Fezejet

 1 VII |            ezt a szobalyány tartaná, ön bosszankodnék, az én kedves
 2 VII |          Lássa, édes kedves, engemet ön tanított meg arra, hogy
 3 VII |     kiszeretett belőle.~– Ne siessen ön ítéletével.~– Dehogy sietek;
 4 VII |           nőül vennem. Óh, még akkor ön kicsike volt; ilyen pici
 5 VII |            táncolni; fel sem tűnt.~– Ön az esküvő előtti napon hagyta
 6 VII |           senki.~– Azt mondták, hogy ön megtudta, miszerint Hétfalusy
 7 VII |               de nem sebesítettek.~– Ön megbocsátott nekik érte.~–
 8 VII |          érte el benne.~– Nem értem. Ön, úgy látszik, mesémből többet
 9 VII |             dacból ment hozzá, midőn ön elhagyta.~– Megsúgok neked
10 VII |             önt, kedves Kornélia, ha ön tud valamit arról, hogy
11 VII |         Pedig nagyon hamar meg fogja ön tudni; a szerencsétlen fiú
12 VII |            tábornok.~– Hogy gondolja ön ezt?~– Mert akkor tulajdon
13 VIII|          húzódtak ki ide a konyhába. Ön, szép asszony, Zudár uram
14 VIII|             tőle a mesterségit, amit ön úgy utál, szép asszony.~
15 VIII|         áldóan nyújtva felé kezét.~– Ön lelkész? Lelkipásztor? –
16 VIII|            fonalát keresné.~– Látott ön talán egy asszonyt odakinn?
17 VIII|          hangon monda néki:~– Legyen ön nyugodt. Ön jó atyja volt
18 VIII|           néki:~– Legyen ön nyugodt. Ön jó atyja volt e leánynak;
19 VIII|            atyja volt e leánynak; ha ön meghal, én jó anyát fogok
20 VIII|          anyát fogok néki adni. Írja ön fel magának e nevet: „Kamienszka
21 VIII|            Lembergben.” Bármikor fog ön e cím alatt e tárgyról írni,
22 VIII|           korábban is fog írni, mint ön kérdené.~Az öregember kezeit
23 VIII|            érzem magamat. Meddig fog ön nálam maradni? Bár sokáig
24 VIII|   önkénytelen felsóhajtva. – Fogadja ön tőlem e kis imakönyvet emlékül,
25 VIII|          szabad kérnem valamit: adja ön át nekem kincsei felét,
26 VIII|           vétettem én önnek? Kicsoda ön? És mit akar?~– Ki vagyok?
27 VIII|               De hát, uram. Miért üt ön most? Hiszen jól cselekedtem;
28 VIII|         idejében tanulta.~– Vuz-ét – ön – medeszén? Moszjő.~– Oui,
29 VIII|       észrevette azt tekintetéből.~– Ön is szenved, uram. Az én
30 VIII|             gyógyszerem. Látni fogja ön. Egy óra alatt tapasztalni
31 VIII|  mindkettőjüket nagy csapások érték; ön nejét és két gyermekét veszté,
32 VIII|                Óh, uram, miért kínoz ön e szavakkal bennünket? Szegény
33 VIII|             megismerkedék.~– Mit tud ön ez évekről, uram? – kérdé
34 VIII|         titkolható következése lett. Ön neje anya lett, mielőtt
35 VIII|            rebegé:~– Honnan tudhatja ön ezt? (Ami olyan mélyen rejtett
36 VIII|            menjen nőül, de ekkor már ön nem volt hajlandó e házasságra,
37 VIII|            előtt.~– Csendesen, uram, ön zavar engem. Pedig a kórállapot
38 VIII|              akiket szeretett. Látja ön, uram, e lihegő mell, e
39 VIII|        Megyek. Érte megyek. Vezessen ön hozzá! Elhozom őt.~– Csendesen,
40 VIII|            Csendesen, uram. Maradjon ön fekve. Gondolja meg, hogy
41 VIII|           gyógyszakomnak nincs vége. Ön még sokáig fog ágyában feküdni,
42 VIII|            apja csupa merő szeretet; ön pedig csupa gyűlölet. E
43 VIII|             a vesztőhely szélin áll; ön rá sem gondol arra; önnek
44 VIII|              a helyen fog állani, és ön kinyújtja elé karjait, és
45 VIII|            Én gyermekem”, akkor lesz ön meggyógyulva, akkor mondhatja:
46 VIII|        rimánkodva Széphalmi.~– Uram, ön nagyon követelő.~– Kérjen
47 VIII|            beszélhessek vele. Szabja ön bármi díját e szolgálatának,
48 VIII|          idegennek inte.~– Hallgassa ön, uram, amit írok.~Azzal
49 VIII|             kegyelmet soha senkinek! Ön jól tudja, hogy ami bűne
50 VIII|         tekintet is fájt neki. Lássa ön, uram, azt az embert, ki
51 VIII|              Ne legyen ez irgalom az ön vas jellemén rozsda, mutassa
52 VIII|         Hétfalusy Benjámin.”~– Látja ön e levelet, uram? – kérdezé
53 VIII|               Magam viszem el azt.~– Ön maga? De hát kicsoda ön?~–
54 VIII|              Ön maga? De hát kicsoda ön?~– Azt majd egyszer – talán –
55 VIII|           szólt ez mosolyogva.~– Hát ön nem francia? – kérdé ez
56 VIII|           most az idegenhez.~– Tudja ön, hogy engemet a közéletben
57 VIII|           mindegy.~– Tudom, uram. Az ön neve „vas ember”. Hanem
58 VIII|       megolvad a kohóban.~– Gondolja ön, hogy van ilyen kohó a világon?~–
59 VIII|    legutoljára. Az írás ismerős lesz ön előtt. Vegye át, és olvassa
60 VIII|         szavakkal:~– Uram, gondoljon ön ki valamit, ami által ez
61 VIII|        gyöngének mutassa.~– Maradjon ön itt. Íme – szólt Kornéliára
62 VIII|        erősséget ostromolja, amelyet ön. Tanácskozzanak, gondoljanak
63 VIII|     fenntarták a kétséget.~– Kicsoda ön?~Az idegen két kezébe rejté
64 X   |              komolyabb civódásoknál; ön nemzetiségüket kérkedéssel
65 XIV |              rögtön sietett hozzá:~– Ön rosszul védte magát – szólt,
66 XIV |             hozzá, szemrehányólag. – Ön lehetetlenné tette, hogy
67 XIV |       Második volt azon férfi, akire ön rálőtt ostoba szerelemféltésből.~–
68 XIV |              a szél ütött meg. Tudja ön, mit jelent az? Énhozzám
69 XIV |             gróf, kinek nőtestvérére ön bizonyosan fog emlékezni.~
70 XIV |           fájdalmamat enyhítik azok. Ön szíve fenekén megbocsát
71 XIV |             kihallgatni?~– Beszéljen ön.~– És amiket mondok, nem
72 XIV |             amiket mondok, nem fogja ön agyrémeknek tartani. Sok
73 XIV |     közelléte lázba hozza; nem fogja ön hinni, hogy én is lázban
74 XIV |             lázban beszélek? Elhiszi ön, hogy bátor vagyok és józan,
75 XIV |         kivégeztetésemet ne halassza ön három napig. Tűzzön ki arra
76 XIV |      Elmondom. Azonkívül ne vitessen ön a városon kívül, itt a kaszárnya
77 XIV |             És utoljára: hirdettesse ön e végrehajtást délutánra,
78 XIV |        Elmondom azokat, tábornok úr. Ön tudja, hogy e rendkívüli,
79 XIV |             lázadáshoz… Tábornok úr, ön láthatja, hogy a legnagyobb
80 XIV |            kétségbe vonni, hogy amit ön mondott, az tervben létezhet;
81 XIV |     Iszonyúan szenved, de nem akarja ön előtt mutatni.~– Hangjával
82 XIV | szőnyegpárnára.~– Kornélia, hogy van ön?~– Az isten kezében – susogá
83 XIV |           kegyelmet nyert.~– S hiszi ön, hogy ez segíteni fog?~–
84 XV  |          átküldjék.~– Mit cselekszik ön? – kiálta rá a tábornok
85 XV  |             a magáét. – Bárki legyen ön, nekem igen kellemes szolgálatot
86 XV  |        kapott kardjához.~– Hallgassa ön végig nyugodtan, amit mondok.
87 XV  |           azt önnek súgja meg szíve. Ön családját megy megszabadítani
88 XV  |      oltalmazni. Ott isten keze lesz ön felett. Ha őneki tetszik
89 XV  |             az ítéletet végrehajtani ön felett, legyen meg akarata;
90 XV  |             meg akarata; ha élve tér ön vissza, a múltak feledve
91 XV  |           hagyta ráhullani.~– Keljen ön, keljen innen! Ezt nem nekem
92 XV  |             van a háznál.~– Mit mond ön? – kiálta Vértessy kéjtől
93 XVII|              hitemben megmaradok. Ha ön nyugton meg tudott maradni
94 XVII|            Tudtam én azt önről, hogy ön gyáva, még akkor, midőn
95 XVII|           szégyenlett sírva fakadni. Ön gyáva, silány ember, én
96 XVII|         szavába vágni:~– Azt állítja ön, hogy a nemesek nem mérgezik
97 XVII|          Doktor! Én azt mondom, hogy ön hazudik. Senki ne nyúljon
98 XVII|          halál lakik! Ha azt állítja ön, hogy ez a por nem méreg –