Fezejet

 1 VII  |            VII. A vas ember~Vértessy tábornok több év óta parancsnokolt
 2 VII  |         nejévé lesz, s ilyenformán a tábornok mint polgár és táblabíró,
 3 VII  |           gyönyörűség nézni. Aztán a tábornok nagyon is szereti a gyermekeket;
 4 VII  |           sírás-rívás után beadták a tábornok tanodájába, azok egypár
 5 VII  |          időt a sok beszéddel.~Biz a tábornok a vétkes katonákat meg is
 6 VII  |  kiporoltatik, amint csak illendő.~A tábornok a szolgálat alól sem igen
 7 VII  |   háziorvosát! Semmit, semmit sem! A tábornok állig be volt gombolkozva,
 8 VII  |        mindent kellett tudni, amit a tábornok tőle kérdezett, s nagyon
 9 VII  |              a békés időkből kapta a tábornok; hajdan Drezda alatt, mikor
10 VII  |            az nem fog megtörténni, a tábornok nem ad kegyelmet senkinek;
11 VII  |            ha mondták, hogy Vértessy tábornok ilyen meg amolyan ember,
12 VII  |              én tudom, hogy Vértessy tábornok olyan félénk, mint egy gyermek;
13 VII  | felvilágosított engem, hogy Vértessy tábornok ettől sem fél! Tisztelet!
14 VII  |             fél! Tisztelet! Vértessy tábornok bátor ember.~– Persze, Herkules
15 VII  |          veszélyben forogtak, hogy a tábornok egy mozdulatával igen apróra
16 VII  |         megütötte anyjával együtt.~A tábornok megrendült e szóra. A vas
17 VII  |              igen nagy baj – szólt a tábornok, olyan erősen összeszorítva
18 VII  |            még gonoszabb – mormogá a tábornok, s még erősebben szorítá
19 VII  |              már harmadik szökése.~A tábornok homloka izzadni látszott,
20 VII  |             fogva – kiálta sebesen a tábornok.~– Hogy gondolja ön ezt?~–
21 VII  |       énhozzám – hörgé nyugtalanul a tábornok, és elsápadt bele. – Nekem
22 VII  |     mondhattál volna nekem – monda a tábornok, visszatérve nejéhez, s
23 VII  |             menteni.~– Én? – kérdé a tábornok, s bámulva nyitá fel nagy,
24 VII  |            azt hiszem, hogy Vértessy tábornok, a szigorú, hajthatatlan
25 VII  |             szíve, lelke mélyében.~A tábornok nyugtalan kedéllyel hagyta
26 VII  |           szökevény elfogatásáról. A tábornok inte a katonának, hogy elmehet.~
27 VIII |         levélre:~„Nagyságos Vértessy tábornok úrnak.~Uram! Isten csodája
28 VIII |      katonának nevelték.~– Bocsánat, tábornok úr, hogy önt ily sürgetve
29 VIII |       szerint kapitányát meglőtte.~A tábornok arca egyszerre elhidegült.
30 VIII |      magammal, tessék áttekinteni.~A tábornok átvevé a leveleket, végigtekinté.
31 VIII |         súlyosabb.~– Uram! – szólt a tábornok a leveleket összehajtogatva,
32 VIII |      katonának nevelték.~– Helyesen, tábornok úr; gyermekéveimet katonai
33 VIII |              sötét szemeivel, hogy a tábornok félrefordítá tőle tekintetét.~
34 VIII |              keresve tekinte ekkor a tábornok neje felé, s az oly buzdítóan
35 VIII |              hiszen ketten vannak.~A tábornok hirtelen odafordult most
36 VIII |           Vegye át, és olvassa el.~A tábornok megdöbbenve vevé észre a
37 VIII |            azon maradtak.~– Olvassa, tábornok úr! Olvassa fennhangon,
38 VIII |              olvad-e meg a vas is?~A tábornok merően rászegzé szemeit
39 VIII |      bizonnyal megcsókolja azt, ha a tábornok vissza nem fogja.~Vértessy
40 XI   |        hosszú óráig beszélt Vértessy tábornok nejével.~Elmondott neki
41 XI   |               hogy meg ne rendítse a tábornok szívét, ki azon percben,
42 XIV  |             a szót kimondani. Maga a tábornok is eltakarja arcát két kezébe:~–
43 XIV  |              csákó ernyőjén.~– Uram, tábornok úr, adj kegyelmet szegény
44 XIV  |            és újra könyörög:~– Uram, tábornok úr, adj kegyelmet szegény
45 XIV  |        arccal. – Ennek már vége van, tábornok úr; katonadolog volt. Három
46 XIV  |             volt tulajdon nőm.~– Ah, tábornok úr. Ez a tudat enyhíteni
47 XIV  |          mind enyhítik büntetésemet, tábornok úr; köszönöm, hogy tudatta
48 XIV  |          igen nagy baj fenyegetné.~A tábornok megszorítá az ifjúnak eléje
49 XIV  |                 És most engedje meg, tábornok úr, hogy egy igen komoly
50 XIV  |          szívem; eszem helyén van?~A tábornok fejével intett.~– Legelőször
51 XIV  |        kérelemre?~– Elmondom azokat, tábornok úr. Ön tudja, hogy e rendkívüli,
52 XIV  |        országra. Nem meséket mondok, tábornok úr. Hallottam a lázító suttogásokat,
53 XIV  |        pokoli gyújtogató lázadáshoz… Tábornok úr, ön láthatja, hogy a
54 XIV  |            siettetem meghalásomat.~A tábornok pedig valóban azt hitte,
55 XIV  |          zavarodva.~Ez vette észre a tábornok arcán a hideg mosolyt, s
56 XIV  |             és erőszakosan kiálta:~– Tábornok úr! Meg akarják gyilkolni
57 XIV  |         nemzetemet!~– Kik? – kérdé a tábornok végtelen megvetéssel. –
58 XIV  |          sietve lépett be az ajtón a tábornok egyik segéde, s jelenté,
59 XIV  |      megyeház felé tartanak.~Amint a tábornok a folyosóra kilépett, már
60 XIV  |              csúnya hangzűr közül.~A tábornok az udvarra sietett. A katonaság
61 XIV  |             szomszéd házban lakott a tábornok neje; a kerten keresztül
62 XIV  |              s valamit súg fülébe.~A tábornok arcán az első pillanatra
63 XIV  |         neked, angyalának – rebegé a tábornok.~– Kegyelmeztél-e te annak,
64 XIV  |             s komolyan monda neki:~– Tábornok úr, én úgy hiszem, hogy
65 XIV  |              a hármas dobpördülés.~A tábornok hirtelen föleszmélt, sietett
66 XV   |              azoknak ott kiabálni.~A tábornok a lármázó tömeg elé lovagolt,
67 XV   |          megmutatja.~Odaáll bátran a tábornok elé, végigsodorintja kacskaringós
68 XV   |         cselekszik ön? – kiálta rá a tábornok francia nyelven. – Én az
69 XV   |               kételkedő ábrázattal a tábornok elé, elöl, hátul vakarva
70 XV   |                Megkövetem, nagyságos tábornok úr. Mert talán nem is tetszett
71 XV   |   szívességre, miszerint a nagyságos tábornok urat az érdemes polgárság
72 XV   |            akartuk kérni a nagyságos tábornok urat, hogy ama gonosz országháborítókat,
73 XV   |        felajánlván, hogy a nagyságos tábornok úr parancsolatjára a mi
74 XV   |         Alázatos szegény szolgája.~A tábornok nem állhatá meg, hogy csendesen
75 XV   |            tenni.~– Uram – sietett a tábornok elébb elmondani a magáét. –
76 XV   |             veszély közepéből jövök, tábornok úr – felelt vissza gyorsan
77 XV   |        országot be fogja repkedni.~A tábornok bámulva olvasá az átnyújtott
78 XV   |        kastélyt. Ez lesz a kezdet.~A tábornok arca vonaglott. Az elítélt
79 XV   |             kétségbeesési harcnak.~A tábornok csöngetett. Egy belépő hadsegéd
80 XV   |     Kamienszkának, hogy folytassa.~– Tábornok úr! Még most egy csapással
81 XV   |             a porkoláb utána jött.~A tábornok folyvást leveleket írva,
82 XV   |              ily nyomorúnak látja.~A tábornok készen volt a levélírással;
83 XV   |               csak odaborult némán a tábornok elé, és annak kezét szorítá
84 XV   |              hallgatást.~– Köszönöm, tábornok úr – felelt azután vissza
85 XV   |         sietett derekára csatolni.~A tábornok lekísérte őket a paripákig.
86 XV   |               ezt a csendet érezte a tábornok szíve is. Valami jótékony
87 XVIII|           Imre sietve érkezett meg a tábornok parancsával a zárvonalnál
88 XVIII|            fegyverest adott rögtön a tábornok segédének vezénylete alá,
89 XVIII|          Csak hárman voltak lovon, a tábornok segéde, Kamienszka és ő,
90 XVIII|         jutottak el a székvárosba.~A tábornok rendelést adott a határzár-pontokon,
91 XVIII|          megtudta, miért hagyta el a tábornok oly rögtön leányát, s a