Fezejet
1 II | hóhér szíve belül?~Tudja-e őt szeretni valaki; azon szomorú
2 II | visszaborzadoz is?~Láthatja-e őt mosolyogni valaki? Látta-e
3 II | látna maga előtt?~Van-e, ki őt, a bűnök büntetését örömest
4 II | Semmi állat sem szereti őt. A kutyák utánavonítanak,
5 II | lefejezték, a kocsi mellett, mely őt a vesztőhelyre vitte, két
6 II | Lásd, én mindenütt látom őt. Fejem fölött van, ha alszom,
7 II | mindenesetre nyomába hozom, kik őt elfogják, s elviszik Hétfalura,
8 II | kaszára, vasvillára kapjon, őt kiszabadítsa, vállára emelje,
9 II | el fog fojtatni, főnökül őt ott fogják találni. Ránk
10 III | könyörülj rajta, és vedd őt magadhoz – hörgé az asztalra
11 III | Magdolna sokáig hagyta őt az udvaron várakozni, míg
12 III | Mindenemet odaadom annak, ki őt meggyógyítja. Óh, ha látná,
13 IV | tenni?… Vagy élve akarja őt hagyni, hogy az élő kárhozat
14 IV | S tán jobban el lehetne őt feledni, ha már a föld alatt
15 IV | halál megjelen.~De ki merné őt ilyenkor hívni, mikor a
16 V | szemfedővel, mit érdekelte őt a bánatos jelenet? A katona
17 VI | tud.~Egyike azoknak, kik őt ide hozták, a hóhérlegény
18 VI | barátim, megölnetek nem szabad őt, szükségünk van rá, hogy
19 VI | csikorgatva. – Vigyétek őt oda a gerenda alá. A lámpást
20 VII | szolgálatáért a megye kinevezi őt táblabírájának, a város
21 VII | vagy legalább hadd ápolja őt édesanyja a kórházban, hadd
22 VII | elégséges tudománnyal bír őt kigyógyítani. Rendesen azután
23 VII | fenyegette azon esetben, ha őt nőül nem veszi. Azt, hogy
24 VII | félelem, mint a szerelem, mely őt oltárhoz vezette. Hanem
25 VII | megsérte mint nőmet, és most őt, a család utolsó ivadékát,
26 VII | nyugodva, hogy te meg fogod őt menteni.~– Én? – kérdé a
27 VIII | imádkozni, s azalatt nem jó őt háborgatni. Önök is azért
28 VIII | nézte a szende gyermeket, ki őt nem látszott észrevenni
29 VIII | Kedves leánykám – szólítá őt meg az idegen, nyájas, szeretetteli
30 VIII | gyermek kezét, s odarántá őt az idegenhez.~Az gyöngéden
31 VIII | tudja, minő sorstól őrizte őt meg az ég e csapással? Nem
32 VIII | ismeretlen ifjú felemelé őt gyöngéden az „ámen” után,
33 VIII | mutatva. – Nem úgy küldötte-e őt az ég le hozzád, tudtod-,
34 VIII | most a lyánkához fordulva, őt szólítá meg nyájas, bizalomgerjesztő
35 VIII | kisdedet, és szépen megetettem őt magam, azután csináltam
36 VIII | megszökött, de én feladtam őt, s elfogták a tulajdon apja
37 VIII | rúgott rajta.~– Feladtad őt? Nesze, te utálatos kutya!~–
38 VIII | kiszabadulhatott, ahol olyan közel érte őt a veszedelmes látogató mind
39 VIII | finom udvariassággal üdvözlé őt, míg doktor Sarkantyús azt
40 VIII | azzal fenyegeté önt, hogy ha őt nőül nem veszi, fel fogja
41 VIII | Vezessen ön hozzá! Elhozom őt.~– Csendesen, uram. Maradjon
42 VIII | az én üldözésem vadítá el őt az életben, s tette oly
43 VIII | s tette oly elkeserültté őt, ki oly jó volt, hogy a
44 VIII | hajoltam volna le, hogy őt felemeljem.« – Önnek sorstul
45 VIII | előtte, bátran köszönti őt, illedelmesen az úrnőt;
46 X | Gyakran az utcán lehordta őt a köznép előtt, keresve
47 X | kápráztatják szemeit, akarnák őt vezetni a míveltség, igaz
48 X | napra és felhőkre? – feddé őt gúnyosan a mester.~– És
49 XI | kétségbeesett munkához, hogy őt megszabadítsa.~Kornéliát
50 XI | hogy fiával ajándékozza őt meg.~A kedves összeesküvők
51 XI | közül.~– Fel kell kötni őt is oda, ahova a Hétfalusy
52 XI | Azok csak akkor vették őt észre, midőn már közöttük
53 XI | innen a házba! – szólt, őt magával vezetve, míg a parasztok
54 XI | lelkesülten –, hogy nem őt fejezték le, hanem helyette
55 XI | és mutatnia kellett, hogy őt mind e jelenetek egészen
56 XI | Valakivel kísértetni kell őt. Máriának pedig csak azért
57 XII | magadat, jó apám – csillapítá őt a lyánka, kis kezével megsimogatva
58 XII | szédületes sziklákon látta őt tévelyegni, és kezét akarta
59 XIII | eszében tartani. Így csúfolták őt a háziasszonyok, akiknek
60 XIII | a robottal. Így nevezték őt a parókián, mikor bejött
61 XIII | fenyegetéséből, hogy tehát nem vereti őt vasra mint lázítót, s nem
62 XIV | nem lesz, és védeni foga őt, ha valami nagy, igen nagy
63 XIV | kiáltása után némává fogom őt tenni! És büszke önérzettel
64 XIV | erőszakkal támadhatnák meg őt, és kényszeríthetnék, hogy
65 XIV | fejét, hogy megcsókolhassa őt.~Egész arca oly fehér volt,
66 XIV | monda neki:~– Meg fogom őt menteni.~A hölgy ég felé
67 XV | nyakába nem borulhatni, midőn őt ily nyomorúnak látja.~A
68 XVI | Mekipiros megy legelöl; őt lelőhetik. Különben ez a
69 XVI | benne.~A zendülők nem merték őt bántani, pedig odaállt útjokba,
70 XVI | izmos rántásokkal húzta őt fölfelé, kurta karjaival
71 XVI | miatt.~Azonban nem ejté őt le Mekipiros. Felhúzta egészen
72 XVI | egészen a tetőre, felsegíté őt kapaszkodni a rézcsatornára.~
73 XVI | egy perc alatt lerántá őt magával a tetőre.~Mind a
74 XVI | született, apja megátkozta őt, és anyja kidobta, és dajkája
75 XVI | nyugalmával; az egész rémjelenet őt nem látszott rettegtetni.
76 XVI | szívét, ~Melyért imádom őt mindörökké”…~… Sokaknak
77 XVI | egy rém állt. Rémnek kell őt neveznem, mert nem hasonlított
78 XVI | termetét, saját testével fedezé őt be a dühöngők legelső csapásai
79 XVI | Bodza Tamás. – Nem szabad őt megölni. Szükségünk van
80 XVI | letiport testétől.~Felemelték őt a földről, megköték kezeit,
81 XVI | karjainál fogva kifeszíték őt a palota rácskapujához.
82 XVI | hosszú utca választá el őt az úri laktól; nem akart
83 XVI | tudott, hogy kínozzák inkább őt, ha tetszik; úgyis ő az
84 XVII | akkor tértek magukhoz, midőn őt menekülni látták.~– Utána! –
85 XVII | elrejteni. Senki sem vette őt észre, csupáncsak maga a
86 XVII | egymásnak, hogy nem bírták őt utolérni, de majd előkerítik.~
87 XVII | hogy a sors tenyerén hordja őt, és amidőn kezébe adta az
88 XVII | került az, meg sem kellett őt kötözni; amint eloldák a
89 XVII | leesett.~Akkor feltették őt egy gyalogtargoncára, s
90 XVII | vályogvető cigányt, hogy tartsa őt egyenesen, s ha vallani
91 XVII | halálszínű”, akkor beletaszítá őt a megásott sírba, oly menthetlenül,
92 XVIII| Bátorság, bizalom! – biztatá őt, megszorítva kezét, s azzal
93 XVIII| határozottan kimondá, hogy őt, aki bolondul akar cselekedni,
94 XVIII| ráborult atyjára, s átölelte őt zokogva.~Az ádáz nép egyszerre
95 XVIII| ő nem bánt senkit, tehát őt se bántsa senki. Ott azután
96 XVIII| lefekteté, s akkor átölelte őt, és az apa visszaölelte
97 XVIII| meglátogatandó azok házait, kik őt egy órával elébb összekínzák,
98 XVIII| megölelheté. A gyermek elfogadta őt nagyapjának, de arra kérte,
99 XVIII| Zudár az ő édesapja, aki őt oly nagyon szerette.~Hétfalusy
100 XVIII| aki valóban az volt, aki őt elvetette magától, az most
101 XVIII| jóltevő szélhűdés küldé őt haza az ő halottaihoz a
|