bold = Main text
     Fezejet                                        grey = Comment text

   1 Elo  |            ember jót, rosszat elfelejt.~A természet, az isten ujja
   2 Elo  |             mutat fel, melynek lapjai – a leélt eseményes évek – örök
   3 Elo  |            ember meghal, sírján összenő a mezők füve, a könyv be van
   4 Elo  |            sírján összenő a mezők füve, a könyv be van zárva, a sírkő
   5 Elo  |             füve, a könyv be van zárva, a sírkő a puszta címlapot
   6 Elo  |             könyv be van zárva, a sírkő a puszta címlapot mutatja
   7 Elo  |               áldást vitt magával oda?… A sír néma, nem mondja senkinek.
   8 Elo  |              bölcs lenne az ember.~Néha a természet, az isten irtó
   9 Elo  |               és jövőt, s élni aszerint a jelenben, s hogy el ne felejtsék,
  10 Elo  |            felejtsék, vérökkel írja föl a tanítást oly könyvbe, melynek
  11 Elo  |          egy-egy sírhalom. Az ember sír a csapások alatt, mint megfenyített
  12 Elo  |             sírt. Emlékében marad ugyan a fájdalom, melynek tövise
  13 Elo  |            benntörött, megtanul retteni a polgárhadak vériszonyaitól,
  14 Elo  |             polgárhadak vériszonyaitól, a ragálytól, elemek dühétől,
  15 Elo  |              ragálytól, elemek dühétől, a sápadt éhhalál kétségbeesésitől,
  16 Elo  |               ha képes volna megérteni, a halál nem lenne halál, és
  17 Elo  |               halál nem lenne halál, és a fájdalom nem lenne fájdalom
  18 Elo  |            fölbontani. Még friss e sír, a koporsó, mely benne rejtve
  19 Elo  |                 látni! Sötét események, a balsors útmutatásai vannak
  20 Elo  |               leend, mely fájni fog, ha a hangját vesztett húrt, melynek
  21 Elo  |                 előidézett megdöbbenés, a megújult fájdalom üdvös
  22 Elo  |               sírkertet végigtekintünk, a fejfákon az év száma van
  23 Elo  |                  Azóta messze haladt az a távol ködeibe, honnét mint
  24 Elo  |            honnét mint bús felleg, mely a napot lenyugtában a láthatárra
  25 Elo  |                mely a napot lenyugtában a láthatárra kísérte, alaktalan
  26 Elo  |            ködöt hagy előtte, míg ez is a többivel a feledség éjszakájában
  27 Elo  |            előtte, míg ez is a többivel a feledség éjszakájában összefoly.~
  28 Elo  |                 éjszakájában összefoly.~A világesemények minden nagyobbszerű
  29 Elo  |                meg szokta előre jóslani a természet rendhagyott folyása.
  30 Elo  |            azáltal, hogy előre gyanítja a fátumot, elkerülhetlenné
  31 Elo  |               fegyvercsattogás hallatik a felhőtelen tejút körül,
  32 Elo  |                 vasdarabok hullanak alá a légből; a föld növényei
  33 Elo  |       vasdarabok hullanak alá a légből; a föld növényei elfajulnak,
  34 Elo  |               föld növényei elfajulnak, a tiszta búza rozzsá változik,
  35 Elo  |             elcserélt háziállatok jőnek a világra, természet csodái:
  36 Elo  |        természet csodái: kosfejű lovak, a vizekből emberarcú halakat
  37 Elo  |            emberarcú halakat húznak ki, a vándormadarak nyár derekán
  38 Elo  |    vándormadarak nyár derekán elhagyják a tájat, fényes délben be
  39 Elo  |                  fényes délben be lehet a napba nézni, estenként nagy,
  40 Elo  |               és nehéz kék ködök, télen a nap éget. A házi ebek mély
  41 Elo  |                ködök, télen a nap éget. A házi ebek mély gödröket
  42 Elo  |              udvaron, s naplemente után a föld szokatlanul világít,
  43 Elo  |              addig senki sem látott.~És a nép ajkain élő hagyomány
  44 Elo  |          hasonló esetek előtt.~Ilyenkor a nép mindenkitől fél, s ezért
  45 Elo  |               el, s irtózatos leend, ha a kétségbeesés vérszemével
  46 Elo  |                 és éhínségről beszéltek a terjengő hírek, falvak égtek
  47 Elo  |            magas templomokról verték le a keresztet. Hegyek szakadtak
  48 Elo  |            vízbefúlók sírását hallották a tavak és folyamok partjain.
  49 Elo  |             tavak és folyamok partjain. A városokban őrült féleszűek
  50 Elo  |                  vadjóslatokat kiabálva a nép közé. A magasabb körökben,
  51 Elo  |      vadjóslatokat kiabálva a nép közé. A magasabb körökben, a szalonok
  52 Elo  |              közé. A magasabb körökben, a szalonok és kaszinók gyűlhelyein
  53 Elo  |         rejtekben akarták volna tartani a köznép előtt: a köznép is
  54 Elo  |                 tartani a köznép előtt: a köznép is suttogott, piacokon,
  55 Elo  |               urak és szegények között.~A tél vége derült volt. Januárban
  56 Elo  |              Januárban az ibolya nyílt, a hó elolvadt, a mezők, a
  57 Elo  |            ibolya nyílt, a hó elolvadt, a mezők, a vetések zöldülni
  58 Elo  |                 a hó elolvadt, a mezők, a vetések zöldülni kezdtek.
  59 Elo  |            zöldülni kezdtek. Februárban a fák rügyei kezdtek fakadni,
  60 Elo  |                 rügyei kezdtek fakadni, a pacsirtát lehetett hallani
  61 Elo  |              pacsirtát lehetett hallani a falvak végein. A nap meleg
  62 Elo  |                hallani a falvak végein. A nap meleg mosolyára lefoszlott
  63 Elo  |              meleg mosolyára lefoszlott a természet álma. Vidám, derült
  64 Elo  |                álma. Vidám, derült lett a környék, mint szokott tavasz
  65 Elo  |                 tavasz elején lenni; az a friss, zsenge zöldszín,
  66 Elo  |                 egynapos életű virágok, a vidám, szökdelő tarka bogarak
  67 Elo  |                bogarak számtalanjai, az a hízelgő melegű ég fehér
  68 Elo  |           melegű ég fehér fellegeivel s a fehér virágokkal rakott
  69 Elo  |             lett volna itt az ideje.~De a vándormadarak nem jöttek
  70 Elo  |              fölébred téli álma közepén a természet, s megváltoztatja
  71 Elo  |          emlékezem ez időkre, emlékezem a sújtó aggodalomra, mely
  72 Elo  |                 lesz ezeknek vége?~Soha a templomok látogatottabbak,
  73 Elo  |              templomok látogatottabbak, a közmulatóhelyek üresebbek
  74 Elo  |                  vastag köd ereszkedett a földre, mely csak délutánra
  75 Elo  |              minden madár elhallgatott, a virágok becsukták kelyheiket,
  76 Elo  |           virágok becsukták kelyheiket, a fák levelei lelankadtak.
  77 Elo  |                fák levelei lelankadtak. A künn járók fullasztó köhögésről
  78 Elo  |        gyümölcsbe, meg volt vesztegetve a folyamok vize, az emberi
  79 Elo  |              forró vér, beteg volt maga a levegő is, s az ég elveszté
  80 Elo  |                orkáni viharok zaklatták a vidéket, másszor napokig
  81 I    |                                      I. A halálmadár~Halál! Halál!~
  82 I    |                  fekete éjszakák jőnek. A pusztulás angyala szárnyra
  83 I    |             Halál!~Ki nyitja meg száját a halálmadárnak, hogy a nyugodalmas
  84 I    |            száját a halálmadárnak, hogy a nyugodalmas ház ormára ülve
  85 I    |            ormára ülve jövendőt mondjon a benne lakozónak?~Ki kényszeríti
  86 I    |              éjnek éjszakáján vijjongva a holdvilág sütötte ablaknak
  87 I    |            kimeresztve, fülébe sikoltsa a félig aluvónak, hogy készüljön
  88 I    |          örökkévaló álomra?…~Mi kínozza a láncra kötött ebet, hogy
  89 I    |           gazdája küszöbén ki- s bejár, a házat kerülgeti s az ablakokon
  90 I    |             Kinek lépte alatt recsegnek a deszkák? Ereznek-e valamit?
  91 I    |                 tud-e többet, mint maga a mindent fürkésző emberi
  92 I    |                nyílik meg előtte, s míg a múltakat elfelejti, megtudja
  93 I    |            múltakat elfelejti, megtudja a jövőket, míg saját életéről
  94 I    |                lakik.~Az első kívül van a falun, egy magas, zöld dombon,
  95 I    |                körül nyugodtan legelész a falu tehéncsordája, s csak
  96 I    |                tulok, ha legelés közben a fűben elfészkelt fehér csontvázat
  97 I    |               kitört ökörszarvat talál.~A háznak nincsen teteje, a
  98 I    |                A háznak nincsen teteje, a korom, mit falán végigmosott
  99 I    |            korom, mit falán végigmosott a sokévi esőszakadás, mutatja,
 100 I    |                párkányzatán.~Ablakaiból a vasak ki vannak feszegetve,
 101 I    |        feszegetve, küszöbén nagyot nőtt a bógács és tövis. Útnak nyoma
 102 I    |             talán nem is volt?~Különben a mező körülötte tele van
 103 I    |            mindennemű illatos virággal.~A másik épület a helység közepén
 104 I    |                virággal.~A másik épület a helység közepén uradalmi
 105 I    |             mérges, piros cseresznyéit.~A kapu csak imígy-amúgy van
 106 I    |           röstellték újra helyre tenni.~A ház különben egészen ép,
 107 I    |              ajtó, deszkával beszegezve a padlás szelelő ablakai,
 108 I    |                 padlás szelelő ablakai, a tornácra felvezető fehér
 109 I    |           kőlépcsők fel vannak szedve s a falnak támogatva, mint szinte
 110 I    |              egy vörös márvány kőpad is a tornác alatt.~A ház elejéről
 111 I    |                kőpad is a tornác alatt.~A ház elejéről itt-ott lehullt
 112 I    |                elejéről itt-ott lehullt a vakolat, s ott a vörös téglarakás
 113 I    |                lehullt a vakolat, s ott a vörös téglarakás kilátszik;
 114 I    |             nagy halom kő hever előtte; a hátulja, mely a kertre néz,
 115 I    |                 előtte; a hátulja, mely a kertre néz, be van meszelve;
 116 I    |          gyümölcsfa látszik kitördelve, a többit is esztendőnként
 117 I    |         esztendőnként háromszor eszi le a hernyó, senki rájuk sem
 118 I    |                sárga rozsdával ellepve.~A harmadik ház egy kicsiny
 119 I    |          harmadik ház egy kicsiny viskó a túlsó falu végén, egy nagy,
 120 I    |           fonott kaskéményéről lekopott a csapóföld, s egész teteje
 121 I    |            egész teteje szép zöld, mint a bársony, a buján tenyésző
 122 I    |              szép zöld, mint a bársony, a buján tenyésző mohától.~
 123 I    |                melynek nádpadlatán most a csuvik költi tojásait, élt
 124 I    |              úgy született, mások, hogy a padlásról leesett fejtetőre,
 125 I    |           befolyást gyakorolt akkoriban a babonahívő népre.~Valami
 126 I    |          ilyenkor az utcákon végigment, a kutyák összevonítottak az
 127 I    |               faluban, mint szokták, ha a gyepmestert érzik azon menni.
 128 I    |           gyepmestert érzik azon menni. A vele szembejövők félve suhantak
 129 I    |              eset, hogy beteljesült az.~A hajadonokon megismeré, hogy
 130 I    |        megismeré, hogy ki hordja méltán a pártát, ki nem. A gyermekek
 131 I    |                méltán a pártát, ki nem. A gyermekek arcáról megmondá,
 132 I    |             akinek nevét viselék. Ezért a leányok és gyermekes asszonyok
 133 I    |           reszkettek előtte.~Megismerte a szekér előtt a lopott lovat,
 134 I    |               Megismerte a szekér előtt a lopott lovat, s megmondta
 135 I    |              most lopd vissza!”.~Máskor a templomajtóba ült, s mankóját
 136 I    |                s mankóját végigfektette a küszöbön, s várta, hogy
 137 I    |             átlépni. Jaj volt annak, ki a tízparancsolat ellen vétett!
 138 I    |              vétett! Egész nyáron lelte a hideg, marhái elhulltak,
 139 I    |             elhulltak, vetését felverte a gaz, nyilallások vették
 140 I    |            nyilallások vették elő, vagy a korcsmában verték meg.~Gyakran
 141 I    |                 órákig eljajgatott honn a labodabokrok között; ilyenkor
 142 I    |     labodabokrok között; ilyenkor hitte a köznép, hogy valahol a jégeső
 143 I    |            hitte a köznép, hogy valahol a jégeső el fogja verni a
 144 I    |                 a jégeső el fogja verni a határt. S néha hetekig elbolygott,
 145 I    |                 iszonyúan elszaporodott a sáska, szöcskő, földi bolha,
 146 I    |                 pókok s más istencsudái a határban, mik, mihelyt megjött,
 147 I    |                 hogy haldokol.~Kifeküdt a kút mellé, s szüntelen itta
 148 I    |                 mellé, s szüntelen itta a vizet. Végre úgy elerőtlenedett,
 149 I    |               bírta kezét megmozdítani.~A mellette elmenők látták,
 150 I    |                éjjel háromszor ütött le a villám a faluban, s oly
 151 I    |             háromszor ütött le a villám a faluban, s oly felhőszakadás
 152 I    |                 támadt, hogy az utcáról a víz a házakba befolyt.~Másnap
 153 I    |           támadt, hogy az utcáról a víz a házakba befolyt.~Másnap
 154 I    |        emberiséget meglátogatandó volt; a népet a természet maga is
 155 I    |            meglátogatandó volt; a népet a természet maga is nyugtalanítá;
 156 I    |           estenként, farkasok jöttek be a faluba megszelídülve, mint
 157 I    |                 hagyták magukat veretni a házak küszöbei előtt.~Mi
 158 I    |               tudá.~Sejtett, félt, érzé a gyászban közelgő jövendőt
 159 I    |                 meg üldözni egyik állat a másikat.~A fák siettek virágozni,
 160 I    |          üldözni egyik állat a másikat.~A fák siettek virágozni, siettek
 161 I    |                 ért, egyetlen prófétája a környéknek egy tébolyodott
 162 I    |                 dolgokat mondott, mikre a jövendő igazság pecsétét
 163 I    |   magyarázhatott, s mik, bármi történt, a jövendő titkait rejtélyül
 164 I    |        rejtélyül hordák magukban.~Midőn a nyár jött irtózatos meleg
 165 I    |              irtózatos meleg napjaival, a nő őrültsége a dühig látszott
 166 I    |               napjaival, a nő őrültsége a dühig látszott fokozódni;
 167 I    |                 át sikoltozva járt-kelt a faluban, a kutyák kibújtak
 168 I    |         sikoltozva járt-kelt a faluban, a kutyák kibújtak elé a kapuk
 169 I    |          faluban, a kutyák kibújtak elé a kapuk alatt, s ő melléjük
 170 I    |                páréneket. Azután bement a házakba, sírva, nyöszörögve
 171 I    |                 Miért nem füstölitek ki a szobát, nagy benne a halottszag?”
 172 I    |                 ki a szobát, nagy benne a halottszag?” Másutt imádságos
 173 I    |               imádságos könyvet kért, s a haldokló imádságát behajtotta
 174 I    |        imádságát behajtotta benne. Vagy a másvilágra izent fennjáró,
 175 I    |        legsűrűbben intő szava.~Jaj volt a családnak, melynek ablakán
 176 I    |                minden leányodnak egyet!~A nép kétségbeesés várakozásában
 177 I    |                hova.~S mit tettek ekkor a bölcsek, az írástudók, kik
 178 I    |         írástudók, kik jól tudták előre a közelgő halálveszélyt, mert
 179 I    |             leginkább; mit tettek, hogy a népet megnyugtassák aggodalmai
 180 II   |                                     II. A hóhér családja~Milyen lehet
 181 II   |                 gyilkoljon, bárha szíve a haláltól visszaborzadoz
 182 II   |                 annyiszor nézett szembe a haldokló kínvonagló tekintetével,
 183 II   |                 meg kellett ölnie, mert a törvény úgy parancsolá.
 184 II   |               maga előtt?~Van-e, ki őt, a bűnök büntetését örömest
 185 II   |            messze száműzetve, kitagadva a társaságból, világ ijesztésére
 186 II   |       közellétét.~Ablakai nem látszanak a kerítéstől. Tetején néha
 187 II   |           Egy-egy fekete holló az, mely a háztetőre szállott. Semmi
 188 II   |             Semmi állat sem szereti őt. A kutyák utánavonítanak, a
 189 II   |                A kutyák utánavonítanak, a tulkok bőgve futnak el előle,
 190 II   |             bőgve futnak el előle, csak a hollók ismerik meg benne
 191 II   |                madarai.~Késő este volt, a nap rég lenyugodott; kilenc,
 192 II   |          jőnének, tompán, enyészetesen…~A közel látkörön Hétfalu hegyes
 193 II   |             ellentétül rajzolák magukat a láthatár egére. Puszta,
 194 II   |                  Puszta, elhagyott volt a vidék. Máskor nyári estéken
 195 II   |             vidék. Máskor nyári estéken a hazatérő földmíves nép vidám
 196 II   |               szava hallik mindenfelől, a mezőkön jókedvű pórleányok
 197 II   |             édes-bús danái hangzanak, s a hazatérő nyájak aprózott
 198 II   |                aprózott kolomphangja és a gazdáik elé ugató ebek örömcsaholása…
 199 II   |        örömcsaholása… Most néma minden, a szántóföldek nagy része
 200 II   |                  másutt le van kaszálva a felgyomosodott zöld búzavetés.
 201 II   |          felgyomosodott zöld búzavetés. A zárvonalak miatt minden
 202 II   |                 nem mernek lélegzeni, s a harangok nyelvét előre kiszedték –
 203 II   |      kutyaordítás hangzik végig, melyre a távol falubeli ebek kezdenek
 204 II   |               ebek kezdenek felelgetni. A hóhér házának ajtaján két
 205 II   |               ajtaján két férfi zörgeti a kilincset, s benn a láncos
 206 II   |             zörgeti a kilincset, s benn a láncos eb ordít az idegen
 207 II   |           idétlen rekedt hang, csitítva a nagy ebet, mely szaglászva
 208 II   |                 hangra megszűnt ordítni a komondor, s amint kinyílt
 209 II   |                ajtó, vígan kiszökött, s a jövevény nyakába ugrált,
 210 II   |            nyüzsögve, vinnyogva.~– Vidd a tatárba ezt a piszkos medvefókát,
 211 II   |         vinnyogva.~– Vidd a tatárba ezt a piszkos medvefókát, Mekipiros!
 212 II   |                Még lecsókolja az orrom.~A megszólított sajátságos
 213 II   |                 sajátságos csudája volt a természetnek. Egy egészen
 214 II   |             ruhába öltözött, zömök alak a legdurvább férfiarculattal,
 215 II   |              vastag tüskés szemöldök, s a cserepes bőrű arc egyik
 216 II   |                állat női ruhát viselt – a jövevényt látva megkapta
 217 II   |          megkapta nagy csontos kezeivel a borjú nagyságú, vihogó ebet
 218 II   |                 ok nélkül.~Nő-e ez, kit a természet így tett csúffá,
 219 II   |                 s ő akarja csúffá tenni a természetet?~– Na, lépj
 220 II   |              lépj be te is, ne nézz ott a semmibe – szólt a jövevény,
 221 II   |              nézz ott a semmibe – szólt a jövevény, visszafordulva
 222 II   |                mélán elbámulva állt ott a küszöbben, talpig egy nagy
 223 II   |                széles karimás kalappal.~A kutya a konyhaajtóig kísérte
 224 II   |               karimás kalappal.~A kutya a konyhaajtóig kísérte a betérőket,
 225 II   |            kutya a konyhaajtóig kísérte a betérőket, az utóbb menőnek
 226 II   |       iparkodott észrevetetni.~– Itthon a gazda meg az asszony, Mekipiros? –
 227 II   |                 az elsőbbik jövevény.~– A gazda énekel, a gazdasszony
 228 II   |             jövevény.~– A gazda énekel, a gazdasszony meg táncol –
 229 II   |         gazdasszony meg táncol – felelé a félember állatian röhögve.~–
 230 II   |                 ütötte és oldalba rúgta a monstrumot, ki egy ideig
 231 II   |            ügyetlenül, vihogva beugrott a konyhaajtón.~A két jövevény
 232 II   |                 beugrott a konyhaajtón.~A két jövevény azalatt künn
 233 II   |             egész arcon feltűnő volt az a hallgatózó, kémkedő természet,
 234 II   |           kiejtett szóra fülel, mint az a kígyó, mely ha megfogatik,
 235 II   |        kettétörik, mintsem megmozdulna.~A másik fiatal, sápadt arcú
 236 II   |           fekete bajuszának szálai mind a szájába folynak, kalapja
 237 II   |                 kalapja egészen lehúzva a szemére. Látszik rajta,
 238 II   |          bujdosnak egy úton.~Ott álltak a bakó udvarában. Valami megragadó
 239 II   |              teríté be az egész udvart, a falak mellett fügefák, őszibarackrostélyok
 240 II   |           őszibarackrostélyok terültek, a tér hátulján szép szőlőlugas,
 241 II   |               hátulján szép szőlőlugas, a pázsitból szív alakúra kivágott
 242 II   |                gazdag ibolyabokrokkal s a legsajátosabb erdei virágok
 243 II   |         ezerszínű, teljes pipacsfejek s a pázsiton futó, piros szemű,
 244 II   |        házinyulak…~Mily fájdalmas gúny!~A szem piros virágokat lát,
 245 II   |         virágokat, kis, fehér nyulakat.~A lélek ezalatt lát véres
 246 II   |               fekete hollókat…~Hisz itt a hóhér lakik.~– Bejöhettek! –
 247 II   |             fejének tetemes mozzanatot.~A bőrködmenes erre beterelé
 248 II   |                 előtt szomorú társát, s a hóhér háza becsukódott utánuk.~
 249 II   |                háza becsukódott utánuk.~A konyhába léptek. Semmivel
 250 II   |       tűzhelyétől; az edények ragyogtak a tisztaságtól, rendben volt
 251 II   |      tisztaságtól, rendben volt minden, a tűz vígan égett a kémény
 252 II   |               minden, a tűz vígan égett a kémény alatt, s mégis –
 253 II   |           kémény alatt, s mégis – mégis a gondolat szünetlen talált
 254 II   |             eseményekre emlékezteté.~Az a bárd, mely a tűzhely előtt
 255 II   |            emlékezteté.~Az a bárd, mely a tűzhely előtt egy tőkébe
 256 II   |                 van vágva…~Két év előtt a hóhér egy apagyilkost fejezett
 257 II   |                  Talán éppen e bárd…~Az a kötél, mely a vederre van
 258 II   |                e bárd…~Az a kötél, mely a vederre van kötve… az a
 259 II   |                 a vederre van kötve… az a görbe vas, mely a tűzben
 260 II   |             kötve… az a görbe vas, mely a tűzben izzóvá vörösült…
 261 II   |              tűzben izzóvá vörösült… az a nehéz lánc, mely a kéményből
 262 II   |         vörösült… az a nehéz lánc, mely a kéményből alálóg… Ki tudja,
 263 II   |              volt eleitől fogva.~De itt a hóhér lakik.~A falon itt-ott
 264 II   |            fogva.~De itt a hóhér lakik.~A falon itt-ott sötét foltok
 265 II   |            vannak… Mik azok? Talán vér? A szem nem bír letévedni rólok,
 266 II   |         szüntelen visszabotlik rájok, s a lélek nem bír e gondolatra
 267 II   |              hogy az állatvér is lehet, a leghitványabb hizlalt állat
 268 II   |                  hogy megegye…~Hisz itt a hóhér lakik.~A tűzhelynél
 269 II   |                 Hisz itt a hóhér lakik.~A tűzhelynél egy nő sütött,
 270 II   |            boszorkányi tekintetet adott a lobogó tűz; szép fekete
 271 II   |               piros ajka felett barnult a férfias pehely.~– Üljetek
 272 II   |                 tovább főzött, és rakta a tüzet, hogy a kéményig lobogott,
 273 II   |                  és rakta a tüzet, hogy a kéményig lobogott, pokolbeli
 274 II   |             adva piros arcának.~Ez volt a hóhér felesége.~A csüggeteg
 275 II   |               Ez volt a hóhér felesége.~A csüggeteg ifjú öntudatlanul
 276 II   |     öntudatlanul leült az asztal mellé, a másik odament a tűzhely
 277 II   |           asztal mellé, a másik odament a tűzhely mellé, s elkezde
 278 II   |                az asztal mellett ülőre.~A férfi suttogását nem lehete
 279 II   |                szavát érteni lehete, ki a legnagyobb erőtetéssel sem
 280 II   |                 tál tarhonyás húst tett a jövevények elé. Az egyik
 281 II   |                 nyámmogva evett belőle, a másik mohón látott hozzá,
 282 II   |                 hol társát kínálta, hol a kutyának hányt csontokat,
 283 II   |         beszélhetni az öreggel? – kérdé a nőtől.~– Hagyjátok most
 284 II   |                 Luca napján.~És valóban a legtávolabb szobából mély,
 285 II   |               bús, oly szívfacsaró volt a bűnbánat, mit e férfias,
 286 II   |                 ének egy hóhér házában!~A csüggeteg ifjú zavartan
 287 II   |                nem énekelhetnek szebben a mennyországban, mint minő
 288 II   |                hóhér házában?~– Hát ezt a leányt még mindig üveg alatt
 289 II   |                mindig üveg alatt tartja a vén fojtogató?~– Szentet
 290 II   |                    Ördögök vannak vele; a múlt héten három legény
 291 II   |                 tőle, mert nem állhatta a kegyességit tovább; ebéd
 292 II   |             óráig olvasott nekik mindig a bibliából, s ha valamelyik
 293 II   |                szép lehet egy hóhér, ki a másvilágról prédikál, s
 294 II   |          savanyú képet. Úgy. Tedd össze a kezed. Hunyd be a szemedet.~–
 295 II   |                 össze a kezed. Hunyd be a szemedet.~– Mármost kezdd
 296 II   |           szemedet.~– Mármost kezdd rá.~A monstrum elkezdte mondani
 297 II   |          szemeiből azon igéknél, melyek a bűnök kölcsönös bocsánatát
 298 II   |             arcán.~– Hahaha! – kacagott a hóhérnő, s homlokon ütötte
 299 II   |           tenyérrel az imádkozót. – Hát a „kedves egészségére kívánom”
 300 II   |           embertelen gúnykacaj közepett a mellékszobából reszkettető
 301 II   |       mellékszobából reszkettető hangon a dicséret verse.~A villámos
 302 II   |                hangon a dicséret verse.~A villámos ében ki mennydörög
 303 II   |                ki mennydörög ott fent? ~A földnek reszkető ingása
 304 II   |             forró víz egy percre eloltá a tüzet, minden sötétben maradt,
 305 II   |                 midőn hirtelen kicsapta a szél a félig betett ajtót,
 306 II   |                hirtelen kicsapta a szél a félig betett ajtót, s a
 307 II   |                 a félig betett ajtót, s a döbbenés némulatában hangok
 308 II   |              hangok hallatszának, minők a halálmadár sikoltása, vagy
 309 II   |             halál!~Az utolsó hangok már a messze távolban vesztek
 310 II   |             messze távolban vesztek el. A láncos eb rémülten vonított
 311 II   |                 vonított utána.~S midőn a meggyújtott kéngyertya némi
 312 II   |        kéngyertya némi világot derített a sötétben, három alak látszott
 313 II   |           térdre nyomva az ijedelemtől. A két hóhérlegény és a monstrum.
 314 II   |       ijedelemtől. A két hóhérlegény és a monstrum. A dacos, kevély
 315 II   |              hóhérlegény és a monstrum. A dacos, kevély nő megvetően
 316 II   |                Nem hallád – rebegé ez – a halálmadárt?…~– Mit félsz
 317 II   |              félsz tőle? Hisz anyám az, a félbolond.~      ~Éjente
 318 II   |                félbolond.~      ~Éjente a padláson hálnak a hóhérlegények.
 319 II   |                Éjente a padláson hálnak a hóhérlegények. Maga a bakó
 320 II   |            hálnak a hóhérlegények. Maga a bakó az udvarra nyíló szobában.
 321 II   |         Mekipiros pedig kinn az akolban a láncos kutya mellett.~Minden
 322 II   |               elcsendesült. Künn elállt a szél, falevél sem mozdult,
 323 II   |                lehete hallani.~Ilyenkor a legkisebb hang oly csodálatos
 324 II   |              fészkelődnék – vagy mintha a kilincset fordítná valaki –
 325 II   |              vagy az ajtót zörrenti meg a szél, mintha valaki rázná
 326 II   |                vele, mintha írna valaki a sötétben; – künn az utcán
 327 II   |            halkan dörmögve egymás közt. A tornyok sorba háromnegyedet
 328 II   |             alatt egymás mellett alszik a két hóhérlegény. – Alszanak-e
 329 II   |             lassan félre hajtja magáról a takarót, s négykézláb a
 330 II   |                 a takarót, s négykézláb a padlás belsejére lopózik,
 331 II   |         belsejére lopózik, ott lehasal, a gerendák közti hasadékon
 332 II   |                Azután felkel, lábhegyen a kémény mellé suhan, a deszkafalon
 333 II   |         lábhegyen a kémény mellé suhan, a deszkafalon háromszor kopogtat,
 334 II   |               kopogtat, azután lemászik a hágcsón a padlásról, a hágcsót
 335 II   |               azután lemászik a hágcsón a padlásról, a hágcsót a nyílásról
 336 II   |         lemászik a hágcsón a padlásról, a hágcsót a nyílásról elveszi,
 337 II   |          hágcsón a padlásról, a hágcsót a nyílásról elveszi, s füttyent
 338 II   |           nyílásról elveszi, s füttyent a kutyának, az előjön; hallani,
 339 II   |            nyakán, s morogva, nyüzsögve a padlásajtó előtt lefekszik.~
 340 II   |             padlásajtó előtt lefekszik.~A másik legény pedig félig
 341 II   |                 álmatlan fekhelyéről, s a padlás belsején felkereste
 342 II   |               lámpavilág tört keresztül a gerendázat hasadékán, mely
 343 II   |              gerendázat hasadékán, mely a bakó szobájából jött.~Óvatosan
 344 II   |                hajlott oda, és lenézett a keskeny nyíláson.~Szigorún
 345 II   |               szobát látott maga előtt. A fal mellett fekete szekrény
 346 II   |                hármas lakattal bezárva, a szoba közepén keményfa asztal,
 347 II   |              felett nehéz, rezes puska. A halavány fényű lámpa az
 348 II   |           Mellette egy gyermek olvasott a bibliából. A gyermek lábainál
 349 II   |           gyermek olvasott a bibliából. A gyermek lábainál egy férfi
 350 II   |                egy férfi feküdt, arccal a földre borulva.~Egy roppant
 351 II   |                  kinek szépségén megáll a szem, fogva marad a lélek.~
 352 II   |              megáll a szem, fogva marad a lélek.~Egy kedves kis szőke
 353 II   |               mint az árvalányhaj, mint a holdvilágsugár – arca mennyeien
 354 II   |              mosolygása, mint angyalé – a fehér arc mosolygása oly
 355 II   |              tiszta az emberi szív. Tán a buzgó hívő előtt jelenhet
 356 II   |             mondaná „Győztél az égen!”.~A vénember ott fekszik a földön,
 357 II   |                  A vénember ott fekszik a földön, ujjaival hajába
 358 II   |                markolva, s nedves marad a föld, hová arcát lefekteté.~
 359 II   |            tiszta, mézédes hangon olvas a szent könyvből bűnbocsátó
 360 II   |            hangokat, kis kezével olykor a lapokat fordítja, s szelíd
 361 II   |         angyalom! Az isten meghallgatja a te szavaidat. Óh, a te apád
 362 II   |        meghallgatja a te szavaidat. Óh, a te apád oly bűnös, oly bűnös!~
 363 II   |              apád oly bűnös, oly bűnös!~A gyermek leszállt hozzá,
 364 II   |              fejét, és tovább olvasott.~A vénember sírt keservesen.~–
 365 II   |         vénember sírt keservesen.~– Óh, a te apád kezei oly véresek!
 366 II   |                 nem vétett. Hogy féltek a haláltól, milyen szomorúak
 367 II   |           szomorúak voltak, hogy várták a kegyelmet, mint nézték,
 368 II   |               nézték, hogy nem jön-e az a fehér zászló! Óh, mint kértek,
 369 II   |             ölnöm. Meggyilkoltam – mert a törvény parancsolá.~A vénember
 370 II   |              mert a törvény parancsolá.~A vénember mély, keserű hörgésbe
 371 II   |            műveimet elrontani? Ki merte a halált osztani énkívülem?”
 372 II   |           lelkek, mik fej nélkül járnak a másvilágon! Óh, irtózatos,
 373 II   |          felkiált az égre, hátha tévedt a bíró… Hatalmas mennybéli
 374 II   |             izma vonaglott, reszketett.~A kislyán leszállt hozzá,
 375 II   |                  Mint egy elkárhozott – a síron innen.~A vénember
 376 II   |            elkárhozott – a síron innen.~A vénember összecsókolá a
 377 II   |                 A vénember összecsókolá a gyermek kezeit, lábait,
 378 II   |                kiszakadna nagy melléből a lélegzet.~– Lásd, kisleányom –
 379 II   |              Lásd, kisleányom – egyszer a bírák egy fiatal gyermeket
 380 II   |            fiatal volt. Három napig ült a siralomházban; minden ember
 381 II   |               Nem tagadhatta, ott aludt a szobában, s a kés az ő véres
 382 II   |                 ott aludt a szobában, s a kés az ő véres ágyába volt
 383 II   |                    Mely nap lefejezték, a kocsi mellett, mely őt a
 384 II   |                a kocsi mellett, mely őt a vesztőhelyre vitte, két
 385 II   |                Egyik az édesanyja volt, a másik édestestvére. Hiába
 386 II   |                  megbocsátanák neki azt a gyászruhát, hiszen csak
 387 II   |                halnia. Mikor leült elém a halálos székre, letevé ruháját,
 388 II   |        reszketett, mikor hozzávágtam, s a kezemre feccsent vér égetett,
 389 II   |              feccsent vér égetett, mint a tűz… Óh, gyermekem, e vér
 390 II   |             zsiványt végeztem ki; mikor a hágcsóra léptem vele, nevetve
 391 II   |              fordult, azt mondva: „Ezen a helyen kend egy szép, fiatal
 392 II   |                 is én gyilkoltam meg, s a kést ágyába rejtém el. Kössen
 393 II   |            engemet nem szeretnél. Lásd, a múlt nyáron két kisgyermek
 394 II   |              múlt nyáron két kisgyermek a faluból az erdőbe ment virágot
 395 II   |                hogy meg ne ázzanak, ott a villám mindkettőt agyonütötte.
 396 II   |           mindkettőt agyonütötte. Pedig a villám az isten fegyvere,
 397 II   |               alszom, kezemet fogja, ha a sötétben járok; látom, ha
 398 II   |           Csókolj meg, és eredj alunni!~A nagy, izmos ember lassan,
 399 II   |                 térdre. Keblére szorítá a fehér gyermeket, s felemelé
 400 II   |        megeredtek. Azután felemelkedék. A kisleány átkarolta favastagságú,
 401 II   |              dörgő horkolása reszketett a szobában végig, nyugtalanul
 402 II   |                  s nyögött irtózatosan.~A kis, fehér leány pedig eloltá
 403 II   |                fehér leány pedig eloltá a lámpát, mielőtt levetkőzék;
 404 II   |             lámpát, mielőtt levetkőzék; a feljött holdvilág sápadtan
 405 II   |           Hallgatva bámulta e jelenetet a padláson az ifjú. S midőn
 406 II   |               elgondolkodva támaszkodék a padlatgerendának, merően
 407 II   |            Figyelt – világosan kiveheté a hóhérnő erőteljes, dörmögő
 408 II   |                mely úgy tetszék, mintha a ház ellenkező feléről, valahonnan
 409 II   |           valahonnan alulról jőne.~Ment a hang után, s amint azon
 410 II   |                helyre jutott, hol társa a kémény mellett a padlatot
 411 II   |              hol társa a kémény mellett a padlatot háromszor megkopogtatá,
 412 II   |              halkan beszél egymással. – A hóhérnő volt az, és szeretője.~
 413 II   |            mégsem szerelemről beszélne. A hóhérnő szava gyakran felemelkedék.~–
 414 II   |               Csitt, csitt! – suttogott a férfi. – Valaki meg találja
 415 II   |              nem marad kő kövön – monda a hóhérlegény.~– S hiszed,
 416 II   |                   Gondoskodtam róla. Ez a nép urait nem szereti, mert
 417 II   |               köpködték, alábbvaló volt a kutyánál. Egy üszköt kell
 418 II   |        okosabbak, kik valamit tanultak, a legrövidebb eszűek, két
 419 II   |           mondtam, hogy készen legyenek a veszedelemre. Vigyázzanak
 420 II   |                 hogy be ne merjen jőni. A nép gyanút kapott szavaimra,
 421 II   |              hallá, hogy az urak várják a döghalált, s miután ez volt
 422 II   |                temetőt árkoltassanak el a kolerai halottak számára,
 423 II   |             számára, persze azért, hogy a többi holtakra el ne ragadjon
 424 II   |                 holtakra el ne ragadjon a betegség, úgy hitte a nép
 425 II   |          ragadjon a betegség, úgy hitte a nép szavaimat, mint a próféciát,
 426 II   |             hitte a nép szavaimat, mint a próféciát, s várja, hogy
 427 II   |                 hogy fogják megmérgezni a szegény embereket; látva,
 428 II   |                vagy, Iván.~– Ehhez jött a kassai orvosnak azon nyilatkozata,
 429 II   |              azon nyilatkozata, hogy ha a nép a mentő vismuth porokat
 430 II   |             nyilatkozata, hogy ha a nép a mentő vismuth porokat be
 431 II   |                 el. Mintha minden ember a mi kezünkre dolgoznék.~–
 432 II   |                dolgoznék.~– Nem sejt ez a fiú odafenn valamit?~– Nem
 433 II   |               elesett, de nem halt meg. A fiú pedig megszökött a katonaságtól.
 434 II   |                  A fiú pedig megszökött a katonaságtól. Régóta biztattam
 435 II   |               Nem rossz gondolat, éppen a hóhér házához szökni. Másutt
 436 II   |                 elviszik Hétfalura, hol a hadbíró kimondja majd rá
 437 II   |                hadbíró kimondja majd rá a halált, s ekkor kiteszik
 438 II   |                halált, s ekkor kiteszik a siralomházba. A hétfalusi
 439 II   |                kiteszik a siralomházba. A hétfalusi környék népe szereti
 440 II   |          hétfalusi környék népe szereti a fiút mint tulajdon fiát,
 441 II   |                  de apját gyűlöli, mint a sátánt. Nem lesz nagy mesterség
 442 II   |           zavargós időben felbujtogatni a népet, hogy mikor a fiút
 443 II   |       felbujtogatni a népet, hogy mikor a fiút akasztani viszik, kaszára,
 444 II   |        nekirontson apja kastélyának, ki a fiút teljes életében üldözte,
 445 II   |                  s ezzel meg van kezdve a lázadás.~– De akar-e majd
 446 II   |               lázadás.~– De akar-e majd a fiú e kezdetnek feje lenni?~–
 447 II   |              feje lenni?~– Ne aggódjál! A halál iszonyú kép. Nincs
 448 II   |                saját neveink kimaradnak a lázadásból, mely ha el fog
 449 II   |                ott fogják találni. Ránk a gyanúnak árnya se szálljon.~–
 450 II   |          meglepőbb lázadás nem ütött ki a nép között, mint ez leend.
 451 II   |                 ez leend. Mint szálland a hír faluról falura, saját
 452 II   |                falura, saját fia támadt a méregkeverő apa ellen bosszút
 453 II   |                apa ellen bosszút állani a nép élire, s felkoncolá
 454 II   |                 szétfutni az országban. A nép őrült dühbe fog jőni
 455 II   |               míg az urak eliszonyodva, a sejthetlen veszély kitörtével
 456 II   |             elbámulva, magánkívül. Majd a kétségbeesés eszméletével
 457 II   |              kezde körültekinteni, mint a verembe hullott vad, mely
 458 II   |                hullott vad, mely keresi a menekülést, megfeszíti minden
 459 II   |                küzd, találékonnyá lesz, a szabadságérzet elfeledteti
 460 II   |             perc múlva ismét újra kezdi a sikertelen menekülési harcot.~
 461 II   |             menekülési harcot.~Lenézett a padlásnyíláson. A hágcsó
 462 II   |              Lenézett a padlásnyíláson. A hágcsó el volt onnan véve,
 463 II   |                véve, s alant az udvaron a nagy, lompos kutya cammogott
 464 II   |              örvét rázva nyakán. Olykor a bundáját tépte fogaival,
 465 II   |           bundáját tépte fogaival, vagy a farkát harapdálta, s a holdvilágra
 466 II   |             vagy a farkát harapdálta, s a holdvilágra morgott.~Az
 467 II   |          Szükség esetén megvívott volna a kutyával, s lehet, hogy
 468 II   |         észrevétlen kellett menekülnie.~A kerítés is magas volt, hogy
 469 II   |               juthasson azon keresztül? A hágcsót nem látta sehol.~
 470 II   |                hágcsót nem látta sehol.~A ház túlsó felén, a hóhér
 471 II   |               sehol.~A ház túlsó felén, a hóhér szobájának ablaka
 472 II   |             terebélyes ágai ráhajlottak a háztetőre; ennek ágairól
 473 II   |        háztetőre; ennek ágairól könnyen a kerítésre lehete jutni;
 474 II   |             másfél ölnyi magasról.~Mint a kalitkájából menekülő párduc,
 475 II   |             menekülő párduc, mászott ki a padlás szűk ablakán az ifjú,
 476 II   |                 csúszva felkapaszkodott a ház gerincére, ott óvatosan
 477 II   |          felkapaszkodott rá, s átlépett a túlsó felére… Csendesen,
 478 II   |                nesz nélkül…~Itt azonban a kerítésig jókora ugrást
 479 II   |             kezeivel kapaszkodva maradt a kerítésen.~A nagy reccsenésre
 480 II   |         kapaszkodva maradt a kerítésen.~A nagy reccsenésre észrevette
 481 II   |             nagy reccsenésre észrevette a komondor a menekülőt, s
 482 II   |       reccsenésre észrevette a komondor a menekülőt, s üvöltve rohant
 483 II   |             rohant neki, s míg az magát a kerítésen túlvetni erőködve
 484 II   |                közbe egy felriadó hang. A hóhér felébredt az ablaka
 485 II   |          udvarra. Egy embert látott ott a kerítésen mászni, ki előtte
 486 II   |              puskát ragadott, s ráfogta a szökevényre. Szemei vérben
 487 II   |            nyugodt tekintetét. Átölelte a gyermeket, ki fegyverét
 488 II   |          lenyomta. Azután oda célozott. A lőszer eldördült… A nagy
 489 II   |           célozott. A lőszer eldördült… A nagy láncos eb ordítás nélkül
 490 II   |                 ordítás nélkül esett le a földre, s végigmeredt rajta.
 491 II   |            földre, s végigmeredt rajta. A szökevény egy lódulással
 492 II   |                 egy lódulással átugrott a falon.~
 493 III  |            virágokkal voltak tele; azok a fák, mik most körüle kiszáradva
 494 III  |              üldögélni, s gyönyörködött a pompás ibolyákban, mikkel
 495 III  |              Azon két ablak előtt, mely a kertre nézett, s mely most
 496 III  |               rakodtan kapaszkodnak fel a háztetőig. Most elvadulva
 497 III  |               Most elvadulva fekszik ez a földön, s éretlen egreseivel
 498 III  |            földön, s éretlen egreseivel a közel bokrokra tekergőzik.~
 499 III  |           sűrűen le voltak függönyözve. A sárga selyemfüggönyök beteges
 500 III  |            beteges fényt árasztottak el a szobán, hol minden oly csendes,