Fezejet

  1 Elo  |           csillagok járnak át az égen, mintha egyenes égő kardok kerülgetnék
  2 Elo  |          suttogni, mikről úgy látszék, mintha rejtekben akarták volna
  3 Elo  |         vándormadarak nem jöttek el, s mintha titkos ösztön sugallta volna
  4 Elo  |              ég elveszté kék zománcát, mintha valami lázas sápadság terült
  5 I    |             szólt, elkezdjen üvölteni, mintha láthatlan kísértetre ugatna,
  6 I    |        határban, mik, mihelyt megjött, mintha magvok szakadt volna, egy
  7 II   |               maradt-e örökké mereven, mintha szüntelen véres főket s
  8 II   |               kerítéstől. Tetején néha mintha fekete zászló lebbenne meg.
  9 II   |                 mint egy világító köd, mintha az éjszaka rendes, szürke
 10 II   |      hallatszának hangok, úgy tetszék, mintha azok is végtelen távolból
 11 II   |            ideig vigyorogva nézett rá, mintha azt várná, hogy még egyszer
 12 II   |         fejével előrerohanva. Látszék, mintha belülről hatalmas tenyér
 13 II   |           egypárszor homlokán kezével, mintha eszméletet akarna lelkében
 14 II   |           Szentet akar belőle nevelni, mintha azzal is engemet akarna
 15 II   |             halálmadár sikoltása, vagy mintha futó őrült vijjongna, önlelke
 16 II   |            álmatlanul virrasztót. Majd mintha az ágy alatt elrejtett ember
 17 II   |              ember fészkelődnék – vagy mintha a kilincset fordítná valaki –
 18 II   |             ajtót zörrenti meg a szél, mintha valaki rázná kívülről –
 19 II   |                s úgy megzörögnek vele, mintha írna valaki a sötétben; –
 20 II   |              feléje fordult, úgy tett, mintha alunnék, de mihelyt elvette
 21 II   |              mosolygása oly túlvilági, mintha nem is öröm, nem is jókedv
 22 II   |            képzelé, és lemosolyog reá, mintha mondaná „Győztél az égen!”.~
 23 II   |   meg-megszaggatva, fojtottan beszélt, mintha az iszonyú szavak alatt
 24 II   |          rángatóztak, álla reszketett, mintha imádkoznék, s könnyei megeredtek.
 25 II   |                csendében úgy tetszett, mintha fohászának visszhangjául
 26 II   |             hangját, mely úgy tetszék, mintha a ház ellenkező feléről,
 27 II   |              Azonban úgy tetszék neki, mintha e heves szóváltás tán mégsem
 28 II   |          önteti, szérűkön szóratja el. Mintha minden ember a mi kezünkre
 29 III  |              körüle kiszáradva állnak, mintha urokat gyászolnák, s nem
 30 III  |              himbálta magát az ágason, mintha kísértet énekelne odakinn.~–
 31 IV   |                úgy mennydörgött az ég, mintha szét akarta volna morzsolni
 32 IV   |            volt örökre. Szája mozgott, mintha beszélne, de nyelve hallgatott…~
 33 V    |           Bejött az udvarba tétovázva, mintha lopni jőne és nem tudna
 34 V    |                álla és ajkai rebegtek, mintha a sírás erőltetné.~A mindenes
 35 V    |             Látszék arcán a borzadály, mintha legszentebb fájdalmában
 36 V    |                öltözött fiára, s ajka, mintha beszélt volna, mozgott,
 37 V    |              azt jobb kezével magasra, mintha a térdeit átölelő fiút akarta
 38 VI   |             ordított torkaszakadtából, mintha szurkot evett volna.~Ami
 39 VI   |           kapja a papirost, oly közel, mintha nemcsak látni, de egyszersmind
 40 VI   |                a rektor –, ne gondold, mintha mi teneked bántásodra akarnánk
 41 VI   |             Hidegvérrel, nekitürkőzve, mintha nagy, sietséges munkát végeznének,
 42 VI   |              irtózattal fordult félre, mintha szemével látná a csoda véres
 43 VII  |       közepéből osztogatva parancsait, mintha csak annyit törődnék az
 44 VII  |              nincs kedvesebb biztatás, mintha azt mondják neki, hogy „
 45 VII  |           múlva úgy kerültek ki onnan, mintha kicserélték volna. Pontos,
 46 VII  |               és szófogadók, csinosak, mintha skatulyából vették volna
 47 VII  |              oly keményen állotta meg, mintha igazán vasból lett volna
 48 VII  |           gombjai úgy fénylenek rajta, mintha most hozták volna a boltbul;
 49 VII  |           hajjal, jön-megy a szobában, mintha valami dolga volna ottan,
 50 VII  |                dugta be a konyhaajtón, mintha kémlelni akarná, ha vajon
 51 VII  |               kedvesen tudott nevetni. Mintha az üvegharmonika harangjai
 52 VII  |                 az asszonyka úgy tett, mintha észre sem vette volna, pedig
 53 VIII |          kezecskékkel; nem is olyanok, mintha férfi kezei volnának.~De
 54 VIII |              egymás szeme közé néztek, mintha összeszólalkoznának adandó
 55 VIII |              leányka; olyan csendesen, mintha félne zajt költeni; szép
 56 VIII |            hallgatva nézett az öregre, mintha várná, hogy beszéljen.~Zudár
 57 VIII |            nagyot sóhajtva pihent meg, mintha szétágazó eszméi fonalát
 58 VIII |        daloltam; minden pohár bor után mintha mélyebben merültem volna
 59 VIII |                álltam a szoba közepén. Mintha az istennyila ütött volna
 60 VIII |                 olyan könnyű a lelkem, mintha semmi teher sem fekünnék
 61 VIII |            amaz kijött. Iván úgy tett, mintha alunnék.~– Héj, öcsém, talpra! –
 62 VIII |               rátette homlokára kezét. Mintha egy hullával bánt volna,
 63 VIII |            papírt.~Az bámulva néze rá, mintha nem értené.~Az öreg nyugtalanul
 64 VIII |                szép, derült szemeivel, mintha tudatni akarná, hogy ne
 65 IX   |            tilalmát. Pedig azon évben, mintha szatírát akart volna ránk
 66 IX   |        tovasietett, úgy tetszett neki, mintha máris szédelegne a feje
 67 IX   |                 amint hazafelé indult, mintha minden szál haja egy terhes
 68 X    |            lovalják az uraságok ellen. Mintha nem ellehetne a világ anélkül,
 69 X    |                oly nagyokat sóhajtott, mintha sokallná a türelmet, mit
 70 XI   |            emelkedtek barnán, magasan, mintha a rémangyal koronájának
 71 XI   | gyümölcsöskertek olyan színt mutattak, mintha le volnának égve, s a láthatár
 72 XI   |             sárga volt az aszott mező, mintha csupa tarlóból állana.~A
 73 XI   |           tájon, az is oly forró volt, mintha az ércolvasztók kürtőiből
 74 XI   |          egyenkint eltakargatá azokat, mintha valami nagy szellem keze
 75 XI   |           szólt a fickó dacosan. – Ni, mintha nem tudná? Hát nem az urak
 76 XI   |                  Ni, hogy teszi magát, mintha semmit sem tudna. De mi
 77 XI   |            itták, ami a hordóban volt, mintha mindenki meg akarna győződni
 78 XI   |              házhoz, úgy tetszék neki, mintha annak a környékén is jövő-menő
 79 XI   |                rejtélyesen mosolygott, mintha ő többet is tudna arról,
 80 XI   |            szél; olyan fény volt tőle, mintha egy egész falu égne; amint
 81 XII  |               suttogni az ablak alatt, mintha valaki a falat kaparná?~–
 82 XII  |      sötétségbe.~Neki is úgy tetszett, mintha kívül a falakon szokottnál
 83 XII  |       lassankint izzóvá kezde lenni, s mintha valami átlátszó üvegtáblák
 84 XII  |            vágva villámló fegyverével, mintha azt mondaná a füstnek, a
 85 XIII |             tartja a hátát a világnak, mintha mondaná, hogy üssön rá,
 86 XIII |                mondani a bőrharangnak, mintha a toronyban húznák a harangot.
 87 XIII |              tenni.~Az ember úgy tett, mintha csak a bírónak akarna felelni,
 88 XIII |         olyanforma legyintéseket tett, mintha szeretné az asztalra döntött
 89 XIV  |            múlva meghalok. Vegyük úgy, mintha nagybeteg volnék, s az orvosok
 90 XIV  |                érdekelten tekinte reá, mintha kérné tőle, hogy folytassa.~–
 91 XV   |              csap a puskával a földre, mintha az volna a szándéka, hogy
 92 XV   |      Kamienszkára, s úgy tetszék neki, mintha könnyes szemeinek ködfátyolán
 93 XVI  |                 idomaikat változtatni, mintha félnének, hogy itt kapja
 94 XVI  |        könnyeden szedve fel a kötelet, mintha semmi teher sem volna rajta.~–
 95 XVI  |           erősen kötözve, s könnyeden, mintha csak egy pehelyvánkost venne
 96 XVI  |                kezeiben. Úgy látszott, mintha köröskörül ő vetné az árnyékot
 97 XVI  |               meg ez a kés legelőször?~Mintha valami fájdalmas nyögés
 98 XVI  |                 Sokaknak úgy tetszett, mintha azalatt, míg a gyermek reszketeg
 99 XVI  |              rostjai, s az pattog úgy, mintha érchúrokat szaggatnának.~
100 XVI  |              izzó érc a hideg nedvtől, mintha kacagna örömében, hogy ők
101 XVI  |           vagdalta le őket pallosával, mintha megannyi elítélt gonosztevő
102 XVI  |           tusakodva, úgy tetszék neki, mintha a falu belsejéből hallaná
103 XVI  |               bántják, ez meg hallgat, mintha több lelke volna, mint annak.
104 XVI  |             még kapkodott a levegőben, mintha vissza akarná vonni a szörnyű
105 XVII |              futott nagy igyekezettel, mintha valami nagy díjakat akarna
106 XVII |               sírba, oly menthetlenül, mintha késsel szúrt volna szívébe.~
107 XVIII|           mindenféle botor beszédeket, mintha valakivel feleselne.~– Lám,