bold = Main text
     Fezejet                                        grey = Comment text

1501 VIII |               tornácon keresztül sietve a kútra.~– Ez a kegyed tulajdon
1502 VIII |          keresztül sietve a kútra.~– Ez a kegyed tulajdon gyermeke,
1503 VIII |            ismeretlen, bátor sasszemeit a nő szemeibe villantva.~–
1504 VIII |               szőke és milyen halavány.~A némber kacagott.~– Én pedig
1505 VIII |           Esküdni lehet rá, hogy nő! Ez a szemérem pírja az arcon.~
1506 VIII |            Néhány perc múlva visszatért a gyermek, a telt korsóval
1507 VIII |             múlva visszatért a gyermek, a telt korsóval kezében.~–
1508 VIII |            nyájas, szeretetteli hangon.~A gyermek összerezzent.~–
1509 VIII |              Mit ijedezel? – förmedt rá a némber. – Nem hallod, hogy
1510 VIII |          orrodat.~Azzal durván megkapta a gyermek kezét, s odarántá
1511 VIII |                Az gyöngéden megsimogatá a lyánka fejecskéjét.~– Ne
1512 VIII |            semmit se félj. Hogy hívnak? A némber felelt:~– Böske.~–
1513 VIII |             Elizke. Egy névből van mind a kettő.~– Nono, csak bolondítsa
1514 VIII |               hát addig le ne feküdjék.~A gyermek félve csúszott ki
1515 VIII |               Szabad – hangzék belülről a mély, melankolikus hang.
1516 VIII |           könnyelműség kérkedő mosolya; a szilajon hányt-vetett fej
1517 VIII |                fej szelíden hajolt meg; a vékony ajkakon, a fátyolozott
1518 VIII |           hajolt meg; a vékony ajkakon, a fátyolozott szemeken áhítatos
1519 VIII |               kegyes misszionárius állt a bakóval szemben. A herkulesi
1520 VIII |                 állt a bakóval szemben. A herkulesi ember reszketve
1521 VIII |                   sietett utána mondani a bakó.~– Szálljon a te szívedbe
1522 VIII |              mondani a bakó.~– Szálljon a te szívedbe az ég kegyelme,
1523 VIII |                  Lelkipásztor? – rebegé a bakó. Valóban egész külseje
1524 VIII |            vezesd kézen fogva e jó urat a karszékhez, ültesd le; a
1525 VIII |                a karszékhez, ültesd le; a te kezeid szép tiszták,
1526 VIII |               előre tolt karszékbe, míg a vén bakó levett föveggel
1527 VIII |                 izmos kezeit összetéve; a kisleányka karjába öltve
1528 VIII |                elég érthetően beszélem. A szent hit hajdani követei
1529 VIII |                az „égi vigasztalásról”. A mi célunk az, hogy felkeressük
1530 VIII |             célunk az, hogy felkeressük a szenvedőket a társadalom
1531 VIII |               felkeressük a szenvedőket a társadalom minden osztályaiban,
1532 VIII |        rétegeiben, és igyekezzünk velök a mennyei vigasztalást közölni,
1533 VIII |             jobban kitanulhatják. Egyik a paloták urai, másik a gunyhók
1534 VIII |             Egyik a paloták urai, másik a gunyhók lakói között jár,
1535 VIII |              van, és mindegyiknek nehéz a magáé. Egyik választá vigasztalása
1536 VIII |            választá vigasztalása köréül a börtönöket, másik a családélet
1537 VIII |              köréül a börtönöket, másik a családélet titkos bánatát
1538 VIII |          családélet titkos bánatát vagy a munkás osztályok nélkülöző
1539 VIII |            nélkülöző tömegeit; némelyek a bukott kereskedőket választák
1540 VIII |                 lelki betegeikül, mások a halálra ítélt rabokat: –
1541 VIII |               rabokat: – nekem jutottak a bűnösök rémei, a bakók.~
1542 VIII |               jutottak a bűnösök rémei, a bakók.~Az idegen szilárd
1543 VIII |          tekintettel nézett e szavaknál a férfi arcára, ki lesütött
1544 VIII |           folytatá az ifjú. – Megmértem a legmélyebb sebeket és a
1545 VIII |                 a legmélyebb sebeket és a legmagasabb bánatot. Ez
1546 VIII |               borban, gyönyörben hiszik a kábulást feltalálhatni.
1547 VIII |                ami másoknak félelem, de a szív fenekén ugyanaz a féreg
1548 VIII |               de a szív fenekén ugyanaz a féreg mindenütt. Egyik elhal
1549 VIII |               késő vénséget ér. Ugyanaz a féreg ölte meg az egyiket,
1550 VIII |              ölte meg az egyiket, amely a másikat nem engedte meghalni.
1551 VIII |          ismertem másikat; aki irtózott a bortól, és nappal is álmokat
1552 VIII |               nappal is álmokat látott. A baj egy. És az isten irgalma
1553 VIII |           irgalma is egy – rebegé utána a férfi.~– Ha ez irgalom végtelensége
1554 VIII |               végtelensége nem fedné be a földet, ki mentené meg az
1555 VIII |          Igazság legyen irgalom helyett a földön!”, nem lángoknak
1556 VIII |                megemésszenek? Az Úr nem a külszínre, hanem a szívekbe
1557 VIII |               Úr nem a külszínre, hanem a szívekbe néz, elítéli ő
1558 VIII |                 szívekbe néz, elítéli ő a templomajtóban alamizsnát
1559 VIII |          gondosan eltakart, és fölemeli a tört szívű bűnöst, ki elbukott
1560 VIII |               szívű bűnöst, ki elbukott a kísértés alatt.~A bakó lassanként
1561 VIII |              elbukott a kísértés alatt.~A bakó lassanként térdére
1562 VIII |               erejére büszke, kedvesebb a megtért bűnös, mint az erkölcseivel
1563 VIII |                  s odavoná magához, hol a kézre, hol az ember arcára
1564 VIII |             kezének finom mutatóujjával a férfi homlokára mutatott.~–
1565 VIII |                 egy ránc keresztülszeli a másikat. E baljóslatú kereszt
1566 VIII |           másikat. E baljóslatú kereszt a homlokon a szív nehéz tudását
1567 VIII |           baljóslatú kereszt a homlokon a szív nehéz tudását jelenti.
1568 VIII |             szív nehéz tudását jelenti. A te kezed azért remeg az
1569 VIII |                 Úgy van minden.~– És ez a gondolat most nem bírja
1570 VIII |              elhagyni lelkedet, ott van a helye homlokodon.~A bakó
1571 VIII |                 van a helye homlokodon.~A bakó homlokán mélyen látszott
1572 VIII |                 hűs kezét égő homlokára a férfinak.~– Pedig ki tudja,
1573 VIII |               az Úr? Ki tudja azt, hogy a vaktában kivégzett nem érdemelte-e
1574 VIII |         gonoszabb szívében, mint az, ki a vértettet végrehajtá; nem
1575 VIII |             rendelt éjszakára oda, akik a hullákat őrizzék. Az őrök
1576 VIII |               őrök elaludtak, s azalatt a rablók társai fővezérüket
1577 VIII |             társai fővezérüket levágták a kötélről és ellopák. A felébredt
1578 VIII |         levágták a kötélről és ellopák. A felébredt őrök büntetéstől
1579 VIII |               azon jövő pórt akasztának a hiányzó hulla helyébe. Egy
1580 VIII |         ártatlan embert. És íme, amidőn a pór öszvérén megvizsgálák
1581 VIII |               pór öszvérén megvizsgálák a málhát, abban egy meggyilkolt
1582 VIII |               ki mondja akkor azt, hogy a halált büntetésül osztogatja
1583 VIII |         ikerfiainak istenhezi hűségeért a legnagyobb jutalmat kérte
1584 VIII |              reggelre halva voltak mind a ketten. Ki tudja, minő sorstól
1585 VIII |               Erre csak az felelhet, ki a meg nem történt jövendőket
1586 VIII |                íme azon el volt simulva a gonosz ránc, a bakó könnyes
1587 VIII |             volt simulva a gonosz ránc, a bakó könnyes szemekkel tekintett
1588 VIII |                 szemekkel tekintett fel a magosba, s kezeit összetéve
1589 VIII |                Mi atyánk isten, ki vagy a mennyekben.”~Az ismeretlen
1590 VIII |               gyöngéden az „ámen” után, a kis halavány leányka átölelte
1591 VIII |               halavány leányka átölelte a vénember karját, úgy simula
1592 VIII |                körüled? – szólt az ifjú a szép gyermekre mutatva. –
1593 VIII |               hogy tudnád, honnan jött?~A férfi megtépte keblén ruháját,
1594 VIII |             tudsz, uram.~Az idegen most a lyánkához fordulva, őt szólítá
1595 VIII |               Jó gyermekem, szólj odaki a cselédnek, hogy lovamat,
1596 VIII |           cselédnek, hogy lovamat, mely a kapun kívül maradt, vezesse
1597 VIII |                födél alá, ne ázzék kinn a zivatarban.~– Majd magam
1598 VIII |                 magam bevezetem – szólt a gyermek –, és enni, inni
1599 VIII |             neki.~– Köszönöm, leánykám.~A kis Erzsi valamit keresgélt
1600 VIII |                 Erzsi valamit keresgélt a falszekrényben, s azt kötényébe
1601 VIII |                 ünnepélyes csend maradt a szobában, az ifjú hallgatva
1602 VIII |            ajtóhoz lépett, kinyitá azt; a konyhában sötét volt már.~–
1603 VIII |                 Az asszony alunni ment; a legény a lovakhoz; a gyermek
1604 VIII |           asszony alunni ment; a legény a lovakhoz; a gyermek kinn
1605 VIII |              ment; a legény a lovakhoz; a gyermek kinn fog maradni
1606 VIII |                gyermek kinn fog maradni a konyhában, valami dolga
1607 VIII |          nagyapám is az. Úgy maradt rám a „mesterség” örökségül. Ifjabb
1608 VIII |                 szilaj valék; szerettem a tivornyát, a bort, az örömöket.
1609 VIII |                  szerettem a tivornyát, a bort, az örömöket. Valami
1610 VIII |              magamtól, ahogy tudtam. Ez a nehéz léleknyomás, ez a
1611 VIII |                 a nehéz léleknyomás, ez a fárasztó homály mindig kínzóbb
1612 VIII |                és én annál inkább ittam a bort, és annál jobban ordítottam
1613 VIII |                 annál jobban ordítottam a trágár tivornyadalokat,
1614 VIII |                  hogy ne halljam azokat a csöndes sóhajtásokat magam
1615 VIII |           egyedül zsoltárokat énekelek.~A férfi nagyot sóhajtva pihent
1616 VIII |        lelkemnek nyugalmat fog adni. Az a képzeletem volt, hogy ha
1617 VIII |                 valami, ami az élethez, a világhoz visszakössön. Nem,
1618 VIII |                 Azután – újra elkezdtem a keserves ivást. A gonosz
1619 VIII |             elkezdtem a keserves ivást. A gonosz emlék még jobban
1620 VIII |           jobban elkezdett gyötörni, és a jó remény még jobban elhagyott,
1621 VIII |              még jobban elhagyott, mert a nő szívében, óh, uram, élet
1622 VIII |            halál van, ki az egyiket, ki a másikat leli meg benne.
1623 VIII |                 az éjszakai suttogások, a némasági nyögés, a rettegett
1624 VIII |          suttogások, a némasági nyögés, a rettegett magányos hangok,
1625 VIII |      kábultságban tartott. Nem értettem a szót, hacsak a beszélő ajkaira
1626 VIII |                 értettem a szót, hacsak a beszélő ajkaira nem néztem;
1627 VIII |                ez valami borzasztó kín, a siketség! A világbul ki
1628 VIII |              borzasztó kín, a siketség! A világbul ki van zárva az
1629 VIII |            zárva az ember, jobban, mint a vak. Titkoltam eleinte e
1630 VIII |                 űzzenek belőlem miatta. A siketség iránt senkinek
1631 VIII |                és azután az éjszakában, a sötétben, a magány-, némaságban,
1632 VIII |                 éjszakában, a sötétben, a magány-, némaságban, annál
1633 VIII |                 jobban hallottam azokat a nyögéseket, sóhajtásokat,
1634 VIII |                 Ekkor megrendült bennem a lélek, kétségbeesve vetettem
1635 VIII |                Istenem! Én istenem!” és a kezeimet tördeltem, és a
1636 VIII |                a kezeimet tördeltem, és a könnyeim csorogtak.~Még
1637 VIII |                  Még most is kicsordult a könny e szavaknál a bakó
1638 VIII |          kicsordult a könny e szavaknál a bakó szeméből.~– Ezen az
1639 VIII |             Amint arcra voltam feküdve, a vér orromon, számon megindult,
1640 VIII |          megkönnyebbült; nem hallom azt a tenger mélységébül jövő
1641 VIII |       körülöttem, hanem ahelyett hallok a csendes éjszakában – gyermeksírást…
1642 VIII |                 üldöző rém helyett most a csalogató rém hangzik fülemben.
1643 VIII |                rém hangzik fülemben. De a gyermeksírás újra áthallatszott
1644 VIII |         gyermeksírás újra áthallatszott a mellettem levő szobából,
1645 VIII |          kellett lépnem. Még halkabban; a lábam alatt nyikorgó palló
1646 VIII |         hallottam. És közbe folytonosan a gyermeksírást. A szoba felőlem
1647 VIII |            folytonosan a gyermeksírást. A szoba felőlem volt bezárva
1648 VIII |               kellett félrehúznom, hogy a nesz ne hallassék; halkan
1649 VIII |           nyitám fel az ajtót. És, íme, a szoba közepén, az asztalon
1650 VIII |            kisded csecsemő volt letéve, a mécs lobogó világot vetett
1651 VIII |              oly szépen pöndörültek elő a finom aranyszálhoz hasonló
1652 VIII |           hasonló fürtöcskék. Mint azok a kis festett angyalok, akiknek
1653 VIII |          festett angyalok, akiknek csak a fejük van kinn az égből.~
1654 VIII |               oly érzékenyen mosolygott a vén bakónak e gyermeteg
1655 VIII |                folytatá:~– Nőm nem volt a szobában. Agya üresen állt,
1656 VIII |              ajtaján át kivehetém, hogy a konyhában nagy tűz lobog;
1657 VIII |               konyhában nagy tűz lobog; a tűzhely mellett nőm foglalkozik,
1658 VIII |                  gonosz vénasszony, kit a vidék boszorkánynak tart.
1659 VIII |              mívelnek ily késő éjszaka? A fiatal asszony egy serpenyőt
1660 VIII |           asszony egy serpenyőt tartott a tűzre, a vén mindenféle
1661 VIII |              serpenyőt tartott a tűzre, a vén mindenféle növényt hányt
1662 VIII |                 mi adta nekem akkor azt a gondolatot, hirtelen ölembe
1663 VIII |          csinálnak az asszonyok tovább; a serpenyő tartalma főtt,
1664 VIII |                 tartalma főtt, zuhogott a tűz felett, ha néha kicseppent,
1665 VIII |          kicseppent, olyat lobbant tőle a láng, a vén egy nagy kalánnal
1666 VIII |              olyat lobbant tőle a láng, a vén egy nagy kalánnal fölözte.
1667 VIII |                  Minden alszik.” – „Hát a vén dög?” – „Részeg az most,
1668 VIII |               most, s olyan süket, hogy a trombitaszót sem hallja.”
1669 VIII |      kitöltötték egy szilkébe, s jöttek a szobába mind a ketten. Én
1670 VIII |                 s jöttek a szobába mind a ketten. Én ott álltam a
1671 VIII |                 a ketten. Én ott álltam a szoba közepén. Mintha az
1672 VIII |         istennyila ütött volna közéjük! A vén elejté a szilkét, az
1673 VIII |             volna közéjük! A vén elejté a szilkét, az ifjasszony dühösen
1674 VIII |                 disznó, hová tetted azt a gyermeket!?” – „Ne kiabálj,
1675 VIII |           megértem.” – „Hová tetted azt a gyermeket?” – „Jó helyen
1676 VIII |              viselni, s aki be mer érte a szobámba lépni, annak majd
1677 VIII |                juttatom, hogy én vagyok a bakó!” – Azzal szobámba
1678 VIII |                 dörömböztek az ajtómon, a vén boszorka fenyegetett,
1679 VIII |              készen volt, ölembe vettem a kisdedet, és szépen megetettem
1680 VIII |           azután csináltam neki bölcsőt a gerendára kötött lepedőbül,
1681 VIII |                elnéztem, hogyan alszik.~A bakó egy kis záros szekrényből
1682 VIII |            szeretek senkit, semmit mást a földön. Sohasem kutattam,
1683 VIII |                hogy megöljék. Óh, uram, a hóhér házán kívül születnek
1684 VIII |              kívül születnek azok, akik a hóhér küszöbénél végzik
1685 VIII |             Senki kezéből meg nem enném a főtt ételt, mint az övéből.
1686 VIII |                percben nyílt az ajtó, s a kis Erzsike bejött, egy
1687 VIII |               két pohár borlevest hozva a konyhárul.~Az illatos, gőzölgő
1688 VIII |              szőke fejét, s ráköszöntve a poharat a gazdára, egy férfias
1689 VIII |                 s ráköszöntve a poharat a gazdára, egy férfias hajtással
1690 VIII |     gazdasszonyom. Egészen fölélénkíte.~A vénembernek több kínálás
1691 VIII |               miként most; olyan könnyű a lelkem, mintha semmi teher
1692 VIII |             legényei, kik tán óhajtanák a lelki vigaszt?~Zudár Péter
1693 VIII |             isten igéit, uram, nem kell a kenyeret az ebeknek hányni.~–
1694 VIII |             láthattam volna, megszökött a padláson keresztül; maig
1695 VIII |              nem kell önnek felejtenie.~A férfi ajkához szorítá a
1696 VIII |                 A férfi ajkához szorítá a könyvecskét ájtatosan, s
1697 VIII |                 át nekem kincsei felét, a kis hímzett főkötőt.~A bakó
1698 VIII |                  a kis hímzett főkötőt.~A bakó egy percig meg volt
1699 VIII |            azután hirtelen kibontá újra a kis tekercset, elővette
1700 VIII |                 kis tekercset, elővette a gyöngyös főkötőcskét, megnézte,
1701 VIII |               az ifjú kezébe, ki eldugá a kis ereklyét mellénye alá.~–
1702 VIII |         reggelig nagy utat kell tennem.~A bakó maga akart vele menni,
1703 VIII |         visszautasítá.~– Majd felköltöm a legényt; szóm van hozzá!~–
1704 VIII |             engedte magát kikísértetni; a konyhában felvevé köpönyegét,
1705 VIII |               alszik az istálló mellett a legény, kezébe vevé a meggyújtott
1706 VIII |           mellett a legény, kezébe vevé a meggyújtott lámpát, s azzal
1707 VIII |                azzal kiment az udvarra.~A komondorok, amint rájuk
1708 VIII |          morgással húzódtak el előle, s a ház háta mögé futva, ott
1709 VIII |                emberre és állatra.~Benn a szobában éneklé a bakó: „
1710 VIII |                  Benn a szobában éneklé a bakó: „Ne jöjjön addig szememre
1711 VIII |         szememre álom”.~Az ifjú sietett a hóhérlegény szobája felé.
1712 VIII |              felé. Útközben találkozott a menyecskével. Megcsípte
1713 VIII |                 Megcsípte az orcáját, s a vállára ütött.~– Ej, be
1714 VIII |               Ej, be hamis legény maga!~A némber bepöndörült a konyhaajtón,
1715 VIII |              maga!~A némber bepöndörült a konyhaajtón, ráhagyva a
1716 VIII |                 a konyhaajtón, ráhagyva a vendégre, hogy keresse,
1717 VIII |            mindjárt megtudod; kelj fel!~A legény nem sietett az engedelmeskedéssel.~
1718 VIII |                jobbra-balra lódult tőle a feje.~Iván erre dühödten
1719 VIII |                 de az oly ügyesen, mint a kígyó, torkon ragadta jobb
1720 VIII |              jobb kezével, s odaszorítá a fejét a falhoz, míg a bal
1721 VIII |           kezével, s odaszorítá a fejét a falhoz, míg a bal kezével
1722 VIII |        odaszorítá a fejét a falhoz, míg a bal kezével egy öblös pisztolyt
1723 VIII |       semmirevaló; vagy ide ragasztalak a falhoz, mint egy festett
1724 VIII |                 mint egy festett képet.~A legény el volt rémülve a
1725 VIII |                A legény el volt rémülve a váratlanul erős markolástól
1726 VIII |           váratlanul erős markolástól s a nekiszegzett fegyvertől,
1727 VIII |             szépet, ha azt akarod, hogy a lovamhoz kösselek, úgy vigyelek
1728 VIII |               vak voltam. Bízott hozzám a fiatalember, s nekem könyörgött,
1729 VIII |               kerestél te Galíciában?~– A gazdám küldött lovakért,
1730 VIII |             mért szökik?~– Igenis, mert a kapitányát meglőtte egy
1731 VIII |            Mondd ki!~– Mondom már. Jaj, a torkom! – Kamienszka grófné.~–
1732 VIII |                  mert annak írt levelet a futás közben, énvelem adatta
1733 VIII |            futás közben, énvelem adatta a postára; bizonyosan arrul
1734 VIII |                bizonyosan arrul akadtak a nyomába.~– Arra semmi gondod.
1735 VIII |                 feladtam őt, s elfogták a tulajdon apja házánál.~Az
1736 VIII |                idegen dühösen vágta oda a fickó fejét a falhoz, s
1737 VIII |                 vágta oda a fickó fejét a falhoz, s azután lelökte
1738 VIII |                falhoz, s azután lelökte a földre, s egyet rúgott rajta.~–
1739 VIII |                bezárták, ki is van téve a siralomházba már. Mit vétettem
1740 VIII |             hiába fáradtam, s elvesztem a jutalmat, ami a szökevényre
1741 VIII |               elvesztem a jutalmat, ami a szökevényre ki volt tűzve.
1742 VIII |           Fogcsikorgatva szorítá öklébe a pisztolyt, olyan kedve lett
1743 VIII |          legalább az agyával egyet ütni a legény feje búbjára.~– Eredj!
1744 VIII |             Eredj! Nyergeld fel gyorsan a lovamat!~Iván örült, hogy
1745 VIII |               lovamat!~Iván örült, hogy a szűk szobából kiszabadulhatott,
1746 VIII |                ahol olyan közel érte őt a veszedelmes látogató mind
1747 VIII |               veszedelmes látogató mind a két kezével, s ment a paripát
1748 VIII |              mind a két kezével, s ment a paripát felnyergelni, melyre
1749 VIII |               nyújtott feléje.~– Nesze.~A legény félrekapta a fejét,
1750 VIII |              Nesze.~A legény félrekapta a fejét, azt gondolta, megint
1751 VIII |               idegen egy tallért vetett a lábaihoz.~– Kapd fel, kutya.
1752 VIII |             Fáradságodért. Nyiss kaput!~A ló telefecskendé szemét-száját
1753 VIII |                 Az idegen tovarobogott.~A távozó lódobogásnál a bakó
1754 VIII |     tovarobogott.~A távozó lódobogásnál a bakó gondolá magában~– Ez
1755 VIII |              mennyei, kegyes ifjú vala.~A menyecske így sóhajta:~–
1756 VIII |                be csinos gavallér volt.~A legény dühödten dörmögé:~–
1757 VIII |                sátán.~És azzal felvette a tallért, megtörülte, zsebre
1758 VIII |                 aztán dühében nekiesett a házi komondornak, kiütötte
1759 VIII |                 nem akar ugatni…~      ~A Hétfalusy-háznál még mindig
1760 VIII |     Hétfalusy-háznál még mindig állandó a gyász. Az orvos mindennap
1761 VIII |               orvos mindennap kilátogat a fővárosbul. Egyik fogat
1762 VIII |        fővárosbul. Egyik fogat kihozza, a másik beszállítja. Két beteg
1763 VIII |                 fennjár, de olyan, mint a féregrágta virág; csak látszik
1764 VIII |               ágynak feküdt, és gyakran a nehézkórság töri.~Az orvos,
1765 VIII |            mégsem akar használni semmi; a két férfi napról napra jobban
1766 VIII |               van még szó: melyik fogja a másikat eltemetni.~Egy reggelen,
1767 VIII |                dr. Sarkantyús megfőzeté a fördőket, egy könnyű hintó
1768 VIII |               könnyű hintó hajtatott be a kastély udvarára, melyből
1769 VIII |               kastély udvarára, melyből a mi ismeretlenünk szállt
1770 VIII |               szeglet az ajkak mellett, a homlok közepén a két szemöldök
1771 VIII |               mellett, a homlok közepén a két szemöldök közötti vékony
1772 VIII |         szemöldök közötti vékony vonal, a vont arc komolysága tökéletessé
1773 VIII |            komolysága tökéletessé tevék a csalódást. Egy tudós, egy
1774 VIII |              tudakozódék.~Azt előhívták a cselédek. Egy összerokkant,
1775 VIII |             Kezei egyre reszketnek, míg a levelet feltöri.~Komája,
1776 VIII |              neki, tudósítva róla, hogy a levél átadója egy hírhedett
1777 VIII |        sóhajtott, s bevezeté az idegent a terembe; ott inte neki,
1778 VIII |                 szolgabíró nagy szamár, a francia doktor még nagyobb
1779 VIII |                 ne menjen, megnézni ezt a csodabogarat, aki az ujja
1780 VIII |               hegyével akar gyógyítani.~A fiatalember finom udvariassággal
1781 VIII |               míg doktor Sarkantyús azt a tréfát vette magának, hogy
1782 VIII |          elmondá neki:~– Ű-le koma, itt a kű.~Az idegen megütközve
1783 VIII |              nézett rá; nem értette ezt a franciát.~A doktor meg akarta
1784 VIII |                 értette ezt a franciát.~A doktor meg akarta neki mutatni,
1785 VIII |              monsieur collègue.~– Ördög a kollégád, nem én. Vuz –
1786 VIII |            Doktor Sarkantyús hátratette a két kezét, végignézte a
1787 VIII |                 a két kezét, végignézte a fiatalembert, először alulról
1788 VIII |           felyülről lefelé; megrázta rá a fejét, s azzal otthagyta
1789 VIII |              kérte, hogy lépjen be vele a beteghez.~A mellékszobában,
1790 VIII |              lépjen be vele a beteghez.~A mellékszobában, hol az öreg
1791 VIII |              feküdt, le voltak eresztve a függönyök, a padozat szőnyegekkel
1792 VIII |            voltak eresztve a függönyök, a padozat szőnyegekkel fedve,
1793 VIII |             fény, semmi hang ne zavarja a szenvedő nyugalmát.~Ha ugyan
1794 VIII |          nyugalomnak lehet azt nevezni.~A magara vetett ágyon feküdt
1795 VIII |                  csak annyiban rosszabb a többi földnél, hogy ennek
1796 VIII |                fel az, alig vert erében a vér, alig lehetett észrevenni,
1797 VIII |                   Számomra nem termenek a füvek írt.~– Nem is durva
1798 VIII |       mindkettőnek egy oka van. Önöknél a baj fészke a lélekben rejlik,
1799 VIII |               van. Önöknél a baj fészke a lélekben rejlik, mindkettőjüket
1800 VIII |                leányát és két unokáját.~A kór öreg hosszan, mélyen
1801 VIII |        ismeretlen halkan hordozá ujjait a pohár szélén, mely kísértetes
1802 VIII |                nyögéssel hangzott bele; a víz delejes lesz nemsokára,
1803 VIII |           egyszerre hatni fog.~– De van a veszteség fölötti fájdalomnál
1804 VIII |              egy gonoszabb betegség is: a megbánás. Önöket egy keserű
1805 VIII |                nem szerették mindig úgy a gyermeket, az unokát, miként
1806 VIII |           unokát, miként most, midőn ez a kettő meghalt, és ez fáj
1807 VIII |           meghalt, és ez fáj legjobban.~A beteg Hétfalusy e szókra
1808 VIII |              felnyitá szemeit merően, s a beszélőre bámult velök.~
1809 VIII |                éppen e fájdalmakban van a betegség krízise. Csak nehány
1810 VIII |              Nemsokára még erősebb lesz a visszahatás; a kór vonaglani
1811 VIII |             erősebb lesz a visszahatás; a kór vonaglani fog, nyögni;
1812 VIII |             bennünket.~Az ifjú folytatá a víz delejezését.~– Legnagyobb
1813 VIII |      delejezését.~– Legnagyobb fájdalma a betegnek azon emlékből származik,
1814 VIII |              utat.~– Uram!~– Csendesen. A beteg nyüzsög. A gyógyszer
1815 VIII |             Csendesen. A beteg nyüzsög. A gyógyszer hatni kezd. A
1816 VIII |                 A gyógyszer hatni kezd. A tilos viszonynak el nem
1817 VIII |              ágyában felemelkedni, hogy a beszélőt hallgatásra kényszerítse.)~–
1818 VIII |              szólt az ifjú, megtapintva a kór üterét. – Tízzel többet
1819 VIII |        gyermekét, meg fogja ő ölni mind a kettőt! Máshoz akarta adni
1820 VIII |              Gazdag, magas rangú úrhoz. A balesetnek titokban kelle
1821 VIII |                 titokban kelle maradni. A leány nagyon szerencsétlen
1822 VIII |                bocsátá maga elé többet. A hívatlan vendég, a kis csecsemő,
1823 VIII |              többet. A hívatlan vendég, a kis csecsemő, kinek születni
1824 VIII |               szabad, jóvá is tette ezt a hibáját; azt mondák róla,
1825 VIII |          meghalt. – Ah, hogy megszorítá a beteg szélhűdött ujjaival
1826 VIII |                csodákat okoz.~Széphalmi a karszék mélyébe vonta magát,
1827 VIII |              vonta magát, és reszketett a láz miatt.~– A gazdag úr
1828 VIII |               reszketett a láz miatt.~– A gazdag úr azonban a menyegző
1829 VIII |            miatt.~– A gazdag úr azonban a menyegző napján elhagyá
1830 VIII |              kedvesének. Egyszer azután a hölgy maga ment oda önhöz,
1831 VIII |             artériák duzzadni kezdenek; a hölgy azzal fenyegeté önt,
1832 VIII |                és vérpadra viszi magát.~A beteg karjai rángatózni
1833 VIII |                átlátszó gyöngy lepte el a hideg veríték. Széphalmi
1834 VIII |             felállt, és tántorogva járt a szobában alá s fel.~– Ki
1835 VIII |             uram, ön zavar engem. Pedig a kórállapot kedvező szakba
1836 VIII |                lépni; nézze, hogy izzad a beteg. Erős kínjai vannak;
1837 VIII |              hogy az életerő visszatér; a nyugalom a halál jele, a
1838 VIII |           életerő visszatér; a nyugalom a halál jele, a fájdalom az
1839 VIII |                a nyugalom a halál jele, a fájdalom az életé. Folytassuk
1840 VIII |           fájdalom az életé. Folytassuk a delejt. Ezek a szaggatott
1841 VIII |               Folytassuk a delejt. Ezek a szaggatott húzások a halántékról
1842 VIII |               Ezek a szaggatott húzások a halántékról le a vállig
1843 VIII |                húzások a halántékról le a vállig csodákat mívelnek.
1844 VIII |               vállig csodákat mívelnek. A beteg most lelke egész erejével
1845 VIII |               lelke egész erejével azon a gondolaton csügg, hogy amiért
1846 VIII |               isten ezért vette el tőle a másik kettőt, akiket szeretett.
1847 VIII |                 kiduzzadó ajk, mind ezt a gondolatot tolmácsolják.
1848 VIII |               vigasztalanul állnak önök a világban, semmi által sem
1849 VIII |          emlékétől.~Széphalmi odaborult a néma beteg vánkosára, s
1850 VIII |        lelkesült hangon szóla hozzá, ki a pokol minden kínjait látszott
1851 VIII |                mit éreznének önök erre?~A beteg odavonta az ifjú kezét
1852 VIII |                főkötőt, s felmutatá azt a két férfi előtt:~– E főkötőcske
1853 VIII |                aminők az angyalok, akik a földre leszállnak.~Az apa
1854 VIII |           ágyából, s megragadva kezével a kis gyöngyfejkötőt, megszólalt
1855 VIII |              kapaszkodni, hogy ajkaival a kis főkötőcskét érintheté.~–
1856 VIII |               nem fogja látni unokáját. A leánykát szeretik ott, ahol
1857 VIII |               beteg. Én meggyógyulok.~– A gyűlöletből. Önnek van egy
1858 VIII |                 fia, ki e percben talán a vesztőhely szélin áll; ön
1859 VIII |               rá sem gondol arra; önnek a szívében még kemény kövek
1860 VIII |             kemény kövek vannak. Ezeket a köveket kell elébb összemorzsolni,
1861 VIII |             Majd ha önnek fia itt, ezen a helyen fog állani, és ön
1862 VIII |               szemfényvesztő, aki önnek a vagyonában osztozni jött.
1863 VIII |                ha önök visszahozzák azt a fiút, akit elüldöztek a
1864 VIII |                 a fiút, akit elüldöztek a háztól. Nekem csodálatos
1865 VIII |                vonított, összehajtogatá a gyöngyös fejkötőcskét, visszatette
1866 VIII |              hidegen válaszolt:~– Akkor a titok az enyim marad, s
1867 VIII |                sohasem fogják megtudni, a leányka hol van.~Az öreg
1868 VIII |                és adj íróeszközt.~Midőn a kívántakat megkapá, az idegennek
1869 VIII |      fölemelkedék ágyából, kezébe vette a tollat, s reszkető betűit
1870 VIII |                és ujjaim érzékenységét; a legelső szó, amit leírok,
1871 VIII |                 engemet gyűlölni, és ez a szó „kegyelem”. Kegyelem
1872 VIII |                őt, ki oly jó volt, hogy a haragos tekintet is fájt
1873 VIII |           büntetlen bántani, maga előtt a porban feküdni, és legyen
1874 VIII |                 rozsda, mutassa fel ezt a levelet a világ előtt, és
1875 VIII |               mutassa fel ezt a levelet a világ előtt, és mondja azt: »
1876 VIII |                 ellenségem sírt előttem a porban, hogyne hajoltam
1877 VIII |                 Doktor Sarkantyús ebben a percben nyitott be az ajtón,
1878 VIII |              hogy jobb kezével címet ír a levélre, és indulat miatt
1879 VIII |                 találta mondani: „Ördög a kollégád, nem én”.)~– Csak
1880 VIII |               én”.)~– Csak adjon kegyed a betegnek erősítő szereket,
1881 VIII |                 Addig bízzunk istenben.~A fiatal ismeretlen sietett
1882 VIII |               még örömestebb szól vele.~A tábornoknak bejelentik ezt
1883 VIII |              tábornoknak bejelentik ezt a furcsa kívánságot, ami annak
1884 VIII |              engedelmet ad az idegennek a bejöhetésre.~Csinos, udvarias
1885 VIII |              amelyért jöttem, veszélyes a késedelem. Az én nevem Kamienszky
1886 VIII |        Hétfalusy ügyében, ki megszökött a hadseregtől, mivel hiedelme
1887 VIII |            szerint kapitányát meglőtte.~A tábornok arca egyszerre
1888 VIII |                egyszerre elhidegült. Az a vasöntetű szobor lett belőle,
1889 VIII |             akinek golyója szánva volt. A golyó nem talált, fennakadt
1890 VIII |             golyó nem talált, fennakadt a zsinórzatban; különben jól
1891 VIII |               harminc lépésnyiről éppen a szív közepébe.~– S mit akar
1892 VIII |             akar e főtiszt?~– Kegyelmet a szökevény számára. Elismeri,
1893 VIII |              hogy ez ifjú példánya volt a katonai becsületességnek,
1894 VIII |           magammal, tessék áttekinteni.~A tábornok átvevé a leveleket,
1895 VIII |          áttekinteni.~A tábornok átvevé a leveleket, végigtekinté.
1896 VIII |              mondott. Mit használ? Csak a kötelesség lesz általa súlyosabb.~–
1897 VIII |              súlyosabb.~– Uram! – szólt a tábornok a leveleket összehajtogatva,
1898 VIII |                Uram! – szólt a tábornok a leveleket összehajtogatva,
1899 VIII |           fogalma azon szükségről, mely a katonaéletben a fegyelem
1900 VIII |        szükségről, mely a katonaéletben a fegyelem szigorú kezelését
1901 VIII |              nagy sötét szemeivel, hogy a tábornok félrefordítá tőle
1902 VIII |           reményt keresve tekinte ekkor a tábornok neje felé, s az
1903 VIII |           féljen, hiszen ketten vannak.~A tábornok hirtelen odafordult
1904 VIII |                  Tudja ön, hogy engemet a közéletben minek neveznek?
1905 VIII |                  vas ember”. Hanem hisz a vas is megolvad a kohóban.~–
1906 VIII |            Hanem hisz a vas is megolvad a kohóban.~– Gondolja ön,
1907 VIII |                 ön, hogy van ilyen kohó a világon?~– Reménylem. Még
1908 VIII |                Vegye át, és olvassa el.~A tábornok megdöbbenve vevé
1909 VIII |         tábornok megdöbbenve vevé észre a levél címén az ismerős írást.
1910 VIII |                 címén az ismerős írást. A kéz kissé reszketett, amely
1911 VIII |            azokat most leírta, látszott a kuszált vonásokon; de mégis
1912 VIII |              halaványult bele.~Felnyitá a levelet. S mindjárt az első
1913 VIII |                 lássuk, nem olvad-e meg a vas is?~A tábornok merően
1914 VIII |               nem olvad-e meg a vas is?~A tábornok merően rászegzé
1915 VIII |            azután csendesen végigolvasá a levelet, akkor összehajtotta
1916 VIII |                módot megmentésére, mely a katonai becsülettel összefér,
1917 VIII |         meglepetve, elragadtatva rohant a tábornokhoz, megragadta
1918 VIII |           bizonnyal megcsókolja azt, ha a tábornok vissza nem fogja.~
1919 VIII |             hagyom önöket.~Azzal kiment a szobából, otthagyva az ifjút
1920 VIII |               festői alakzatba, melyben a művészek Niobét vagy a babiloni
1921 VIII |          melyben a művészek Niobét vagy a babiloni füzek szomorú hölgyeit
1922 VIII |                 könnyező szemeit, ajkai a fájdalom legmagasabb érzékiségétől
1923 VIII |          hasztalan; nő előtt lehetetlen a tettetés tovább; amint szemei
1924 VIII |          reszketve, lihegve monda neki, a legvalódibb szenvedély hangán:~–
1925 VIII |                 okos lelke már megfejté a talányt, de szemei még fenntarták
1926 VIII |                de szemei még fenntarták a kétséget.~– Kicsoda ön?~
1927 IX   |                                     IX. A mirigy~Van egy hatalmas
1928 IX   |              életét még nem ismerték el a bölcsek, pedig hatalmáról
1929 IX   |              mindenki hozzá fordul…~Nem a pokol ez, hanem a föld.~
1930 IX   |           fordul…~Nem a pokol ez, hanem a föld.~A jó, az áldott, a
1931 IX   |                 pokol ez, hanem a föld.~A jó, az áldott, a békességes
1932 IX   |                a föld.~A jó, az áldott, a békességes föld; aki nem
1933 IX   |                 nem oly indulatos, mint a többi elemek: tűz, víz és
1934 IX   |               idefenn cselekszünk; hogy a szép hűs erdőket kiirtjuk
1935 IX   |             hagyva testedet kínzó urad, a nap tüze előtt, hogy folyóidat
1936 IX   |               táplálj minket, és törjük a fejünket rajta, hol lakik
1937 IX   |                 elszaporodni fajunknak?~A föld pedig türelmesen hagy
1938 IX   |               borzadállyal, megrendítve a ráhalmozott palotákat. Talán
1939 IX   |             önző, szívtelen gyermekein; a bú és bánat, az emberi szenny
1940 IX   |              bánat, az emberi szenny és a bűn lassan megrontják életerejét,
1941 IX   |                s egyszer – megbetegszik a föld.~Óh, mint hull az ember,
1942 IX   |               mint hull az ember, mikor a föld beteg!~Mint a parasyt
1943 IX   |                mikor a föld beteg!~Mint a parasyt aphis-féreg az elsárgult
1944 IX   |                az elsárgult falevélről!~A halál új nemei, miket soha
1945 IX   |            nevezett senki, jelennek meg a rémült népek között, az
1946 IX   |                 népek között, az erőst, a bátort egy szellő elfújja;
1947 IX   |          elzárkózni előle kőfalak közé, a testet bekenni balzsamokkal,
1948 IX   |                 balzsamokkal, eltakarni a lélegzetet; a láthatatlan
1949 IX   |                 eltakarni a lélegzetet; a láthatatlan halál keresztülmegy
1950 IX   |         láthatatlan halál keresztülmegy a zárt ajtókon, s keresi azt,
1951 IX   |                  fekélyes érintés; elég a nevét hallani, megrettenni
1952 IX   |               Nem emberek betegsége az; a föld, a föld maga beteg.~
1953 IX   |           emberek betegsége az; a föld, a föld maga beteg.~Milyen
1954 IX   |                beteg.~Milyen tréfás még a rémület is!~Emlékezem azon
1955 IX   |                  nem sok osztályom volt a közös rémületből; sőt, a
1956 IX   |                a közös rémületből; sőt, a helyzet újdonsága még mulattatott
1957 IX   |           kardját oldalára, s ő is ment a zárvonalt őrzeni. Nagyobb
1958 IX   |           Nagyobb bizodalmam volt ahhoz a kardhoz, mint az angoloknak
1959 IX   |          szatírát akart volna ránk írni a természet, a legpompásabb
1960 IX   |            volna ránk írni a természet, a legpompásabb gyümölcs özöne
1961 IX   |                derék orvosunk volt, aki a legnagyobb vész idején sorba
1962 IX   |                 vész idején sorba járta a házakat; fehér haja, piros
1963 IX   |                 meg; felmetszé előttünk a szép aranybélű dinnyét,
1964 IX   |                 nem árt, mert ő nem fél a vésztül. Csak rendesen kell
1965 IX   |            kérdeztük: igaz-e, miszerint a lég most tele van apró,
1966 IX   |             amiknek beszívása idézi elő a betegséget? „Aki e bogarakban
1967 IX   |               is jól tenné, ha becsukná a száját, amíg róluk beszél,
1968 IX   |                 azután, midőn hallottam a bódító harangszót, a méla
1969 IX   |          hallottam a bódító harangszót, a méla gyászéneket napról
1970 IX   |         nyomában; mikor beszélték, hogy a szomszéd házból két nap
1971 IX   |            bennünket minden siralomtól. A remény gyönge volt, mi alapja
1972 IX   |                mi alapja lett volna? De a hit erős és megnyugtató.~
1973 IX   |                drága fizetéssel.~      ~A megyei nyílt levelek szétrepültek,
1974 IX   |               faluról falura, értesítve a helységek bölcseit a közelgő
1975 IX   |          értesítve a helységek bölcseit a közelgő veszélyről, melyről
1976 IX   |               azelőtt, vagy pedig most.~A helység bölcsei, bírák,
1977 IX   |           bízatva, hogy magyarázzák meg a tudatlan népnek a nyílt
1978 IX   |       magyarázzák meg a tudatlan népnek a nyílt levelek mondanivalóit.~
1979 IX   |         tanulmányokon, olyanoknak, akik a legtermészetesebb tüneményben
1980 IX   |       magyarázzanak, ami azóta is titok a világ minden bölcse előtt.~
1981 IX   |            népnevelője, összekurjantatá a maga alattvalóit; ez évben
1982 IX   |               napra, s elővéve zsebéből a lebbenccsé zsírozott hivatalos
1983 IX   |         hallhatják.~– Nebulók! (Ez volt a rendes címe a jeles fiatalságnak.)
1984 IX   |                   Ez volt a rendes címe a jeles fiatalságnak.) Ihol
1985 IX   |                 fiatalságnak.) Ihol van a tekintetes szolgabíró úr
1986 IX   |               betegség, aminek „morbus” a neve. Akit a morbus megragad,
1987 IX   |            aminek „morbus” a neve. Akit a morbus megragad, arra sem
1988 IX   |            meghal. Felfordul, ottmarad.~A morbus úgy támad, hogy az
1989 IX   |              támad, hogy az epe ráömlik a spiritusra, s lesz belőle
1990 IX   |           haragítsatok. Vagyon pedig ez a morbus az idei dinnyében,
1991 IX   |    sárgabarackban és minden gyümölcsnek a belében; aki tehát halál
1992 IX   |                 északvidéki ifjú szkíta a hátulsó padokban hangosan
1993 IX   |            Miska. Miről beszéltem most?~A gyerek nagy szemeket meresztve
1994 IX   |               válaszolt~– Hogy – hogy – a tisztelendő úr – kertjéből –
1995 IX   |          kertjéből – nem szabad ellopni a barackot.~– Gyere csak a
1996 IX   |                a barackot.~– Gyere csak a középre!~Megcsapta a jámbor
1997 IX   |               csak a középre!~Megcsapta a jámbor felelőt. Pedig az
1998 IX   |       okoskodott, azt tartván, hogy ezt a tilalmat csak azért tették
1999 IX   |              tilalmat csak azért tették a nyílt levélbe, hogy a pap
2000 IX   |            tették a nyílt levélbe, hogy a pap gyümölcsétől elriasszák