Fezejet

 1 Elo  |     szokatlan villámcsapások ütöttek le több helyütt, mik magas
 2 Elo  |            magas templomokról verték le a keresztet. Hegyek szakadtak
 3 I    |         esztendőnként háromszor eszi le a hernyó, senki rájuk sem
 4 I    |            nap éjjel háromszor ütött le a villám a faluban, s oly
 5 II   |        tövisek- és gyomoktól; másutt le van kaszálva a felgyomosodott
 6 II   |             egy apagyilkost fejezett le… Talán éppen e bárd…~Az
 7 II   |            férfias pehely.~– Üljetek le! – kiálta erős, dörgő hangon
 8 II   |          legényhez, s büszkén nézett le rá.~– Hát még te is?!~–
 9 II   |          kezei oly véresek! Ki mossa le azokat? Annyi embert megölni,
10 II   |          állt; nagyot reccsenve tört le az alatta, s ő félesésben,
11 II   |              eb ordítás nélkül esett le a földre, s végigmeredt
12 III  |        tekergőzik.~Ez ablakok sűrűen le voltak függönyözve. A sárga
13 III  |            ki magát, átkozódva kapta le fegyverét a falról, s kirohant
14 III  |              Én láttam, mint tekinte le a vízbe, és sokáig nézett
15 IV   |       csengettyű érce olvadtan hulla le; ekkor vakító fénnyel futott
16 V    |               De mindez egy halállal le lesz fizetve. Nem szerettél
17 V    |         véghetlen megvetéssel nézett le rongyba öltözött fiára,
18 V    |           szédülten, ájultan rogyott le a földre. A katonák felvették
19 VI   |             mind Kordé uramnál rakta le tudománya első alapjait.~
20 VI   |          szorult kutya elbámulva ült le háza nyílása előtt, nem
21 VI   |          nehezedik.~(Hogy a kő vágja le! – gondolá magában Kordé
22 VII  |          kendtül.~– Ugyan mér nem ül le, katona bácsi, no? Itt a
23 VII  |             volnék.~– Mért nem teszi le azt a csákót? Nehéz lehet
24 VII  |               ha vajon nem harapja-e le az orrát az a nagy katona?
25 VII  |          nagy gyorsasággal gombolyít le onnan.~Csak egy kissé kellene
26 VIII |             Te meg, barátom, terítsd le addig a köpenyemet ide a
27 VIII |           majd bemegyek hozzá. Üljön le addig mellém. Nézze, elférünk
28 VIII |           költeni; szép szőke fürtei le voltak már bontva éjszakára,
29 VIII |             vele beszélni, hát addig le ne feküdjék.~A gyermek félve
30 VIII |            urat a karszékhez, ültesd le; a te kezeid szép tiszták,
31 VIII |              úgy küldötte-e őt az ég le hozzád, tudtod-, sejtelmeden
32 VIII |            isten önökkel, pihenjenek le, késő az éj. Nekem még reggelig
33 VIII |            az öreg Hétfalusy feküdt, le voltak eresztve a függönyök,
34 VIII |              kiütni magát; de azután le fog csillapulni, és meggyógyuland,
35 VIII |     szaggatott húzások a halántékról le a vállig csodákat mívelnek.
36 VIII |        porban, hogyne hajoltam volna le, hogy őt felemeljem.« –
37 XI   |         olyan színt mutattak, mintha le volnának égve, s a láthatár
38 XI   |              hogy méreg van benne.~– Le kell rántani lováról! –
39 XI   |            az arccal a földre bukott le, s azzal sarkantyúba kapva
40 XI   |                 hogy nem őt fejezték le, hanem helyette egy lelkes,
41 XI   |             maga mellett.~– Most ülj le, és írj!~Bodza gépileg engedelmeskedék.
42 XI   |        tanítványaival sok példányban le fogja azt másoltatni.~–
43 XI   |        panaszkodni, hogy az ő nyerge le akar esni.~– Szállj le,
44 XI   |        nyerge le akar esni.~– Szállj le, szorítsd meg!~A fickó leszállt,
45 XI   |              utóbb Mária maga ugrott le, megszorította a ló terhelőjét,
46 XII  |              kapar odakinn; feküdjél le, jó apám.~– Lefekszem, de
47 XII  |           menekülés, lehet alá felé; le a pincébe.~A pincébe a ház
48 XII  |            tűzi szörnyek kandikáltak le a padmalyról, kék füstöt
49 XIII |      Kezemben volt a láda, én vettem le azt a hintórul. Az isteni
50 XIV  |            atyafia, azokat a betűket le nem könyöröghetné onnan.~
51 XIV  | hálószobájához vezetnek.~A függönyök le voltak eresztve, a félhomályos
52 XV   |         katonaságnak, hogy bocsássák le fegyvereiket, s a szokott
53 XV   |         hozzá.~– Ifjú ember, vetesse le kezeiről azokat a láncokat.
54 XV   |            édes mosolygással tekinte le reá, minő azoké, kiket szeretteik
55 XVI  |              most.~Iván nagy nehezen le hagyta magát csillapítani,
56 XVI  |       szalmás butykost, mit a kínált le sem vett addig a szájáról,
57 XVI  |       Üssetek a nagy urakra, öljétek le gazdáitokat; magatok jussatok
58 XVI  |          paripának, s onnan kiáltott le egyet, mint a bagoly:~–
59 XVI  |           miatt.~Azonban nem ejté őt le Mekipiros. Felhúzta egészen
60 XVI  |      rángatva ellenfelét a mélységbe le magával.~Ivánnak a rémület
61 XVI  |      szándéka, hogy magában zuhanjon le a földre. Óh, már egy óra
62 XVI  |        Mekipiros, bocsáss el, zuhanj le egyedül!”~– Hamamama! Hamamama! –
63 XVI  |           hallható zörejjel záródtak le; csupán egy tábla maradt
64 XVI  |      szekerén a gyékényt, mely eddig le volt erősen kötözve, s könnyeden,
65 XVI  |   pehelyvánkost venne kezébe, emelte le arról a kis Elizkét.~A gyermek
66 XVI  |         mondá neki, hogy térdepeljen le.~Aztán erős, felcsattanó
67 XVI  |          urak, büszke urak. Rakjátok le azt a fegyvert kezeitekből,
68 XVI  |          megaláz benneteket énhozzám le a porba. Engem agyonlőhettek
69 XVI  |              kell halni.~– Térdepelj le! – szólt hozzá a némber
70 XVI  |             isten szerelméért! Tegye le a pisztolyokat, bizony senki
71 XVI  |             hörgé Hétfalusy.~– Tegye le a fegyvereket! – hangzott
72 XVI  |             Zudár Péter úgy vagdalta le őket pallosával, mintha
73 XVI  |              arccal az ég felé esett le, nyílt szája még beszélni
74 XVII |             Úgy van, úgy van; nyelje le, amit hozott, ha nem méreg.
75 XVII |          egyszerre felordítva bukott le a lépcsőről, s azon percben
76 XVIII|            két támadó holtan rogyott le az apa és fiú mellé. Ezek
77 XVIII|             itt, aki másodszor száll le az égből mentségemre?~Imre
78 XVIII|            nem törnek, vagy hátulról le nem lövik őket.~Ezt minden