Fezejet

 1 Elo  |             kora tavaszlásnak nincsen mit örülni, hogy ez csak egy
 2 I    |             ablakokon beleskelődik? – Mit lát, mit érez, mi ösztön
 3 I    |              beleskelődik? – Mit lát, mit érez, mi ösztön gyötri öntudatlan
 4 I    |              nincsen teteje, a korom, mit falán végigmosott a sokévi
 5 I    |            egész természet nem tudta, mit tegyen, legkevésbé az ember.~
 6 I    |             ha lehetett volna hova.~S mit tettek ekkor a bölcsek,
 7 I    |             jő, kiket bánt leginkább; mit tettek, hogy a népet megnyugtassák
 8 II   |             bajusz volt neki mázolva, mit ő szörnyű öntetszéssel iparkodott
 9 II   |     leghitványabb hizlalt állat vére, mit az ember megöl, hogy megegye…~
10 II   |          szívfacsaró volt a bűnbánat, mit e férfias, harangszerűen
11 II   |         rebegé ez – a halálmadárt?…~– Mit félsz tőle? Hisz anyám az,
12 II   |              ilyenkor isten és ember!~Mit beszélhetnek ezek? Kit akarnak
13 II   |              volt az első magyarázat, mit egy előre megjövendölhető
14 III  |        önagyát szakítsa szét velök.~– Mit akartál, Benjámin? – szólt
15 IV   |            meg tudott volna szakadni.~Mit kelle szenvednie!~Ki mérget
16 IV   |               ágyruhákba burkolva, ki mit kaphatott magára hirtelen,
17 V    |            szinte érteni lehete, hogy mit akar mondani?~– Na, induljunk
18 V    |              soha, kivertél házadból, mit egy kutyáddal sem tettél
19 V    |         fiúhoz, s megfogta gallérját. Mit bánta az, hogy két halott
20 V    |                leterítve szemfedővel, mit érdekelte őt a bánatos jelenet?
21 VI   |              háromszegletű óla előtt, mit Kordé uram oda magyarázott,
22 VI   |               a kutyalak hasadékán. – Mit keres itt az én kollégám,
23 VI   |           végig az orrát a papiroson…~Mit olvas? Szavait szélesen
24 VI   |        felosztani a parasztok között. Mit tevők legyünk? Parasztjaink
25 VI   |           hogy bennünket szeressenek. Mit tehetünk mi, ha nyílt összeütközésre
26 VI   |             kétségbeesett felordítás, mit a monstrum hallatott, s
27 VII  |               Hát te tudsz-e? No, hát mit kérdezed másról? Ha írni
28 VII  |     főbelövendő a siralomházba, vajon mit véthetett? Hátha meg találnak
29 VII  |               engemet megcsalt? Aztán mit tehetett arról, ha mást
30 VIII |          odakinn sokáig.~– De hallja, mit akar itt? – kérdé a nő csaknem
31 VIII |            hát maga kicsoda? Szóljon. Mit akar? – kérdé a nő szorongva.~–
32 VIII |           gyermek összerezzent.~– No! Mit ijedezel? – förmedt rá a
33 VIII |            kérdezé az idegentől, hogy mit kíván tőle. Talán nem is
34 VIII |          osztó kegyest, azon bűneért, mit az lelkében gondosan eltakart,
35 VIII |             vidék boszorkánynak tart. Mit mívelnek ily késő éjszaka?
36 VIII |              Azután leskelődtem, hogy mit csinálnak az asszonyok tovább;
37 VIII |        mindnyájunkat, nem tudod, hogy mit cselekszel?” – „Azt nem
38 VIII |             azt szekrényébe.~– Hát én mit adjak, mit adhatok hálaul
39 VIII |      szekrényébe.~– Hát én mit adjak, mit adhatok hálaul önnek, lelki
40 VIII |              isten után újjáteremtőm? Mit adhatok én?~Az idegen hirtelen
41 VIII |            szemeit.~– No! Micsoda ez? Mit bánt maga engem?~– Mit-e?
42 VIII |             De hát uram s én istenem, mit vétettem én önnek? Kicsoda
43 VIII |              én önnek? Kicsoda ön? És mit akar?~– Ki vagyok? Rendőr
44 VIII |        meglátott Duklában az utcán.~– Mit kerestél te Galíciában?~–
45 VIII |              téve a siralomházba már. Mit vétettem én ezzel önnek?~
46 VIII |           dühét, hidegen válaszolt:~– Mit vétettél? Bolond! Azt vétetted,
47 VIII |         leánya önnel megismerkedék.~– Mit tud ön ez évekről, uram? –
48 VIII |               én visszaadom tinektek; mit éreznének önök erre?~A beteg
49 VIII |            éppen a szív közepébe.~– S mit akar e főtiszt?~– Kegyelmet
50 VIII |            előállt.~– Kérni nem elég; mit mondhat védelmére?~– Bizonyítja,
51 VIII |                Az ifjú valót mondott. Mit használ? Csak a kötelesség
52 IX   |            mert majd kikérdezem, hogy mit mondtam. A vismuthum olyan
53 IX   |              akart felelni.~– No, hát mit mondtam, fiacskám? Ugye
54 IX   |          halunk meg. A haláltól nincs mit félni az igazaknak.~A vén
55 X    |           mintha sokallná a türelmet, mit a sors a beteljesülés napjáig
56 X    |             tanulókorában; nem tudja, mit jelentenek a betűk.~Iskolai
57 X    |     határozatlan ábrándokat? A köznép mit sem tud már Szviatopolszk
58 X    |            össze. Én nem mondom, hogy mit tégy, majd belátod saját
59 X    |         sovány, aszott kezét Ivánnak, mit az teljes erejéből megszoríta,
60 XI   |          férfias bátorsággal szólt:~– Mit cselekesztek itt?~Az emberek
61 XI   |           lepetve, hogy nem tudott rá mit válaszolni.~– Ni, hogy teszi
62 XI   |            Aki közelebb lép, lelövöm! Mit akartok?~Amerre pisztolyait
63 XI   |               talán segíteni rajta.~– Mit akartok itt? – ismétlé a
64 XI   |          beszéljek. Kicsoda az úr, és mit akar?~– Azt nem mondom meg
65 XI   |         tartva kérdezé tőle:~– Tudod, mit jelent e három betű? (U.
66 XI   |            hogy nem.~– Úgy nem tudod, mit cselekszel, Numa Pompilius! –
67 XI   | engedelmeskedék. Mária diktálta, hogy mit írjon, míg saját maga ugyanazt
68 XII  |            csendes, sziszegő ropogás, mit az égő nádkévék támasztának,
69 XII  |        jótékonyan hatott e félhomály, mit csak a nyíláson besütő tűzvilág
70 XIII |            pőrén, s vinnék megégetni, mit csinálnál akkor? Te semmirevaló!
71 XIII |                nem gondolta meg, hogy mit beszél.~– No, iszen, majd
72 XIV  |             szél ütött meg. Tudja ön, mit jelent az? Énhozzám írt
73 XIV  |               görcsös kézszorításról, mit kell szenvednie.~– Istennél
74 XIV  |               hagyj engem meghalni.~– Mit tegyek? Mit tehetek? – szólt
75 XIV  |               meghalni.~– Mit tegyek? Mit tehetek? – szólt rebegő
76 XV   |         kemény hangon kiálta rájok:~– Mit akarnak önök? Mi bajuk?
77 XV   |           haladéktalanul átküldjék.~– Mit cselekszik ön? – kiálta
78 XV   |             oroszlánpék nem hallotta, mit beszélnek, de füleit megütötte
79 XV   |           írásbeli rendeletei vannak. Mit és hogyan cselekedjék? azt
80 XV   |            vannak.~Az ifjú nem tudott mit felelni, a hang elszorult
81 XV   |         számára is hozott egy kardot, mit az sietett derekára csatolni.~
82 XV   |             Valami jótékony nyugalom, mit a legfőbb izgatottság szokott
83 XV   |                  Öröm van a háznál.~– Mit mond ön? – kiálta Vértessy
84 XV   |          pedig hiszen tudta jól, hogy mit mond.~– Egy kicsi kis angyalka
85 XVI  |              homlokegyenest.~– Hát te mit tudsz? – kérdi tőle Iván
86 XVI  |          tartva egy szalmás butykost, mit a kínált le sem vett addig
87 XVI  |            fülébe súghatta: „Hamama!”~Mit értett alatta? Azt elmondhatták
88 XVI  |              a sírból.~– Most lássuk, mit tud a másik? – dörmögé Zudárné,
89 XVI  |           lassankint aláhanyatlott.~– Mit gondolsz, Széphalmi – folytatá
90 XVI  |       fényesen világítá meg a fáklya, mit a gyermek tartott kezeiben.
91 XVI  |          vonulni, onnan hallgatóztak, mit beszél ez asszony olyan
92 XVI  |              nevére. De hogy mifelől? Mit fogadjak, mit ne fogadjak?~–
93 XVI  |           hogy mifelől? Mit fogadjak, mit ne fogadjak?~– Hogy e gyermeket,
94 XVI  |              Hová lehetett a gyermek? Mit akarhattak vele? Megölték-e?
95 XVIII|             Öröm volt az és fájdalom, mit névvel nem nevezhetni.~És