Fezejet

 1 Elo  |           hónapok múlva lett volna itt az ideje.~De a vándormadarak
 2 II   |     arcokat, fekete hollókat…~Hisz itt a hóhér lakik.~– Bejöhettek! –
 3 II   |      céljuk volt eleitől fogva.~De itt a hóhér lakik.~A falon itt-ott
 4 II   |          megöl, hogy megegye…~Hisz itt a hóhér lakik.~A tűzhelynél
 5 II   |        mondá –, majd megszoktassuk itt… Senki sem fogja keresni…
 6 II   |            ígértem neki, hogy majd itt el fogom rejteni. Azt hiszi,
 7 II   |          akasztófa alatt nem. S ha itt megtalálják, nem messze
 8 II   |             legkisebb nesz nélkül…~Itt azonban a kerítésig jókora
 9 III  |           Mondják, hogy nem vagyok itt. Zárják be az ajtót! Apám,
10 III  |           ölhet meg senki. A halál itt felejtett engem, nem gondol,
11 IV   |        morzsolni e ködös csillagot itt alant. – Ki bírt volna alunni
12 V    |         édes földim, ne ugattassuk itt magunkra a kutyákat hiába –
13 V    |       előle; de az úrfit meglátják itt, felismerik, visszaviszik
14 V    |           s nemsokára halottad, ki itt marad – szólt, s érzékenyülten
15 VI   |    kutyalak hasadékán. – Mit keres itt az én kollégám, a myops
16 VII  |         embert kellemetessé teszi. Itt Vértessy csak katona, a
17 VII  |            az meg a tiszttartómé”. Itt csak káplár, szabados és
18 VII  |           ül le, katona bácsi, no? Itt a szék, ni. – Meg is törülte
19 VIII |      sokáig.~– De hallja, mit akar itt? – kérdé a nő csaknem félelmesen
20 VIII |            gondolom, szép asszony. Itt Zudár gazda lakik, a becsületes
21 VIII |         nemde, s ez a fiatal ember itt a legénye. Én jól ismerem
22 VIII |   éjszakára, attól beizenhet, hogy itt van, és szólni akar vele.~
23 VIII |           apádnak, hogy egy úr van itt Lengyelországból, aki mindjárt
24 VIII |        férfi homlokára mutatott.~– Itt egy ránc keresztülszeli
25 VIII |       irgalmát hirdető angyal-e ez itt körüled? – szólt az ifjú
26 VIII |         elmondá neki:~– Ű-le koma, itt a kű.~Az idegen megütközve
27 VIII |   felolvasztani. Majd ha önnek fia itt, ezen a helyen fog állani,
28 VIII |   gyöngének mutassa.~– Maradjon ön itt. Íme – szólt Kornéliára
29 VIII |        szólt Kornéliára mutatva –, itt szövetségese van önnek,
30 IX   |         mirigy~Van egy hatalmas úr itt mialattunk, kinek életét
31 IX   |        Tetszik-e az neked, hogy mi itt élünk rajtad, és áldunk,
32 IX   |      talpra álljon; mert:~Jön, már itt benn is van az országban
33 IX   |         németül Wismuthen. Hm, hm!~Itt nagyon rájött a köhögés
34 X    |           mindig felfrissíté.~Most itt jött az alkalom e nagy munkát
35 XI   |          szólt:~– Mit cselekesztek itt?~Az emberek csak akkor látszottak
36 XI   |       midőn erre látták menekülni. Itt is el volt állva az út.~
37 XI   |      nehány sötét jelenetből, hogy itt valami gonosz készül a Hétfalusy
38 XI   |      segíteni rajta.~– Mit akartok itt? – ismétlé a kérdést.~E
39 XI   |     lámpával kezében.~– Ki beszélt itt? – kérdezé széttekintve
40 XI   |      lengyel érti. Van-e íróeszköz itt közelében?~Bodza meglepetve
41 XI   |        sietek vele Szlavóniába. Te itt azalatt organizáld az állandó
42 XI   |          kell. Valami paripa van-e itt közelében? Az enyim elmaradt
43 XI   |       előttük a székváros tornyai; itt kezdte észrevenni Mária,
44 XII  |          lyánka.~– Kassáról vannak itt; nem tudok németül, gyere
45 XIII |           azután ismét az udvarba; itt is hallott valamit, ott
46 XIII |        Ugyan jó, hogy kegyelmed is itt van. Hát a Hamza meg a Spletykó
47 XIII |      eltettem belőle egy csipetet; itt van a zsebkeszkenőmben.~
48 XIII |          Hát ki mondta neked, hogy itt veszedelem van? Az orvos
49 XIV  |            Ő maga mondta, hogy az; itt volt ma nálam.~Az ifjú katona
50 XIV  |       vitessen ön a városon kívül, itt a kaszárnya belső udvarán
51 XV   |         végre egy elkiáltá magát~– Itt van Mátyás mester. Beszéljen,
52 XV   |   szállíttatott, s ott letevődött.~Itt van Mátyás mester.~Ha kezei
53 XV   |        vezérrel akar szólani.~– Ki itt ez érdemes honfiak vezére?~
54 XV   |          nézve becsületes szabó.~– Itt van, olvassa kend is – szólt
55 XV   |    legfélelmesebb rajongóknak. Ím, itt a kiáltvány, mely egy nap
56 XV   |      istennek, és ezen derék úrnak itt, ki önért oly sokat merészelt.
57 XVI  |       egymás után, jelentve, hogy „itt van ő!”.~Óh, e néma lények
58 XVI  | változtatni, mintha félnének, hogy itt kapja őket valami. Némelyiknek
59 XVI  |           s folytatá a beszédet:~– Itt van e kendőbe kötve nehány
60 XVI  |        ellenség.~– Előre, vitézek! Itt az óra, melyből számunkra
61 XVI  |         ablakba:~– Öreg Hétfalusy, itt vagy-e? Ifjú Széphalmi,
62 XVI  |            vagy-e? Ifjú Széphalmi, itt vagy-e?~E kérdésére nem
63 XVI  |         nem saját földemen állok-e itt? Hát ez a házszeglet, melynek
64 XVI  |            a fűszál, amire tapodok itt?~– Könnyen tied lehet örökre,
65 XVI  |         porba. Engem agyonlőhettek itt. Az nem nagy mesterség.
66 XVI  |           az a gondolat, hogy neki itt meg kell halni.~– Térdepelj
67 XVI  |             földieim! Ezek az urak itt a mi vesztünkre esküdtek.
68 XVI  |         még hangosabban beszélt.~– Itt térdepel előttetek a hóhérasszony
69 XVI  |            rőzsekötegekből támadt; itt az idő a szabadulásra.~Zudár
70 XVI  |            legjobban.~Érezte, hogy itt most nincs idő panaszra
71 XVI  |           a súlyos ítéletet, hanem itt tenni kell rögtön, keresni
72 XVI  |           lelke volna, mint annak. Itt, e helyen veretted meg az
73 XVI  |      apámat. Emlékezel-e Dudokyra? Itt feküdt, ahol te most; te
74 XVI  |         fogsz gúnyolni érte. Nézd, itt van unokád kezemben.~– Megesküdtél,
75 XVII |            én mondásom. Ki van hát itt, akivel beszélni lehet?~
76 XVIII|         három nemes úr ne heverjen itt hiába; menjenek sírt ásni;
77 XVIII|         fiától:~– Ki ezen tünemény itt, aki másodszor száll le