg voltak bűvölve tekintetétől, senki sem tudott számot
4633 III| mernél szembe szállani. E tekintethez nem férhet gyávaság, ez
4634 II | lelked és karod erejét, ollyá tekintlek, mintha saját jobb felem
4635 IV | mint szerettél kedvesedbe? Tekints úgy, mintha hölgytársad,
4636 III| erényed tisztító tüzének tekintsed: te tisztán jöttél ki belőle;
4637 IV | a leány kezét, s élesen tekintve annak arcába, kérdé:~– S
4638 Uto| elnézése mellett.~A stratagéma teljesen sikerült.~Az én derék, becsületes
4639 II | gömbölyűek, idomzatosak, piros telt ajkai felett valami alig
4640 IV | előtte, azután könnyekkel teltek meg szemei, s karjai erőtlenül
4641 V | semmisítsd meg. Ölje meg a bakó, temessék el a hollók, sirassa meg
4642 IV | leány téged szeret.~– Azért temessem el?~Dalma indulatosan kiálta
4643 II | helyzetben el hagyák magukat temetni, s néha hetek múlva ásatva
4644 III| irtószele, s homokfellegekkel temette el. Én az utócsapatok közül
4645 IV | Nem vettem észre.~„Élve temettek el” – gondolá Elemér búsan. –
4646 IV | a kardot, s azzal együtt temették el. Elemér előre gondoskodott
4647 III| Én itt akarok maradni tenálad.~– Hm. Különös. Hogy a vér
4648 III| minden oda! Vitézeim a tengerfenekén fekszenek, gályáimat darabokban
4649 II | írja azt maga. Viharnak, tengernek, angyalnak és ördögnek van
4650 I | mérföldnyi távolban minden tengerparttól, melynek magas hegyeiről
4651 III| messziről kiálták: – Hírnök a tengerről!~Néhány pillanat múlva egy
4652 III| neki, hogy igya ki azt a tengert, melybe gályáim süllyedtek.~–
4653 V | szelíd leányokat, kikben tenmagad légy megdicsőülve. Élj sokáig.~
4654 II | ellenségeidnek, tegyen urává tenmagadnak. Légy erős koronád terhét
4655 II | ha csüggedt lemondással tennéd e fogadást. Az erős lelkeknek
4656 I | karddal annyi munkát lehet tenni, amennyit máskor negyvenezerrel.~
4657 IV | hallgatni tudj.~A hajós tenyerét nyújtá az ajándék elé, de
4658 IV | végigesett a fövényen, s nagy tenyerével megüté a földet.~A nép riadalt
4659 I | fűbe, fába, s bőség és öröm tenyésszen az egész mosolygó világon.
4660 III| vihar! – kiálta szakállát tépve a király. Hogy fuss a világ
4661 IV | Kérdezd meg a fecskét, miért tér vissza a tavaszhoz. A jó
4662 IV | alá futott, fejét annak térdei közé dugva, s vaskos karjaival
4663 III| nem saját leányodat, kit térdeidtől hurcolnak el.~– Jól van –
4664 II | Éljen a khagán!” s Dalmát térdeikre fektetett pajzsra emelték,
4665 III| szégyen és halálfélelem miatt térdeire roskadt, s meggyalázott
4666 III| a főmágusz, félrántva őt térdeiről, s elborzadva rajta, hogy
4667 III| jó, te szelíd leány. Ne térdelj lábaimnál. Jer keblemre,
4668 IV | hölgy. Előttem nem szokás térdepelni. – Oh, hagyd őt ott – szólt
4669 IV | többé semmi, akkor lerogyott térdére, s arcát ágya leplei közé
4670 II | Isten veled.~Elemér meghajtá térdét Oldamúr előtt, annak hideg
4671 II | selyemdolmány fedé, az alsó hosszú, térdig begombolt, sárga aranyvirágokkal,
4672 IV | Dalma szemeiben; elszántan térdre bocsátkozék előtte:~– Kivallottam;
4673 I | nem arany és nem smaragd terem azon hegyek keblében: ereik
4674 IV | országnagyok nejei jöttek be a terembe.~Dalma villámló tekintettel
4675 II | oly helyzetben, minőt nem teremte Isten, minőre nem gondoltak
4676 III| Valóban? Tudsz hadsereget teremteni a puszta földből?~– Le tudom
4677 IV | hogy erőtlen asszonnyá teremtett, kinek szenvedni, sírni
4678 IV | élő emberek számára van teremtve, tán a csillagok is lekívánkoznának
4679 III| Jertek! Tiétek vagyok!~A téren senki sem volt már, a népség
4680 II | szomorúan felsóhajtott.~– Terhedre van, hogy férfinak neveltelek?~–
4681 II | férfinak neveltelek?~– Nincs terhemre, apám. Karom megszokta forgatni
4682 I | kovácsoljunk belőle. Ez terhes munka nekünk; de én tanácsot
4683 II | ura önmagának. Erezve a terhet, melyet vállaimra tettél,
4684 I | futni, hogy amazokat másfelé térítve, gyermekét megszabadítsa
4685 III| Disabulhoz, s megfogá kezét.~– Térj magadhoz, király, még nincs
4686 I | hogy édes éltető melegség terjedjen szét fűbe, fába, s bőség
4687 III| Országunk hajdan a Bajkál-tóig terjedt, most e darab részt te bírod,
4688 I | selymét, bíborát idegen ország termé, neki csak az elvevésre
4689 Uto| egyik firtatta a könyvalakú termékeket és a hírlapokat. (Könnyű
4690 III| Hét állatot áldozának a természetnek mind a hét rendéből. A keserű
4691 IV | aranypénzt és aranykalászt termeszte országának. A rokonfajok
4692 IV | fejcsóválva hagyták el a termet.~– Mi lelhette a khagánt?
4693 III| szenvedély. Hófehér ruháját termete körül csavargatá a szél,
4694 III| szépséged, arcod, szemeid, termeted? Lennél inkább rút, törpe,
4695 V | Dalma elpirult, érezve, hogy termetére férfiak tekintete van függesztve.~
4696 III| ütött ki a kísérlet, más térre kellett vinnem gyanúmat.
4697 III| mely mint egy érc búzavetés terült el egyik hegyoromtul a másikig,
4698 IV | magát – szólt elgondolkozva tervén a nő.~– Kezet reá – szólt
4699 IV | hasonlít? Aki tulajdon képmásod testben és lélekben, saját másolatod
4700 IV | alatt azt mondá rólad, hogy tested ép.~– Hanem lelkem beteg,
4701 I | szalagok közé fonták, s szűk, testhez idomult öltönyt viseltek;
4702 IV | föltaláltad-e e tündértüneménynek testi képmását is? Elemér kétkedve
4703 II | hagyhass, örömest lennék testőreid között a legutolsó, ki ajtód
4704 III| meg a királyt körülálló testőrök karéjában. – Uram, hatalmas
4705 I | áhítattal hallgaták szavait. – Testvérek! Íme, parancsolóink ismét
4706 II | befogadod, mint barátságot, mint testvérérzelmet szívedbe, s szenvedéllyé
4707 II | elmondod, hogy nyílt szív és testvéri kar tárul a hű szövetséges
4708 II | ismerék soha sem anyát, sem testvért, sem szerető leányt; minden
4709 III| két seregem. Semmit sem tesz. Elég erős maradtam még
4710 II | midőn magadhoz hasonlóvá tész, s azt kívánod tőlem, hogy
4711 IV | Szerelmed öntudata nem tesz-e bátorrá? Tégy megbízottaddá,
4712 III| felől.~– Mit teendsz?~– Mit teszek? Lekaszálom a földet, s
4713 III| prófétai hírét, és mártírrá teszem, s ha nem mutogattak még
4714 III| élek, elbújjanak!~– Ez azt teszi, hogy készüljünk a harcra. –
4715 IV | letakarva; a vérehagyott tetem senkinek sem leend árulója,
4716 V | tudtotokra adom, hogy e nő „tetemre hív” benneteket általam,
4717 II | érzelmem csak körüled forog. Tetőled távol, fáj bennem a lélek,
4718 IV | ijedten ugrott félre, s tétovázni látszott.~– Pihenj meg –
4719 III| khagánod?~– Az ég tartson meg tetszése szerint. Disabul lankadtan
4720 I | kovácsolta kardok!~Az ifjaknak tetszett a szó, a nők is biztatták
4721 Uto| átgondolva egy élni akaró tetszhalott nemzettől.~Ez a mű, így
4722 V | oh, Dalma, ki népek urává tetted nemzetünket, légy erős,
4723 IV | maga elé. Bármihez fogott, tetteit siker követte. A kard aranydicsőséget,
4724 II | csillagok a nagy és nemes tettek, oh, király, és ez új alak
4725 II | neki hírt, hatalmat, hős tetteket, s megengedi, hogy túlélje
4726 II | terhet, melyet vállaimra tettél, kétszerte erősebbnek érzem
4727 III| Minek vagy itt? Szabaddá tettelek. Mehetsz, ahová akarsz.~–
4728 IV | khagán könnyezik. – Mit tettem én?~Dalma gyűlölettel fordítá
4729 III| Disabul ült egy leterített tevebőrön.~Még tartott az éj, midőn
4730 III| születtem volna, most tán egy tevehajcsár boldog neje volnék.~– Miért
4731 III| Odaadtalak volna az első tevehajcsárnak, ki kezedet megkéri. Most
4732 II | az, mely ellen fogadást tevél, s az alól nincs kivétel.~–
4733 IV | nekem, mely még ereidben tévelyg! Te nem tudod, mit cselekedtél,
4734 IV | nem jöttél segélyemre?~– Tevém azt, de nem vetted észre.~–
4735 III| közül egyedül futottam el tevémen.~Disabul mint a villámütötte
4736 III| hogy Omér khán két év előtt tevepásztor volt, s most fél Ázsia réme,
4737 III| kemény csapás. Húszezer tevét, százezer harcost veszíték
4738 Uto| zahlreiches Publikum ins Theater anzulocken.”~Az Isten áldja
4739 IV | szívem hideg legyen, mint a tied, ki már odafenn élsz.~A
4740 IV | én Istenre fogadom, hogy tieddé teendem őt, bárki legyen;
4741 IV | piroslik. Nem óhajtod-e, hogy a tieddel egyesüljön?~Halila e pillanatban
4742 II | sem volt oly nehéz, mint a tiéden lesz. Légy áldva még a túlvilágon
4743 III| meghallották szavam. Jertek! Tiétek vagyok!~A téren senki sem
4744 III| minővel a kalitkába zárt tigris, engedelmeskedni kénytetve
4745 III| volt a trón, két lépcsővel, tigrisbőrrel beterítve, melyet vastag
4746 III| egy cápát, egy ölyvet, egy tigrist és egy férfit.~Az édes áldozatnál
4747 III| ígéretek és fenyegetések tilalma alatt tartogatva a harcvágyó
4748 V | verve; megszólalt a koboz és tilinkó, s míg az ifjú szittya leányok
4749 IV | Valami szent tartózkodás tilta mindenkit ott kikötni. A
4750 IV | emelkedék föl szívében a tiltó gondolat: „Te nem lehetsz
4751 IV | Elrejtém magam elől, kiért tiltott szenvedélyem hevült, kértem,
4752 I | az ifjúra mutatva.~– Mit? Tinektek vezértek van, kutyák? Mióta
4753 IV | le szakállodat, emír, s tipord a sárba – szólt neki gúnyolódva. –
4754 IV | viselték.~A trón mennyezete is tiszta fehér volt, körülfűzve zöld
4755 IV | népek minden fényűzése a tisztaságban állott.~A tárogató-hangok
4756 V | parancsait.~A nép választottai tisztelegve járultak eléje. Jött legelőbb
4757 II | Oldamúr a körülállókhoz, kik tiszteletteljesen vonultak a sátor oldalaihoz,
4758 I | nemigen nagy buzgalommal tiszteltek; az ogurok finomultak, nemesültek
4759 II | fejedelmi hatalmamat, légy úgy tisztelve, miként én magam. Ítéleted
4760 III| tárgyával, azt csak erényed tisztító tüzének tekintsed: te tisztán
4761 III| magas király! – Nekünk tisztviselőknek kevés a fizetésünk.~– Legyen
4762 II | bízok, két nemzet életének a titka. Az avar és török nép, amióta
4763 III| áll egész fölfedezésed? Ha titkodnak nincs egyéb bizonyítéka
4764 IV | odarohanni hozzá, s ha el tudta titkolni szerelmét, lesz-e elég ereje
4765 IV | azt. Hiába nézed arcomat. Titkosírás annak minden vonalma, melynek
4766 II | férfit siratni dísztelen. A titok, melyet rád bízok, két nemzet
4767 III| véletlenül jött a társaságba. Egy tizenhat éves ifjú meglepetve lett
4768 III| tizenhét éves szűz kell, mert a tizenhetes szám előtte szent.~Disabul
4769 II | rózsaszínével arcán, minő tizennyolc éves gyermekeké szokott
4770 IV | volt rajta a mosoly. A nép tódulása nem engedte őt előre haladni.
4771 IV | felelet. Tán ismerőseid közül többekhez hasonlít?~– Csupán egyhez.
4772 III| Dobjátok vissza, hogy legyen a többinél – ordíta Disabul.~A katonák
4773 IV | mulatólakunkat, ennek magányában töltsétek boldogságtok első havait.
4774 III| kiálta ez dühvel. – Ha éhes, tömjétek meg kaviccsal.~A bálvány
4775 IV | gyűlöletéhez. Nem férjem: tömlöcőröm volt nekem, nem gyöngédség:
4776 II | jáspisfekete hajfürtei három tömött tekercsbe voltak fonva,
4777 III| engedékenysége; egy apró tömpe bajnok jónak látá e hangulatot
4778 V | kezeid súlyát kikerülni. Törd össze, semmisítsd meg. Ölje
4779 IV | királyom saját koronája ágaiból töré le, itt küldve általam számodra
4780 III| a legapróbb foszlány és töredék maradt meg a nekik szórt
4781 IV | asszony miatt felelt az töredelmesen. – Öless meg. Úgy érdemeltem.~–
4782 I | pihenő órában izzadságaikat törlő társainak. – Hát azért készítünk
4783 III| fogságban, de egykor ki fog törni börtönéből, s visszafoglalja
4784 II | ül a fejedelmi széken, a törökén Disabul, az avarén magam.
4785 I | közelebb volt, nevezte magát töröknek, amelyik Perzsiához esett,
4786 II | perzsát urunknak, mint a törököt, vad erkölcseivel, ördögimádó
4787 IV | Állítsatok a síkra egy törpét egy óriás ellenében. A törpe
4788 II | hallatszott, ki kétségbeesetten tört feléd utat harcfejszéjével. –
4789 II | folytatni fogja nemzetünk történetét; adja az ég, hogy soha vége
4790 IV | azt vedd úgy, mintha nem történt volna.~Eközben a két harcos
4791 IV | szívét, arcán mosolyban törve ki, midőn egyszerre jéghidegen
4792 II | a természet legszentebb törvénye az, mely ellen fogadást
4793 I | korukig nem jártak ruhában, törvényeik, isteneik nem valának, hajlék,
4794 V | tartozom törvényeitek alá.~– Törvényeink nem ismernek különbséget –
4795 IV | Első honalkotóink, kik törvényeinket megírták, hosszú cédrusfa
4796 V | hebegé. – Én nem tartozom törvényeitek alá.~– Törvényeink nem ismernek
4797 IV | az erényt is, s írnátok törvényeket, melyek nem büntetésről,
4798 II | törvény a hon java. Én e törvényen kívül mást nem ismerek.
4799 IV | gyilkos tette rá kezét. E törvényszék a Zomotor, a halálújítás.
4800 II | egyedül állani? Embereknek törvényt írt a természet: nekünk
4801 II | szereztem babért homlokomra, törvénytételben pálmaágat kezembe.~– A legnehezebb
4802 IV | hozzád ragaszkodik, királyi törzsnek egyetlen virága. A kerek
4803 I | emberi bűnök terhe alatt, s tövisekkel, szárazsággal, viharokkal
4804 IV | zavará meg a khagánt. Kubláj tolakodék elő, mosolygó pofával kérdezősködve
4805 IV | hogy a khagán jő.~A nép tolakodva nyomult elé. Az üdvkiáltástól
4806 II | velem, s én számon kérendem tőletek, amit rátok bíztam itt alant.
4807 III| máguszokföld alatti csöveken át tompa bőgést hallatának az izzó
4808 V | azt fölemelve, fogadást tőn, hogy Bertezena utódait
4809 III| hallatának az izzó bálvány torkából.~– Halld, Astaroth beszél –
4810 II | szívébe döféd, én fejét torkig hasítottam. Emlékezel-e
4811 II | keblén.~A férfiak zokogva tőrlék szemeiket.~Ekkor Dalma fölállt,
4812 III| hétszáz elefánt hátán emelt tornyok, mik ijedelmei voltak a
4813 III| Egy úszó város, aranyozott tornyokkal, lobogó zászlókkal, páncélos
4814 III| vagyok, verjétek szívembe a tőrt, hajítsatok le magas kőszikláról,
4815 IV | haldoklón ejte, s arcán egy torzvonása sem volt a fájdalomnak utána.~
4816 III| Disabul gyűlöletkifejező torzvonásait nemes arca csak egy mozdulatával
4817 II | kötött, mely megtiltá a további harcolást, s felszabadíta
4818 IV | itt kell maradnod, míg én tovaszállok? ugye, hogy elkomorodtál?…
4819 III| lenni. Egyszer harcjátékon tréfából azt mondám neki: „Mily szép
4820 I | bámulatában.~– Te nagy kutya! Tréfálni akarsz velem ugye, hogy
4821 IV | harcosoknak szabad volt egymással tréfálózni.~A törpe megállt a középen,
4822 II | teneked. A te lépcsőid a trónhoz vezetnek fel, az én lépcsőim
4823 IV | nem látta a világot, midőn trónjába ült.~– Uram, erősítsd meg
4824 III| kell? – kiálta fölemelkedve trónjában, s keserű jókedvvel széttekinte
4825 IV | pillanatig! – S azzal sietett trónjához, koronáját feltéve fejére,
4826 III| elborult arccal maradt ülve trónján. Senki sem meré őt háborítani.~
4827 III| tartva őt, ki elűzetett ősi trónjárói, s most szenved sötét fogságban,
4828 V | és e férfi szerelmesed. Trónod enyim.~– Tiéd a vérpad! –
4829 III| kötsz.~– Esküszöm rá!~– Hogy trónodat, mely holtod után khagánunkat
4830 III| Jobbomon fogsz ezentúl ülni, trónomon és szívemben első helyen.
4831 V | trónra, felültették. Hasonló trónról osztá egykor Bertezena parancsait.~
4832 II | adandod, hogy e napon az avar trónt elfoglalám. Figyelmeztetni
4833 III| mint hízik ő bele saját trónusomba, mikor kedvem van őt letaszítani
4834 II | Oldamúr. Még nem zöldült ki a tubafa ajtód előtt, mely a halottas
4835 IV | jóst, az gyógyszerül egy tubafa-ágat adott neki férje számára.
4836 IV | ingoványból, míg ő aludt, és e tubafa-gally is számára van letörve.
4837 III| óriássá egy poronty, s mint tudakozódik utánam, ha nem haltam-e
4838 III| lépcsőjére visszaült.~– Tudd meg tehát – szólt Kubláj –,
4839 IV | fájdalom volt nekem. Csak akkor tudhatnád, mennyire boldogította a
4840 III| fejcsóválva monda: – Te azt nem tudhatod, nagy király.~– De megtehetem.~–
4841 IV | bűnösöket keresitek föl. Nem tudjátok, hogy a büntetés jobban
4842 II | legfelül, ha nem azért, hogy tudjon egyedül állani? Embereknek
4843 IV | vonására figyeltek.~– Jól tudjuk, oh, uram – folytatá ravasz
4844 IV | menj oly messze, mert nem tudlak elolvasni.~– Majd megtanulsz
4845 IV | végtelen alázatossággal. – Ha tudnád, mennyire boldog ő, hogy
4846 III| becsületes ember közül nem ki tudnád-e ismerni a gyilkost – szemeiből?
4847 III| meg chorazani hadam, majd tudnám, melyiket válasszam?~Elemér
4848 IV | Dalma örömét elrejteni nem tudó arccal ragadá meg a leány
4849 III| bűntudatos lelket elárulja?~– Tudományodért sokat adhatna valami bolond
4850 III| trónra ülve, erről téged tudósítni kíván, s irántad való gondolkozása
4851 III| tudnak igen jól.~– Nagyon jól tudták ők, hogy aki őt meg akarná
4852 IV | Én szerettem nagyon.~– Tudtál volna lemondani – szólt
4853 III| hogy gyűjtsek ellene hadat. Tudtátok, hogy arra én legkészebb
4854 V | előttetek álló gyásznő nevében tudtotokra adom, hogy e nő „tetemre
4855 II | kinek mint ennen képmásom tudtul adandod, hogy e napon az
4856 III| meggyújták, mintha a föld tükrözte volna vissza az eget. E
4857 II | egyedül nőm, álomlátásban egy tündér szállott le hozzá, ki e
4858 II | minden vér elfutott, valami tündéri átlátszóság foglalta el
4859 IV | sokszor beszélt elérhetetlen tündérképekről. Kubláj összeveté azokat,
4860 IV | boldogtalanná.~– S föltaláltad-e e tündértüneménynek testi képmását is? Elemér
4861 III| arany pajzsaikon a nap tündökölt, dárdáik hegyével a leszakadó
4862 III| egyedül e rémséges vörös tünemény sugárza szét, a reszkető
4863 III| annak szelíd körrajzait tüntetve ki.~Kubláj emír megrántá
4864 I | omlottak fegyvereik alatt türelmesen, mint a lekaszált fű, s
4865 III| beszélsz hát? – kiálta bosszús türelmetlenséggel Disabul.~– Csak hallgasd
4866 IV | körülvéve? – kiálta Dalma, türelmetlenül lépve le trónjából. – Oh,
4867 II | szemeinkben eddig nem ismert öröm tüze égett. Végre hangzott a
4868 III| azt csak erényed tisztító tüzének tekintsed: te tisztán jöttél
4869 IV | könnyek elolták a fájdalom tüzét. Azután megnyugodva kelt
4870 IV | kővé változtattak.~ ~A Tula szigetén, magas nyírfáktól
4871 IV | közel.~– Most menjetek. A Tula-szigeten ismered rejtett mulatólakunkat,
4872 IV | jelent meg álmomban; lelkem túláradott a gyönyör miatt. Ez álom
4873 II | tetteket, s megengedi, hogy túlélje ellensége családját és nemzete
4874 II | Megkérdezéd-e a jósló szüzet a túlvilág felől?~– Éppen most beszélte
4875 II | eldobott virág az mind, a túlvilági üdvhöz képest.~– Semmi áldozat
4876 IV | férfi az erdő sűrűjében tűnt el.~ ~A hold fénye
4877 III| férni senkinek, embert nem tűr maga körül. Egyszer nők
4878 IV | Láttál-e már cserebogarat tűre szúrva?~– Könnyű neked lóhátról
4879 II | élet-halálra küzd méltó tusát: király, király ellen! Félreloptuk
4880 III| kőszikláról, csak e rettenetes tűzbe ne vessetek, oh, én irtózom
4881 V | boldogságot és jóllétet árasztál tűzhelyeink körül. Légy oly boldog egykor,
4882 IV | fog, s maga körül gyűjté udvara minden nagyjait, sorba veendő
4883 III| az indukét, kik örökké udvarában tartózkodtak, minden évben
4884 III| Disabul.~– Állítsd fel palotám udvarán, ott jó helyen lesz. Elő,
4885 III| maradtál velem; te skorpiószívű udvaronc, te aranyos légy, ki csak
4886 I | e csapástól fel nem bírt üdülni egész Dzsingiszkánig. Leszorult
4887 II | virág az mind, a túlvilági üdvhöz képest.~– Semmi áldozat
4888 II | fejedelemválasztást. A csapatok üdvkiáltása felhallatszott a völgyek
4889 IV | tolakodva nyomult elé. Az üdvkiáltástól reszketett az ég. Dalma
4890 II | amiről itt lemondasz, azon üdvöd még a mennyországban sem
4891 III| mindeniket külön nyájasan üdvözlé, bátran társalgott velök,
4892 II | alakok s kezeiket fölemelve üdvözlék. E csillagok a nagy és nemes
4893 II | kiket nem ismerek, ott fenn üdvözöld.~– Ifjú vezér, támadó csillag,
4894 IV | Megcsalhatni vélsz-e?~– Üdvözöllek, mint megszabadítómat. Ez
4895 IV | a nő szemébe.~– Te engem üdvözölni mersz. Megcsalhatni vélsz-e?~–
4896 IV | ifjút heves dobogásával üdvözölte, arca még szigorúbb vonásokat
4897 IV | Távozz előlem. Ha országos ügyeim végezém, hívatni foglak.
4898 IV | sorba veendő az országos ügyeket, hogy azok által mentül
4899 IV | nem gyöngédség: kínzás, üldözés, keserv volt, amit nála
4900 IV | Megszabadultam azoktól, akik üldöznek, és megszabadultam attól,
4901 IV | hogy akit kezedbe adok, ez üldözött angyal, kit csak te menthetsz
4902 IV | mennyire boldogította a halálra üldözöttet az, ki védelmére föllépett.
4903 III| jelen vagy, s védője vagy az üldözöttnek, ki szereted azt, akit senki
4904 I | megszabadítsa tőlük.~A durva üldözők nemsokára lelőtték az anyát
4905 I | varchonita nő geoug vadászoktól üldöztetve, ölében vitt csecsemőjét
4906 IV | föl a leányt. Melletted üljön ő.~– Ki kérdezett? – kiálta
4907 V | van függesztve.~A vezérek üllőt, kalapácsot és vasat hoztak
4908 IV | kezét kinyújtá a kereveten ülőé után.~Azon percben fölemelkedék
4909 IV | volt, egy híres nagyevő, ki ülőhelyében meg tudott enni egy borjút,
4910 IV | férfi bágyadtan hanyatlik ülőhelyére, szép arca elhervadt, szemeiből
4911 II | csatákban megöltek. Ott ültek őseid a szivárványok felett,
4912 IV | nem kívánja, hogy trónodra ültesd, elül ő annak zsámolyán
4913 III| ledönti őt trónjáról, s téged ültet bele. – Mondd e gyanút.~–
4914 V | Azon napok emlékére volt ez ünnep szentelve, mikor még a varchoniták
4915 II | csorgaták a kifolyó vért, ünnepélyes hangon mondva a hulló vércseppek
4916 V | botránkozva tekintének az ünnepélyt zavaró gyászhangra, Dalma
4917 V | V.~A honalapítás ünnepére összegyűlt szent berkeiben
4918 I | mindkét népnél volt egy nagy ünnepnapja az évnek, melyen a fejedelmek
4919 IV | gyilok volt, mely őt szíven üté, s melytől örökre megtanult
4920 IV | mozduljon, midőn kebelébe ütendi vasát…~– Oh, Dalma, szeretlek! –
4921 II | csatákban és tanácskozásban. Ütközet hevében szereztem babért
4922 III| vesszővel hadakozni, ahova én ütök, az beomlik, ha mindjárt
4923 III| Astaroth!~A harmadik üvöltés után a fekete oltárhoz léptek
4924 III| nézhessetek rá! Le fogjátok-e ugatni a sasokat az égből? Fenyegették-e
4925 IV | utolsó leende.~Kubláj ijedten ugrott félre, s tétovázni látszott.~–
4926 IV | Vonásról vonásra: szemei, arca ugyanazok. Könnyei és mosolygása,
4927 Uto| azt fundáltam ki, hogy ugyanezt, mint színművet fogom a
4928 III| van egy hadam. Ez a kettő úgyis csak szedett-vedett nép
4929 III| szövetséget esküvéseddel tedd újjá.~– Oh, kész örömmel – felelt
4930 II | aranyvirágokkal, a felső rövid ujjú, hasított, bíborpiros aranyzsinórzattal;
4931 III| tizenhét esztendeje minden újon született leánygyermeket
4932 IV | kell, mert hízeleg.~Az emír újrakezdé a virágos szókat, ájtatos
4933 Uto| durch exotische Decorationen und kuriose Costüme ein zahlreiches
4934 IV | bogárnak, hogy amíg ember él, undorral mondja ki annak nevét.”
4935 III| megöljenek?~– Az ezen bölcs urak dolga. Ők tudják, mire kell
4936 II | jelszó esküvés, melyhez uralkodásod napjai vannak mérve.~– Hívjátok
4937 III| felett őrködöm, gondolatoddal uralkodhatol rajtam; rabnőd leszek, ki
4938 II | űzik a futócsillagot, s uralkodnak mindazon ellenségeiken,
4939 IV | melynek élete attól függ, hogy uralkodója asszony ne legyen.~– Valóban:
4940 IV | Naponkint új öröm várt az ifjú uralkodóra; s az öröm, melyet mint
4941 II | országa szálljon a másik uralma alá, s így a varchoniták
4942 III| berontok az égbe. Nem akarok urat ismerni kívülem. Ti szüntelen
4943 IV | képzelemmel, mely az alaktalan űrben repkedett tétovázva, mint
4944 II | látnók a tatárt, a perzsát urunknak, mint a törököt, vad erkölcseivel,
4945 III| tenger közepére ültetve. Egy úszó város, aranyozott tornyokkal,
4946 II | megdicsőült hősök alakjaival tele úsztak az alkonyodó nap felé.~Dalma
4947 III| hullám, magam menekültem meg úszva, az ottveszett seregből.~–
4948 II | Még ma eltávozol. Első utad leend Disabul királyhoz,
4949 II | az idő becses. Készülj utadra. Napnyugat előtt megindulj.~
4950 IV | porrá, s nevét adjátok egy utálatos bogárnak, hogy amíg ember
4951 II | gyűlöletet és szerelmet. – Utáljam bármiként az életet, s óhajtsam
4952 V | ifjak kezeikkel a csatát utánozva táncoltak, közbe a hölgyek
4953 III| nőül ajánlva neki, ezt nem utasíthatja vissza. A leány szép, erényes
4954 IV | holtak számára zöldülnek, az útfélen saját maga számára is szedett
4955 II | erős akarat. Isten megírta útját a csillagoknak; embernek
4956 IV | vidékein keresztül vették útjokat, s midőn ez idő szerint
4957 I | elkülöníté egymástól, hogy utóbb alig maradt egyéb nyoma
4958 IV | vonultan a rhabonbánnal, az utóbbi szavaknál hevesen, végre
4959 III| homokfellegekkel temette el. Én az utócsapatok közül egyedül futottam el
4960 II | dicső fajodnak nem rosszabb utóda, folytatni fogja nemzetünk
4961 II | szövetségre, mely Bertezena utódai között él: elmondod, hogy
4962 V | fogadást tőn, hogy Bertezena utódait nem engedi rabszolgákká
4963 IV | áldá meg a haldokló Oldamúr utodát. Az áldás megfogamzott.
4964 Uto| UTÓHANG A „VARCHONITÁK”-HOZ~„Mennyi
4965 IV | derül agyamban!… Most látlak utolérhetlen nagyságodban, oh, én bálványom.
4966 II | hívni foglak – e földön utoljára…~A vezérek, országnagyok
4967 I | legelső, akik mindnyájan utolsók? Mióta mertek ti magatoknak
4968 IV | észre e gyáva, midőn keble utolsót dobban, hogy ajka csukva
4969 IV | fürteit:~– Vigyázz magadra az úton, az ég oltalmazzon. Légy
4970 II | hagytunk fel egyszerre a dámvad űzésével, hogy oroszlánra vadászhassunk,
4971 II | hófehér méneken nyargalva űzik a futócsillagot, s uralkodnak
4972 I | többé, aranylándzsákkal űzték vissza elleneiket. Érts
4973 II | lovaglánk a futó dámvadat űzve. Egyszerre egy forrás mellett
4974 V | V.~A honalapítás ünnepére
4975 IV | mondja ki annak nevét.” A vád, íme, feltámadt, a bajnokok
4976 I | volt már a fiúban a szabad vadállat teje, s midőn felnőtt és
4977 V | Saját kezüktől elejtett vadállatok bőrébe öltözve jelentek
4978 II | harcjátékon, vagy az oroszlánnal a vadászaton, vagy ellenséggel a csatamezőn,
4979 II | felé.~– Midőn legelőször vadászatra bocsátanak bennünket, egymás
4980 II | űzésével, hogy oroszlánra vadászhassunk, mely szembe áll és élet-halálra
4981 I | egy varchonita nő geoug vadászoktól üldöztetve, ölében vitt
4982 V | sebére téve leesküdni a vádat magáról. Szent a törvény,
4983 IV | erődet megtöré – s bűnöd vádja alól föloldalak!~Azzal délceg,
4984 III| parancsolna még a puszták vadjainak is. Oh, meg ne rettenj,
4985 IV | a magáét, s mint egy kis vadkan sebesen alá futott, fejét
4986 IV | törpe a vádlott bajnoka, a vádlóé az óriás. Ha a vádlotté
4987 IV | kebellel. Ekkor a harmadik vádlottat hozták elő, egy nőt lefátyolozva.~–
4988 IV | a vádlóé az óriás. Ha a vádlotté bukik, a bűnöst égessétek
4989 III| van – monda Disabul. – Ne vádolj azzal, hogy kegyetlen vagyok.
4990 V | Kubláj. Én ország-világ előtt vádollak, hogy nem vagy férfi, hanem
4991 IV | férfi, kit „névtelen” bűnnel vádoltak. A harmadik egy házasságtörő
4992 IV | hogy nem vagy az, mivel vádoltatál. Nevezd inkább apagyilkosságnak,
4993 IV | cimborált, honárulással vádoltatik~– Hazudsz! – kiálta Dalma,
4994 IV | ismerem e bűnt, mellyel vádoltatom.~– Szeretem, hogy nevét
4995 V | fiatal szűz jött ekkor elő, vadrózsával s liliommal koszorúzva.
4996 III| harmadik egyenesen a sivatagon vág ellene keresztül. Ha a föld
4997 IV | ment át tekintetében.~– Vágd le szakállodat, emír, s
4998 IV | által vérzem el. – Sebet vágnak a fán is, midőn új ágat
4999 II | meg szavunknak. Te hevesen vágtattál felé, én meg akartalak előzni,
5000 IV | Ahogy érett a szív, a vágyak tárgyat követelnek maguknak.~–
5001 IV | boldogság meghalni… Te is vágyódol oda? Ez örök álomországba,
5002 III| Szeretnéd megtudni, ha férfi vagyok-e? – kiálta rám büszke tekintettel. –
5003 II | nagyságát, Dalma. Feláldozni vagyont, nyugalmat, feláldozni magát
5004 II | szavakat mondá neki: „amit a vak sors eltévesztett, az ember
5005 IV | emberi, és én csak nő vagyok. Vakmerő voltam a sorsot hívni fel
5006 I | megszeretve, azt nőül nem kérte.~E vakmerőség haragra gerjeszté a nagykhánt;
5007 III| éber szemekkel néznek.~– Vakulj meg velök együtt, hogy ne
5008 II | jut-e eszedbe, midőn gyermek valál, kicsiny kis szőke fürtű
5009 III| kivetettél volna a pusztára, valamely fenevad felnevelt volna
5010 I | legelvetettebb, a legszegényebb valamennyi rabszolgafaj között, melynek
5011 V | hogy férjemért áldozhatnám valamennyit.~– Legyen tehát – szólt
5012 I | ha vesztünk? Van nekünk valamink, amiért drága az élet? Próbáljuk
5013 III| keserűen. – Esküdtess még meg valamire. Ha már benne vagyunk. Kérj
|