Fezejet
1 II | természetet?~– Na, lépj be te is, ne nézz ott a semmibe –
2 II | Hahaha! Hívd csak be! Te medvebocs! Mekipiros!~Mekipiros
3 II | nézett le rá.~– Hát még te is?!~– Nem hallád – rebegé
4 II | Az isten meghallgatja a te szavaidat. Óh, a te apád
5 II | meghallgatja a te szavaidat. Óh, a te apád oly bűnös, oly bűnös!~
6 II | sírt keservesen.~– Óh, a te apád kezei oly véresek!
7 II | fel hamar”… Óh, leányom, te fehér angyal – könyörögj
8 II | senkire. Minek sírsz? Hiszen te nem vagy rossz ember, mert
9 III | szép, ifjú nőket, mint a te leányod, az erős, derék
10 III | kövér, érett gabonát, mint te magad, kinek több már a
11 III | hagysz magad után senkit, te temeted el mind, akiket
12 III | halálnál több?~– Elkárhozik!~– Te őrjöngsz! Egy gyermek, ki
13 III | mondtál, ilyesmit csak a te családod érdemelt meg; testvérgyilkos
14 VI | akarnánk lenni, mert hiszen te arról nem tehetsz, ami abban
15 VII | akarsz tanulni, majd elmégy te a generális úrhoz, s majd
16 VII | De biz azt nem kötik a te orrodra, húgám.~– A generális
17 VII | szobájában; menjen be!~– No, te szép emberséget tudsz. Az
18 VII | írni, ordinánc bácsi?~– Hát te tudsz-e? No, hát mit kérdezed
19 VII | Nem sül ez el?~– Ha csak a te szikrázó szemeidtől nem.~
20 VII | Szép mulatság is az. Hát te láttad-e már?~– Nem én.~–
21 VII | csak egy lélek tud még. Te nem fogsz szólani felőle
22 VII | meg nem mondom, mert az a te tiszta, szép kedélyedet
23 VII | nagyon feldúlná, arra a te szívedben nincsen eszme;
24 VII | És még ez nem volt elég; te ismerted Hétfalusynak azt
25 VII | történt.~– S hogy tudhatod te ezt elébb, mint nekem jelentve
26 VII | mert szomjaztam vérét! S te azt mondod, hogy ez jól
27 VII | vagyok abban nyugodva, hogy te meg fogod őt menteni.~–
28 VII | vagyok abban nyugodva, hogy te addig meg nem nyugszol,
29 VIII | magát engedelmeskedni.~– Te meg, barátom, terítsd le
30 VIII | Lizinka. No, erre ne hallgass te! Hanem eredj be, és mondd
31 VIII | mondani a bakó.~– Szálljon a te szívedbe az ég kegyelme,
32 VIII | karszékhez, ültesd le; a te kezeid szép tiszták, hozzáérhetnek.
33 VIII | nehéz tudását jelenti. A te kezed azért remeg az enyémben,
34 VIII | eltakarva arcát kezeiben.~– Te kivégeztél egy elítéltet,
35 VIII | mondá:~– Olvass szívemben! Te mindent jól tudsz, uram.~
36 VIII | bánt maga engem?~– Mit-e? Te sehonnai, azt majd mindjárt
37 VIII | szökött katonát üldözök, akit te rejtettél el; mondjad, hova
38 VIII | az utcán.~– Mit kerestél te Galíciában?~– A gazdám küldött
39 VIII | rajta.~– Feladtad őt? Nesze, te utálatos kutya!~– De hát,
40 VIII | szökevényre ki volt tűzve. Csak te még egyszer ártsd magadat
41 IX | hangosan kocódott.~– Hej, te nebuló! Te, Turtyik Miska.
42 IX | kocódott.~– Hej, te nebuló! Te, Turtyik Miska. Miről beszéltem
43 IX | világ lesz, amikor nem a te harangod szavai kísérik
44 X | tőle. Én nem félek. Hát te?~A legény összeborzadt;
45 X | tollbokrétát kalapja mellé.~– Te az éjjel járd el sorba a
46 X | győzünk, nagy szerep vár reá. Te szerelmes vagy bele.~– Inkább
47 X | nézett tanítványára.~– S te kiejtheted ezt a szót szádon: „
48 X | nincs igazi hited. Iván, te haszontalan ember vagy.~
49 X | igyekezett magát menteni.~– Iván, te haszontalan ember vagy!
50 X | munkára.~Iván megharagudott.~– Te választottál engem? Én választottalak
51 X | kezemmel többet érek, mint te mindenestől.~– Mégis gyáva
52 X | nyilallt valami egyszerre…~– S te azon nyögsz? Lám, az imént
53 X | Milyen görcs.~– Talán már te is meg vagy mérgezve, Iván.~–
54 XI | hevesen kérdezé oroszul:~– Te Oroszországból jössz? Melyik
55 XI | meg Mária kezét.~– Mi a te neved, szeretett testvér?~–
56 XI | sietek vele Szlavóniába. Te itt azalatt organizáld az
57 XI | újra megállt egy percre. – Te Numa, egyedül bocsátasz-e
58 XI | volt meg nem tetszenie.~– Te jössz velem. Ülj fel az
59 XI | jobb lenne, ha azalatt, míg te bemégy a városba, én idekinn
60 XII | szólt kívülről.~– Erzsi, te! Alszik apád?~– Igen – rebegé
61 XII | Elizke, leánykám. Alszol-e? Te kiáltottál? – kérdezé halkan.~
62 XII | Péter visszanevetett rá: „Ha te kacagsz, én is kacagok;
63 XIII | hát, hogyan van végünk, te vén banya. Nem tudod, hogy
64 XIII | püfölni irgalmatlanul.~– Hát te semmirevaló, hazug szószátyár!
65 XIII | szószátyár! Így rágalmazod te a tulajdon földesuradat?
66 XIII | a tulajdon földesuradat? Te egész falu kutyája, aki
67 XIII | szemben; ilyen mesékkel jössz te ide, mikor anélkül is annyi
68 XIII | háborúság van már a nép között? Te semmirevaló betyár! Ugye
69 XIII | felgyújtsák, kirabolják? Te gyalázatos lázító, akasztófáravaló.
70 XIII | ott, amíg rád kerül a sor. Te gyújtogató, te!~A bőrharang
71 XIII | kerül a sor. Te gyújtogató, te!~A bőrharang igazán megijedt,
72 XIII | orvosságot hord magával. Te ügyetlen szamár, elejted
73 XIII | suttyomban elszelelni.~– Mármost te, népháborító, ha ezeknek
74 XIII | féltükben nekimennének annak a te jámbor ifjúuradnak, aki
75 XIII | megégetni, mit csinálnál akkor? Te semmirevaló! Tán még magad
76 XIV | tábornok.~– Kegyelmeztél-e te annak, aki tehozzád könyörgött?~
77 XIV | repkény az erős fára –, ha te ölsz, én is meghalok; ami
78 XVI | nyomorék homlokegyenest.~– Hát te mit tudsz? – kérdi tőle
79 XVI | vissza Ivánnak.~– Hamamama!~– Te bornyú, ide figyelmezz!
80 XVI | bosszúsága jutott eszébe.~– Te vad marha, minek ordítottál
81 XVI | akinek állítod, akár nem, sem te magad, sem cinkosaid közül
82 XVI | Semmit.~– Például, hogy a te ősz hajszálaidból egy se
83 XVI | neki fájdalmat okoz.~*~Hát, te férfi, ott a tűznek vermében,
84 XVI | Dudokyra? Itt feküdt, ahol te most; te úgy álltál mellette,
85 XVI | Itt feküdt, ahol te most; te úgy álltál mellette, ahogy
86 XVI | üvöltött a kínzás alatt, te pedig hallgatsz. Nem nézhettem,
87 XVI | hallom. Akarom, hogy sírj te is, és ne mutass ilyen hideg
88 XVII | odahelyezteté a főúr elé.~– Te, nagy bűnös, felelj az én
89 XVII | nyugodtan az orvos. – A te arcod sápad, reszket. Mondom,
90 XVII | azt mondá neki: „Ime, a te arcod halálszínű”, akkor
91 XVIII| böjtöllek ki téged, nem te engem. Milyen kevés hellyel
92 XVIII| azt az ajtót, amelyiken te kimentél, akkor megint újra
|