Fezejet
1 I | hideg vizet adtak volna neki, mindjárt megszabadult volna
2 II | szederlével rémséges bajusz volt neki mázolva, mit ő szörnyű öntetszéssel
3 II | volna is, megbocsátanák neki azt a gyászruhát, hiszen
4 II | ifjú. Azonban úgy tetszék neki, mintha e heves szóváltás
5 II | beszéljünk lassabban. Azt ígértem neki, hogy majd itt el fogom
6 II | megtalálják, nem messze kell neki fáradni.~– Haha! Ha hallaná!~
7 II | volna meg zaj nélkül. S neki mindenáron észrevétlen kellett
8 II | menekülőt, s üvöltve rohant neki, s míg az magát a kerítésen
9 III | mindenképp. Misem használt neki, napról napra rosszabbul
10 III | várakozni, míg az ajtót kinyitá neki. Azt mondta, hogy sokat
11 III | magadra háromszor, s mondd neki a szavakat, miket haldokló
12 III | Mint fogja apja siratni! Neki ez volt kedvenc gyermeke,
13 III | öregapja siratni mind a kettőt. Neki kedves volt mind a kettő.~
14 IV | azt.~Hiszen ő mégis anyja neki. E fiatal virág gyökerei
15 IV | ember, a halált sem szabad neki adni. Várnia kell, míg a
16 V | legyen hozzám. Meg akarom neki mondani, hogy halála nem
17 V | kerülje ki.~– Szemközt menne neki, szegény öreg, nem hogy
18 V | szánalomból utat nyitottak neki.~Ekkor a fehér, ősz ember
19 VI | belebódorodott a kukoricaföldekbe; neki kendernek, ugarnak, bejárt
20 VI | becammogott. Panaszkodott neki, hogy földönfutóvá lett,
21 VI | ember épített, nem adott neki sárt vályognak, nem adott
22 VI | egy vénember –, kötelet neki, föl vele a fára, cégérnek.~–
23 VII | biztatás, mintha azt mondják neki, hogy „majd eljön a generális
24 VII | tábornokhoz, s könnyezve mondák el neki, hogy ez meg emez úrficska
25 VII | kórházban, hadd küldjön neki betegnek való gyönge ételeket,
26 VII | látszik, mennyire szeretné neki mondani: félek ám én kendtül.~–
27 VII | szólt messziről nyújtogatva neki a tepertős pogácsákat, mint
28 VII | lesz, hát aztán megmondja neki.~– Szereti a szakácsné a
29 VII | véthetett? Hátha meg találnak neki kegyelmezni? De iszen az
30 VII | volna, sem kegyelmezne meg neki, aki vétett; mert az „vas
31 VII | osztályképpen jutott volna neki. Apró, epernyi szája alig
32 VII | hányni, és azután ott kell neki állnia a szoba közepén,
33 VII | zsámolyra, addig könyörge neki azokkal a kis kezecskékkel,
34 VII | tábornoka felé, átnyújtá neki a keblébe dugott pecsétes
35 VIII | idegenre, és nem felelt neki.~– Ki van idehaza? – kérdé
36 VIII | szemei közé nézve, monda neki:~– Galambom. Magy úgy látszik,
37 VIII | szokás szerint vizet visz be neki éjszakára, attól beizenhet,
38 VIII | gyermek –, és enni, inni adok neki.~– Köszönöm, leánykám.~A
39 VIII | örökölni tőlem; választanék neki pályát, melyen boldog lehessen,
40 VIII | becsüljék, tiszteljék; szereznék neki vagyont, neveltetném tőlem
41 VIII | asszony, olyan nagyon – mondám neki –, mert lassabban is megértem.” – „
42 VIII | magam, azután csináltam neki bölcsőt a gerendára kötött
43 VIII | beszélni, én készítettem neki ételt, később pedig ő énnekem.
44 VIII | leánykája, hogy kedvet szerezzen neki hozzá. Látszik, hogy nagyon
45 VIII | Rátalált. Csak oda kellett neki bemenni, ahonnan amaz kijött.
46 VIII | engedelmeskedéssel.~Az idegen nem szólt neki többet, hanem pofon ütötte
47 VIII | elkészül vele, maga is segített neki. Azután gyorsan felszökött
48 VIII | idegen egy levelet nyújt át neki az első üdvözlet után; Széphalmi
49 VIII | Ligety Ambrus írja azt neki, tudósítva róla, hogy a
50 VIII | delejjel gyógyít. Engedje meg neki, hogy kísérletet tegyen
51 VIII | kísérletet tegyen az öregúrral; neki okai vannak hinni, hogy
52 VIII | idegent a terembe; ott inte neki, hogy foglaljon helyet.
53 VIII | Doktor Sarkantyús azt mondá neki, hogy Ligety szolgabíró
54 VIII | vette magának, hogy elmondá neki:~– Ű-le koma, itt a kű.~
55 VIII | franciát.~A doktor meg akarta neki mutatni, hogy igazán is
56 VIII | emlékből származik, mely neki azon éveit juttatja eszébe,
57 VIII | láthassam; ne mondja meg neki, hogy én vagyok az atyja,
58 VIII | haragos tekintet is fájt neki. Lássa ön, uram, azt az
59 VIII | reszketve, lihegve monda neki, a legvalódibb szenvedély
60 IX | leghátul maradnak. Azzal neki az érdemes klasszis az utcának,
61 IX | iskola, mert jön a morbus! Neki a luteránus gyerekeknek,
62 IX | tovasietett, úgy tetszett neki, mintha máris szédelegne
63 X | ember volt a faluban; volt neki holmi kicsiny telke éppen
64 X | valaki azt az ajánlatot tevé neki, hogy elveszi feleségül.
65 X | nem jó közel lenni hozzá. Neki az ellenség vére kell, hogy
66 X | beletocskolhasson lábaival; neki az kell, hogy lánggal égve
67 X | Nem tud beszélni. Kell neki adni pálinkát, sokat.~–
68 X | mesterem. Ezt a félállatot neki lehet ereszteni ott, ahol
69 X | kicsinyt, s úgy tetszék neki, hogy a mester arcát is
70 XI | tábornok nejével.~Elmondott neki mindent, amit ama szerencsétlen
71 XI | siessen a székvárosba; neki Zudár lakától egyenesen
72 XI | jutott a házhoz, úgy tetszék neki, mintha annak a környékén
73 XI | parasztlegény az ajtó mögül mutatá neki a jövevényt, figyelmeztetve
74 XI | mosolyogni örömében, hogy mármost neki lova van.~Mária könnyeden
75 XII | képzetgazdag sötétségbe.~Neki is úgy tetszett, mintha
76 XII | egyszerre világos eszmét adott neki a szabadulásra. Oldalt és
77 XIII | találkozónak el ne mondja, néhány neki megtetsző változtatással;
78 XIII | embert. Minden percben szabad neki belépni hozzá; szabad neki
79 XIII | neki belépni hozzá; szabad neki mosolygó orcával elmondani
80 XIII | a kocsmába, nem tűnt fel neki, hogy ott milyen szép rend
81 XIV | kemény ítéletet: meg kell neki halni. Fejére szól a törvény.
82 XIV | őrmesternek, hogy kegyelmet kért neki, és a szigorú bírónak, hogy
83 XIV | tiszta fehér ruhát, adnak neki ételt, italt, hogy egyék,
84 XIV | emlékezem ilyen férfira. Neki nincs testvére.~Vértessy
85 XIV | Hanem hiszen elég volt ez neki.~Ő félt volna tán, hogy
86 XIV | félreintette. Súgva mondá neki:~– Iszonyúan szenved, de
87 XIV | hozzá, s komolyan monda neki:~– Tábornok úr, én úgy hiszem,
88 XIV | biztató férfiszóval monda neki:~– Meg fogom őt menteni.~
89 XV | szétpiszkálva a levegőt, monda neki:~– Nem lesz abból semmi,
90 XV | Kamienszkára, s úgy tetszék neki, mintha könnyes szemeinek
91 XV | villámló szemekkel inte neki hallgatást.~– Köszönöm,
92 XV | katonás őszinteséggel monda neki:~– Én igen nagyra becsülöm
93 XVI | ingerkedés nehezen esett neki.~– Ugyan, ne háborogjatok
94 XVI | vigasztalta magát azzal, hogy ezt neki élőszóval nem mondta senki.~–
95 XVI | annak bizonyságául, hogy ez neki annyi, mint egy zsák pehely;
96 XVI | vággyal, hogy könyörgött neki nagy esztelenül: „Mekipiros,
97 XVI | indulatos hőst, úgy könyörgött neki, hogy ne kockáztassa ily
98 XVI | fejéről a kendőt, s parancsolá neki, hogy egyenesen álljon.~
99 XVI | a gyermeket, s azt mondá neki, hogy térdepeljen le.~Aztán
100 XVI | elfoglalta az a gondolat, hogy neki itt meg kell halni.~– Térdepelj
101 XVI | ki szépen kezet csókolt neki érte, s első dolga volt,
102 XVI | nyögéssel sem árulá el, hogy az neki fájdalmat okoz.~*~Hát, te
103 XVI | magában tusakodva, úgy tetszék neki, mintha a falu belsejéből
104 XVI | feccsent arról.~– Nem akar neki fájni semmi – dörmögé magában. –
105 XVI | összeszorítá ajkait.~Azután mondott neki egy szót; egy lealázó, megbecstelenítő
106 XVII | elereszteni, mert nem segítettek neki, s az elfutott a kukoricaföldek
107 XVII | tüneményét, s midőn azt mondá neki: „Ime, a te arcod halálszínű”,
108 XVIII| megcsókolta kezét. Mondá neki, hogy most már az ő kezei
109 XVIII| elfordult róla, felragadta a neki szánt ásót, s úgy ütött
110 XVIII| égbe; nincs, aki feleljen neki.~A mohos tető is mindig
|