1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4134
bold = Main text
Fezejet grey = Comment text
1001 VI | amiket tőled kérdeni fogok.~A hóhérlegény vonagló arccal
1002 VI | vonagló arccal néze feszülten a vallatottra.~– Ki adta teneked
1003 VI | teneked ezen levelet? – kérdé a rektor.~Mekipiros ült kétrétbe
1004 VI | hallgatsz! – súgá rekedten a hóhérlegény, karjába csípve.~
1005 VI | hóhérlegény, karjába csípve.~A monstrum felordított, de
1006 VI | Ugye bizony, édes fiam, ezt a levelet neked egy úr adta? –
1007 VI | egy úr adta? – kérdé ismét a rektor megfordítva a kérdést.~
1008 VI | ismét a rektor megfordítva a kérdést.~Mekipiros nem felelt.~–
1009 VI | fogva jobbra-balra, hogy a fiú eszéhez térjen.~Ez pedig
1010 VI | pedig ordított addig, míg a haját tépték, szemei egészen
1011 VI | szemei egészen eltűntek, a feje szélesebb lett, mint
1012 VI | lett, mint hosszú; amint a haját elereszték, ismét
1013 VI | mellett; ki adta neked ezt a levelet?~– Na, nyomorú kutya,
1014 VI | tanítottalak? Ki adta neked azt a levelet? – súgá fülébe a
1015 VI | a levelet? – súgá fülébe a hóhérlegény.~– Kend adta
1016 VI | adta maga – felelt dacosan a siheder.~– Nesze, semmirevaló –
1017 VI | semmirevaló – ordítá dühösen a kérdező, s felrúgta a megkötözöttet –,
1018 VI | dühösen a kérdező, s felrúgta a megkötözöttet –, még rám
1019 VI | még rám akarja kenni a vétket. Kötelet ide! Az
1020 VI | ember arca fehér volt, mint a fal, tán féltében, tán dühében.
1021 VI | tán féltében, tán dühében. A rektor is elsápadt egy percre.~–
1022 VI | Igen, kend adta maga a kezembe, azt mondta, hogy
1023 VI | nyomorú!… Nézzétek… ez a parasztkölyök! Csak olyan
1024 VI | megrontsa. Elfogom, mikor a kútba fehér port hint, a
1025 VI | a kútba fehér port hint, a kútban a víz még lángol,
1026 VI | fehér port hint, a kútban a víz még lángol, még bugyog
1027 VI | víz még lángol, még bugyog a méreg erejétől, s imhol
1028 VI | kitagadja magát belőle.~– Azt a port is kend tette a zsebembe.~–
1029 VI | Azt a port is kend tette a zsebembe.~– Jó, megállj,
1030 VI | erszény aranyat is én tettem a zsebedbe? No, bámulj. Mondd,
1031 VI | alatt az arany, persze. A gyepmester ilyennel fizeti
1032 VI | gyepmester ilyennel fizeti a legényeit, ugye?~– Ejnye,
1033 VI | kötelet neki, föl vele a fára, cégérnek.~– Nem, barátim,
1034 VI | Ki fogja mondani… – szólt a hóhérlegény, s keresztbe
1035 VI | vetett karokkal állt meg a fiú előtt… – Fiú… Tudod-e,
1036 VI | megölni? Emlékezzél arra a mosolygásra, amivel áldozatom
1037 VI | szoktam felelni, s fagyjon meg a koponyádban a velő, ha rá
1038 VI | fagyjon meg a koponyádban a velő, ha rá emlékezel; amit
1039 VI | tanítottalak valamire? Nézzétek ezt a kitanult akasztófa bimbóját;
1040 VI | mindenképpen nyakamba akarja a maga bűneit varrni. – Hiszen
1041 VI | csikorgatva. – Vigyétek őt oda a gerenda alá. A lámpást el
1042 VI | Vigyétek őt oda a gerenda alá. A lámpást el kell oltani,
1043 VI | találná szánni. Tegyétek ide a tőkére. Hol az a kötél?
1044 VI | Tegyétek ide a tőkére. Hol az a kötél? Egy dézsa vizet,
1045 VI | ájulni…~E perctől fogva a kántor nem látott a sötétben
1046 VI | fogva a kántor nem látott a sötétben semmit, de képzelete
1047 VI | elkapott szavakból, mik a félszer alul hozzá jutottak.~
1048 VI | félszer alul hozzá jutottak.~A hóhérlegény hidegvérű mormogása.~
1049 VI | hóhérlegény hidegvérű mormogása.~A rektor vallató szavai.~A
1050 VI | A rektor vallató szavai.~A körülállók dühös káromlása.~
1051 VI | kétségbeesett felordítás, mit a monstrum hallatott, s melyre
1052 VI | monstrum hallatott, s melyre a kutya szűkölve ordított,
1053 VI | ordított, s félve kaparta a kapu alját, hogy kifuthasson.~
1054 VI | alját, hogy kifuthasson.~A kántort a hideg kezdte rázni.~–
1055 VI | hogy kifuthasson.~A kántort a hideg kezdte rázni.~– Mégsem
1056 VI | kezdte rázni.~– Mégsem vall a fertelmes csoda – ordítá
1057 VI | fertelmes csoda – ordítá a hajlékban egypár dühödt
1058 VI | amit kérdek! – rikolta a rektor, türelméből kikapva.~–
1059 VI | türelméből kikapva.~– Kifáraszt a nyomorú – dörmögé a bakó. –
1060 VI | Kifáraszt a nyomorú – dörmögé a bakó. – Összeharapja a fogát,
1061 VI | dörmögé a bakó. – Összeharapja a fogát, és szemem közé nevet,
1062 VI | szemem közé nevet, mikor a csontjai ropognak.~– Mondj
1063 VI | munkát végeznének, hallatszék a sok lábdobogás, az erőködés
1064 VI | erőködés lélegzetfúvása.~A csoda ez idő alatt folyvást
1065 VI | s rögtön futottak hárman a konyhába; nehány perc múlva
1066 VI | nehány perc múlva látta a kántor, mint szaladtak vissza
1067 VI | kántor, mint szaladtak vissza a félszerbe, izzó vörös tárgyakat
1068 VI | kezeikben, mik szikrát hánytak a szélben.~– Vallasz-e? –
1069 VI | Vallasz-e? – hangzék odabenn.~A csoda rémesen felordított,
1070 VI | elhallgattak odabenn, azután a bámulás és meglepetés hangán
1071 VI | hangán suttogák egymásnak:~– A kölyök elharapta a nyelvét…~
1072 VI | egymásnak:~– A kölyök elharapta a nyelvét…~A kántor használva
1073 VI | kölyök elharapta a nyelvét…~A kántor használva az általános
1074 VI | megdöbbenés pillanatát, kimászott a sötétben rejthelyéből, a
1075 VI | a sötétben rejthelyéből, a kapu alatt az ebek nyílásán
1076 VI | félre, mintha szemével látná a csoda véres arcát.~Azok
1077 VI | mikor az ember úgy szereti a bort, hogy három nap sem
1078 VI | kijózanodni.~Senki sem jött arra a gondolatra, hogy valami
1079 VI | hogy valami igaz lehessen a dologban. Kordé uram nem
1080 VII | VII. A vas ember~Vértessy tábornok
1081 VII | megismerkednek egymással; a katona egészen családtaggá
1082 VII | egészen családtaggá válik, a városban úgy kezdik emlegetni,
1083 VII | kezdik emlegetni, mint aki a többi úri rendhez tartozik,
1084 VII | nála nélkül, s az utcákon a polgári rendűek is köszöntéseket
1085 VII | jelentőségű szolgálatáért a megye kinevezi őt táblabírájának,
1086 VII | kinevezi őt táblabírájának, a város elválasztja díszpolgáraul,
1087 VII | egyetlen leánya, meghatva a derék katona jeles tulajdonai
1088 VII | nejévé lesz, s ilyenformán a tábornok mint polgár és
1089 VII | táblabíró, mint férj és földesúr a legerősebb kötelékek által
1090 VII | irgalmasan bánik velök; a polgárok bámulják, mikor
1091 VII | polgárok bámulják, mikor a tűzveszély idején kirukkoltatja
1092 VII | legelöl az égő háztetőkre, a veszély közepéből osztogatva
1093 VII | szokott lenni az ünnepélyen, s a legjobban felelőknek húszast
1094 VII | úgy vetik hátra fejöket a kis múzsák, s úgy düllesztik
1095 VII | gyönyörűség nézni. Aztán a tábornok nagyon is szereti
1096 VII | tábornok nagyon is szereti a gyermekeket; sokszor behajítják
1097 VII | által tünteti ki magát, a polgári osztály furcsaságai
1098 VII | viszont nem iparkodik arra a katonai különlét sajátságai
1099 VII | teszi is e még akkoriban a katonai rangnál szokásos
1100 VII | számára.~Hanem mindez csak a kaszárnya ajtajáig tart.
1101 VII | kaszárnya ajtajáig tart. A kaszárnya udvarán belül
1102 VII | Itt Vértessy csak katona, a szigorú, hibát el nem néző,
1103 VII | kérlelhetlen parancsnok.~A jó iskolás gyermekre nézve
1104 VII | mondják neki, hogy „majd eljön a generális úr, és megveregeti
1105 VII | generális úr, és megveregeti a válladat”, de a rossz gyermekre
1106 VII | megveregeti a válladat”, de a rossz gyermekre nézve sem
1107 VII | tanulni, majd elmégy te a generális úrhoz, s majd
1108 VII | tőle”.~Annyi igaz, hogy a legkényesebb, makrancos
1109 VII | sírás-rívás után beadták a tábornok tanodájába, azok
1110 VII | kikészítések történtek velök ott a skatulyában azalatt, azzal
1111 VII | dicsekedni; hanem annyit a laikusok is gyaníthattak,
1112 VII | gyaníthattak, hogy odabenn a kaszárnyában nemigen vesztegetik
1113 VII | nemigen vesztegetik az időt a sok beszéddel.~Biz a tábornok
1114 VII | időt a sok beszéddel.~Biz a tábornok a vétkes katonákat
1115 VII | beszéddel.~Biz a tábornok a vétkes katonákat meg is
1116 VII | kérdezgette tőlük, hogy ki fiai. A büntetés egyformán járt
1117 VII | nála, mint az egyenruha, s a hadsorban nem ismerte meg
1118 VII | meg az embereket, hogy „ez a komámuram fia, az meg a
1119 VII | a komámuram fia, az meg a tiszttartómé”. Itt csak
1120 VII | szabados és őrmester teszi a különbséget; a többi „legény”,
1121 VII | őrmester teszi a különbséget; a többi „legény”, aki ha valamiképp
1122 VII | magát tüntetni azáltal, hogy a kabátja ronda, az rajta
1123 VII | kiporoltatik, amint csak illendő.~A tábornok a szolgálat alól
1124 VII | csak illendő.~A tábornok a szolgálat alól sem igen
1125 VII | szokott senkit felmenteni; a drága kadét uracskák csak
1126 VII | uracskák csak úgy meredtek a silbakon a hétfontos puskával
1127 VII | úgy meredtek a silbakon a hétfontos puskával a vállukon,
1128 VII | silbakon a hétfontos puskával a vállukon, mint akárki más,
1129 VII | vállukon, mint akárki más, ha a szíve szakadt is meg a nagyságos
1130 VII | ha a szíve szakadt is meg a nagyságos mamának, mikor
1131 VII | mikor azon kocsikázott; a kényes betegek sorsa pedig
1132 VII | kérezkedtek egyszernél többször a kórházba. A nagyságos mamák
1133 VII | egyszernél többször a kórházba. A nagyságos mamák kétségbeesetten
1134 VII | kétségbeesetten futottak a tábornokhoz, s könnyezve
1135 VII | halálos betegen fekszik a kórházban, engedje meg,
1136 VII | hadd ápolja őt édesanyja a kórházban, hadd küldjön
1137 VII | háziorvosát! Semmit, semmit sem! A tábornok állig be volt gombolkozva,
1138 VII | gombolkozva, sehol sem lehetett a szívéhez férni. A „legénynek”
1139 VII | lehetett a szívéhez férni. A „legénynek” jó helye van
1140 VII | legénynek” jó helye van a kaszárnyában, kap illendő
1141 VII | semmi porcikája sem kívánt a kórházban mulatni, hanem
1142 VII | mulatni, hanem inkább felvette a mindennapi kötelességeket.~
1143 VII | katonai ismeretek betölték a nap minden óráját; a kávéházak
1144 VII | betölték a nap minden óráját; a kávéházak pipázótermei s
1145 VII | csoportokban leljék együtt. A tisztnek mindent kellett
1146 VII | mindent kellett tudni, amit a tábornok tőle kérdezett,
1147 VII | saját esze után kiokoskodni a kivitel részleteit. Azt
1148 VII | az ott maradást. Ha pedig a városbeliek valamit megtudtak
1149 VII | városbeliek valamit megtudtak a párbaj kimeneteléről, akkor
1150 VII | szigorúan embereit, mert a dicsekvést a gyávasággal
1151 VII | embereit, mert a dicsekvést a gyávasággal egyrangú hibának
1152 VII | egyrangú hibának tartotta. Ez a szigorúsága aztán azt is
1153 VII | iparkodtak békében élni a polgári renddel, miután
1154 VII | meggátolni, hogy az másnap a város mind a négy végén
1155 VII | hogy az másnap a város mind a négy végén közbeszéd tárgya
1156 VII | Vértessy ezredének tisztei a legmíveltebb, rendesebb
1157 VII | hogy ez eredmény mind annak a „vas embernek” tulajdonítandó.~
1158 VII | embernek” tulajdonítandó.~Erre a névre olyan könnyű volt
1159 VII | vállakkal, domború mellel; a fő szinte kicsinynek tetszik
1160 VII | van: orr, száj, szemek, a legkisebb vonás is, egytül
1161 VII | alatt látszik lenni, melynek a parancsnok akarata ellen
1162 VII | egyszer rá van parancsolva a szigorú, hideg érctekintet,
1163 VII | valami befolyással vannak a körüle történő dolgok.~Különben
1164 VII | történő dolgok.~Különben ezt a megtisztelő elnevezést nem
1165 VII | megtisztelő elnevezést nem a békés időkből kapta a tábornok;
1166 VII | nem a békés időkből kapta a tábornok; hajdan Drezda
1167 VII | szétzavart hadtestét menté meg a diadalmas ellen üldözése
1168 VII | vezére mondá rá: „Ki az a vas ember ott, aki nem akar
1169 VII | hajolni?” Innen hozta még a vas prédikátumot.~Később
1170 VII | Természetesen csak háta mögött, mert a kötekedéssel igen rosszul
1171 VII | járhatott volna nála az ember, a hízelkedéssel pedig, ha
1172 VII | lehetséges, még rosszabbul.~A vas ember előszobájában
1173 VII | élő tanúbizonyságaul, hogy a vitéz már nem mai gyerek.
1174 VII | meg van támasztva erősen a kemény nyakszorítóban, s
1175 VII | csákója lekötve álla hegyére a viharcsatlóval. Kabátja
1176 VII | viharcsatlóval. Kabátja fehér, mint a kréta, s gombjai úgy fénylenek
1177 VII | mintha most hozták volna a boltbul; a melle közepén
1178 VII | hozták volna a boltbul; a melle közepén ott ragyog
1179 VII | közepén ott ragyog díszesen az a nagy rézérem, mire hajdanában
1180 VII | hajdanában olyan büszkék voltak a vén hadastyánok. A vitéz
1181 VII | voltak a vén hadastyánok. A vitéz mozdulatlanul áll
1182 VII | egymáshoz nyomva, két tenyere a zsinóron, csak a szemei
1183 VII | tenyere a zsinóron, csak a szemei járnak néha lopva
1184 VII | járnak néha lopva félre, de a nyaka akkor sem mozdul meg.~
1185 VII | mozdul meg.~Járnak pedig a szemei félre azonképpen,
1186 VII | pántlikafarkú hajjal, jön-megy a szobában, mintha valami
1187 VII | ottan, s loppal felkacsingat a szál katonára, s látszik,
1188 VII | le, katona bácsi, no? Itt a szék, ni. – Meg is törülte
1189 VII | szék, ni. – Meg is törülte a széket kötényével szépen.~–
1190 VII | széket kötényével szépen.~– A volna szép – viszonz a hadfi –,
1191 VII | A volna szép – viszonz a hadfi –, ha az ordinánc
1192 VII | ha az ordinánc leülne a generális szobájában. Majd
1193 VII | szobájában. Majd készen volna a kurta vas.~– Hát mért jött,
1194 VII | De biz azt nem kötik a te orrodra, húgám.~– A generális
1195 VII | kötik a te orrodra, húgám.~– A generális urat keresi? Odabenn
1196 VII | Az ordináncot beküldenéd a nagyságos asszony szobájába.~–
1197 VII | szobájába.~– Hát adja ide azt a levelet, majd én beviszem.~–
1198 VII | ordináncnak más kézbe adni a levelet, mint akinek írva
1199 VII | Mért nem teszi le azt a csákót? Nehéz lehet a.~–
1200 VII | azt a csákót? Nehéz lehet a.~– No, mármost, húgám, elég
1201 VII | mármost, húgám, elég volt a szép szó: Fordulj! Indulj!
1202 VII | Indulj! Takarodj! Hínak a konyhában.~A pesztonka szaladt;
1203 VII | Takarodj! Hínak a konyhában.~A pesztonka szaladt; a veteránt
1204 VII | konyhában.~A pesztonka szaladt; a veteránt bosszantani kezdé
1205 VII | veteránt bosszantani kezdé már a sok együgyű indítvány.~Kis
1206 VII | múlva visszabandzsalgott a kis, kurta leányzó, elébb
1207 VII | kurta leányzó, elébb csak a fejét dugta be a konyhaajtón,
1208 VII | elébb csak a fejét dugta be a konyhaajtón, mintha kémlelni
1209 VII | harapja-e le az orrát az a nagy katona? Pedig így is
1210 VII | volt.~– Ordinánc bácsi. A szakácsné küldött három
1211 VII | messziről nyújtogatva neki a tepertős pogácsákat, mint
1212 VII | tehetem – válaszolt szilárdul a hadfi.~– Hát nincsen keze?~–
1213 VII | akarod, hát beleteheted a tölténytartómba ide hátul.~–
1214 VII | hátul.~– Ebbe ni? – kérdé a tömpe elbámulva. – Hátha
1215 VII | Nem sül ez el?~– Ha csak a te szikrázó szemeidtől nem.~
1216 VII | szikrázó szemeidtől nem.~A pesztonka félve nyitotta
1217 VII | pesztonka félve nyitotta fel a katona táskája fényes fedelét,
1218 VII | kíváncsian nézegette azt a sok furcsa gömbölyű dolgot,
1219 VII | úgy szeretett volna félni.~A hadfinak ugyan nem volt
1220 VII | volt szabad megmozdítani a kezét, de annyit mégis megtett,
1221 VII | annyit mégis megtett, hogy a két ujjával hátra nyúlva,
1222 VII | hátra nyúlva, jót csípett a leány kövér karján.~– Ejnye,
1223 VII | mért küldte magának ezt a szakácsné?~– Azért, hogy
1224 VII | megmondja neki.~– Szereti a szakácsné a vesszőzést nézni,
1225 VII | neki.~– Szereti a szakácsné a vesszőzést nézni, ugyé?
1226 VII | mostanában? Ugyebár azt a generális úr rendeli el?
1227 VII | megsúgom!~– Igazán? – kérdé a leány a katona felé fordítva
1228 VII | Igazán? – kérdé a leány a katona felé fordítva fél
1229 VII | fél képét.~– De nem kiált a fülembe?~Mikor azután olyan
1230 VII | azután olyan közel volt a katonához, hogy az a fülébe
1231 VII | volt a katonához, hogy az a fülébe súghatott, ez egyszerre
1232 VII | mérges csókot cuppantott a piros pofájára.~A leány
1233 VII | cuppantott a piros pofájára.~A leány az ajtóig ugrott ijedtében,
1234 VII | húgám.~– Jaj, katona bácsi.~A tömpe leányzó el is pusztult
1235 VII | leányzó el is pusztult abból a szobából, ahol olyan kegyetlen
1236 VII | embert is meglövi, s odakinn a konyhában azután sokáig
1237 VII | azután sokáig eltanakodott a szakácsnéval, hogy milyen
1238 VII | bárcsak ki volna már téve a főbelövendő a siralomházba,
1239 VII | volna már téve a főbelövendő a siralomházba, vajon mit
1240 VII | az nem fog megtörténni, a tábornok nem ad kegyelmet
1241 VII | vétett; mert az „vas ember”.~A vas ember pedig odabenn
1242 VII | szeret, az nagyon boldog.~A vas ember ott ül előtte,
1243 VII | karját előre tartva. Ezen a két karján van egy tekercs
1244 VII | tekercs cérna kifeszítve, amit a kis, finom asszonyka nagy
1245 VII | Csak egy kissé kellene a karjait szétfeszítenie,
1246 VII | róla, de tud vigyázni, hogy a szál el ne akadjon, s nagyokat
1247 VII | Van nekem egy régi kardom a francia háborúból; nem tudná
1248 VII | ütődnének egymáshoz.~– Értem a célzást. Ha a gazdáját tudom
1249 VII | egymáshoz.~– Értem a célzást. Ha a gazdáját tudom gombolyításra
1250 VII | gombolyításra használni, a kardját használhatnám olló
1251 VII | Önnek el kell várni, míg a fonal lejár.~– Természetes,
1252 VII | Nem is engedném másnak. A cérna tartásához nagy lelkierő
1253 VII | állja ki; akinek szédelgős a feje, az megbukik vele.
1254 VII | Aztán én meg is esküdtem a pap előtt, hogy „véle tűrök,
1255 VII | Íme, tanúsítom. Ahol, ni. A fonal megint bogra akadt.
1256 VII | bogra akadt. Mármost, ha ezt a szobalyány tartaná, ön bosszankodnék,
1257 VII | bosszankodnia.~Az asszonyka kibontá a bogot, a férj gyöngéden
1258 VII | asszonyka kibontá a bogot, a férj gyöngéden megcsókolá
1259 VII | férj gyöngéden megcsókolá a közel jutott kezet; az asszonyka
1260 VII | akármelyik iskolás gyerek – a cérnagombolyítástól. Mikor
1261 VII | ember.~– Persze, Herkules is a tizenharmadik munkája által
1262 VII | Omphale asszonyságnál tartotta a fonalat karjain.~– Ez volt
1263 VII | zsarnokságot gyakorolnak a férfinemen, mikor e rettenetes
1264 VII | angolok valami gépet erre a célra; törték a fejüket
1265 VII | gépet erre a célra; törték a fejüket a gőzhajón, a nő-emancipáción,
1266 VII | célra; törték a fejüket a gőzhajón, a nő-emancipáción,
1267 VII | törték a fejüket a gőzhajón, a nő-emancipáción, a négerek
1268 VII | gőzhajón, a nő-emancipáción, a négerek felszabadításán,
1269 VII | felszabadításán, hanem ettől a bilincstől, ettől!…~– Ügyeljen
1270 VII | bilincstől, ettől!…~– Ügyeljen a cérnámra!~Valóban a veszélyes
1271 VII | Ügyeljen a cérnámra!~Valóban a veszélyes bilincsek nagy
1272 VII | veszélyben forogtak, hogy a tábornok egy mozdulatával
1273 VII | strapáciákhoz. De különösen sajnálom a szegény ártatlan gyermekeket,
1274 VII | még olyan elevenen pezsg a vér, aki látja az ablakon
1275 VII | látja az ablakon besütni a napvilágot, hallja a pajtások
1276 VII | besütni a napvilágot, hallja a pajtások lármáját oda kinn,
1277 VII | azután ott kell neki állnia a szoba közepén, megkötve
1278 VII | szál pamuttal és jártatni a kezeit, mint valami igen
1279 VII | gépnek, és egyik lábáról a másikra állani és várni
1280 VII | másikra állani és várni a véghetetlen cérnának végét.
1281 VII | cérnának végét. Csodálom, hogy a fiúk mind buták nem lesznek
1282 VII | emiatt. Csodálom, hogy ezt a tanárok be nem tiltják.
1283 VII | látszik, hogy már ez több volt a tréfánál, mert a derék hadfi
1284 VII | több volt a tréfánál, mert a derék hadfi egészen elfeledkezék
1285 VII | hadfi egészen elfeledkezék a karjaira bízott tekercsről,
1286 VII | türelmesen bontogatá ki a zavarba jött fonáltekercs
1287 VII | tudják, hogy miről beszélnek.~A félbeszakadt munka ismét
1288 VII | munka ismét újra kezdődött; a vas ember most már egészen
1289 VII | legjobban, észre sem veszi, hogy a fonál lejárt.~Akkor azután
1290 VII | is van. Ez magasabb jele a gyöngédségnek. A népdal
1291 VII | magasabb jele a gyöngédségnek. A népdal is megbecsüli vele
1292 VII | népdal is megbecsüli vele a szerelem rabját, midőn foglyul
1293 VII | kellett tartanom, nekem akkor a nénéim meséket szoktak mondani,
1294 VII | hogy olyan fehér, mint a halál.~– Sok nyers kávét
1295 VII | mirtuszkoszorúval, ahogy a halottakat szokták öltöztetni;
1296 VII | ismertem egy embert, aki abba a hölgybe szerelmes volt.~–
1297 VII | évig tanulmányoztam ezt a pert.~– Mint alperes?~–
1298 VII | felperes, hol alperes. Azt a lyánkát nekem kellett volna
1299 VII | előtti napon hagyta oda ezt a leányt.~– E tettem okait,
1300 VII | miszerint Hétfalusy Benő, a lyány atyja, sokkal adós,
1301 VII | lépett vissza.~– Én ráhagytam a hírt; Vértessy tábornokra
1302 VII | tábornokra olyan jól illett az a vád, hogy pénzért akart
1303 VII | azután nagy ellensége lett a Hétfalusy család.~– Sértettek,
1304 VII | őket.~– Mármost folytassuk a mesét. Ezt a szegény családot
1305 VII | folytassuk a mesét. Ezt a szegény családot nagyon
1306 VII | hogy elszakad karomon ez a fonál, ha ilyen meséket
1307 VII | Örökké keresve keresték a fátumot, nem csodálom, ha
1308 VII | Kornélia letette kezecskéiből a gombolyagot, levette férje
1309 VII | levette férje karjairól a tekercset, s azután mellé
1310 VII | tekercset, s azután mellé ülve a kis zsámolyra, addig könyörge
1311 VII | addig könyörge neki azokkal a kis kezecskékkel, addig
1312 VII | felderült, s megadta magát, mint a jó gyermek, hogy nem bánja
1313 VII | nem bánja hát, hallgatja a mesemondást.~– Szegény Eliz,
1314 VII | tud, mint magam.~– Én csak a boldogságig tudom. Férje
1315 VII | pedig hallgat, mert fél. Az a halvány delnő, aki úgy szerette
1316 VII | delnő, aki úgy szerette a halált emlegetni, aki mirtuszkoszorúval
1317 VII | aki mirtuszkoszorúval járt a dalidóba, s fehér ruhát
1318 VII | Széphalmi, mostani férje. A dolog oly titokban ment,
1319 VII | sem tudott róla semmit. A megbízott vén, nem tudom,
1320 VII | tudom, mi okból, éppen azon a napon, midőn a hétfalvi
1321 VII | éppen azon a napon, midőn a hétfalvi kastélyban voltam
1322 VII | hétfalvi kastélyban voltam már a menyegzőre készen, elárulá
1323 VII | holdsugáram, midőn mindenki aludt a kastélyban, pórleány-ruhában,
1324 VII | bekötve, egyedül suhan át a kert ösvényein a faluvégi
1325 VII | suhan át a kert ösvényein a faluvégi házhoz, hol a kapuajtóban
1326 VII | ösvényein a faluvégi házhoz, hol a kapuajtóban fiatal juhásznak
1327 VII | rohanni és meggyilkolni mind a kettőt; hanem lassankint
1328 VII | egy szót sem. Visszamentem a kastélyba; másnap a leány
1329 VII | Visszamentem a kastélyba; másnap a leány atyja előtt olyan
1330 VII | teljesíthet. Ezen összevesztünk. A házasság elmaradt. A vendégek
1331 VII | összevesztünk. A házasság elmaradt. A vendégek széjjelmentek.
1332 VII | vendégek széjjelmentek. A világ kacagott. Engem kikiáltottak
1333 VII | arról voltam híres, hogy a menyasszonya elől megszököm.~–
1334 VII | kiállania.~– Igen, sokat. A Hétfalusyaknak hatalmas
1335 VII | Egy unokaöccse Benőnek a testőrségtől a nyílt utcán
1336 VII | unokaöccse Benőnek a testőrségtől a nyílt utcán megsértett.
1337 VII | Ellenben felsőbb helyekre a leggyűlöletesebb sugdosásokat
1338 VII | intézkedéseimben nyíltan gáncsoskodtak; a megyét összeütközésbe akarták
1339 VII | volt.~– Kedves Kornéliám, a szerelemhez becsülés is
1340 VII | elvette nejét, már akkor csak a nő kétségbeesése kényszerítette
1341 VII | beszélték, hogy Eliz úgy táncol a dalidókban, mint aki el
1342 VII | hanem azt jól tudom, hogy a leány egy napon egyenesen
1343 VII | meg nem mondom, mert az a te tiszta, szép kedélyedet
1344 VII | kedélyedet nagyon feldúlná, arra a te szívedben nincsen eszme;
1345 VII | Széphalminál erősebb ok volt a félelem, mint a szerelem,
1346 VII | ok volt a félelem, mint a szerelem, mely őt oltárhoz
1347 VII | én mégis úgy tudom, hogy a házasság nem maradt áldás
1348 VII | nehezült az egész családra. A kisleány, atyjának kedvence,
1349 VII | minden nyom nélkül eltűnt, s a másik gyermeket, midőn anyja
1350 VII | betegágyánál virrasztott, a villám megütötte anyjával
1351 VII | megütötte anyjával együtt.~A tábornok megrendült e szóra.
1352 VII | tábornok megrendült e szóra. A vas ember szíve reszketett.~–
1353 VII | Hétfalusyt félig megütötte a szél, amint a csapások érték.~–
1354 VII | megütötte a szél, amint a csapások érték.~– Nem, nem
1355 VII | érdemelt ennyi szenvedést. A sors szigorúbb hozzá, mint
1356 VII | ismerted Hétfalusynak azt a fiát, akit katonaságra adott?~–
1357 VII | baj, igen nagy baj – szólt a tábornok, olyan erősen összeszorítva
1358 VII | volna.~– E tény után azonban a fiú megszökött.~– Ez még
1359 VII | még gonoszabb – mormogá a tábornok, s még erősebben
1360 VII | erősebben szorítá össze azokat a vasöklöket.~– S ha jól tudom,
1361 VII | ez már harmadik szökése.~A tábornok homloka izzadni
1362 VII | tud valamit arról, hogy ez a fiú hol van, arról nekem
1363 VII | hamar meg fogja ön tudni; a szerencsétlen fiú éppen
1364 VII | szerencsétlen fiú éppen azon a napon, amidőn testvére és
1365 VII | van fogva – kiálta sebesen a tábornok.~– Hogy gondolja
1366 VII | ki kocsin jött onnan, míg a szökevényt gyalog kísérik
1367 VII | énhozzám – hörgé nyugtalanul a tábornok, és elsápadt bele. –
1368 VII | félt, úgy irtózott ettől a gondolattól.~– Rosszabb
1369 VII | mondhattál volna nekem – monda a tábornok, visszatérve nejéhez,
1370 VII | szomorú mese volt.~– De a vége még hátravan.~– És
1371 VII | vége még hátravan.~– És az a legszomorúbb benne, hogy
1372 VII | legszomorúbb benne, hogy a vége az én kezemben van.~–
1373 VII | bántalmaztak téged; maga ez a szeles fiú nyílt mulatságban
1374 VII | mint nőmet, és most őt, a család utolsó ivadékát,
1375 VII | család utolsó ivadékát, a sors úgy veti elém, mint
1376 VII | fogja hinni, hogy örültem a szomorú alkalomnak, melyben
1377 VII | őt menteni.~– Én? – kérdé a tábornok, s bámulva nyitá
1378 VII | hogy Vértessy tábornok, a szigorú, hajthatatlan férfi,
1379 VII | semmi rokonáért, barátjáért a fegyelem szabályaiban kedvezést
1380 VII | életében kivételt tegyen a törvény szigora alól, hogy
1381 VII | addig meg nem nyugszol, amíg a szerencsétlen ifjú megmentésére
1382 VII | jól tudott olvasni annak a vas embernek a szíve, lelke
1383 VII | olvasni annak a vas embernek a szíve, lelke mélyében.~A
1384 VII | a szíve, lelke mélyében.~A tábornok nyugtalan kedéllyel
1385 VII | tábornoka felé, átnyújtá neki a keblébe dugott pecsétes
1386 VII | pecsétes levelet.~Az volt a hivatalos tudósítás a szökevény
1387 VII | volt a hivatalos tudósítás a szökevény elfogatásáról.
1388 VII | szökevény elfogatásáról. A tábornok inte a katonának,
1389 VII | elfogatásáról. A tábornok inte a katonának, hogy elmehet.~
1390 VIII | VIII. A lengyel nő~– Ki van itthon? –
1391 VIII | kérdé egy erős, csengő hang a hóhér lakában, mialatt egy
1392 VIII | köpönyegbe burkolt alak lépett be a konyhaajtón.~A tűzhely mellett
1393 VIII | lépett be a konyhaajtón.~A tűzhely mellett Iván és
1394 VIII | körül, és minden ajtó zárva.~A férfi és a nő csak bámult
1395 VIII | minden ajtó zárva.~A férfi és a nő csak bámult az idegenre,
1396 VIII | ez újra, közelebb lépve a tűzhöz, melynek lobogó fényénél
1397 VIII | tekintének az emberek arcaiba.~A nő és a férfi egymás szemeibe
1398 VIII | emberek arcaiba.~A nő és a férfi egymás szemeibe néztek.
1399 VIII | hogy jöhet ide be valaki?~– A kerítésen szöktem be – válaszolt
1400 VIII | minden kínálás nélkül leülve a tűzhely mellé. – Zárva volt
1401 VIII | kénytelen voltam vele.~– Hát a kutyák? – kérdé hüledezve
1402 VIII | kutyák? – kérdé hüledezve a házi nő.~– Nem bántottak.
1403 VIII | hallja, mit akar itt? – kérdé a nő csaknem félelmesen tekintve
1404 VIII | vizet; erősen szomjazom.~A nő önkénytelenül kényszerítve
1405 VIII | barátom, terítsd le addig a köpenyemet ide a tűzhely
1406 VIII | le addig a köpenyemet ide a tűzhely mellé – szólt Ivánhoz
1407 VIII | fordulva, s lekeríté nyakából a bő köpenyt, melyről csurgott
1408 VIII | köpenyt, melyről csurgott a víz.~A nő és a férfi mintegy
1409 VIII | melyről csurgott a víz.~A nő és a férfi mintegy megigézve
1410 VIII | csurgott a víz.~A nő és a férfi mintegy megigézve
1411 VIII | fehéreknek látszottak, amint a nyújtott poharat elvette.~–
1412 VIII | valami asszony – suttogá a hóhér neje Ivánnak, gyanúsan
1413 VIII | járatban van. Kit keres?~– A gazdát – felelt az idegen
1414 VIII | felelt az idegen röviden, s a tűzhelyre könyökölt.~– Maga
1415 VIII | tán azt gondolja, hogy ez a ház vendégfogadó, hogy úgy
1416 VIII | ház vendégfogadó, hogy úgy a város végire esik.~– Nem
1417 VIII | Itt Zudár gazda lakik, a becsületes révészmester.~–
1418 VIII | Révészmester?~– No, igen; aki ebből a világból a másikba átszállítja
1419 VIII | igen; aki ebből a világból a másikba átszállítja az embereket.~–
1420 VIII | embereket.~– Honnan ismeri maga a gazdát?~– Én sohasem láttam,
1421 VIII | is azért húzódtak ki ide a konyhába. Ön, szép asszony,
1422 VIII | uram felesége, nemde, s ez a fiatal ember itt a legénye.
1423 VIII | s ez a fiatal ember itt a legénye. Én jól ismerem
1424 VIII | Szóljon. Mit akar? – kérdé a nő szorongva.~– Azt majd
1425 VIII | szorongva.~– Azt majd megmondom a gazdának odabenn, ha elvégezte
1426 VIII | Nézze, elférünk ketten is a lócán; beszélgessünk egyről,
1427 VIII | suttogá egymásnak Iván és a háziasszony.~Az utóbbi most
1428 VIII | már merészebben közelíte a rejtélyes alakhoz, s helyet
1429 VIII | igen hamar tudnék felelni.~A nő fölkelt nagy duzzogva,
1430 VIII | elé hozta.~– Ha nem utál a bakó tányéráról enni, uram!~–
1431 VIII | vagyok.~– Ah, persze. Ezekkel a fehér, puha kezecskékkel;
1432 VIII | egyszerre el is sikoltotta magát a némber, mert a tapogatott,
1433 VIII | sikoltotta magát a némber, mert a tapogatott, fehér kacsók
1434 VIII | vastag, húsos tenyerét, hogy a csontjai is ropogtak bele.~–
1435 VIII | ropogtak bele.~– Ez férfi, hogy a sátán vigye el, férfi –
1436 VIII | vigye el, férfi – suttogó a nő sziszegve Ivánnak. –
1437 VIII | sziszegve Ivánnak. – Olyan a keze, mint a vasfogó.~Az
1438 VIII | Ivánnak. – Olyan a keze, mint a vasfogó.~Az ismeretlennek
1439 VIII | volt. Hagyott is, nem is a tányér fenekén valamit.~–
1440 VIII | Tehát senki sem hiányzik a családból? Vannak önnek
1441 VIII | gyermekei?~– Igen – felelt a nő, de szemeit nem merte
1442 VIII | Tulajdon, saját gyermeke?~A nő tétovázva kétszer is
1443 VIII | is az idegenre tekintett, a szó kétszer is megakadt
1444 VIII | szó kétszer is megakadt a torkán:~– Igen, saját gyermekem.~–
1445 VIII | Hogy győzheti másodmagával a mesterségét? Hisz az annyi
1446 VIII | Lelkem! Ne beszéljen a hóhér mesterségéről.~– Miért
1447 VIII | Miért ne? Üzlet az is, mint a többi. Csakolyan tisztességes,
1448 VIII | Látja, énnekem éppen ez a szenvedélyem. Én most csak
1449 VIII | gazdával, megveszem tőle a mesterségit, amit ön úgy
1450 VIII | úgy utál, szép asszony.~A hóhér neje bámulva és kétkedve
1451 VIII | bámulva és kétkedve nézett a beszélőre, s gyanakodva
1452 VIII | gondolja ám, hogy én minden, a mesterséggel járó alkalmatlanságban
1453 VIII | több segédet, magam benn a városban lakom, ott ülök
1454 VIII | kérdé az ismeretlen, mialatt a tűzből egy parazsat rántott
1455 VIII | kisded pipájába helyezé.~A nő és Iván egymás szeme
1456 VIII | adandó feleletért, azután a nő sebesen válaszolt:~–
1457 VIII | maga jószántából, megutálta a szép mesterséget.~– Hm.
1458 VIII | tudom – felelt durcásan a némber –, én csak nem járhatok
1459 VIII | Nem minden ember való erre a mesterségre. Kell már arra
1460 VIII | két-három ízben ki nem töltött a hűvösben; mert a többi mind
1461 VIII | töltött a hűvösben; mert a többi mind visszakívánkozik
1462 VIII | többi mind visszakívánkozik a szép társaságokba, mindjárt
1463 VIII | szép társaságokba, mindjárt a városban akar lakni. Mindjárt
1464 VIII | Az való igaz.~– Aki erre a mesterségre való, az már
1465 VIII | az már korán kimutatja a foga fehérit; azok a gyerekek,
1466 VIII | kimutatja a foga fehérit; azok a gyerekek, akik a verebek
1467 VIII | fehérit; azok a gyerekek, akik a verebek szemeit kiszúrják,
1468 VIII | szemeit kiszúrják, akik a denevéreket szétfeszítik,
1469 VIII | denevéreket szétfeszítik, akik a kiskutyákat szeretik nyíllal
1470 VIII | firól-fira szállt nálunk a mesterség.~– Hová való?~–
1471 VIII | apám. Ugye, venni észre a beszédemen, hogy lengyel
1472 VIII | arcán is.~– Megosztoztunk a bátyámmal; ő a rochowi mesterséget
1473 VIII | Megosztoztunk a bátyámmal; ő a rochowi mesterséget kapta,
1474 VIII | Én azt hallottam, hogy a hétfalusi gyepmester már
1475 VIII | hétfalusi gyepmester már megunta a hivatalát; öreg ember, ugyebár?
1476 VIII | ifj’úr, annyira utálja az a mesterségét, mint ahogy
1477 VIII | óralánccal, kis halhéj pálcikával a kezemben, elbolondítottam
1478 VIII | asszonyt, bevezettettem magamat a legfényesebb társaságokba;
1479 VIII | társaságokba; s az volt azután a mulatság, mikor megtudták,
1480 VIII | ígértem, hogy megjelenek a kitűzött helyen. De biz
1481 VIII | engem nem bánthatnak.~Mind a hárman kacagtak ez ötleten.~–
1482 VIII | folytatása is van ennek a mesének. Az én apámnak az
1483 VIII | mesének. Az én apámnak az a jó szokása volt, hogy senkit
1484 VIII | fajta ember nem kívánkozik a világba. Hát egyszer ki
1485 VIII | velem párbajt akart vívni. A szeretője miatt rálőtt a
1486 VIII | A szeretője miatt rálőtt a kapitányára, s emiatt szökni
1487 VIII | szökni kellett szegénynek.~A nő és Iván önkénytelen rezzenéssel
1488 VIII | Az nem is állhatta sokáig a vegzát, megszökött harmadnapra;
1489 VIII | Sz-sz-sz! – sziszegett a némber feddő figyelmeztetéssel.
1490 VIII | észrevenni.~E percben hangzottak a bakó ablakából a lövések.
1491 VIII | hangzottak a bakó ablakából a lövések. Éjszakára mindig
1492 VIII | hozzájuk férhetett, s vagy a golyókat szedte ki, vagy
1493 VIII | golyókat szedte ki, vagy a lőport nedvesítette meg.
1494 VIII | beszélhet vele, ha akar – monda a némber. – Majd mindjárt
1495 VIII | némber. – Majd mindjárt kijön a leánya, szokás szerint vizet
1496 VIII | üvegkorsóval kilépett rajta a holdfehér leányka; olyan
1497 VIII | csak csókolni látszottak a földet, nem rajta járni.~
1498 VIII | bámuló gyönyörrel nézte a szende gyermeket, ki őt
1499 VIII | nem látszott észrevenni a félhomályban, midőn mellette
1500 VIII | midőn mellette elsuhant, a tornácon keresztül sietve
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4134 |