Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library
Alphabetical    [«  »]
jertek 1
jézus 1
jo 7
jó 104
jóakaratába 1
jóakaróik 1
jobb 12
Frequency    [«  »]
108 két
107 mintha
104 fel
104 jó
101 aki
101 ot
99 ezt
Jókai Mór
Szomorú napok

IntraText - Concordances


    Fezejet
1 II | ott áll körülárkolva egy darab négyszegű föld, benne 2 II | vérnek.~– Eredj alunni, édes apám. Az isten jó, az isten 3 II | édesapám. Az isten , az isten nem haragszik 4 II | halált, mi nem. Eredj alunni, apám! Az isten mindenütt 5 II | morgott.~Az ifjú kezében egy éles kés volt, azt fogai 6 III | fürösztenék is.~– Meghal…?~– volna lelkének, ha még csak 7 IV | keble mint piheg; nem volna embernek tudni, miről ő 8 V | gyermekéveimtől fogva egy szót nem kaptam tőled, pedig 9 V | sincs számomra. Legyen az vagy rossz szó, áldás vagy 10 VI | életpárja, előtte az utcaajtót korán kinyissa.~Mert noha 11 VI | hiszen sohasem volt olyan termés, mint most; mint 12 VI | Függesszétek fel ítéleteiteket, barátim! – szólt a rektor 13 VI | aratásig.~– Majd visszafizessük interes mellettordíta 14 VI | kend tette a zsebembe.~– , megállj, hát ezt az erszény 15 VI | odahítta néhány bizalmas emberét, elmondá nekik titokban, 16 VII | délceg udvarló, közhelyeken szándékú, értelmes és illő 17 VII | arc, de amint megszólal, e , tiszta kiejtésű, teljes 18 VII | kérlelhetlen parancsnok.~A iskolás gyermekre nézve 19 VII | szívéhez férni. A „legénynek” helye van a kaszárnyában, 20 VII | muzsikáltatnék.~– Az nagyon lenne. Gyere ide hát, majd 21 VII | szánjam, nem vagyok elég ; arra, hogy rajta örüljek, 22 VII | s megadta magát, mint a gyermek, hogy nem bánja 23 VII | szólani felőle senkinek, mert vagy, az az egy pedig hallgat, 24 VII | fiú volt. Háborúban talán katona lett volna.~– Ez 25 VII | kezemben van.~– Én azt hiszem, helyen van.~– Hogy mondhatod 26 VIII | Magy úgy látszik, hogy nem járatban van. Kit keres?~– 27 VIII | imádkozni, s azalatt nem őt háborgatni. Önök is azért 28 VIII | én urammal?~– Ej, kedves asszony. Maga is mindig 29 VIII | vasfogó.~Az ismeretlennek igen étvágya volt. Hagyott is, 30 VIII | restellem. Nehéz lesz újra lábra állítani. Nem is volt 31 VIII | őérte kár, hogy ő nagyon ehhez az állapothoz. Az 32 VIII | lövöldözni, azokbul lehetne legényeket nevelni nekünk.~– 33 VIII | mesének. Az én apámnak az a szokása volt, hogy senkit 34 VIII | Leánykám, vezesd kézen fogva e urat a karszékhez, ültesd 35 VIII | bizalomgerjesztő szóval.~– gyermekem, szólj odaki a 36 VIII | tudom. Van időnk beszélni, uram. Künn éjszaka van és 37 VIII | elkezdett gyötörni, és a remény még jobban elhagyott, 38 VIII | gyermeket!?” – „Ne kiabálj, asszony, olyan nagyon – 39 VIII | tetted azt a gyermeket?” – „ helyen van, ne féltsétek!” – „ 40 VIII | Legyen ön nyugodt. Ön atyja volt e leánynak; ha 41 VIII | leánynak; ha ön meghal, én anyát fogok néki adni. Írja 42 VIII | hajtással kiüríté azt.~– Igen volt, kis gazdasszonyom. 43 VIII | megválni tőle, nem viszem el.~– helyen leszsusogá az 44 VIII | megtudom, s akkor véged.~– helyen van már, nagyságos 45 VIII | ez egy kicsinyt nagyon is egy titkosrendőr alá.~Az 46 VIII | ütereket, ír recipéket drága kenetekről, boronyakról, 47 VIII | kezeivel.~– Most is olyan szép. helyen van. Szerető atyára 48 VIII | elkeserültté őt, ki oly volt, hogy a haragos tekintet 49 VIII | becsületességnek, bátorságnak és erkölcsnek, társai bálványozták, 50 IX | pokol ez, hanem a föld.~A , az áldott, a békességes 51 IX | valaki: óh, én uram, áldott föld, tetszik-e az neked, 52 IX | jelét. Tűr, mint minden édesanya, rossz gyermekeitől. 53 IX | idegenek megvizsgálására; apám, kinek szelíd, komoly 54 IX | barackot enni ne merjünk. Mi , szófogadó gyermekek voltunk, 55 IX | elpatkolni.~A fiatalság szesszel röhögött az utolsó 56 IX | elmondjátok, hogy semmi sem olyan ebben a veszedelmes időben, 57 IX | ismerve Kordé uramnak azt a szokását, hogy a többiek 58 IX | hogy jön a morbus, s nem az embernek ilyenkor együtt 59 X | Ennek a számára sincsen föld.~Ki értse meg e határozatlan 60 X | kedélye romlatlan, szíve ; hogy ha tudósaik, jóakaróik 61 X | s éppen ott járt, ahol a Horác e szép szavakkal kezdi 62 X | szolgálni. Ott egy éppen nem hírű helyre került, ahol 63 X | ha kés van a kezében, nem közel lenni hozzá. Neki 64 X | ez visszanyert daccal. – éjszakát, mester!~– Nyugodalmas 65 X | éjszakát, mester!~– Nyugodalmas éjszakát! – szólt ez iróniás 66 XI | elkésett csapással; néhány futó suhanc kergetni kezdte, 67 XI | kiáltásokat:~– Csak hadd menjen! helyre megy oda! – És újra 68 XI | egyre lassabban léptet.~A mén, midőn átszökött a szekértorlaszon, 69 XI | lova ne botorkázzon annyit.~, hogy üldözői utána nem 70 XI | hanem helyette egy lelkes, barát áldozta fel magát?~– 71 XI | rettenetlen férfiúnak nem volna-e ezt a száraz, sovány 72 XI | pattant fel a másik paripára. száraz, de tartós, csontos 73 XI | szép. Egyházfi vagyok én!~– lesz biz azhagyá helyben 74 XI | segítségedre!~Mária azt mondá, hogy lesz, s rávagdalva a paripára, 75 XII | Meghűtötted magadat, apám – csillapítá őt a lyánka, 76 XII | kapar odakinn; feküdjél le, apám.~– Lefekszem, de nem 77 XII | repkedett a viharban.~– Apám, apám! – nyögé egy alig hallható 78 XII | keresztül lejuthatna oda.~Ah, mi hűs lehet ott. A lég oly 79 XII | után következett a másik. erős boltozat volt, kettős 80 XIII | a papé, és azután minden emberé, akinek kínálni való 81 XIII | egy kicsinyt a kisbíróéba, nagyon az egyházfiéba; igen 82 XIII | Hát kérem alássan, nem ez így a birkáknak? – kérdé 83 XIII | mogyorófapálcája.~– Szerencsés estét kívánok, kedves bíró 84 XIII | bíró uram, komámuram. Ugyan , hogy kegyelmed is itt van. 85 XIII | bíró haragosan nézett :~– helyt vannak. A kalodában.~– 86 XIII | Ugye? No, ott igazán helyen vannak. Kár, hogy 87 XIII | csődített, akkor azután hangosan súgta oda:~– Megérkezett 88 XIV | hogy vele vesződtek, a őrmesternek, hogy kegyelmet 89 XIV | megtörténhetik az velem.~– , ezt megígérem.~– És utoljára: 90 XIV | Vértessy kezét. – Lehet , lehet rossz; lehet öröm, 91 XIV | nyugtalanítja.~– Mi lehet az?~– lenne, ha megtudná tőle 92 XV | hátuljövőkről, hogy milyen azoknak ott kiabálni.~A 93 XVI | XVI. , hogy az éj fekete~A hétfalusi 94 XVI | Ismernek, igenisfelelt a ember. – A Tiszát, a Farkast 95 XVI | végre!~A bőrharang olyan ember volt, hogy semmi parancsnak 96 XVI | egy hóhérlegény meg egy menyecske! Hová mentek ilyen 97 XVI | esztelenül: „Mekipiros, Mekipiros, bocsáss el, zuhanj 98 XVI | mozdultak utána, mint a alvók, akik ott alusznak 99 XVI | Numa Pompilius, most van mezejök a dicsőség versenyfutóinak; 100 XVI | őnagysága parancsolja. Nem vele tréfálni. Hatcsövű 101 XVI | tömeg nagy része osztá ezen véleményt, s a lőfegyver 102 XVI | urának szánt verést.~Hiszen ember volt ő szegény, csak 103 XVIII| hogy legyen ezentúl is a öreg Zudár az ő édesapja, 104 XVIII| nevezte Kornéliát kedves lányának. Méltán is.~Egy


Best viewed with any browser at 800x600 or 768x1024 on Tablet PC
IntraText® (V89) - Some rights reserved by EuloTech SRL - 1996-2008. Content in this page is licensed under a Creative Commons License