Fezejet
1 II | hóhér felesége.~A csüggeteg ifjú öntudatlanul leült az asztal
2 II | hóhér házában!~A csüggeteg ifjú zavartan rezzent fel e hangokra.
3 II | jelenetet a padláson az ifjú. S midőn fölállt, sokáig
4 II | Undorodva fordult el onnan az ifjú. Azonban úgy tetszék neki,
5 II | hadd öleljelek meg…~Az ifjú minden ízében reszketve
6 II | holdvilágra morgott.~Az ifjú kezében egy jó éles kés
7 II | a padlás szűk ablakán az ifjú, szájába fogva kését. Hason
8 III | szépet, a fiatalt; a szép, ifjú nőket, mint a te leányod,
9 V | sem ismert rám – zokogá az ifjú, kinek bal keze erősen vérzett.
10 V | sírás hallik, ott van ő. Az ifjú ment, s hol a sírást hallotta,
11 V | és nem panaszkodik.~Az ifjú tántorogva, fájdalomtól
12 V | kétségbeesetten kezde föleszmélni az ifjú. Fölébredt benne az önfenntartás
13 VII | nyugszol, amíg a szerencsétlen ifjú megmentésére valami módot
14 VIII | melynek lobogó fényénél szép, ifjú, sima arca látható lőn,
15 VIII | mély, melankolikus hang. Az ifjú ismeretlen benyitott, s
16 VIII | kegyelme, fiam – szólt az ifjú az ősz emberhez, áldóan
17 VIII | Zudár Péter lehajlott az ifjú kezéhez, és megcsókolá azt.
18 VIII | földről jövök – szólt az ifjú ismeretlen, leülve az előre
19 VIII | saját világban – folytatá az ifjú. – Megmértem a legmélyebb
20 VIII | van, aki azt keresi.~Az ifjú szelíden érinté az öregember
21 VIII | érintsd az én kezeimet.~Az ifjú erővel megfogta azoknak
22 VIII | vágó, baljóslatú redő.~Az ifjú odatevé hűs kezét égő homlokára
23 VIII | valóban ártatlan volt az ifjú, aki igaztalanul öletett
24 VIII | sírjunk, mikor nevessünk.~Az ifjú elvevé kezét az öreg homlokáról,
25 VIII | mennyekben.”~Az ismeretlen ifjú felemelé őt gyöngéden az „
26 VIII | itt körüled? – szólt az ifjú a szép gyermekre mutatva. –
27 VIII | csend maradt a szobában, az ifjú hallgatva nézett az öregre,
28 VIII | fogadott szót, és leült az ifjú mellé.~– Én vén vagyok,
29 VIII | lesz belőle, ha felnő?~Az ifjú érzékenyen szorítá meg az
30 VIII | öreg, s odanyomta azt az ifjú kezébe, ki eldugá a kis
31 VIII | hogy lovát felnyergelje; az ifjú visszautasítá.~– Majd felköltöm
32 VIII | addig szememre álom”.~Az ifjú sietett a hóhérlegény szobája
33 VIII | Ez egy mennyei, kegyes ifjú vala.~A menyecske így sóhajta:~–
34 VIII | beszállítja. Két beteg is van. Az ifjú Széphalmi ugyan fennjár,
35 VIII | Széphalmi az idegennek.~Az ifjú lerakta gyűrűit kezéről,
36 VIII | arccal állt mellette; az ifjú észrevette azt tekintetéből.~–
37 VIII | tenyerébe rejtve sírt.~Az ifjú ismeretlen halkan hordozá
38 VIII | is megsegít bennünket.~Az ifjú folytatá a víz delejezését.~–
39 VIII | erősen hat, erősen – szólt az ifjú, megtapintva a kór üterét. –
40 VIII | zokogott keservesen.~Az ifjú ekkor felállt, és kezébe
41 VIII | erre?~A beteg odavonta az ifjú kezét ajkaihoz, s erőszakosan
42 VIII | mintegy esztelenül.~Az ifjú keblébe nyúlt, s kivonta
43 VIII | meg reszkető kezeivel az ifjú karját, míg annyira fel
44 VIII | mondani.~Az öreg megfogta az ifjú kezeit két kezével, s megszorítva
45 VIII | ismeretlen sietett kocsijához; az ifjú Széphalmi kikísérte. Minden
46 VIII | bejöhetésre.~Csinos, udvarias ifjú áll meg előtte, bátran köszönti
47 VIII | kérelmet hozok bizonyos ifjú Hétfalusy ügyében, ki megszökött
48 VIII | védelmére?~– Bizonyítja, hogy ez ifjú példánya volt a katonai
49 VIII | találkozik azok között. Az ifjú valót mondott. Mit használ?
50 VIII | félrefordítá tőle tekintetét.~Az ifjú mintegy biztatást, reményt
51 VIII | én követni fogom azt.~Az ifjú meglepetve, elragadtatva
52 VIII | ajtót becsukta, az idegen ifjú termete elveszté katonás
53 IX | megtorkoskodni.~Egypár északvidéki ifjú szkíta a hátulsó padokban
54 XI | két-három jól felpálinkázott ifjú arra is ütögette a mellét
55 XIV | Akartam azt – szólt az ifjú derült, nyugodt arccal. –
56 XIV | kiálta fel öröm hangján az ifjú. – Ah, ez megvigasztal.~–
57 XIV | édesatyja.~– Hogyan? – rebegé az ifjú reszkető ajakkal. – Atyám?
58 XIV | bizonyosan fog emlékezni.~Az ifjú bámulva tekinte fel.~– Nem
59 XIV | az; itt volt ma nálam.~Az ifjú katona valami kínos gyanúval
60 XIV | a tábornokhoz könnyelmű, ifjú tekintetével.~– Ezek mind
61 XIV | valóban azt hitte, hogy az ifjú meg van zavarodva.~Ez vette
62 XIV | hol egy háromszor szökött ifjú hasonló kérelemre kegyelmet
63 XV | töltök a tengerre – felelt az ifjú lovag hasonlóul. – Egy óra
64 XV | eltávoztak; akkor odament az ifjú lengyel lovaghoz, s kövér
65 XV | leveleket írva, beszélt hozzá.~– Ifjú ember, vetesse le kezeiről
66 XV | kardot. Azt kösse fel!~Az ifjú Hétfalusy bámulva mereszté
67 XV | kétlépésnyire egy idegen ifjú áll, akinek oly nehezére
68 XV | önnek családja lakik.~Az ifjú rettenve kapott kardjához.~–
69 XV | múltak feledve vannak.~Az ifjú nem tudott mit felelni,
70 XV | oly sokat merészelt. Az ifjú csak most tekintett Kamienszkára,
71 XV | szólt Vértessy. – Ez ifjú bizonyosan meg volt zavarodva,
72 XV | rövid reggelizést végezni ifjú barátjával, s azután rendelkezzék
73 XVI | Nem, öreg, nem.~– Meg az ifjú nagyságos urat sem.~– Azt
74 XVI | egy cseléd sem hált. Az ifjú úr az epemirigytől (így
75 XVI | Öreg Hétfalusy, itt vagy-e? Ifjú Széphalmi, itt vagy-e?~E
76 XVI | volt; az öreg-e, vagy az ifjú.~Zudárné közelebb lépett,
77 XVI | gondolkodásra, vén ellenség, ifjú ellenség. Nyiss ajtót, és
78 XVI | minden zúzhatót összetört, az ifjú Széphalmit és az orvost
79 XVII | férfiú jól el volt rejtve az ifjú Széphalmival egy kandalló
80 XVII | kirohant a lázadók közé.~Az ifjú Széphalmi rémültében elájult,
81 XVIII| tőle aggodalmasan.~– Jaj, ifjú uram, rettenetes dolog történt.
82 XVIII| Atyám! Atyám! – sikoltá az ifjú, s azzal a legsűrűbb néptömeg
83 XVIII| és nem sírni, férfi!~Az ifjú hirtelen magához tért, felragadta
84 XVIII| Jer hozzám közelebb. Az ifjú odalépett szenvedő atyjához,
85 XVIII| szeretni foglak – zokog az ifjú, megcsókolva azt a reszkető
86 XVIII| ez órában meghaljak.~Az ifjú és bátor neje megszoríták
87 XVIII| rohanva, hasztalanná tették az ifjú erőfeszítését a döngetett
88 XVIII| tábornak elég.~A vezénylő ifjú tiszt kis csapatja élén
|