Fezejet

5014 I  |               törvényeik, isteneik nem valának, hajlék, épület kényelme
5015 II |           azonban a férfikor delén túl valánk már, midőn egyszerre mindkettőnknek
5016 III|               ellenségeskedés jelképe. Válassz közülök.~– E kenyeret… –
5017 III|           hadam, majd tudnám, melyiket válasszam?~Elemér elvevé az apródtól
5018 IV |          választania kellene, melyiket választaná?~– Valóban, erről mind beszéltünk –
5019 I  |            vezértek van, kutyák? Mióta választanak a farkasok maguknak fejedelmet?
5020 IV |               választja; oh, én is azt választanám, ha lehetne!~Halila rettegve
5021 IV |             hazáját kellene megölni, s választania kellene, melyiket választaná?~–
5022 IV |             korona helyett az ő szívét választja; oh, én is azt választanám,
5023 V  |            Bertezena parancsait.~A nép választottai tisztelegve járultak eléje.
5024 IV |       megbízottaddá, s én elődbe hozom választottodat. Te légy nő, és hódítsd
5025 IV |         magamat szívem fölött, nyugodt valék, kezdtem büszke lenni erényem
5026 IV |        keresztülütném, hogy soha el ne válhatnánk egymástól! Mit szólsz hozzá?
5027 II |                Erezve a terhet, melyet vállaimra tettél, kétszerte erősebbnek
5028 III|                e haláltól!~– De hát ki vállalja el helyetted azt? E pokolbéli
5029 IV |               Halila. – Hajtsd fejedet vállamra, kezedet add kezeimbe.~A
5030 II |               erkölcseivel, ördögimádó vallásával s zsarnoki szokásaival.
5031 III|              ők annak szentelék keblök vallásos érzelmeit; egy elbujdosott
5032 I  |          tették őket; az ogurok a pars vallást vevék fel, az elemek, nap
5033 V  |          keresztülkötve, mely gömbölyű vállát és karjait engedé láttatni,
5034 IV |              Úgy érdemeltem.~– Őszinte vallomásod megmenti éltedet, de bűnöd
5035 III|               Bizonyára jó asszony fog válni belőle. Ki akarja őt nőül
5036 III|               nem tekintek, nem vagyok válogatós. Az elsőnek adom, aki szól.
5037 III|        mindenem. Ez a szép hadsereg; a válogatott páncélos hadsereg, mely
5038 III|                az élők szelídjei lőnek válogatva; férgek közül a bíborcsiga,
5039 IV |         mielőtt láthatott volna. Egész valója remegett, mint ki Istennek
5040 III|                lehet a léleknek, és én valósítani fogom ez álmodat.~– Oh,
5041 II |                barát, mint ikertestvér vált el tőled, négy év múltával
5042 IV |              hold méla fénye szüntelen változó alakokat fejte az ingatott
5043 II |                Én Elemér vagyok. Arcom változott-e, vagy szíved, hogy elfeledéd,
5044 IV |               megnémult, mint kit kővé változtattak.~      ~A Tula szigetén,
5045 IV |               itt e földön? Ott el nem válunk egymástól soha.~Elemér teljes
5046 I  |               kezei összetörték? Miért vándoroltak idegen földre hazát keresni
5047 III|            Elemér elvevé az apródtól a vánkost, s maga nyújtá fel Disabulnak
5048 IV |                 szólt nyugodtan.~– Itt várakozik ajtód előtt, uram.~A vér
5049 III|           nemsokára hírül adá a magára várató kényúr közelgését, ki fáklyakíséret
5050 V  |                e földön. Nem is sokáig váratott az magára, egy dicsőséges
5051 I  |            mítoszi befolyással lenni a varchonitákkal rokon fajok eseményeire.~
5052 I  |              lenni. Békét is hagyott a varchonitáknak, várva jobb időkre, mindaddig,
5053 IV |               szólt gúnyosan Elemér. – Várd el, míg a halál önkényt
5054 IV |           kedves előttem a halál, mert várhatok rád a túlvilágon… Imádlak…
5055 II |           álltunk egymás mellett, alig várhatva a csatakürt rivallását;
5056 III|              vannak hátra, s most arra várjak, ugye, hogy azok egyenek
5057 IV |                mintha e hideg ércövtől várná a segélyt indulatai lángja
5058 II |              képleteiben mindenütt rád váró hősök alakját láttam.~–
5059 I  |             nép nem harcolhat, melynek városai vannak; a melegebb éghajlat
5060 III|              leszek, mert én nem őrzöm városaim árkát, vetett füveimet,
5061 II |             valamit kérne tőle.~– Mire vársz még?~– Egy baráti kézszorítást,
5062 IV |               s annak karszékében ülve várta, míg Halila visszaérkezik.~
5063 III|         Disabul, a király megérkeztére vártak még, ki, úgy látszék, nagyobb
5064 III|                Szinte elkéstél vele.~– Vártam felszólításod után, ha lesz-e
5065 I  |              hagyott a varchonitáknak, várva jobb időkre, mindaddig,
5066 I  |             keblében: ereik gazdagsága vas; a vad geoug nép – ahogy
5067 IV |             erőt érze lelkébe szállni, vas-kemény akarata ismét visszatért.
5068 I  |               jó szóval és jó arannyal vásárlá meg, megtelepítve őket Pannónia
5069 I  |       kárhoztatva, hogy az Imaus-hegyi vasbányákból előhozza a fegyvernek való
5070 V  |             nép színe előtt a szikrázó vasból kardot kovácsolt, egyet
5071 I  |                előtt egy megtüzesített vasdarabból kardot kovácsoltak.~Az ogurokat
5072 Uto|           ahogy kitesszük a szobából a vaskályhát, mikor a tavasz kinyílik. –
5073 II |                reád. Adjon az ég neked vaskemény szívet, sűrű harcot, örök
5074 IV |             annak térdei közé dugva, s vaskos karjaival megkapva lábszárait,
5075 I  |             hagyták el a hont, melynek vasláncait Bertezena vasnál keményebb
5076 I  |           melynek vasláncait Bertezena vasnál keményebb kezei összetörték?
5077 III|         tigrisbőrrel beterítve, melyet vastag kerekekre téve, mindenütt
5078 I  |         kinyújtá izmos karjait, melyek vastagok voltak, mint egy cserfaág,
5079 I  |           Imaust, az arany hegyeket, a vastermő bércek országát? miért hagyták
5080 III|       engedelmeskedni kénytetve őrzője vasvesszejének, ordíta fel:~– Esküszöm
5081 IV |           őrült világ ellenében lépett védelmemre, kezemet megragadva, emberfölötti
5082 IV |              halálra üldözöttet az, ki védelmére föllépett. Egész éltem egyetlen
5083 II |                ágyához húzódék, mintha védelmet keresne nála valami kísértő
5084 I  |     megtelepítve őket Pannónia rónáin, védfalul a longobárd foglalók rohanó
5085 IV |            tudom magamat ez álom ellen védni. Azt hiszem, hogy látok,
5086 IV |          udvara minden nagyjait, sorba veendő az országos ügyeket, hogy
5087 III|              király. Hogy fuss a világ végeig, és soha meg ne pihenj!
5088 II |            fehér gyöngyfüzérek közé, s végeiknél fogva felaggatva, s még
5089 III|        megmutattad, nagy Disabul. Ebéd végén mindig abban gyönyörködöl,
5090 IV |             előlem. Ha országos ügyeim végezém, hívatni foglak. Távozz
5091 IV |               az óriás egész hosszában végigesett a fövényen, s nagy tenyerével
5092 IV |              mint egy érchídon kellett végighaladnia.~A könnytől nem látta a
5093 IV |                kezét Elemér arcához, s végigsimítá rajta.~Az ifjú felriadt
5094 V  |               rhabonbán, s a legvénebb végigsimítva ősz haját, szólt:~– Üdv
5095 II |                törött hangon –, az idő végihez közelg: ez élet be lesz
5096 III|          khánnal összetalálkozánk.~– A végin kezdd… Győztetek-e?~– Sereged
5097 III|             hogy napod még nem ment le végképp, s hogy én fel tudom azt
5098 Uto|           rendőrfőnökön, a biztoson, a végrehajtón keresztül, egész le a Schulrath-ig.
5099 III|                visszajöttünk, megtudni végső határozatod; a harc nem
5100 IV |            hagyd őt ott – szólt Kubláj végtelen alázatossággal. – Ha tudnád,
5101 III|               Ne taszíts el lábaidtól; végy nődül, én szeretni foglak,
5102 III|        Kormánybotom? Süvegem? Itt van, vegyétek! Osztozzatok meg rajta!~
5103 IV |          üdvözölni mersz. Megcsalhatni vélsz-e?~– Üdvözöllek, mint megszabadítómat.
5104 II |               haldokló khagán ágyát, a vénebbek legközelebb hozzá, az ifjabbak
5105 II |              dugjátok dicsőség nélkül… Vénekre bízzátok a hadizenést, ifjakra
5106 I  |            kutya – monda egy kiszemelt vénnek –, lépj elő, hadd beszéljek
5107 IV |            hogy rád ne hágjak. Azt nem venném lelkemre. Sikolts, ha csizmám
5108 III|        trónjáról, melle zihált, szemei vérben forogtak. Oly dühvel, minővel
5109 II |       ünnepélyes hangon mondva a hulló vércseppek felett:~– Amint e vér kicsordult,
5110 III|              csak bátran, állj elő, te vércseszemű, látom pofádból, hogy kell
5111 I  |              kötve, a kovácsüllő előtt veré a szikrázó vasat, szikrázó
5112 IV |         fátyollal lesztek letakarva; a vérehagyott tetem senkinek sem leend
5113 II |            szilárd érchangon ismétlé a véresküt, Dalma egyszerre felrezzent
5114 IV |                arcába és szívébe hajtá vérét.~– Mikor hajtotta meg nyakát
5115 II |                hogy halálát száz ellen vérével bosszultam meg, kiket hozzá
5116 II |         gyöngyözik: oh, az nem a halál verítéke, hanem azon félelemé, hogy
5117 III|                a haláltól. Itt vagyok, verjétek szívembe a tőrt, hajítsatok
5118 IV |        fájdalomnak utána.~Azzal ördögi vérörömmel foglalta el a holt ifjú
5119 V  |                 Trónod enyim.~– Tiéd a vérpad! – szólt Dalma fölegyenesedve
5120 III|               hogy nem vagy az”. Dalma vérpiros arccal szökött fel e szóra
5121 II |              is így egyesülendenek egy vérré, egy akarattá a nemzetért.~
5122 III|                örökre… Mért nem tudtad vérrel befesteni arcodat, hogy
5123 III|                 mik a széllel futottak versenyt, s ha nyilaikat kilőtték,
5124 II |           aljából.~– Most járuljatok a vérszövetséghez, vezérek – szóltak a gyulák,
5125 III|               én elütöttem közülök: én vérszopó vagyok.~– Azt megmutattad,
5126 I  |             harcos negyvenezer geougot vert agyon az erdők közt.~E naptól
5127 IV |                Oh, így belső seb által vérzem el. – Sebet vágnak a fán
5128 IV |       halálában nem vétkesek. Ha a seb vérzik, az azt jelenti, hogy a
5129 III|             csak e rettenetes tűzbe ne vessetek, oh, én irtózom e haláltól!~–
5130 II |          gondolat, mely mellette el ne vesszen: s ha megmentésére kell,
5131 III|         dárdahordozóit? Én nem szoktam vesszővel hadakozni, ahova én ütök,
5132 I  |            mellett, durva obeliszkokra vésve, a sírokba elásott kardokon,
5133 I  |          akármi vadat, kiket senki sem vesz számba.~És mégis a varchoniták
5134 IV |                az Istennel, midőn nagy veszély idején tanácsot kérnek tőle.~
5135 IV |           vissza parancsom ellen. Élte veszélyével szabadította meg, bizonyosan
5136 IV |    menyasszonyát az országnagyok nejei veszik át, s a szent forrásban
5137 III|                tevét, százezer harcost veszíték el ingyen, anélkül, hogy
5138 V  |                  Elárulál, de el fogsz veszni te is. Gondolj Astarothra.~–
5139 III|              meg akarná menteni, magát vesztené el. Eredj dolgodra, botor
5140 II |            győztök, tudjatok félni, ha vesztetek, tudjatok remélni; a szerencse
5141 III|    homokpusztát kapott örökségbe, a ti vesztetekre növelte meg hírét. Midőn
5142 IV |          elszöktetéd. Disabul országát vesztette emiatt. E leányt Dalmának
5143 I  |           melyet magunk élesíténk? Mit veszthetünk mi, ha vesztünk? Van nekünk
5144 I  |                 Mit veszthetünk mi, ha vesztünk? Van nekünk valamink, amiért
5145 III|            magadhoz, király, még nincs veszve minden. Disabul vadul tekinte
5146 IV |                  Ha támad köztetek oly vétek, melynek most nincs neve,
5147 III|             király.~– De megtehetem.~– Vétenél a szövetség ellen.~– Ki
5148 III|              nem őrzöm városaim árkát, vetett füveimet, s szövőszékeimet,
5149 III|                és mezőkön, a nép arcra vetette magát, a sötét éjszakában
5150 I  |            hazát keresni maguknak? Mit vétettek nekik az ősi biztos bércek,
5151 IV |                meg, hogy halálában nem vétkesek. Ha a seb vérzik, az azt
5152 I  |               enni, az ő leányára meri vetni szemeit! Ezt nem lehete
5153 IV |          megrázva Kubláj kezét, ki nem vette észre azt a fenyegető villámot,
5154 IV |        segélyemre?~– Tevém azt, de nem vetted észre.~– Beszéltem valamit
5155 III|                arcomon? – s azzal erőt véve meglepetésén, újra kemény
5156 III|             szavaink súlyát tekintetbe vevéd.~A hindu követ megelégült
5157 I  |               az ogurok a pars vallást vevék fel, az elemek, nap és csillagok
5158 II |               ne jöjj – szólt ez, erőt vevén szívén. – Isten veled.~Elemér
5159 II |                 Engedd, hogy hívhassam vezéreidet.~– Isten segítsen. Óhajtom
5160 IV |                és nemesszívű?~– Egyike vezéreidnek.~– Annál jobb. Közülök bármelyik
5161 II |         szőnyegéhez, s a künn várakozó vezéreket és gyulákat behívta.~Azok
5162 IV |                babonáitokra. Isten nem vezérelteti kezeit asszonyok által.
5163 IV |              nem tartám rajta szemeim, vezéremmel, kit még apja udvaránál
5164 V  |               hét kisded jött elő. Kis vezérök bátran állt a khagán elé,
5165 II |          hallatára, s amint meglátta a vezért, vére arcába szökellt egyszerre,
5166 I  |               mutatva.~– Mit? Tinektek vezértek van, kutyák? Mióta választanak
5167 I  |                 azokat átvenni. Büszke vezérük lóhátról beszélt a félmeztelen
5168 I  |              beszéljek veled!~– Ez itt vezérünk, első emberünk, Bertezena –
5169 IV |          Felült trónjára, s inte, hogy vezessék elé a küldöttet.~Kubláj
5170 IV |              Keressétek föl Elemért, s vezessétek elém – szólt nyugodtan.~–
5171 II |                A te lépcsőid a trónhoz vezetnek fel, az én lépcsőim a sírbarlangba
5172 IV |                addig ne közelíts, mert vezetőnek küldlek a másvilágra!~Kubláj
5173 IV |                király egyetlen leányát vezetve, talpig lefátyolozottan.~
5174 IV |               halkan csattant össze, a viadal mindig hevesebb lett. Az
5175 V  |              az magára, egy dicsőséges viadalban a sereg élén csatázva elhullott.
5176 IV |              mást boldogítand.~– Tehát vidd őt magaddal – szólt, félrefordítva
5177 IV |       kereskedők karavánjai bátorságos vidékein keresztül vették útjokat,
5178 III|   figyelmeztetés volt Disabulnak, hogy vigyáznak reá.~– Szép hajadon – szólt
5179 IV |                női volt rajta. Ha most vigyázott volna rá gyanakodó szem,
5180 III|          ismerni kívülem. Ti szüntelen vigyáztatok, hogy hadsereget ne gyűjtsek,
5181 III|              könny szemeidbe? Katonák! Vigyétek, és tanítsátok meg sírni!
5182 III|               kell valami. Mi kell? Ne vigyorogj, gondolj ki valamit.~A megszólított
5183 II |         megengedé, hogy írja azt maga. Viharnak, tengernek, angyalnak és
5184 IV |       megtaláltad.~– Sokáig nem az élő világban. Szívemet hölgy emléke nem
5185 III|      szakálltalan, kiböjtöljön engem a világból, s én nagy kegyesen nézzem,
5186 I  |                volt is náluk vallás és világi törvény, de volt erkölcstisztaság.~
5187 III|                Egy sík puszta közepett világítnak a nomád török nép őrtüzei.~
5188 III|                körül bálványukat, mely világított, míg sötét volt az éj, s
5189 III|                a reszkető emberarcokba világítva, s száján és szemein szikrákat
5190 I  |               addig ismeretlen része a világnak kezdé a historikusok figyelmét
5191 IV |            sors nekem… Az ígéret nem e világra szólt… Lesz hát szebb világ.~–
5192 IV |           engedelmeskedel.~– Egy egész világrendszert bontasz szét szívemben! –
5193 I  |                magára vonni.~Egy mesés világrész Ázsia belsejében, körös-körül
5194 I  |          eredete kezeskedik; az ismert világrészeken túl, hol Rómának még nevét
5195 III|              máguszok hosszú, háromágú villákkal álltak készen, azokat egyenkint
5196 III|                két leskelődő orgyilok, villámlott elő két sötét szeme. Fegyver
5197 II |        férfilelkű gyermek arca, szemei villámokat szórtak, szilárd léptekkel
5198 IV |            vette észre azt a fenyegető villámot, mely e percben a hölgy
5199 III|                tevémen.~Disabul mint a villámütötte fa állt sötéten e rémhírre.~–
5200 II |      ordítással özönle körül, a kardok villogtak fejed körül, a nyilak pattogtak
5201 III|            kísérlet, más térre kellett vinnem gyanúmat. Közel nem lehete
5202 IV |              királyi törzsnek egyetlen virága. A kerek földön nem találandsz
5203 II |                tavasz eljön, és a szív virágai kinyílnak.~– Én ki fogom
5204 Uto|              at írtunk. A Bach-korszak virágévadját. A földön feküdt minden.
5205 IV |             valami bolondos méhe, mely virágok helyett csillagról csillagra
5206 II |       kinyílnak.~– Én ki fogom tépni e virágokat, még bimbókorukban. – Nem
5207 IV |           hízeleg.~Az emír újrakezdé a virágos szókat, ájtatos kenettel
5208 II |                sírjához, én letéptem a virágot a szirt fokáról, te koszorúnak
5209 II |          mondja a virág: én nem akarok virágzani; a tavasz eljön, és a szív
5210 II |              Istenhez közel, az örökké virágzó mezőkön, hol a csatákon
5211 IV |           rhabonbán – e nap büntetésre virradt.~– Mindig csak a bűnösöket
5212 IV |              láthatom, s álmaid felett virrasztani nekem mennyei üdv. Mielőtt
5213 II |            másik után kialudt, csak én virraszték álmaidnál ébren, hűségesen,
5214 IV |              Dalma, ne nevess ki, s ne viseld magad úgy, mint király,
5215 I  |           finomultak, nemesültek külső viseleteikben, házakat építettek, s azokat
5216 I  |               kardot, hogy az elsőt mi viseljük, a másikat ellenségeink?
5217 II |           sehol, hogy nő férfi alakját viselné. Én nem irigylem a többi
5218 III|                bánj velem? Te pokollal viselős fenevad, most fiaddz meg,
5219 I  |                testhez idomult öltönyt viseltek; amazok sátrak alatt laktak,
5220 IV |           fekete gyászt csak a bűnösök viselték.~A trón mennyezete is tiszta
5221 III|          palotádban, hanem egy pásztor viskójában születtem volna, most tán
5222 IV |          mellyel felruháztál, kezeidbe visszaadom, s többé nincs okom tőled
5223 IV |     megszabadítlak téged”. És amióta ő visszaadta éltemet, azóta szeretek
5224 V  |                  kiáltának az emberek, visszaborzadó dühvel.~– Te vagy e férfi
5225 IV |             hazugságért, melytől lelke visszaborzadt. Oh, mely örömest halt volna
5226 III|                az éj, midőn a máguszok visszaérkezének az egyetlen tizenhét éves
5227 IV |     karszékében ülve várta, míg Halila visszaérkezik.~A nő gyorsan járt, imádkozott
5228 III|                fog törni börtönéből, s visszafoglalja az eget, s megbünteti mindazokat,
5229 IV |              hogy zokogását alig bírja visszafojtani.~– Gondolod? Gyógyított
5230 II |                s a gyáva könnyet mégis visszafojtja.~Dalma ott állt merően,
5231 IV |              körül, egyszerre hirtelen visszafordult, s félreütve az óriás kopjáját,
5232 III|              hová akarsz, még akkor is visszajöttél hozzám, hogy mellettem maradj.
5233 III|            szólt a hindu – még egyszer visszajöttünk, megtudni végső határozatod;
5234 III|                magát rémíteni, s ismét visszalép. Átkarolta őt kétségbeesése
5235 IV |           ijedten sikolta fel, s kezét visszarántá. – Mi bajod? – kérdé Elemér.~–
5236 III|               érkező alakjára lesve, s visszarezzent, midőn egy halavány, pajzstalan
5237 IV |            mely lépteit fogadta, mégis visszasugárzott rajta, s mentül féhérebb
5238 IV |     holdsugárban, kényszerítve ijedten visszaszökni orgyilkosát, ki magáért
5239 III|                megfogva a leány kezét, visszatartá őt közülük, s biztatva szóla
5240 II |                fogták, s hanyatt fekve visszatarták lélekzetüket erővel, s ily
5241 III|            fehér hun követek látszának visszatérni. – Magas király – szólt
5242 IV |               vas-kemény akarata ismét visszatért. Köszönve inte fölfelé.~–
5243 III|             intésére a trón lépcsőjére visszaült.~– Tudd meg tehát – szólt
5244 IV |               fogai közül Dalma.~– Ezt visszautasítni nem lehet. Elfogadása örök
5245 I  |               roppant zafírkő, melynek visszfényéből támad az égnek azúrkék színe.~
5246 IV |                kiabáltak utána:~– Hová viszed, te dárda azt a fickót?~
5247 IV |               rokon ravatalra fektetve viszi a khagán elé, s felhívja
5248 IV |                rhabonbán!~Az nyugodtan viszonozza:~– Megszoktam igazat mondani
5249 IV |               E hölgyet szeretned kell viszont.~– Emberi hatalom alatt
5250 IV |               búcsúzzatok. El, el!~– A viszontlátásig! – rebegé Elemér bánatosan. –
5251 IV |                 hogy szerelmem talál-e viszontszerelmet?~– Nem bízol szívedben?
5252 II |             ihletéstől áthatott arccal viszonzá: – „A hazáért semmi áldozat
5253 III|      megettétek. Ezer árbocos, tízezer vitorlás hadam! Egész erdő a tenger
5254 II |                Mikor legelső csatánkba vittek mindkettőnket: ott álltunk
5255 IV |        csendlak, melybe Elemér Halilát vivé.~A sziget mellett el lehetett
5256 II |           annak hideg kezét homlokához víve.~– Haldokló fejedelem, leáldozó
5257 I  |        nemzetebeli férfiak, s magokkal vivék azt, és átadva nejeiknek,
5258 III|                baj. Ha egyet elnyelt a víz, kettőt csak nem nyelt el
5259 IV |            el-elbújva, s átragyogva; a vízen egy keskeny csónak úszik
5260 II |                bár, mint tűz gyűlöli a vizet, ha népem java kívánja,
5261 III|                aki téged nejévé fogad: vízhordó, öszvérpásztor, vagy bármely
5262 II |           üdvkiáltása felhallatszott a völgyek aljából.~– Most járuljatok
5263 I  |             nem bírt mozogni, bezárták völgyszorosaikba, s egy tíz napig tartó harcban
5264 III|               éjben egyedül e rémséges vörös tünemény sugárza szét, a
5265 IV |                a leány remegő kezét.~– Vőlegényed kissé szomorú fiú – szólt
5266 IV |           jössz. Addig én elkészítem a vőlegényi sátort, napsugárból, szivárványból,
5267 III|          lángokra gerjed, hogy képesek volnának egy győztes hadsereg kezéből
5268 IV |              szerelmes volt beléd; nem volt-e az?~– Ő is mást szeretett.
5269 V  |              kardom mutassa meg: férfi voltam-e, vagy asszony!~      ~Nehány
5270 III|               A hírnök nagy lélegzetet vőn, és beszélt:~– Hajóidat,
5271 IV |              ragyogó arccal, s keblére voná a leányt.– Én védeni foglak.
5272 IV |               Igen.~Dalma arca kínosan vonaglott e szóra. „Elemér valakit
5273 IV |                Titkosírás annak minden vonalma, melynek betűit ember nem
5274 II |                a megilletődés gyöngébb vonalmait eltiltá arról a szigorúbb
5275 II |              lángolt, szabályos, nemes vonásain fájdalmas ihlettség honolt,
5276 IV |                emír éles szemei minden vonására figyeltek.~– Jól tudjuk,
5277 II |         keresztül-kasul vágott egyenes vonásokból álltak.~– E jelszó esküvés,
5278 III|       gyermeteg alak volt az, szenvedő vonásokkal, miket körülrepkedett szétbomolt
5279 I  |          historikusok figyelmét magára vonni.~Egy mesés világrész Ázsia
5280 IV |                a kérdező kezét magához vonta le.~– Öless rneg, oh, Dalma.
5281 IV |            Dalma, megerősítve magát. – Vonulj a mellékterembe. Majd hívni
5282 IV |            paripáját.~Elemér szótlanul vonult vissza.~Oh, igazat mondott
5283 II |   körülállókhoz, kik tiszteletteljesen vonultak a sátor oldalaihoz, s most
5284 IV |         beszélt Dalma trónja hátuljába vonultan a rhabonbánnal, az utóbbi
5285 IV |              Dalma, édes gyöngédséggel vonva Halilát magához, s az alig
5286 II |             érzelemnek, amely tehozzád vonz. Örömest lennék árnyad,
5287 Uto|       Spektakelstück ist ein Machwerk, welches geeignet ist, durch exotische
5288 I  |          talapzatában van azon roppant zafírkő, melynek visszfényéből támad
5289 Uto|                und kuriose Costüme ein zahlreiches Publikum ins Theater anzulocken.”~
5290 II |       csatakürt rivallását; keblünkben zajlott a vér, szemeinkben eddig
5291 III|              irántad való gondolkozása zálogképeit itt küldi általam.~Ezzel
5292 II |                Atyám, atyám! – A könny záporként hullott szemeiből a holt
5293 III|            dühvel, minővel a kalitkába zárt tigris, engedelmeskedni
5294 I  |                maradtak: egyiknek hadi zászlója egy gyermeket szoptató farkas
5295 III|          aranyozott tornyokkal, lobogó zászlókkal, páncélos hadakkal minden,
5296 III|           kezéből kiragadni a diadalmi zászlót. Dalma véletlenül jött a
5297 IV |          pillanatban hívatlan látogató zavará meg a khagánt. Kubláj tolakodék
5298 III|         Disabult, hogy a békét meg nem zavarja, sem velök harcot nem kezd,
5299 V  |                tekintének az ünnepélyt zavaró gyászhangra, Dalma mellett
5300 IV |             állt föl féltérdeltéből, s zavarodottan hebegé:~– Látni sem akarod
5301 III|            lángba kelle jönni, szemeit zavartan kelle lesütnie, szemérmesen
5302 I  |              általános csataordítástól zendült meg az erdő; a varchonita
5303 V  |                hölgyek szelíd éneklése zengett.~E pillanatában a közörömnek
5304 III|             felugrott trónjáról, melle zihált, szemei vérben forogtak.
5305 IV |          lombjai csak a holtak számára zöldülnek, az útfélen saját maga számára
5306 II |           zúgolódjál, Oldamúr. Még nem zöldült ki a tubafa ajtód előtt,
5307 IV |              egyik egy négy láb magas, zömök, hosszú bajuszú törpe volt,
5308 IV |                rebegése tanúsítá, hogy zokogását alig bírja visszafojtani.~–
5309 III|               fekete szakálla tevé még zordonabbakká, levont szemöldei alól,
5310 IV |          trónodra ültesd, elül ő annak zsámolyán is, s boldognak tartandja
5311 II |                benneteket… Ne legyetek zsarnokai a kisebbeknek, hogy rabszolgái
5312 II |                ördögimádó vallásával s zsarnoki szokásaival. Íme, azonban
5313 III|            kellemetlen bántó éneklése, zsongása között egyenkint az égő
5314 III|            halálhangjaihoz képest majd zúgást, majd sziszegést, majd ordítást,
5315 II |               haldokló ágya felé.~– Ne zúgolódjál, Oldamúr. Még nem zöldült
5316 IV |            tekint a leányra, elkezdtek zúgolódni, végre oda lépett a rhabonbán.~–