bold = Main text
     Fezejet                                        grey = Comment text

 501 III  |                szomorú volt.~Beteg volt a háznál. Hétfalusy Benő leányának,
 502 III  |          Leonórának kisfia, Ödönke.~Ezt a szegény asszonyt sok csapás
 503 III  |             fiatalság után férjhez ment a becsületes Zihanyihoz, s
 504 III  |             testvérek között.~Egy napon a kisleány eltűnt; senki sem
 505 III  |              Keresték erdőkön, mezőkön, a közel tóban, szerte a vidéken,
 506 III  |          mezőkön, a közel tóban, szerte a vidéken, a kedvenc leány
 507 III  |                tóban, szerte a vidéken, a kedvenc leány sehol sem
 508 III  |               Agynak feküvék, szüntelen a láz gyötré. Éjente félrebeszélt,
 509 III  |               orvosok azt mondták, hogy a nyavalya töri. Gyógyíták
 510 III  |             este, mikor künn úgy zúgott a szél, úgy csapkodta a jéggel
 511 III  |            zúgott a szél, úgy csapkodta a jéggel elegy záport az ablakokhoz.~
 512 III  |             elegy záport az ablakokhoz.~A gyermek sírt, nyögött az
 513 III  |                 az ágyban, künn ugattak a kutyák, fütyült a szél,
 514 III  |               ugattak a kutyák, fütyült a szél, az elszabadult kútostor
 515 III  |          nyögött félálmában felneszezve a beteg –, Emma! Eresszék
 516 III  |              beteg –, Emma! Eresszék be a kis Emmát! – Nem hallják,
 517 III  |          bejönni az ajtón! – Fázik, fél a sötétben. – Menjenek ki,
 518 III  |              ott van, az ajtót kaparja, a kilincset zörgeti, a kutyákkal
 519 III  |           kaparja, a kilincset zörgeti, a kutyákkal enyeleg; nem hallják,
 520 III  |               hagymázosan félrebeszélve a fiú –, megölték a rossz
 521 III  |         félrebeszélve a fiú –, megölték a rossz emberek, mikor az
 522 III  |          virágot szedni. Követ kötöttek a lábára, beledobták a sárga
 523 III  |           kötöttek a lábára, beledobták a sárga tóba. Istenem, istenem! –
 524 III  |                  istenem –, hogy vérzik a homloka… Ah…~A szögletben
 525 III  |              hogy vérzik a homloka… Ah…~A szögletben az apa térden
 526 III  |             könnyes szemekkel takargatá a beteg fiút, s az ősz öregapa
 527 III  |              elé.~– Hah! – Nem hallják, a kis Emma megint sír, nincs
 528 III  |                sír, nincs jól eltemetve a föld alatt, ki akar jőni.
 529 III  |              majd elhallgat.~Künn rázta a fákat a zivatar.~– Jaj –
 530 III  |           elhallgat.~Künn rázta a fákat a zivatar.~– Jaj – zörgetnek
 531 III  |             keresnek. Meg akarnak ölni. A kis Emmát hozzák. Istenem,
 532 III  |               hagyj!~Oly irtózatos volt a kétségbeesés e halvány,
 533 III  |                az öregapa. Nem nézhette a gyermek emberfölötti kínjait;
 534 III  |               emberfölötti kínjait; míg a gyönge, elkeserült apa sírva
 535 III  |             fiam, kedves szép reményem!~A gyermek futni, bújni akart,
 536 III  |          szálljon az, ne e gyermekre.~S a három szülő letérdelt az
 537 III  |              gyógyulást kért.~E percben a kapun három erőszakos ökölütés
 538 III  |            átkozódva kapta le fegyverét a falról, s kirohant az udvarra,
 539 III  |              kiáltani!~És ismét hangzék a sivító hang: „Halál, halál!”.
 540 III  |            halál!”. Éppen úgy, mint azt a kuvik szokta mondani.~A
 541 III  |                 a kuvik szokta mondani.~A halálmadár ott állt a rácskerítés
 542 III  |          mondani.~A halálmadár ott állt a rácskerítés előtt, szemeivel
 543 III  |           nézett, fehér volt arca, mint a halotté, fehér haja lobogott
 544 III  |            halotté, fehér haja lobogott a fergeteges éjszakában.~–
 545 III  |           fergeteges éjszakában.~– Tiéd a halál, őrjöngő boszorkány! –
 546 III  |     tízlépésnyiről rásütötte fegyverét.~A halálmadár ránézett, és
 547 III  |                kábultan ejté ki kezéből a fegyvert, nem jutott eszébe,
 548 III  |                 nem jutott eszébe, hogy a golyókat ő saját kezeivel
 549 III  |             szólt sértő, nyugodt hangon a vénasszony. – Nem tőled
 550 III  |             vénasszony. – Nem tőled jön a halál, hanem hozzád. Engem
 551 III  |              Engem nem ölhet meg senki. A halál itt felejtett engem,
 552 III  |           változnom. Vén vagyok és rút, a halálnak sem kellek már;
 553 III  |                 már; az is jobb szereti a szépet, a fiatalt; a szép,
 554 III  |               is jobb szereti a szépet, a fiatalt; a szép, ifjú nőket,
 555 III  |            szereti a szépet, a fiatalt; a szép, ifjú nőket, mint a
 556 III  |                a szép, ifjú nőket, mint a te leányod, az erős, derék
 557 III  |              derék férfiakat, mint vőd; a gyenge piros gyermekeket,
 558 III  |                te magad, kinek több már a bűne, mint a hajaszála. –
 559 III  |             kinek több már a bűne, mint a hajaszála. – Hétfalusy Benjámin,
 560 III  |         kipöröltél, s kivetted kezemből a száraz kenyeret is. Ugyan
 561 III  |          sírodat meglássam. Kiböjtöllek a világból, hogy meglássam,
 562 III  |             hogy pusztul el minden, ami a tied volt. Ez a szép ház
 563 III  |             minden, ami a tied volt. Ez a szép ház mint marad üresen –
 564 III  |                mint marad üresen – ezek a fák hogy száradnak ki egyenként –
 565 III  |             Odakint majd meglátogatlak.~A halálmadár fölegyenesedék
 566 III  |        összegörnyedve lenni; mankójával a temető felé mutatott.~A
 567 III  |                 a temető felé mutatott.~A kutyák rémesen ugattak a
 568 III  |                A kutyák rémesen ugattak a ház háta mögül, és nem mertek
 569 III  |                  és nem mertek előjőni.~A vénasszony ismét összehanyatlék.
 570 III  |        vénasszony ismét összehanyatlék. A kerítés mellett nagy rakás
 571 III  |                többé. Nyelvét megütötte a szél. Másnap hajnal előtt,
 572 III  |              Másnap hajnal előtt, mikor a háznál mindenki aludt, egyedül,
 573 III  |                 nem kísérve távozott el a háztól Zihanyiné, s a kerteken
 574 III  |                el a háztól Zihanyiné, s a kerteken keresztül Magdolna
 575 III  |               első eset volt nála, hogy a vén javasasszonynál megfordult.~
 576 III  |               italokat főzetett, miktől a férjek hűségesek lesznek,
 577 III  |                taníttatá magát, amiktől a szúnyogok elvesznek, balzsamokat
 578 III  |            balzsamokat használt, miktől a bőr megfehérül, s hitte
 579 III  |                 bőr megfehérül, s hitte a vénasszony minden szavát.~
 580 III  |       szalmaszékre, és elkezdett sírni. A vénasszony pedig egy zsámolyra
 581 III  |                 nem termett gyógyító fű a mezőn, mindegy volna, ha
 582 III  |              meghalna.~– Hát mi van még a halálnál több?~– Elkárhozik!~–
 583 III  |            kárhozatra elég.~– Úgy annak a véteknek még nincs neve
 584 III  |              gyermeke, ha úgy jajgatna, a kútba dobnák.~– Szólj; hol,
 585 III  |            eshetett az?~– Künn játszott a két gyermek a tóparton,
 586 III  |             Künn játszott a két gyermek a tóparton, én a túlsó parton
 587 III  |              két gyermek a tóparton, én a túlsó parton szedtem a nárdusfű
 588 III  |               én a túlsó parton szedtem a nárdusfű virágát. Egyszer
 589 III  |              Egyszer egy partos sziklán a két gyermek egy szép virágot
 590 III  |        Mindkettő sietett leszakasztani. A lyány hamarabb odaért, s
 591 III  |               odaért, s amint leszakítá a virágot, a fiú elkezde vele
 592 III  |              amint leszakítá a virágot, a fiú elkezde vele civakodni,
 593 III  |              amint egyet rántott rajta, a kisgyermek leesett a partról,
 594 III  |             rajta, a kisgyermek leesett a partról, fejét egy kemény
 595 III  |                 Elsápadva állt mellette a fiatal Káin, ijedten, elmerülve
 596 III  |            folyik testvére halántékából a vér. Látta, hogy meggyilkolta
 597 III  |            Azután elkezdett sírni, mint a kétségbeesés, nekifutott
 598 III  |                kétségbeesés, nekifutott a tónak. Én láttam, mint tekinte
 599 III  |                 láttam, mint tekinte le a vízbe, és sokáig nézett
 600 III  |              Félt attól az arctól, mely a víz színéről felnézett reá
 601 III  |                 ismét; fehér volt, mint a halál, és ajka kékült. Széttekinte:
 602 III  |           árokig, melyet sűrűn benőttek a bokrok, s ott betemette
 603 III  |         falevéllel. Még ekkor volt élet a lánykában; amint a fiú a
 604 III  |                 élet a lánykában; amint a fiú a ráhalmozott leveleket
 605 III  |                a lánykában; amint a fiú a ráhalmozott leveleket lábával
 606 III  |                Óh, kedves kisleányom!~– A fiú, amint e szót hallá,
 607 III  |         találtak reá, s azóta szüntelen a forró hideg leli.~– Álomnak
 608 III  |           Igazat mondtál, ilyesmit csak a te családod érdemelt meg;
 609 III  |              már négyesztendős korában. A ti bűneitek siettetik a
 610 III  |                 A ti bűneitek siettetik a világ elmúlását.~– S hova
 611 III  |                egy-egy rongy akadt fenn a bokrokon kis, rózsaszínű
 612 III  |            piros, aranypillangós cipő s a tarka szalagok, mik hajába
 613 III  |               sokszor hallom, hogy azon a tájon a farkasok ordítanak.
 614 III  |               hallom, hogy azon a tájon a farkasok ordítanak. Azok
 615 III  |             lett.~– Bárcsak meghalna ez a fiú! – kiálta kétségbeestében
 616 III  |              élni e lelki ráksebbel, de a gyermeket meg fogja az emészteni.
 617 III  |                 fogja az emészteni. Óh, a lélek férgeit nem hajtja
 618 III  |                 háromszor, s mondd neki a szavakat, miket haldokló
 619 III  |              volt kedvenc gyermeke, nem a kisleány.~– Mint fogja öregapja
 620 III  |             fogja öregapja siratni mind a kettőt. Neki kedves volt
 621 III  |           kettőt. Neki kedves volt mind a kettő.~
 622 IV   |           alunni ilyenkor?~Egyik villám a másikat követte. Ha néha
 623 IV   |                másikat követte. Ha néha a harsogás szünetet hagyott,
 624 IV   |                 hagyott, lehete hallani a harangszót, mivel hitbuzgó
 625 IV   |         hitbuzgó népek szálltak táborba a világijesztő fergeteg ellen.~
 626 IV   |          fekhelyén. Egy ablakban sem ég a gyertya, szembehunyva fekszik
 627 IV   |           eszébe, s azoknak büntetése – a halál.~Csupán egy háznál
 628 IV   |              Talán senki sem alszik ott a ház urától kezdve a házőrző
 629 IV   |                 ott a ház urától kezdve a házőrző ebig. A földesúr
 630 IV   |           urától kezdve a házőrző ebig. A földesúr háza ez, ablakai
 631 IV   |          világítva, ajtajai zárva mind.~A kertre nyíló szobában egyedül
 632 IV   |                 anya és beteg gyermeke.~A gyermek forrólázban volt,
 633 IV   |                kifejezésiben feltalálta a gondolatot, melynek iszonyú
 634 IV   |                 mi ez azon halálhoz, mi a megmérgezett léleké! Amabból
 635 IV   |                 soha. Amazt tán bevégzi a sír, ezt az sem; innen is,
 636 IV   |                 az isten az apák bűneit a fiakban és az unokákban
 637 IV   |                 fiaikba; egyik nemzedék a másiknak adja azt át; nyomorék,
 638 IV   |                kárhozott, mikor meghal.~A gyermek homlokáról gyöngyözött
 639 IV   |                 már három nap óta, mint a halál. Nem olyan, mint a
 640 IV   |                a halál. Nem olyan, mint a halál! Mint valami a halál
 641 IV   |               mint a halál! Mint valami a halál után.~Az orvosok azt
 642 IV   |                 gyermekélethez! Terheül a világnak, terheül önmagának,
 643 IV   |            világnak, terheül önmagának, a lélek halála után évtizedekig
 644 IV   |                rettentő példát mutasson a népnek, eleven tanújelét
 645 IV   |             Vagy amilyen hosszúk voltak a vétkezés évei, oly hosszúk
 646 IV   |              évei, oly hosszúk leendnek a büntetésé?~Ki lesz, aki
 647 IV   |              Jótét volna ugyan rá nézve a halál. S tán jobban el lehetne
 648 IV   |              lehetne őt feledni, ha már a föld alatt volna. De az
 649 IV   |               az életet nem adja ember, a halált sem szabad neki adni.
 650 IV   |             neki adni. Várnia kell, míg a kimért napok utósója eljön.~
 651 IV   |              csak nehány szóba kerülne.~A halálmadár megsúgta a bűvös
 652 IV   |          kerülne.~A halálmadár megsúgta a bűvös mondatot, melynek
 653 IV   |             mondatot, melynek hallatára a halál megjelen.~De ki merné
 654 IV   |                őt ilyenkor hívni, mikor a mennydörgéstől a föld alapja
 655 IV   |                  mikor a mennydörgéstől a föld alapja reszket?~Szegény
 656 IV   |                Hívnak! hívnak! – rebegé a gyermek. – Fejetlen emberek. –
 657 IV   |          emberek. – Szaladnak utánam. – A fekete kutya kaparja a földet. –
 658 IV   |                  A fekete kutya kaparja a földet. – A halott keze
 659 IV   |               kutya kaparja a földet. – A halott keze kilátszik. –
 660 IV   |              onnét, úgy oltá el.~Azután a sötétben az ablakhoz ment,
 661 IV   |             vajon be vannak-e jól húzva a függönyök, nem néz-e be
 662 IV   |       tűzszemekkel, mik keresztüllátnak a fekete éjen. Hah! Minőt
 663 IV   |             éjen. Hah! Minőt villámlott a szeme közé! Azután ismét
 664 IV   |            Visszament lassan az ágyhoz. A gyermek rémségesen nyögött.
 665 IV   |                makogott.~– Milyen kék – a szája… Milyen véres – a
 666 IV   |                 a szája… Milyen véres – a homloka… Szegény kis Emma!~
 667 IV   |        kísértethalvány arca, amint néha a villámfény átlobbant az
 668 IV   |               Szegény kis Emma… – nyögé a fiú.~E nyögésre a nő háromszor
 669 IV   |                 nyögé a fiú.~E nyögésre a nő háromszor keresztet vetett
 670 IV   |                  kis Emma nem sír…~Mint a szíven talált vadmadár sikoltása,
 671 IV   |               hangon kiálta fel e szóra a gyermek; azután hosszat,
 672 IV   |           segítség! – s őrjöngve futott a csengettyűzsinór felé, mely
 673 IV   |             csengettyűzsinór felé, mely a kandalló felett csüggött
 674 IV   |              Megkapta az aranyzsineget, a csengettyű szólt, mint a
 675 IV   |                a csengettyű szólt, mint a lélekharang, midőn hirtelen
 676 IV   |         földrendítő csattanás hallaték, a villám beütött a kandalló
 677 IV   |              hallaték, a villám beütött a kandalló kéményén át a szobába,
 678 IV   |          beütött a kandalló kéményén át a szobába, végigfutott, mint
 679 IV   |       végigfutott, mint fényes tűzkígyó a csengettyű sodronyán; a
 680 IV   |                 a csengettyű sodronyán; a csengettyű érce olvadtan
 681 IV   |             vakító fénnyel futott végig a csengettyűzsinór aranyos
 682 IV   |                pattanással elenyészett.~A csattanásra összefutott
 683 IV   |         kísértetek, fehér gyászruhában.~A szobában két halott feküdt,
 684 IV   |           tetemek; arcaikat úgy feledte a halál, amint kimúltak: a
 685 IV   |                a halál, amint kimúltak: a rémület és kétségbeesés
 686 IV   |                jajkiáltás hangzott szét a házban.~Jött futva az apa
 687 IV   |           rohant halottaira az édesapa, a gyermektől az anyához és
 688 IV   |                  Tántorogva, némán jött a nagyapa. Fehér ruhában,
 689 V    |                                      V. A nem szeretett fiú~Nagy nehezen
 690 V    |        megvirradt. Hideg, borongós lett a reggel, mint szokott viharos
 691 V    |           szokott viharos éjszaka után.~A halottas háznál nagy járás-kelés
 692 V    |             koporsót kelle csináltatni, a halottakat öltöztetni. Az
 693 V    |                  Az öreg úr akará, hogy a temetés pompás legyen.~Az
 694 V    |               nyitva van; hadd jőjön be a nép a halottat bámulni,
 695 V    |                van; hadd jőjön be a nép a halottat bámulni, hadd tanulja
 696 V    |             hadd tanulja meg róla, hogy a halál a nagy uraknak is
 697 V    |          tanulja meg róla, hogy a halál a nagy uraknak is bírája;
 698 V    |             hadd lássa, mint iparkodnak a gazdagok még halálok után
 699 V    |            aranyfonalakkal, hogy úsznak a halotti ágyon is habos,
 700 V    |            drága balzsamtól illatoz.~És a balzsam nem bírja elnyomni
 701 V    |              balzsam nem bírja elnyomni a halottszagot. Az emberek
 702 V    |               tartanak szájuk elé, mint a szegény ember halottjánál.
 703 V    |                 ember halottjánál. Mert a halál igazságos bíró.~Egy
 704 V    |                meg átázott; az éjt, azt a fergetegest, ez is aligha
 705 V    |         takaróikból, haja összecsapzott a homlokán, szemei be voltak
 706 V    |              tudna hozzá, s ott megállt a tornác előtt, s vállával
 707 V    |                tornác előtt, s vállával a küszöbnek támaszkodott,
 708 V    |     támaszkodott, és szemeivel lenézett a földre.~A kutyák odamentek
 709 V    |            szemeivel lenézett a földre.~A kutyák odamentek hozzá,
 710 V    |              kopó nyüzsgött nyugtalanul a többi között. Odafutott
 711 V    |                 többi között. Odafutott a jövevényhez, feltette rá
 712 V    |                ugatott reá.~Erre kijött a mindenes, egy öreg, fehér
 713 V    |                 egy nagy darab kenyeret a szótlan jövevénynek, s azzal
 714 V    |           álljon ide, ahol útjában lesz a jövő-menőknek.~A jövevény
 715 V    |           útjában lesz a jövő-menőknek.~A jövevény nem mozdult, hanem
 716 V    |               és ajkai rebegtek, mintha a sírás erőltetné.~A mindenes
 717 V    |               mintha a sírás erőltetné.~A mindenes nem vette észre.
 718 V    |         mindenes nem vette észre. Hanem a vén kopó ismét odafutott,
 719 V    |             ismét odafutott, s ráugrált a jövevény kezére, s úgy csaholt
 720 V    |                 ugattassuk itt magunkra a kutyákat hiába – szólt a
 721 V    |                a kutyákat hiába – szólt a mindenes, s ezzel megfogta
 722 V    |              mindenes, s ezzel megfogta a jöttment kezét, s kifelé
 723 V    |          fordítá.~Ekkor tekinte arcára.~A rongyos ember szemeiből
 724 V    |                 szemeiből sűrűn hullott a könny, sírva, zokogva borult
 725 V    |            könny, sírva, zokogva borult a falnak, és arcát elrejté.~
 726 V    |               falnak, és arcát elrejté.~A vén szolga megijedve állt
 727 V    |          vérzett. Igen megütötte, mikor a hóhér kerítésén átugrott.~–
 728 V    |                 most haza? – sopánkodék a szolga. – Csak ma ne, akármikor
 729 V    |           esztendőben; szomorú tanya ez a mi házunk, két halott van
 730 V    |                 meg?~– Ágnes asszony és a kis Ödönke. Mint sírnak
 731 V    |             sírnak odabenn.~– Én leszek a harmadik.~A szolga hallgatott.
 732 V    |                   Én leszek a harmadik.~A szolga hallgatott. Tán gondolá: „
 733 V    |                  Ne félj. Töltve van az a pisztoly, mellyel kapitányomat
 734 V    |               elég lesz egy lövés, hogy a bitófától megmentsen. –
 735 V    |                    Csak menjen, ahonnét a legtöbb sírás hallik, ott
 736 V    |              van ő. Az ifjú ment, s hol a sírást hallotta, benyitott
 737 V    |              sírást hallotta, benyitott a szobába.~A terem be volt
 738 V    |          hallotta, benyitott a szobába.~A terem be volt sötétítve
 739 V    |                 volt sötétítve egészen, a tükrök és képek sötét fátyollal
 740 V    |                sötét fátyollal behúzva, a középen állt két ravatal,
 741 V    |           lehetett volna rájok ismerni.~A ravatal mellett nagy ezüst
 742 V    |          feszület volt felállítva.~Lenn a két halott lábainál egy
 743 V    |            szívszorító volt e tekintet. A vén, fehér hajú ember összeroskadva
 744 V    |                keze alatt, nyögve, mint a halálra vált vad, de szótalanul,
 745 V    |             nyelvén még éltében úr lett a halál; fia azt hivé, hogy
 746 V    |             vissza kezét. Látszék arcán a borzadály, mintha legszentebb
 747 V    |          taszítád el, most egyedül vagy a világban.~Az öreg némán
 748 V    |               de szó nem jött ki rajta.~A fiú nem tudta, hogy apja
 749 V    |               ki reszketve támaszkodott a két ravatal közti oltár
 750 V    |                 kezével magasra, mintha a térdeit átölelő fiút akarta
 751 V    |         kíséretében.~Imre visszatekinte a zajra. Egy percre holt halvány
 752 V    |                 holt halvány lett arca, a katonák háta megett rossz
 753 V    |           ördöge arcát látá bepislogni, a hóhérlegényét. Érzé, hogy
 754 V    |              hideg, részvétlen arcával… A harmadik leghidegebb, legrészvétlenebb…
 755 V    |              állt ott: felemelt öklében a nagy, nehéz feszület…~A
 756 V    |                 a nagy, nehéz feszület…~A káplár odalépett a fiúhoz,
 757 V    |            feszület…~A káplár odalépett a fiúhoz, s megfogta gallérját.
 758 V    |           szemfedővel, mit érdekelte őt a bánatos jelenet? A katona
 759 V    |         érdekelte őt a bánatos jelenet? A katona szökött, a katonát
 760 V    |              jelenet? A katona szökött, a katonát el kellett vinnie.~
 761 V    |                végigfuttatá lelke előtt a rémjeleneteket, miket a
 762 V    |                 a rémjeleneteket, miket a jövendő készített számára.
 763 V    |              jövendő készített számára. A hideg börtönfal, szűk rostély
 764 V    |             rostély őrzötte ablakával – a nehéz csörgő lánc – a vallató
 765 V    |                   a nehéz csörgő lánc – a vallató bírák – a felolvasott
 766 V    |                lánc – a vallató bírák – a felolvasott ítélet – a nyílt
 767 V    |                  a felolvasott ítélet – a nyílt siralomház – a bámuló
 768 V    |           ítélet – a nyílt siralomház – a bámuló népség – a fehér
 769 V    |          siralomház – a bámuló népség – a fehér vesztőing – a halál
 770 V    |            népség – a fehér vesztőing – a halál embere, a bakó, ki
 771 V    |             vesztőing – a halál embere, a bakó, ki egy kezében a zsoltárt,
 772 V    |                  a bakó, ki egy kezében a zsoltárt, másikban a kötelét
 773 V    |            kezében a zsoltárt, másikban a kötelét viszi – a gyalázatos
 774 V    |              másikban a kötelét viszi – a gyalázatos halál – a fekete
 775 V    |            viszi – a gyalázatos halál – a fekete hollók…~– Áh – ordíta
 776 V    |             erejével taszítá el magától a káplárt, ki nekiesett a
 777 V    |                 a káplárt, ki nekiesett a kandallónak, s azt bedönté
 778 V    |            halni akar! – rikoltott Imre a düh elszánt csatahangján,
 779 V    |               huszárpisztolyt ragadott. A szárnyaszegett sas így fordul
 780 V    |              arcul csapva megtámadóját.~A katonák hátrálni kezdtek
 781 V    |                katonák hátrálni kezdtek a dühödt elől, ki vérben forgó
 782 V    |              utat nyitottak neki.~Ekkor a fehér, ősz ember hátulról
 783 V    |            ökleit, s visszarántá.~Amint a fiú e hideg, reszketeg kezeket
 784 V    |                 kiesett mindkét kezéből a fegyver, karjai zsibbadtan
 785 V    |           szédülten, ájultan rogyott le a földre. A katonák felvették
 786 V    |            ájultan rogyott le a földre. A katonák felvették vállaikra,
 787 V    |        felvették vállaikra, kihurcolták a szobából, láncot tettek
 788 V    |              elmentek, ismét odatérdelt a két koporsó közé, fehér
 789 V    |               hol egyik halottjára, hol a másikra.~Egyetlen könny –
 790 VI   |            famózus népnevelő~Egyik volt a kántor, tisztes Kordé Mihály
 791 VI   |                Kordé Mihály uram.~Másik a rektor, Bodza Tamás.~Kordé
 792 VI   |          leszámítva azon virtusát, hogy a bort rendkívül szerette,
 793 VI   |               alól kikerültek, nem néha a vármegye ápoló kezei alá
 794 VI   |              kerülve, meg sem mozdultak a huszonöt bot alatt. Annyira
 795 VI   |                annál inkább teleirkálva a falu valamennyi ott megfordult
 796 VI   |               vezetéknevével, mely után a később érkeztek nem mulaszták
 797 VI   |             krétával huszárokat pingált a falra, kétlábú fejeket,
 798 VI   |           itt-ott hiányzott valami, hol a falról a vakolatot az irodalom
 799 VI   |          hiányzott valami, hol a falról a vakolatot az irodalom népe
 800 VI   |          porzónak apránként lekörmölte.~A hosszú lágyfa padok, kidűlt-bedűlt
 801 VI   |               por és összegyűlt szemét. A szegletekben lelógó pókhálók
 802 VI   |                harminc év óta osztogatá a tudományt és a pofleveket.
 803 VI   |                osztogatá a tudományt és a pofleveket. Mily sikerrel?
 804 VI   |               Alább meglátandjuk.~Mikor a bakterek alunni mentek,
 805 VI   |               bakterek alunni mentek, s a kakas hajnalra kezdett kukorítani,
 806 VI   |               uram az ő díszes lakásába a kocsmából, s végigordítá
 807 VI   |                kocsmából, s végigordítá a falut harsány éneklésével,
 808 VI   |               harsány éneklésével, hogy a falu minden komondora utána
 809 VI   |               hogy ezt meghallva otthon a tisztes kántor életpárja,
 810 VI   |             kerítésnek nyoma sem maradt a kántor háza körül, de az
 811 VI   |            utcaajtó még mindig ott állt a kapubálványokkal egyben,
 812 VI   |         tisztességes embernek nem illik a kerítésen bemenni, mikor
 813 VI   |             pedig nincsen.~Otthon aztán a feleségét egy kicsinyt megverte,
 814 VI   |           ordítva, káromkodva felfeküdt a padlásra, pipára gyújtott
 815 VI   |          naponként magára nem gyújtotta a házat. Reggel aztán, mikor
 816 VI   |              házat. Reggel aztán, mikor a gyerekek begyülekeztek az
 817 VI   |              zajt ütni, föltápászkodott a gyönyörűséges népnevelő,
 818 VI   |        gyönyörűséges népnevelő, kirázta a szalmát a hajából; széttörülte
 819 VI   |            népnevelő, kirázta a szalmát a hajából; széttörülte a bajuszát,
 820 VI   |          szalmát a hajából; széttörülte a bajuszát, s emberevő képpel
 821 VI   |             emberevő képpel nézett szét a padlásablakból, nem jutva
 822 VI   |          lecammogott, fogott két pálcát a kezébe, s ment tanítani.~
 823 VI   |                kezébe, s ment tanítani.~A fiúk ezalatt egymással szörnyű
 824 VI   |             kinek az orra beütve, mikor a mester belépett, rendesen
 825 VI   |            ahány kéz, annyifelé cibálta a másik üstökét.~Amint Kordé
 826 VI   |              Kordé Mihály uram beütötte a képes felét az ajtón, a
 827 VI   |                 a képes felét az ajtón, a kis zendülők rögtön szétröffentek,
 828 VI   |             helyeikre jutni, ahonnét is a nagy egzekutor egyenként
 829 VI   |               előszólongatva szittyáit, a médiumon végighasaltatá,
 830 VI   |                az egész klasszist.~Erre a commotióra egy kicsinyt
 831 VI   |                 kicsinyt kiment az álom a szemeiből, s mikor a fiúk
 832 VI   |               álom a szemeiből, s mikor a fiúk valamennyire alábbhagytak
 833 VI   |               valamennyire alábbhagytak a bőgéssel, kimért nekik arasszal
 834 VI   |             fennhangon, maga pedig ment a pálinkásboltba. Onnan izent
 835 VI   |        pálinkásboltba. Onnan izent néha a fickókra dél felé, hogy
 836 VI   |                 ki az ajtón, mint mikor a csürhét hazaeresztik, mindenik
 837 VI   |               mindenik első akart lenni a hazamenésben, megfelelő
 838 VI   |      Vasárnaponként rendesen kikeresték a fickók, hogy hova mennek
 839 VI   |               hogy hova mennek labdázni a lutrános gyerekek, ők is
 840 VI   |              Akinek aztán hétfőn reggel a képe meg volt karmolva,
 841 VI   |                 meg volt karmolva, vagy a feje beütve, azt Kordé Mihály
 842 VI   |              őket, hol prédikáció alatt a padok alá bújva legyeket
 843 VI   |                 pitykövekkel játszottak a kis múzsák, vagy ha igen
 844 VI   |                viselni, nekitehenkedtek a padnak, és aludtak keresztyéni
 845 VI   |               De meg is látszott rajtuk a fölséges nevelés még felnőtt
 846 VI   |          felnőtt kamasz korukban is.~Ki a faluban a legügyesebb csirkelopó
 847 VI   |               korukban is.~Ki a faluban a legügyesebb csirkelopó volt,
 848 VI   |               volt, ki legjobban értett a veremfeltöréshez, az bizonyosan
 849 VI   |                minden vasárnap kidobtak a kocsmából, kinek a fejét
 850 VI   |             kidobtak a kocsmából, kinek a fejét legtöbbször beverték,
 851 VI   |              beverték, ki legtöbbet ült a vármegye tömlöcében, az
 852 VI   |              vedelni egy hajtókában, ki a feleségét legtöbbször megverte,
 853 VI   |            apját, anyját ki tudta verni a házból, ki legrestebb volt
 854 VI   |              házból, ki legrestebb volt a dologban, kinek legrondább
 855 VI   |         dologban, kinek legrondább volt a háza, ki legjobban ütötte,
 856 VI   |                 legjobban ütötte, verte a lovát, ki legtöbbet ült
 857 VI   |                 lovát, ki legtöbbet ült a kalodában: az egytől egyig
 858 VI   |               év óta terjeszté ekképpen a tudományt Hétfalunak az
 859 VI   |            Hétfalunak az ő helységében.~A másik népnevelő, mladipan
 860 VI   |            leány, s bőgőhegedűnek nézte a csillagos eget.~Künn volt
 861 VI   |               csillagos eget.~Künn volt a szőlőkben Csicseri Márton
 862 VI   |                 Csicseri Márton urammal a pincében borokat kóstolni,
 863 VI   |                 úgy megverte magát mind a két férfiú, hogy bajos lett
 864 VI   |             kezénél, hol lábánál fogva. A bíró minden rántásra felserkent
 865 VI   |         felserkent egy kicsinyt, szidta a feleségit, hogy miért vetette
 866 VI   |                vetette olyan alacsonyra a feje alját, de többre nem
 867 VI   |                  de többre nem is vitte a dolgot; aludt, mint a káposztakő.~
 868 VI   |             vitte a dolgot; aludt, mint a káposztakő.~A kántor elhagyatva
 869 VI   |               aludt, mint a káposztakő.~A kántor elhagyatva érzé magát
 870 VI   |               volt ugyan az országút, s a faluja csak vagy háromszáz
 871 VI   |                háromszáz lépésnyire, de a bor rossz kompasz az ember
 872 VI   |      Elhatározta tehát, hogy visszamegy a pincéhez. E becsülendő szándék
 873 VI   |                völgynek, belebódorodott a kukoricaföldekbe; neki kendernek,
 874 VI   |                keresztül, belevágtatott a mocsárba, és keresztülgázolt
 875 VI   |              bizonyosan belevész, hanem a részeg embereket pártolja
 876 VI   |               részeg embereket pártolja a fátum.~Végre is beletévedt
 877 VI   |              farkas, meg-megfogta magát a kökénybokrok közt; utoljára
 878 VI   |           vetődött, melynek nyitva volt a kapuja.~Már ekkor nem ismert
 879 VI   |               pedig fogta, átnyalábolta a nagy kuvasz nyakát, s kezdte
 880 VI   |              ezzel oly konfúzióba hozta a nagy ebet, hogy az leült
 881 VI   |              könnyeit törülte, és fogta a komondor farkát.~Ez pedig
 882 VI   |          udvarba mindketten négykézláb. A kutya megállt háromszegletű
 883 VI   |              uram oda magyarázott, hogy a becsülettudó házigazda vendégét
 884 VI   |              elfogadva, bepréselé magát a szűk kutyaólba, míg a künn
 885 VI   |             magát a szűk kutyaólba, míg a künn szorult kutya elbámulva
 886 VI   |           félelemgerjesztő hangon, hogy a kutya kiült az udvar közepére
 887 VI   |                 következik, afelől nagy a kétség, hogy Kordé uram
 888 VI   |              utóbb is valóságnak hitte.~A holdvilág lement, s a csőszlak
 889 VI   |            hitte.~A holdvilág lement, s a csőszlak udvarán nagy zaj
 890 VI   |               zaj volt.~Egy lámpás volt a félszer alá kitéve, körülötte
 891 VI   |           levelet olvasott fel előttük.~A felolvasó közellátó volt,
 892 VI   |                 közellátó volt, s amint a levelet betűzgeté, egész
 893 VI   |        betűzgeté, egész arcát eltakarta a papiros.~Mi az ördög? –
 894 VI   |             Kordé uram, amint kitekinte a kutyalak hasadékán. – Mit
 895 VI   |               keres itt az én kollégám, a myops iskolamester? Ni,
 896 VI   |               hogy húzza végig az orrát a papiroson…~Mit olvas? Szavait
 897 VI   |            tótra lefordít, azután ismét a szeméhez kapja a papirost,
 898 VI   |           azután ismét a szeméhez kapja a papirost, oly közel, mintha
 899 VI   |      egyszersmind meg is akarná harapni a betűket.~„Kedves sógor uram! (
 900 VI   |              sógor uram! (Ezeket olvasá a rektor a levélből.)~Sürgetve
 901 VI   |                  Ezeket olvasá a rektor a levélből.)~Sürgetve tudósítom
 902 VI   |             országot haddal elfoglalni, a magyar földesurakat kipusztítani,
 903 VI   |                  s földeiket felosztani a parasztok között. Mit tevők
 904 VI   |            sokat bízhatik bennök. Mikor a házát építette, három hétig
 905 VI   |               hétig folyvást robotoltak a jobbágyai; mikor fiatal
 906 VI   |                parasztembernek feldúlta a házi boldogságát, a közlegelőt
 907 VI   |            feldúlta a házi boldogságát, a közlegelőt elfoglalta majorsági
 908 VI   |           elfoglalta majorsági földnek, a templommal sohasem gondolt,
 909 VI   |             templommal sohasem gondolt, a papot egyszer megpálcázta,
 910 VI   |                 hatalma; ott felejtette a tömlöcben négy-öt esztendeig
 911 VI   |            tömlöcben négy-öt esztendeig a szegény legényt, azalatt
 912 VI   |            azalatt üttette, verette; ha a szegény ember épített, nem
 913 VI   |              vályognak, nem adott nádat a tetejére valót, ott rohadt
 914 VI   |              tetejére valót, ott rohadt a deszka az udvara végében,
 915 VI   |                apjának, kiköttette mind a kettőt az égő napra, s iglicetüskével
 916 VI   |                 iglicetüskével veretett a meztelen testére; egyik
 917 VI   |           kelmed egy béresének leütötte a csípejét, máig is nyomorék;
 918 VI   |               is nyomorék; kelmed mikor a birkái elhullottak, a bőreiket
 919 VI   |             mikor a birkái elhullottak, a bőreiket az iskolaházba
 920 VI   |           rakatta száradni, ha mindezek a dolgok eszibe találnak jutni
 921 VI   |            dolgok eszibe találnak jutni a kegyelmed jobbágyainak,
 922 VI   |                 Felnőttek, megvénültek, a nyomorúságon kívül semmit
 923 VI   |              nyílt összeütközésre kerül a dolog? Ötszázezer nemes
 924 VI   |              védelmeznünk kell magunkat a kétségbeesés minden fegyvereivel.
 925 VI   |       fegyvereivel. Most már késő volna a pórnépet hozzánk édesgetni
 926 VI   |                  kórházakat alapítanak, a papokkal előre józanságra,
 927 VI   |         földesuraik becsülésére intetik a jobbágyokat. Most már késő.
 928 VI   |              gyanút gerjesztünk. Nekünk a halált kell segítségül hínunk.
 929 VI   |           titkos konferenciánkban, hogy a népesség rettentésére legelsőbb
 930 VI   |               őrszem fogja megvizsgálni a jövő-menőket; ez azért lesz,
 931 VI   |                lesz, hogy egyik faluból a másikhoz ne csoportosulhasson
 932 VI   |           másikhoz ne csoportosulhasson a népség; szükség azonban
 933 VI   |               hintesse el ezt kegyelmed a szérűkön, a mezőkben, hol
 934 VI   |               ezt kegyelmed a szérűkön, a mezőkben, hol a tehéncsorda
 935 VI   |               szérűkön, a mezőkben, hol a tehéncsorda legelész, kiváltképpen
 936 VI   |          melyekről az ivóvizet hordják. A nemes vármegye gondoskodott
 937 VI   |                módszer nem sikerül, ott a megyei orvos erőhatalommal
 938 VI   |             erőhatalommal adassa be ezt a parasztoknak. Mi ugyanakkor
 939 VI   |                lármát fogunk ütni, hogy a szomszéd országból behozták
 940 VI   |             szomszéd országból behozták a dögmirigyet, s az emberek
 941 VI   |            keríttessen egy nagy darabot a majorsági földeiből temetőnek.
 942 VI   |                úgyis tőlük foglalta el. A harangok nyelveit szedesse
 943 VI   |                  hogy felötlő ne legyen a sok halálozás. A templomban
 944 VI   |                 legyen a sok halálozás. A templomban imádkoztasson
 945 VI   |               elfordulásáért, s azalatt a porokat hintesse széjjel.
 946 VI   |               temetőt, nehogy később ez a mirigy az úri rendre is
 947 VI   |               lesz elérve. Egy az, hogy a parasztság idebenn megritkul,
 948 VI   |                hírre, hogy országunkban a dögmirigy uralkodik, félni
 949 VI   |                el egy éjszaka, mint ezt a biblia tanúsítja.~Egyébiránt
 950 VI   |                 Ambrus, ~főszolgabíró.”~A levél hátára írva: Nagyságos
 951 VI   |              vagy három-négy ember, míg a többi félelmetes bámulatából
 952 VI   |              Csendesen, barátim – szólt a rektor csitítva. – Nem kell
 953 VI   |                 Nem kell elhamarkodnunk a dolgot. Annyi bizonyos,
 954 VI   |                 volt is, kivették volna a szánkból, miért hízelkednek
 955 VI   |           bennünket veszteni. Tegnap is a pálinkaházban egy pohár
 956 VI   |            Láttam, hogy nem olyan, mint a többi, s hogy próbára tegyem,
 957 VI   |              kenyeret mártottam bele, s a kutyának dobtam, és nem
 958 VI   |                  és nem ette meg.~– Hát a papok miért prédikálnak
 959 VI   |            annyit az isten csapásairól, a döghalálról, hiszen sohasem
 960 VI   |      ítéleteiteket, jó barátim! – szólt a rektor tettetett kegyességgel. –
 961 VI   |             változásoknak kell történni a földön. Nagypénteken a mádi
 962 VI   |         történni a földön. Nagypénteken a mádi hegy táján véres eső
 963 VI   |              égő kard látszott az égen; a földön mindenütt csodálatos
 964 VI   |             isten keze nehezedik.~(Hogy a kő vágja le! – gondolá magában
 965 VI   |              gondolá magában Kordé uram a kutyalyukban. – Hogy bolondítja
 966 VI   |         kutyalyukban. – Hogy bolondítja a népet ez a népnevelő.)~–
 967 VI   |              Hogy bolondítja a népet ez a népnevelő.)~– Láttátok,
 968 VI   |            előtt mint vándoroltak végig a patkányok fényes nappal
 969 VI   |               utcákon, mint szöktek meg a földesúr gabonatárából,
 970 VI   |              fülelő –, meg van mérgezve a gabona a magazinumban.~(
 971 VI   |               meg van mérgezve a gabona a magazinumban.~(Ott gebedj
 972 VI   |             gebedj meg – ordítá magában a kántor –, a patkányok voltak
 973 VI   |              ordítá magában a kántor –, a patkányok voltak megmérgezve,
 974 VI   |                 voltak megmérgezve, nem a gabona.)~– Pedig ezelőtt
 975 VI   |                ezelőtt két héttel ebből a gabonából kaptunk mindnyájan
 976 VI   |                 verekedhetnék – gondolá a kántor.)~– És én már ettem
 977 VI   |            isten engem! Megkékült, mint a bolondgomba, mikor leszakasztják.~(
 978 VI   |    leszakasztják.~(Igen, balgatag, mert a konkolyosából és csermelésiből
 979 VI   |                  mert cupákossá sütötte a feleséged, s forrójában
 980 VI   |              vagyunk mérgezve, megettük a halált mindnyájan.~– Engedjetek
 981 VI   |             jutnom, felebarátim – szólt a kegyes rektor –, tudjátok,
 982 VI   |                akartam, de lássátok, ez a halálveszedelem más környékeket
 983 VI   |                  holnap kilenc halottja a háznál.~– Az urak gyilkolták
 984 VI   |        Köszönjük szépen, ha már egyszer a föld alá dugtak bennünket.~–
 985 VI   |           bennünket.~– Hozzátok elő azt a suhancot, aki ezt a levelet
 986 VI   |                 azt a suhancot, aki ezt a levelet hozta.~Két legény
 987 VI   |         nyomorított sihedert hozott elő a vállán, s a nép között letette.~–
 988 VI   |         sihedert hozott elő a vállán, s a nép között letette.~– Ez
 989 VI   |                 között letette.~– Ez az a drága madár, aki a halálizenetet
 990 VI   |                Ez az a drága madár, aki a halálizenetet hordja? –
 991 VI   |          halálizenetet hordja? – mondák a lázongók, körülállva a fickót;
 992 VI   |           mondák a lázongók, körülállva a fickót; egyik a haját cibálta
 993 VI   |              körülállva a fickót; egyik a haját cibálta meg, másik
 994 VI   |                haját cibálta meg, másik a fülén rántott egyet, harmadik
 995 VI   |                hűtő tárgyára akadhatni. A fiú hallgatott, és fogait
 996 VI   |             azoknak, kik őt ide hozták, a hóhérlegény volt.~Nehány
 997 VI   |             volt.~Nehány szót sugdosott a rektorral, azután a megkötözött
 998 VI   |           sugdosott a rektorral, azután a megkötözött monstrum háta
 999 VI   |              fiam – kezdé szelíd hangon a rektor –, ne gondold, mintha
1000 VI   |            arról nem tehetsz, ami abban a levélben írva van; hanem