Fezejet
1 II | fájdalmas reszketegséggel:~Uram, bűneink soksága,~
2 VI | kántor, tisztes Kordé Mihály uram.~Másik a rektor, Bodza Tamás.~
3 VI | Bodza Tamás.~Kordé Mihály uram talpig nevelt ember volt,
4 VI | Ilyen szép volt Kordé Mihály uram akadémiai magazinuma, hol
5 VI | rendesen tisztes Kordé Mihály uram az ő díszes lakásába a kocsmából,
6 VI | üstökét.~Amint Kordé Mihály uram beütötte a képes felét az
7 VI | beütve, azt Kordé Mihály uram lelkiismeretesen sós vízben
8 VI | osztályából.~Egy nap Kordé uram szokatlanul leitta magát.~
9 VI | támasztva. Csicseri bíró uram talált egy árkot az országút
10 VI | feküdt, és elaludt.~Kordé uram egy ideig húzta-vonta kifelé,
11 VI | elkezdte körülszaglászni.~Kordé uram pedig fogta, átnyalábolta
12 VI | elfelejtett ugatni.~Kordé uram tökéletesen el volt érzékenyülve,
13 VI | háromszegletű óla előtt, mit Kordé uram oda magyarázott, hogy a
14 VI | vadállat az ő ősi telkét.~Kordé uram pedig elkezde horkolni odabenn
15 VI | nagy a kétség, hogy Kordé uram szemeivel látta-e e dolgokat,
16 VI | gondolá magában Kordé uram, amint kitekinte a kutyalak
17 VI | a betűket.~„Kedves sógor uram! (Ezeket olvasá a rektor
18 VI | gondolá magában Kordé uram a kutyalyukban. – Hogy bolondítja
19 VI | lehessen a dologban. Kordé uram nem most álmodott először
20 VIII | Ön, szép asszony, Zudár uram felesége, nemde, s ez a
21 VIII | a bakó tányéráról enni, uram!~– Ejh, hagyja azt. Hátha
22 VIII | azokat visszavonni.~– Óh, uram, ne érintsd az én kezeimet.~
23 VIII | szívemben! Te mindent jól tudsz, uram.~Az idegen most a lyánkához
24 VIII | Van időnk beszélni, jó uram. Künn éjszaka van és zivatar;
25 VIII | mellé.~– Én vén vagyok, uram, deres hajam igazat mond;
26 VIII | mert a nő szívében, óh, uram, élet és halál van, ki az
27 VIII | mellett megtanultam imádkozni, uram. Valami azt súgta lelkemnek,
28 VIII | akarta, hogy megöljék. Óh, uram, a hóhér házán kívül születnek
29 VIII | felderült az arca.~– Óh, uram! – szólt az idegenhez –
30 VIII | vesztegesd az isten igéit, uram, nem kell a kenyeret az
31 VIII | szepegve kérdezé:~– De hát uram s én istenem, mit vétettem
32 VIII | van már, nagyságos rendőr uram. Innen még aznap megszökött,
33 VIII | utálatos kutya!~– De hát, uram. Miért üt ön most? Hiszen
34 VIII | tekintetéből.~– Ön is szenved, uram. Az én rendszerem önt is
35 VIII | szomorúan rebegé:~– Óh, uram, miért kínoz ön e szavakkal
36 VIII | Mit tud ön ez évekről, uram? – kérdé meglepetve Széphalmi.~–
37 VIII | megtalálták ezt az utat.~– Uram!~– Csendesen. A beteg nyüzsög.
38 VIII | neje lett volna. Bocsánat, uram, mint orvos beszélek.~Széphalmi
39 VIII | az öreg Hétfalusy. Látja, uram, én jól vagyok értesülve;
40 VIII | fenyegetőzött…~– Csitt, uram! Az égre…~– Ah, mint ver
41 VIII | idegen előtt.~– Csendesen, uram, ön zavar engem. Pedig a
42 VIII | akiket szeretett. Látja ön, uram, e lihegő mell, e tűzben
43 VIII | Elhozom őt.~– Csendesen, uram. Maradjon ön fekve. Gondolja
44 VIII | kell elébb összemorzsolni, uram, ezeket felolvasztani. Majd
45 VIII | rimánkodva Széphalmi.~– Uram, ön nagyon követelő.~– Kérjen
46 VIII | nem lehet az elég nagy.~– Uram, én nem vagyok szemfényvesztő,
47 VIII | idegennek inte.~– Hallgassa ön, uram, amit írok.~Azzal fölemelkedék
48 VIII | Vértessy tábornok úrnak.~Uram! Isten csodája által ez
49 VIII | is fájt neki. Lássa ön, uram, azt az embert, ki önt egyedül
50 VIII | Látja ön e levelet, uram? – kérdezé az öreg, az ismeretlenhez
51 VIII | kézbesítendi azt.~– Nem, uram. Magam viszem el azt.~–
52 VIII | jobban örülök, kedves kolléga uram. (Eszébe jutott, hogy az
53 VIII | lesz általa súlyosabb.~– Uram! – szólt a tábornok a leveleket
54 VIII | visszavonulok; de én embert keresek, uram, embert, szívvel, emberi
55 VIII | megtisztelésből, az mindegy.~– Tudom, uram. Az ön neve „vas ember”.
56 VIII | az ifjúhoz e szavakkal:~– Uram, gondoljon ön ki valamit,
57 IX | Kérdezte-e már valaki: óh, én uram, áldott jó föld, tetszik-e
58 IX | minden bölcse előtt.~Kordé uram, Hétfalu egyik népnevelője,
59 IX | fognak alkalmaztatni. Kordé uram folytatá a bölcs tanítást.~–
60 IX | a krumpli-fojtás Kordé uram orrára esett, amiért Slipik
61 IX | alant járt, ott csak Kordé uram szava hallott, de ahol azután
62 IX | reszkettek bele; rektor uram ütötte hozzá a taktust,
63 IX | hogy Kordé Mihály rektor uram rendkívüli szünnapokat engedett
64 X | korifeus~Bodza Tamás rektor uram sokat összeolvasott életében.~
65 X | országa.~Bizonyára Bodza Tamás uram is okosabban cselekvék vala,
66 XIII | Csókolom kezeit, nagyságos uram – szólt a bőrharang, kalapját,
67 XIII | magát, kedves nagyságos uram, bizony nem iszom; nem azért
68 XIII | hordóból kóstolót. Nagyságos uram! Nehezemre esett, mert nem
69 XIII | És megteszem, nagyságos uram; megteszem, bárha nehezemre
70 XIII | órában. Csicseri Márton uram, a bíró ott ült az asztalfőn,
71 XIII | estét kívánok, kedves bíró uram, komámuram. Ugyan jó, hogy
72 XIII | vevé észre magát, hogy bíró uram hosszú mogyorófa pálcája
73 XIII | Jaj, kedves, édes bíró uram, komámuram. Ne haragudjék,
74 XIII | seperte.~Csicseri Márton bíró uram a bőrharang sok rimánkodására
75 XIV | másik a csákó ernyőjén.~– Uram, tábornok úr, adj kegyelmet
76 XIV | ernyőjeig, és újra könyörög:~– Uram, tábornok úr, adj kegyelmet
77 XIV | hogy ez segíteni fog?~– Uram, midőn az idegzet-erő ennyire
78 XV | Nem lesz abból semmi, uram.~Azzal köszönt, és futott
79 XV | közönség előtt tenni.~– Uram – sietett a tábornok elébb
80 XV | oka volt úrnak címezni.~– Uram, úgy hiszem, nem teszek
81 XVI | könyörgött hozzá:~– Óh, uram, én kedves uram, ne lőjön,
82 XVI | hozzá:~– Óh, uram, én kedves uram, ne lőjön, az isten szerelméért!
83 XVIII| aggodalmasan.~– Jaj, ifjú uram, rettenetes dolog történt.
|