Fezejet
1 Elo | hagyomány megjövendöli, hogy mi fog ezekre következni. Éhség,
2 Elo | Mindenki leverten várta, hogy mi lesz ezeknek vége?~Soha
3 I | készüljön az örökkévaló álomra?…~Mi kínozza a láncra kötött
4 I | beleskelődik? – Mit lát, mit érez, mi ösztön gyötri öntudatlan
5 I | koporsó?~Él-e minden tárgy, mi az embert körülveszi, s
6 I | a házak küszöbei előtt.~Mi fog történni? Senki sem
7 II | minden tárgyon valamit, mi borzasztó eseményekre emlékezteté.~
8 II | nem is jókedv volna az, mi benne festve van, hanem
9 II | miért ad életet és halált, mi nem. Eredj alunni, jó apám!
10 II | el. Mintha minden ember a mi kezünkre dolgoznék.~– Nem
11 II | kémhelyéről. Minden szót hallott, mi ott alatta kimondaték.~Percig
12 III | kizöldülni annyi iszonyat után, mi alattok történt, egykor
13 III | még csak meghalna.~– Hát mi van még a halálnál több?~–
14 IV | velője összeég. Óh, de mi ez azon halálhoz, mi a megmérgezett
15 IV | de mi ez azon halálhoz, mi a megmérgezett léleké! Amabból
16 V | esztendőben; szomorú tanya ez a mi házunk, két halott van benne.~–
17 VI | lett volna tőlök megtudni, mi nyelvet beszélnek.~Elindultak
18 VI | arcát eltakarta a papiros.~Mi az ördög? – gondolá magában
19 VI | ország határain vannak. Mi célja van az ellenségnek,
20 VI | következhetik belőle. De mi többiek sem vagyunk különben.
21 VI | szeressenek. Mit tehetünk mi, ha nyílt összeütközésre
22 VI | segítségül hínunk. Azért is mi elhatároztuk titkos konferenciánkban,
23 VI | adassa be ezt a parasztoknak. Mi ugyanakkor nagy lármát fogunk
24 VI | ennivalót? Eddig sem kértünk mi az uraktól alamizsnát, de
25 VI | meg azokat is!~– Úgy van! Mi szüksége volna istennek
26 VI | rektor –, ne gondold, mintha mi teneked bántásodra akarnánk
27 VI | Fiam, gondold meg, hogy mi neked bántásodra lenni nem
28 VII | megbízott vén, nem tudom, mi okból, éppen azon a napon,
29 VIII | vele beszédbe elegyedni.~– Mi dolga lehet magának az én
30 VIII | itthon.~– Óh, csak tessék! Mi már mind vacsoráltunk.~–
31 VIII | kávéházakban; ki mondja rólam, hogy mi vagyok? Gavallér vagyok.
32 VIII | elment legényem után, hogy mi lett belőle? Megunta, s
33 VIII | égi vigasztalásról”. A mi célunk az, hogy felkeressük
34 VIII | kartámjára.~– Mik vagyunk mi? Erőtlen eszközök egy világépítő
35 VIII | történt jövendőket tudja. Mi pedig homály által látunk,
36 VIII | halkan kezdé el rebegni:~– „Mi atyánk isten, ki vagy a
37 VIII | melyben nőm szokott aludni. Mi lehet ez? Odaléptem, s íme
38 VIII | tekingettek körül. Én nem tudtam, mi adta nekem akkor azt a gondolatot,
39 VIII | aggaszt, ha néha rágondolok: mi lesz belőle, ha elhalok,
40 VIII | lesz belőle, ha elhalok, mi lesz belőle, ha felnő?~Az
41 VIII | kastély udvarára, melyből a mi ismeretlenünk szállt ki,
42 IX | tetszik-e az neked, amit mi idefenn cselekszünk; hogy
43 IX | Tetszik-e az neked, hogy mi itt élünk rajtad, és áldunk,
44 IX | barackot enni ne merjünk. Mi jó, szófogadó gyermekek
45 IX | és arra gondolni, hogy mi mind együtt vagyunk, nem
46 IX | siralomtól. A remény gyönge volt, mi alapja lett volna? De a
47 IX | meg akar szólalni.~– No, mi kell, Slipik?~– Rektoram:
48 X | a hasához kapott.~– Nos, mi lelt?~A legény kínlódva
49 X | dörmögé ez szédelgős fővel.~– Mi gondod neked égre, napra
50 XI | keverjenek mérget a pálinkába? Mi?~Mária annyira meg volt
51 XI | mintha semmit sem tudna. De mi tudjuk. Akárhogy szőtték,
52 XI | ellen. Meg kelle tudnia, mi az, és talán segíteni rajta.~–
53 XI | felvillantak e szóra.~– Mi nem vagyunk sem rablók,
54 XI | elenyészett. Ez valóságos „ud”.~– Mi hír van Romulus halála óta
55 XI | szorítá meg Mária kezét.~– Mi a te neved, szeretett testvér?~–
56 XI | szikra már meg van gyújtva.~– Mi módon?~– A köznép között
57 XI | bennünket elpusztítani, mi tűzzel és vassal pusztítjuk
58 XI | egyszerre diadalt nyerhetnünk.~– Mi az?~– A székvárost is fel
59 XI | kiabáló szóval elmondá, hogy mi járatban vannak.~– Megyünk
60 XII | percre megdöbbenve állt meg. Mi lehet ez? Rablók, nejével
61 XII | keresztül lejuthatna oda.~Ah, mi jó hűs lehet ott. A lég
62 XIII | kinek van eladó holmija, mi a piacon a búzának, baromfinak
63 XIII | azt felelte, hogy majd a mi fejünket fájdítja ő meg
64 XIII | földesuradat agyonverjék, mi? Hogy a kastélyát felgyújtsák,
65 XIII | eszük nem volna, mint neked, mi történnék akkor? Ha elhinnék
66 XIII | faluból való emberek.~– Mi dolog ez? Hej! – ordíta
67 XIV | Kornélia kérdeni fogja, mi ítéletet mondál ellenséged
68 XIV | mielőtt valaki ébren volna.~– Mi okai vannak önnek ily különös
69 XIV | valami nyugtalanítja.~– Mi lehet az?~– Jó lenne, ha
70 XV | rájok:~– Mit akarnak önök? Mi bajuk? Miért tolongnak az
71 XV | akképpen származván, hogy a mi emberi massánk ebben a comitivában (
72 XV | tisztelettel megkéretik. És mi nem vagyunk bolond emberek.~
73 XV | szerencsésítsem, hogy nem is mi akarjuk a tekintetes vármegye
74 XV | méltóztassék; amire való nézve, mi is és az összes fegyveres
75 XV | összes fegyveres polgárság a mi szolgálatainkat felajánlván,
76 XV | tábornok úr parancsolatjára a mi hazánkért, városunkért,
77 XVI | népség csendesen várta, hogy mi fog történni.~Miért nem
78 XVI | földieim! Ezek az urak itt a mi vesztünkre esküdtek. Ok
79 XVI | Ok ki akarják irtani a mi fajunkat, hát mi mért irgalmaznánk
80 XVI | irtani a mi fajunkat, hát mi mért irgalmaznánk nekik?
81 XVI | irgalmaznánk nekik? Most nem mi vagyunk az ő hatalmukban,
82 XVI | és ápoltam a gyermeket, s mi volt a köszönet érte? Az,
83 XVI | Hétfalusy unokája. Ez a leány a mi hatalmunkban van, ha valakinek
84 XVI | Meddő fáradság volt az!~Mi gyönyört ád egy kiszáradt
85 XVII | lássa a világ, miszerint mi rend és törvény szerint
86 XVII | ilyent kérdezni tud.~– Tehát mi az, amitől az emberek országszerte
87 XVIII| a jámbor bőrharangot.~– Mi történt, öreg? – kérdé tőle
|