bold = Main text
Fezejet grey = Comment text
1 Elo | vérökkel írja föl a tanítást oly könyvbe, melynek neve temető,
2 I | hogy mikor minden alszik, oly hangon, minőn soha nem szólt,
3 I | körülveszi, s míg kívül oly holtnak, oly léttelennek
4 I | s míg kívül oly holtnak, oly léttelennek tetszik, lát-e,
5 I | le a villám a faluban, s oly felhőszakadás támadt, hogy
6 I | ihlettségében gyakran vaktában oly dolgokat mondott, mikre
7 II | Istenünk ~Felemeld ostorodat. –~Oly bús, oly szívfacsaró volt
8 II | Felemeld ostorodat. –~Oly bús, oly szívfacsaró volt a bűnbánat,
9 II | Ilyenkor a legkisebb hang oly csodálatos félelemmel tölti
10 II | a fehér arc mosolygása oly túlvilági, mintha nem is
11 II | percében megjelen előtte, oly alakban, minőnek ember nem
12 II | szavaidat. Óh, a te apád oly bűnös, oly bűnös!~A gyermek
13 II | Óh, a te apád oly bűnös, oly bűnös!~A gyermek leszállt
14 II | keservesen.~– Óh, a te apád kezei oly véresek! Ki mossa le azokat?
15 II | kimenteni engem, midőn bíráim is oly halvány, hideg alakok lesznek,
16 II | látszott félni tőle, pedig oly irtóztató volt. – Mint egy
17 II | lábai elé, melyek alatt oly két különböző lélek aludta
18 II | halál iszonyú kép. Nincs oly irtózatos út, melyre rá
19 III | mely most Hétfalu közepén oly elhagyottan áll, nem volt
20 III | elhagyottan áll, nem volt mindig oly szomorú tekintetű.~Ablakai,
21 III | el a szobán, hol minden oly csendes, oly szomorú volt.~
22 III | hol minden oly csendes, oly szomorú volt.~Beteg volt
23 III | Benő leányának, az egykor oly kevély Leonórának kisfia,
24 III | civakodtak egymással; de hisz ez oly mindennapi dolog testvérek
25 III | ajtót! Apám, apám, ne hagyj!~Oly irtózatos volt a kétségbeesés
26 IV | voltak a vétkezés évei, oly hosszúk leendnek a büntetésé?~
27 IV | talált vadmadár sikoltása, oly hangon kiálta fel e szóra
28 V | mint ki mélyen álmodik.~Oly szívszorító volt e tekintet.
29 V | jöttem tőled kérni semmit, oly rövid időre, mint az én
30 VI | hajdani iskolatársam?” S ezzel oly konfúzióba hozta a nagy
31 VI | elkezde horkolni odabenn oly félelemgerjesztő hangon,
32 VI | álmodá, s eleven képzelődése oly erősen rajzolá azt emlékébe,
33 VI | szeméhez kapja a papirost, oly közel, mintha nemcsak látni,
34 VI | hozzánk? Miért osztanak oly bőven ennivalót? Eddig sem
35 VII | amidőn csatatéri helyét oly keményen állotta meg, mintha
36 VII | mostani férje. A dolog oly titokban ment, hogy senki
37 VIII | Talán nem is érthette az, oly lassan mondta.~– Áldás,
38 VIII | vigasztalást közölni, melyet oly ingyen osztogat az isten
39 VIII | főkötő takarta, mely alól oly szépen pöndörültek elő a
40 VIII | az égből.~Az ismeretlen oly érzékenyen mosolygott a
41 VIII | bántójának rohant, de az oly ügyesen, mint a kígyó, torkon
42 VIII | maguktól önkényt; és most oly egyedül, oly vigasztalanul
43 VIII | önkényt; és most oly egyedül, oly vigasztalanul állnak önök
44 VIII | újra, megmaradt, felnőtt oly széppé, oly szelíddé, aminők
45 VIII | megmaradt, felnőtt oly széppé, oly szelíddé, aminők az angyalok,
46 VIII | világol bennök; finom ajka oly parányi, mint egy eperszem;
47 VIII | el őt az életben, s tette oly elkeserültté őt, ki oly
48 VIII | oly elkeserültté őt, ki oly jó volt, hogy a haragos
49 VIII | ember, aki látta az imént oly bágyadt beteget most oly
50 VIII | oly bágyadt beteget most oly izgatott, átváltozott kedéllyel,
51 VIII | akarok szólani.~Az idegen oly szívrehatóan tudott kérni
52 VIII | tábornok neje felé, s az oly buzdítóan inte rá vissza
53 IX | békességes föld; aki nem oly indulatos, mint a többi
54 IX | szelíd, komoly arcára most is oly édesen emlékezem vissza,
55 IX | néz ki rajtok, olyankor oly jólesett összetenni kezeimet,
56 X | mely fő-fő törzsei közé oly derék népeket számít, mint
57 X | hajósokra nézve, akik a vizet oly kevéssé nélkülözhetik.~Bodza
58 X | folyam egyesítése által egy oly hatalmas összefogó láncot
59 X | megjelenni a tanodában, akik sem oly szorgalmasak, sem oly jámborok
60 X | sem oly szorgalmasak, sem oly jámborok nem voltak, mint
61 X | azt olyan büszkeséggel, oly követelő tűzzel vitték véghez,
62 X | volt feltéve, s ilyenkor oly nagyokat sóhajtott, mintha
63 X | egymást érinti.~Pedig hiszen oly nyílt, oly világos az út.~
64 X | Pedig hiszen oly nyílt, oly világos az út.~Nagy és dicső
65 X(1) | tanúsághoz szükséges, s óvakodtam oly eseményeket elmondani, miknek
66 XI | családról tudott, melynek sorsa oly szomorú emlékekkel volt
67 XI | szenvedélyes hölgy szavai; ez oly tetterős, oly bátor, az
68 XI | szavai; ez oly tetterős, oly bátor, az első gondolatnál
69 XI | számították ezt ki, a terv oly regényes és mégis valószínű
70 XI | libbent végig a tájon, az is oly forró volt, mintha az ércolvasztók
71 XI | miért nevettek üldözői oly hahotával, midőn erre látták
72 XII | jó hűs lehet ott. A lég oly forró volt már a szobában;
73 XII | téglasorból rakva. A másodikat is oly óvatosan kelle kiemelni.~
74 XIV | megkönnyebbül. Nem nyomja oly nagyon. Köszönöm. A halál
75 XIV | megcsókolhassa őt.~Egész arca oly fehér volt, mint a márvány,
76 XIV | lihegve a hölgy, kezével oly erősen szorítva Vértessy
77 XIV | tekintve mélyen, fájdalmasan, oly kérve kérdezé:~– Fog-e nekem
78 XV | idegen ifjú áll, akinek oly nehezére esik könnyekre
79 XV | derék úrnak itt, ki önért oly sokat merészelt. Az ifjú
80 XV | váratlan jött a merénylet, oly hirtelen kell azt torkon
81 XVI | fölfelé, kurta karjaival oly könnyeden szedve fel a kötelet,
82 XVI | Segítsetek! – ordíta oly hangosan, hogy minden alvónak
83 XVI | zuhantak mindketten a földre; oly szerencsésen, hogy egyik
84 XVI | köszörült kést, aminek az élit oly gondosan próbálgatá az elébb.~–
85 XVI | ember volt ő szegény, csak oly bárgyú ne lett volna.~–
86 XVII | paraszt megszánta, hogy oly pőrén feküdt ott a hűs reggeli
87 XVII | beletaszítá őt a megásott sírba, oly menthetlenül, mintha késsel
88 XVIII| Zudár az ő édesapja, aki őt oly nagyon szerette.~Hétfalusy
89 XVIII| miért hagyta el a tábornok oly rögtön leányát, s a vas
90 XVIII| örökre e tájat, melytől oly szomorú emlékek száműzték.~
|