Fezejet
1 I | láncra kötött ebet, hogy mikor minden alszik, oly hangon,
2 II | Hasztalan, meg kellett halnia. Mikor leült elém a halálos székre,
3 II | szemeit. De kezem reszketett, mikor hozzávágtam, s a kezemre
4 II | országos zsiványt végeztem ki; mikor a hágcsóra léptem vele,
5 II | felbujtogatni a népet, hogy mikor a fiút akasztani viszik,
6 III | Éppen úgy, mint azon este, mikor künn úgy zúgott a szél,
7 III | megölték a rossz emberek, mikor az erdőn járt virágot szedni.
8 III | láttalak téged fiatalnak, mikor házamból kipöröltél, s kivetted
9 III | szél. Másnap hajnal előtt, mikor a háznál mindenki aludt,
10 III | látni, állj meg ágya előtt, mikor kívüled senki sincs ott,
11 IV | másiknak adja azt át; nyomorék, mikor születik, bűnös, mikor eszmélni
12 IV | mikor születik, bűnös, mikor eszmélni kezd, kárhozott,
13 IV | eszmélni kezd, kárhozott, mikor meghal.~A gyermek homlokáról
14 IV | merné őt ilyenkor hívni, mikor a mennydörgéstől a föld
15 V | vérzett. Igen megütötte, mikor a hóhér kerítésén átugrott.~–
16 V | ember hidegen nézett utánuk. Mikor elmentek, ismét odatérdelt
17 VI | szerette, és sohasem tudá, hogy mikor van délelőtt, mikor van
18 VI | hogy mikor van délelőtt, mikor van délután.~Életében sok
19 VI | sikerrel? Alább meglátandjuk.~Mikor a bakterek alunni mentek,
20 VI | illik a kerítésen bemenni, mikor utcaajtó van – kerítés pedig
21 VI | gyújtotta a házat. Reggel aztán, mikor a gyerekek begyülekeztek
22 VI | lekarmolva, kinek az orra beütve, mikor a mester belépett, rendesen
23 VI | kiment az álom a szemeiből, s mikor a fiúk valamennyire alábbhagytak
24 VI | rontottak ki az ajtón, mint mikor a csürhét hazaeresztik,
25 VI | szokatlanul leitta magát.~Mikor azt mondom, hogy szokatlanul,
26 VI | nem sokat bízhatik bennök. Mikor a házát építette, három
27 VI | robotoltak a jobbágyai; mikor fiatal volt kegyelmed, sok
28 VI | deszka az udvara végében, s mikor két szegény fiú koporsóra
29 VI | máig is nyomorék; kelmed mikor a birkái elhullottak, a
30 VI | Megkékült, mint a bolondgomba, mikor leszakasztják.~(Igen, balgatag,
31 VI | S aztán majd szétvetett, mikor megettem.~(Persze, mert
32 VI | földieit megrontsa. Elfogom, mikor a kútba fehér port hint,
33 VI | fogát, és szemem közé nevet, mikor a csontjai ropognak.~– Mondj
34 VI | lelték félholtan összerogyva.~Mikor feleszmélt, odahítta néhány
35 VI | bizony iszonyú dolog az, mikor az ember úgy szereti a bort,
36 VII | velök; a polgárok bámulják, mikor a tűzveszély idején kirukkoltatja
37 VII | hogy egyenesen álljanak. Mikor találkoznak vele az utcán,
38 VII | meg a nagyságos mamának, mikor azon kocsikázott; a kényes
39 VII | tábornok; hajdan Drezda alatt, mikor még alig huszonöt éves alezredes
40 VII | De nem kiált a fülembe?~Mikor azután olyan közel volt
41 VII | azt sem mondta meg, hogy mikor lesz hát vesszőzés?~– Ne
42 VII | milyen mulatság lehet az, mikor valakit főbe lőnek. Akkor
43 VII | a cérnagombolyítástól. Mikor kisdiák voltam, kétszer
44 VII | által lett leghíresebb, mikor Omphale asszonyságnál tartotta
45 VII | gyakorolnak a férfinemen, mikor e rettenetes rabszolgaságra
46 VII | Láncot viselni tréfaság, de mikor megkötik az embert szál
47 VII | köti.~– Hanem, kedves édes, mikor én kisgyerek voltam, s aztán
48 VII | szerelemhez becsülés is kell. Mikor Széphalmi elvette nejét,
49 VII | el akarja magát ölni, s mikor leghevültebb állapotban
50 VIII | volt azután a mulatság, mikor megtudták, hogy ki vagyok.
51 VIII | még csak azt sem tudjuk, mikor sírjunk, mikor nevessünk.~
52 VIII | sem tudjuk, mikor sírjunk, mikor nevessünk.~Az ifjú elvevé
53 VIII | olyan rémségesen bántottak, mikor semmi hang nem volt szobámban,
54 VIII | hang nem volt szobámban, mikor egyedül maradtam. Azért
55 VIII | főztem borszesz mellett; mikor készen volt, ölembe vettem
56 VIII | vigyáz, míg én elalszom. Mikor útra megyek, velem jön,
57 IX | Óh, mint hull az ember, mikor a föld beteg!~Mint a parasyt
58 IX | egész bizonyossággal, hogy mikor öregedtem meg), nem sok
59 IX | halottas szekér nyomában; mikor beszélték, hogy a szomszéd
60 X | felrótta mappája hátára, s mikor elmélázott e furcsa térképen,
61 X | magának feleséget? Megtudta, mikor megesküdött vele. Az volt
62 X | kínozza. – Nem ilyen Borcsa! Mikor ez az asszony a Hétfalusyakról
63 X | egy csepp fénye sincs, mikor lemegy – dörmögé ez szédelgős
64 XI | a száraz, sovány torkát, mikor legjobban beszél, megragadni,
65 XIII | vitte, hogy ki halt meg ma, mikor temetik, kin van a sor a
66 XIII | nevezték őt a parókián, mikor bejött jelenteni, hogy kinél
67 XIII | ilyen mesékkel jössz te ide, mikor anélkül is annyi háborúság
68 XVI | tarisznyámba is majd bebújtak, mikor odavetődtem.~Zudárné gúnyosan
69 XVI | a kastélyban, vagy nem. Mikor ő fenn lesz, elébb felhúzgálja
70 XVI | gyermek most nyolcesztendős. Mikor ez a gyermek született,
71 XVI | Átok fogott a házatokon! Mikor bezártátok magatok után
72 XVI | hogy ez a hang honnan ered.~Mikor az ércet szétfeszített tűz
73 XVI | Emlékezel-e rá, Hanák, mikor tavaly betegen feküdtél,
74 XVI | tápláltam egész családodat. Mikor legnagyobb fiadat katonának
75 XVI | vitték, én váltottam ki. Mikor vetésedet elverte a jég,
76 XVII | mért nem siettek akkor oda, mikor már ő nyomában volt. Ő már
77 XVII | tekintetes törvényszéket, mikor valami vétségeért felvitték
78 XVII | az egész rémjelenetet, de mikor odajutott a dolog, hogy
79 XVII | szembeszállni a halállal, mikor egy égre kiáltó hazugságot
80 XVIII| akkor hagyta el a helyet, mikor a doktor és Széphalmi is
81 XVIII| volt nevelve a nép, hogy mikor kalitját kitörte, saját
82 XVIII| feltalálták. Tegyünk úgy, mint mikor az apa megáldja fiát, aki
|