bold = Main text
     Fezejet                                        grey = Comment text

3501 XVI  |                Iván két kezére csavarta a kötél végét. Mekipiros izmos
3502 XVI  |                oly könnyeden szedve fel a kötelet, mintha semmi teher
3503 XVI  |             Mekipiros. Felhúzta egészen a tetőre, felsegíté őt kapaszkodni
3504 XVI  |                felsegíté őt kapaszkodni a rézcsatornára.~Iván alig
3505 XVI  |                s keservesen belemarkolt a kis szörny bozontos hajába,
3506 XVI  |             másik kezével betömve annak a száját, hogy ne kiálthasson.~
3507 XVI  |                alatt lerántá őt magával a tetőre.~Mind a ketten végighemperegtek
3508 XVI  |               őt magával a tetőre.~Mind a ketten végighemperegtek
3509 XVI  |                 ketten végighemperegtek a tetőn, hanem Iván megkapaszkodott
3510 XVI  |              hanem Iván megkapaszkodott a rézcsatorna szélében mind
3511 XVI  |               rézcsatorna szélében mind a két kezével, s fenntartotta
3512 XVI  |               hamama, hamamama! – hörgé a bőszült szörnyeteg, mely
3513 XVI  |         rugdalózva, rángatva ellenfelét a mélységbe le magával.~Ivánnak
3514 XVI  |           mélységbe le magával.~Ivánnak a rémület elvette eszét.~–
3515 XVI  |                 Zudárné. – Maga árul el a gyáva. Vessz meg, ha élni
3516 XVI  |                egy Julius Caesar, midőn a közügyek azt kívánják, hogy
3517 XVI  |               kétségbeesetten vergődött a négyölnyi magasságban, s
3518 XVI  |            alant állókra:~– Segítsetek! A Jézus szerelméért! Emberek,
3519 XVI  |                Mekipirosnak nem volt az a szándéka, hogy magában zuhanjon
3520 XVI  |                hogy magában zuhanjon le a földre. Óh, már egy óra
3521 XVI  |               egy óra óta örült ő ennek a pillanatnak; azért kacagott,
3522 XVI  |              együtt lesz kínzójával ott a szédítő magasban, egyszerre
3523 XVI  |                lehengeredni vele együtt a tetőről; repülni egy ideig
3524 XVI  |              tetőről; repülni egy ideig a levegőben, s azután elterülni
3525 XVI  |           levegőben, s azután elterülni a földön, összezúzva, szétszakadva,
3526 XVI  |              volt az egyik, melyik volt a másik.~És martaléka még
3527 XVI  |             közben, még hosszabbá tette a gyönyörűség pillanatát rá
3528 XVI  |          Hamamama! Hamamama! – röhögött a szörnyeteg ádáz hangon,
3529 XVI  |                ádáz hangon, és rugdalta a falat lábaival, hogy hamarább
3530 XVI  |               az izmok feszülni kezdtek a kettős teher alatt. Senki
3531 XVI  |               hogy ordításával felverte a kastélyt. A csatorna széle
3532 XVI  |        ordításával felverte a kastélyt. A csatorna széle mind jobban
3533 XVI  |     erőfeszítéssel.~– Hamama! – sikolta a szörnyeteg; azután egy veszett
3534 XVI  |          veszett ordítás hangzott végig a magastól a mélységig, s
3535 XVI  |               hangzott végig a magastól a mélységig, s azzal valami
3536 XVI  |               gomoly bukott sebesen alá a földre: két egybeforrt tömeg,
3537 XVI  |           egyszerre zuhantak mindketten a földre; oly szerencsésen,
3538 XVI  |               sem mozdultak utána, mint a jó alvók, akik ott alusznak
3539 XVI  |          elmondhatták lelkeik egymásnak a másvilágon.~A földön két
3540 XVI  |                 egymásnak a másvilágon.~A földön két mozdulatlan tetem
3541 XVI  |                 azért olyan halott mind a kettő, mint az a föld, amit
3542 XVI  |            halott mind a kettő, mint az a föld, amit most hánytak
3543 XVI  |              föld, amit most hánytak ki a sírból.~– Most lássuk, mit
3544 XVI  |                    Most lássuk, mit tud a másik? – dörmögé Zudárné,
3545 XVI  |              Zudárné, hátát egykedvűleg a szekér oldalának vetve,
3546 XVI  |     hangversenyi művész, aki várja, míg a többiek elvégzik unalmas
3547 XVI  |                s az ő programjára kerül a sor.~Iván legelső ordítására
3548 XVI  |           ordítására látható volt, hogy a kastély két szegletszobájában
3549 XVI  |          világosság támadt, azután mind a két világosság összesietett
3550 XVI  |                 világosság összesietett a középső terembe, s ott ismét
3551 XVI  |               maradt középen felemelve.~A megtámadottak készen voltak.~
3552 XVI  |          Pompilius, most van jó mezejök a dicsőség versenyfutóinak;
3553 XVI  |        versenyfutóinak; rajta, lábtókat a falnak, ütő gerendákat az
3554 XVI  |                az ajtók ellen, kőzáport a tetőkre, ahogy az emberek,
3555 XVI  |              midőn kezdetben kitalálták a harcot, küzdöttek egymással;
3556 XVI  |         uralkodás napja virrad. Bátraké a diadal.~A fellázított tömeg
3557 XVI  |               virrad. Bátraké a diadal.~A fellázított tömeg semmit
3558 XVI  |          középett félig fel volt emelve a redőny, egy lövés történt
3559 XVI  |                egy pillanatig megnémult a rút ordítozás, s e szünet
3560 XVI  |                erős férfihang kiálta ki a lázadókra.~– Ez még csak
3561 XVI  |            atyámfiai, menjünk! – rebegé a bőrharang. – Ha Széphalmi
3562 XVI  |             reggel deputációt küldjünk.~A tömeg nagy része osztá ezen
3563 XVI  |              osztá ezen jó véleményt, s a lőfegyver iránti tiszteletből
3564 XVI  |                 húzódni.~Numa Pompilius a kétségbeesés dühével állta
3565 XVI  |        kétségbeesés dühével állta útját a hátráló seregnek.~– Nyomorult
3566 XVI  |            Gyalázat! Utálatos söpredék!~A harcvágyó főnök leköpködte
3567 XVI  |               nem megy, ő egyedül fogja a kastély ajtaját betörni.~
3568 XVI  |                kastély ajtaját betörni.~A bőrharang átölelte az indulatos
3569 XVI  |              bemenjen. Megfogta kezében a fejszét, és elszívelte azt
3570 XVI  |                rúgást, amit kapott tőle a huzakodásban.~Zudárné gúnyosan
3571 XVI  |                bajába kerül magát azzal a nyomorék öreg emberrel visszatartóztatni,
3572 XVI  |      visszatartóztatni, akit fél kézzel a földhöz üthetne, ha akarna.
3573 XVI  |           szóval. Ti csak köszörüljétek a kést!~Azzal felbontá szekerén
3574 XVI  |                 Azzal felbontá szekerén a gyékényt, mely eddig le
3575 XVI  |                 kezébe, emelte le arról a kis Elizkét.~A gyermek kezei
3576 XVI  |                 le arról a kis Elizkét.~A gyermek kezei elöl össze
3577 XVI  |               lehetett.~Zudárné lebontá a lyánka fejéről a kendőt,
3578 XVI  |                lebontá a lyánka fejéről a kendőt, s parancsolá neki,
3579 XVI  |           kiütött csóvával meggyújtá, s a gyermek összekötött kezeibe
3580 XVI  |               az esze tisztul – dörmögé a borzas Hanák. – Világot
3581 XVI  |             fognak rád lőni. Húzódjatok a kapubálvány mögé. Majd én
3582 XVI  |           egyedül az udvarra, s kihozom a kígyót a maga odvából puszta
3583 XVI  |             udvarra, s kihozom a kígyót a maga odvából puszta kézzel.~
3584 XVI  |                elbújásra; amint Zudárné a kapu alá lépett a gyermekkel,
3585 XVI  |               Zudárné a kapu alá lépett a gyermekkel, mindenki elhúzódott
3586 XVI  |            mellőle, még Bodza Tamás is.~A gyermeket küldé elöl összekötött
3587 XVI  |               ment utána. Nem félhetett a golyótól.~Midőn a felnyitott
3588 XVI  |             félhetett a golyótól.~Midőn a felnyitott redőnyű ablak
3589 XVI  |                elé értek, ott megállítá a gyermeket, s azt mondá neki,
3590 XVI  |          belehalt, anyám belebolondult, a régi pert. Hoztam magammal
3591 XVI  |       megvesztegethetni. Most én vagyok a hatalmasabb.~– Takarodjál! –
3592 XVI  |             szózat az ablakból, melyben a vén Hétfalusy hangját lehete
3593 XVI  |             Takarodjam innen?! – kiálta a némber dacosan. – Hát nem
3594 XVI  |            földemen állok-e itt? Hát ez a házszeglet, melynek ablakán
3595 XVI  |            van-e építve? Nem enyim-e ez a föld? Nem enyim-e ez a kő,
3596 XVI  |               ez a föld? Nem enyim-e ez a kő, ez a fűszál, amire tapodok
3597 XVI  |                 Nem enyim-e ez a kő, ez a fűszál, amire tapodok itt?~–
3598 XVI  |                 puska csöve villant elő a redőnyök közül; a hóhérné
3599 XVI  |           villant elő a redőnyök közül; a hóhérné észreveheté, hogy
3600 XVI  |            Hirtelen odarántotta magához a leánykát.~– Célozhatsz,
3601 XVI  |              hová célozz.~Avval kivette a fáklyát a gyermek kezeiből,
3602 XVI  |                 Avval kivette a fáklyát a gyermek kezeiből, s annak
3603 XVI  |             valaha szerettél? Ugye, ezt a karcsú, szelíd teremtést
3604 XVI  |            venni ostoba golyók számára?~A kifeszített cső lassankint
3605 XVI  |          gondolsz, Széphalmi – folytatá a némber, pokoli kárörömmel
3606 XVI  |         kárörömmel arcán –, hogy jutott a hóhér neje egy ilyen szende
3607 XVI  |                már egészen közel állok, a puskacsővel el lehet érni
3608 XVI  |         énhozzám nyúlni. Most én vagyok a vesztegető.~Azzal odatevé
3609 XVI  |               vesztegető.~Azzal odatevé a leányka gyönge vállára izmos,
3610 XVI  |             nagy, széles tenyerét.~– Ez a gyermek most nyolcesztendős.
3611 XVI  |                nyolcesztendős. Mikor ez a gyermek született, apja
3612 XVI  |             kidobta, és dajkája rábízta a nőstényfarkasra, hogy gyilkolja
3613 XVI  |               ami mindegy. Bolond mese; a vén ordas elvette a porontyot,
3614 XVI  |               mese; a vén ordas elvette a porontyot, és maga nevelte
3615 XVI  |         porontyot, és maga nevelte fel; a vén hóhér nevelt ártatlan
3616 XVI  |              fenevadaitól. Érthető-e ez a mese?~Valami tompa nyögés
3617 XVI  |           nyögés válaszolt rá vissza.~– A ti házatokba pedig beköszöntött
3618 XVI  |            házatokba pedig beköszöntött a villám, meglátogatta azt
3619 XVI  |                villám, meglátogatta azt a veszedelem, hogy párjával
3620 XVI  |                hogy párjával volt benne a halott, és ki nem fogyott
3621 XVI  |                és ki nem fogyott belőle a siralom. Nem átok volt-e
3622 XVI  |            rajtatok fogott? Átok fogott a házatokon! Mikor bezártátok
3623 XVI  |             akkor úgy sírtatok, hogy az a koldus, aki a kapun kívül
3624 XVI  |         sírtatok, hogy az a koldus, aki a kapun kívül hálálkodik,
3625 XVI  |         ablakból nem jött semmi válasz.~A pokoli némber dacos alakját
3626 XVI  |           alakját fényesen világítá meg a fáklya, mit a gyermek tartott
3627 XVI  |              világítá meg a fáklya, mit a gyermek tartott kezeiben.
3628 XVI  |                 árnyékot az éjszakára – a legfeketébb árnyékot.~Egész
3629 XVI  |            büszke urak. Rakjátok le azt a fegyvert kezeitekből, mert
3630 XVI  |               átkötött kendője alól azt a fényesre köszörült kést,
3631 XVI  |                az elébb.~– Látjátok ezt a kulcsot? Ez a kulcs a ti
3632 XVI  |              Látjátok ezt a kulcsot? Ez a kulcs a ti szívetekhez,
3633 XVI  |               ezt a kulcsot? Ez a kulcs a ti szívetekhez, ez a kulcs
3634 XVI  |              kulcs a ti szívetekhez, ez a kulcs a ti palotátok ajtajához.
3635 XVI  |                 szívetekhez, ez a kulcs a ti palotátok ajtajához.
3636 XVI  |                 palotátok ajtajához. Ez a kés lemetszi a ti büszkeségteket,
3637 XVI  |            ajtajához. Ez a kés lemetszi a ti büszkeségteket, és megaláz
3638 XVI  |          megaláz benneteket énhozzám le a porba. Engem agyonlőhettek
3639 XVI  |                nagy mesterség. De abban a pillanatban, ahogy én elestem,
3640 XVI  |               én elestem, ott áll anyám a hátam mögött, a vén boszorka,
3641 XVI  |               áll anyám a hátam mögött, a vén boszorka, és tele torokkal
3642 XVI  |                 torokkal fogja kiáltani a bőszült nép közé, hogy ez
3643 XVI  |               bőszült nép közé, hogy ez a leány amott kinek a gyermeke.
3644 XVI  |             hogy ez a leány amott kinek a gyermeke. És akkor tudjátok-e,
3645 XVI  |            akkor tudjátok-e, hogy kinek a szívében áll meg ez a kés
3646 XVI  |             kinek a szívében áll meg ez a kés legelőször?~Mintha valami
3647 XVI  |         fájdalmas nyögés hangzott volna a sötét ablakból alá, hasonlatos
3648 XVI  |               sem tudja, honnan jön az.~A némber halk beszéde alatt
3649 XVI  |               némber halk beszéde alatt a néptömeg bátrabbjai lassankint
3650 XVI  |                az udvarra, látták, hogy a nő nem fél, ez nekik is
3651 XVI  |              bátorságot adott, néhányan a ház küszöbe mellé mertek
3652 XVI  |               valamit?~Zudárné odafente a palotaablak kőtalajához
3653 XVI  |                 palotaablak kőtalajához a kést.~– Három pillanatig
3654 XVI  |            Azzal visszafordult, s ismét a gyermekhez lépett.~Ott állt
3655 XVI  |          gyermekhez lépett.~Ott állt az a palota küszöbe előtt, ártatlan,
3656 XVI  |                 ártatlan, halvány arcán a vértanúk égi nyugalmával;
3657 XVI  |      rettegtetni. Egészen elfoglalta az a gondolat, hogy neki itt
3658 XVI  |             Térdepelj le! – szólt hozzá a némber hidegen.~A gyermek
3659 XVI  |                 hozzá a némber hidegen.~A gyermek szót fogadott, letérdepelt.
3660 XVI  |              fogadott, letérdepelt. Oda a kastély legalsó lépcsőjére.~–
3661 XVI  |               lépcsőjére.~– Imádkozzál!~A gyermek áhítattal emelé
3662 XVI  |           tetszett, mintha azalatt, míg a gyermek reszketeg hangja
3663 XVI  |                gyermek reszketeg hangja a méla dallamokat elzengé,
3664 XVI  |                méla dallamokat elzengé, a távolból, tán a tömeg között
3665 XVI  |                elzengé, a távolból, tán a tömeg között vagy valami
3666 XVI  |               azt halkan, odább nyújtva a versek véghangjait, mint
3667 XVI  |                versek véghangjait, mint a templomban szokták.~Ki lehet
3668 XVI  |              borzongás futott végig. Ez a hóhér hangja volt!~Eh, őrült
3669 XVI  |               volt!~Eh, őrült képzelet. A tűz közepéből csak nem jönnek
3670 XVI  |                 Csak három pillanat van a gondolkodásra, vén ellenség,
3671 XVI  |               Nyiss ajtót, és jöjj elő!~A népség csendesen várta,
3672 XVI  |              Miért nem lőnek azok onnan a biztos erős helyről? Micsoda
3673 XVI  |               Micsoda hatalma van ennek a némbernek fölöttük? Igazán
3674 XVI  |                 Igazán tud-e ez rontani a bezárt ajtókon keresztül,
3675 XVI  |                   Még semmi nesz.~Ekkor a némber dölyfös tekintettel
3676 XVI  |             dölyfös tekintettel fordult a néphez, s átható szóval
3677 XVI  |              földieim! Ezek az urak itt a mi vesztünkre esküdtek.
3678 XVI  |          esküdtek. Ok ki akarják irtani a mi fajunkat, hát mi mért
3679 XVI  |            hatalmukban, hanem ők vannak a mienkben! Az ő tulajdon
3680 XVI  |                büszke nagy úr itten, az a Széphalmi úr egykor kiveté
3681 XVI  |               elsőszülött gyermekét. Ki a mezőre, ki a fenevadaknak;
3682 XVI  |              gyermekét. Ki a mezőre, ki a fenevadaknak; kiveté, mert
3683 XVI  |         fenevadaknak; kiveté, mert félt a gyalázattól, hahaha! Tette
3684 XVI  |               ezt szegény ember valaha? A szegény ember megtalálta
3685 XVI  |                szegény ember megtalálta a gyermeket, a szegény ember
3686 XVI  |                 megtalálta a gyermeket, a szegény ember nem ölte azt
3687 XVI  |                el, ahogy rá volt bízva, a szegény ember fölnevelte
3688 XVI  |          gyermeke gyanánt. És íme, most a hatalmas urak mérget hintenek
3689 XVI  |           hatalmas urak mérget hintenek a szegény ember ivókútjába,
3690 XVI  |               minden ivadékával együtt.~A népség növekedő áhítattal
3691 XVI  |           figyelmét nem kerülé ki, hogy a kastély vasajtajába belülről
3692 XVI  |                  Itt térdepel előttetek a hóhérasszony leánya. Ki
3693 XVI  |                  Én neveltem és ápoltam a gyermeket, s mi volt a köszönet
3694 XVI  |          ápoltam a gyermeket, s mi volt a köszönet érte? Az, hogy
3695 XVI  |              tudja meg minden ember. Ez a leány Hétfalusy unokája.
3696 XVI  |             leány Hétfalusy unokája. Ez a leány a mi hatalmunkban
3697 XVI  |           Hétfalusy unokája. Ez a leány a mi hatalmunkban van, ha
3698 XVI  |               egy hajszálát meggörbítik a nagyságos urak, én e gyermek
3699 XVI  |              gyermek szívébe kést ütök!~A gyülevész kába zúgása hangzott
3700 XVI  |         részegség mámorát terjeszték el a szívekben. Zudárné figyelmesen
3701 XVI  |                mint fordul másodszor is a kulcs a zárban. El volt
3702 XVI  |             fordul másodszor is a kulcs a zárban. El volt készülve
3703 XVI  |               arra, ami következni fog.~A gyermek háta mögé lépett,
3704 XVI  |             jobbjába görcsösen szorítva a kés markolatát.~Jöhet, aki
3705 XVI  |                 E pillanatban feltárult a vasajtó, s két szárnya kétfelé
3706 XVI  |              szárnya kétfelé csapódott.~A feltárult ajtóban egy rém
3707 XVI  |               emberi.~Halvány arc, minő a sírban fekvőké, fehér, zilált
3708 XVI  |              valamelyitek ráteszi kezét a leányra, előbb azt lövöm
3709 XVI  |                 azt lövöm agyon, azután a leányt.~Kár volt megijedni
3710 XVI  |             egyedül lépett ki az ajtón.~A bőrharang mégis megijedt,
3711 XVI  |             isten szerelméért! Tegye le a pisztolyokat, bizony senki
3712 XVI  |                  hogy nem bántjátok azt a gyermeket – hörgé Hétfalusy.~–
3713 XVI  |             hörgé Hétfalusy.~– Tegye le a fegyvereket! – hangzott
3714 XVI  |                 fegyvereket! – hangzott a lázadók tömegéből.~– Akkor
3715 XVI  |                néhányan oda hátul.~– Ez a némber esküdjék meg arra.
3716 XVI  |           senkitől annyira, mint őtőle.~A némber mosolyogva forgatá
3717 XVI  |               némber mosolyogva forgatá a kést kezei között. Ravaszul
3718 XVI  |            Egyebet ne fogadjak? – kérdé a nő halkan.~– Semmit.~– Például,
3719 XVI  |                 Semmit.~– Például, hogy a te ősz hajszálaidból egy
3720 XVI  |                   Viseljen rájuk gondot a mindenható. Magamra semmi
3721 XVI  |               tehát megesküszöm – szólt a némber; s izmos jobbját
3722 XVI  |                 izmos jobbját feltartva a fekete égre, elmondá az „
3723 XVI  |                 úgy segéljen”-t –, hogy a gyermeknek semmi baja sem
3724 XVI  |                 azzal nyugodtan adta át a pisztolyokat a bőrharangnak,
3725 XVI  |        nyugodtan adta át a pisztolyokat a bőrharangnak, ki szépen
3726 XVI  |              első dolga volt, hogy mind a két fegyvert kilője a levegőbe,
3727 XVI  |              mind a két fegyvert kilője a levegőbe, nehogy valami
3728 XVI  |                 még velök valaki.~Abban a pillanatban szitkozódva
3729 XVI  |          pillanatban szitkozódva rohant a lázadó csoport a védtelen
3730 XVI  |                 rohant a lázadó csoport a védtelen földesúrra, kinek
3731 XVI  |             erőtlen tagjait, s leránták a földre.~– Üssétek, törjétek
3732 XVI  |                 Üssétek, törjétek össze a méregkeverőt! – hangzott
3733 XVI  |                 hangzott mindenünnen, s a vérszemet kapott gyávák,
3734 XVI  |         cséphadaróval rohantak oda, hol a védtelen főúr feküdt.~A
3735 XVI  |                 a védtelen főúr feküdt.~A jámbor bőrharang nem szólt,
3736 XVI  |             saját testével fedezé őt be a dühöngők legelső csapásai
3737 XVI  |                amíg el nem lesz ítélve.~A két főnöknek sikerült lassankint
3738 XVI  |           sikerült lassankint elterelni a dühöngő csapatokat a főúr
3739 XVI  |          elterelni a dühöngő csapatokat a főúr letiport testétől.~
3740 XVI  |                 testétől.~Felemelték őt a földről, megköték kezeit,
3741 XVI  |           karjainál fogva kifeszíték őt a palota rácskapujához. A
3742 XVI  |                 a palota rácskapujához. A durva kötél alatt a vér
3743 XVI  |      rácskapujához. A durva kötél alatt a vér serkedezett a főúr tagjaiból;
3744 XVI  |                 alatt a vér serkedezett a főúr tagjaiból; Hétfalusy
3745 XVI  |              okoz.~*~Hát, te férfi, ott a tűznek vermében, énekeled-e
3746 XVI  |                pengeted-e még ujjaiddal a pallos élét, mint valami
3747 XVI  |                és az olyan szomorú dal?~A beomlott ház tüze az alatta
3748 XVI  |                pincét is átfűtötte már, a bennszorult fogolynak menekülésről
3749 XVI  |           lángpattogás helyett már csak a parázs egyhangú zsizsergése
3750 XVI  |                 valami úgy szólni, mint a szélkelep, elébb sebesen
3751 XVI  |        figyelmeztek, tudhatják, hogy ez a hang honnan ered.~Mikor
3752 XVI  |                érchúrokat szaggatnának.~A pince vasajtaja hangosan
3753 XVI  |             hogy ott künn parázzsá vált a tűz, mely a ház körül halmozott
3754 XVI  |               parázzsá vált a tűz, mely a ház körül halmozott rőzsekötegekből
3755 XVI  |      rőzsekötegekből támadt; itt az idő a szabadulásra.~Zudár Péter
3756 XVI  |                 sziszergett az izzó érc a hideg nedvtől, mintha kacagna
3757 XVI  |           tervet gondoltak ki magukban.~A vasajtó még forróbb volt,
3758 XVI  |          lehetett volna nyúlni, azonban a sarkainál besütő vérvilág
3759 XVI  |           vérvilág sejteni engedé, hogy a kőbe vésett sarkfordulókból
3760 XVI  |                 hogy az keresztülbukjék a küszöbön.~Zudár Péter hallgatózott
3761 XVI  |                nesz. Senkinek sincs oka a szomorú hely közelében lenni.~
3762 XVI  |           szomorú hely közelében lenni.~A nyugtalanság sietésre unszolta.~
3763 XVI  |            egyenesen keresztülcsapódott a még előtte füstölgő zsarátnakon,
3764 XVI  |                biztos híd egyik parttól a másikig a tűzpatakon keresztül.~
3765 XVI  |                 egyik parttól a másikig a tűzpatakon keresztül.~Zudár
3766 XVI  |         egyszerre kutyaugatást hallott. A falu szélén volt, a legszélső
3767 XVI  |            hallott. A falu szélén volt, a legszélső házak körül.~Most
3768 XVI  |                 lassankint visszatérni: a hűs éjjeli szél átjárta
3769 XVI  |              vele az elmúlt órák alatt. A lázadás, a gyermek elrablása,
3770 XVI  |           elmúlt órák alatt. A lázadás, a gyermek elrablása, a fejére
3771 XVI  |           lázadás, a gyermek elrablása, a fejére gyújtott ház, a pincében
3772 XVI  |                  a fejére gyújtott ház, a pincében eltöltött szorongás
3773 XVI  |                 újra elé.~Hová lehetett a gyermek? Mit akarhattak
3774 XVI  |                 és mint szabadítsa meg. A legutolsó az volt, hogy
3775 XVI  |               egész rémtörténet egyedül a gyermek körül forog. Hiszen
3776 XVI  |                nincs idő panaszra menni a bíróhoz, a paphoz, a törvényszékhez,
3777 XVI  |               panaszra menni a bíróhoz, a paphoz, a törvényszékhez,
3778 XVI  |              menni a bíróhoz, a paphoz, a törvényszékhez, s elvárni
3779 XVI  |               törvényszékhez, s elvárni a súlyos ítéletet, hanem itt
3780 XVI  |               és ítélni és végrehajtani a bakónak magának, hisz azért
3781 XVI  |               hisz azért van kezében az a pallos.~Amint ott állt egy
3782 XVI  |                úgy tetszék neki, mintha a falu belsejéből hallaná
3783 XVI  |              nem volt csalódás. Valóban a zsoltár szavai voltak, és
3784 XVI  |               szavai voltak, és valóban a gyermek szava volt az.~Először
3785 XVI  |               azt gondolá magában, hogy a kedves gyermek valahonnan
3786 XVI  |               kedves gyermek valahonnan a túlvilágról, a mennyországból
3787 XVI  |               valahonnan a túlvilágról, a mennyországból szól már
3788 XVI  |              hangjának visszhangot adva a csengő gyermekhangra.~Később
3789 XVI  |                 ötlött agyába, hogy tán a gyermek el van valahol zárva,
3790 XVI  |               felrivallt az undok lárma a kastély udvarán. Száz meg
3791 XVI  |               kiknek szavából kihangzik a vérszomj.~Hétfalusy akkor
3792 XVI  |          félresimítá szeméből, s futott a kastély felé. Egy hosszú
3793 XVI  |              végigkerülni, hanem amerre a kastély hegyes ormait látta,
3794 XVI  |             énekhez méltó éjszakának.~*~A felbőszült tömeg, melyet
3795 XVI  |            Hétfalusy lefegyverzése után a martalékul esett főúron
3796 XVI  |             kiszáradt fát kínozni, mely a bántalomra fel nem jajdul?
3797 XVI  |               fel nem jajdul? Ostorozni a hallgató halottat?~A főúr
3798 XVI  |          Ostorozni a hallgató halottat?~A főúr egy jajkiáltással meg
3799 XVI  |              hogy vallja meg, miszerint a nemesség összeesküdött a
3800 XVI  |                a nemesség összeesküdött a parasztok kiirtására; erre
3801 XVI  |                azt felelte:~– Nem igaz.~A kastélyba berontó bőszült
3802 XVI  |             rájuk. Mindent felforgattak a szobákban, mégsem tudták
3803 XVI  |                 tudták őket feltalálni.~A vénnek bizonyosan tudni
3804 XVI  |                kegyetlen ötletei által; a főúr csendesen beszélt hozzá
3805 XVI  |                 Mikor vetésedet elverte a jég, én adtam gabonát, amin
3806 XVI  |                 én mostan kuruc vagyok.~A szegény bőrharang nem tudott
3807 XVI  |               mindennek, mert ő beszélt a méregről. Bár inkább meghalt
3808 XVI  |              kínzott ellensége mellett; a meleg vér gyakran arcára
3809 XVI  |              semmi – dörmögé magában. – A paraszt ordít, ha bántják,
3810 XVI  |               az én apám sírt, üvöltött a kínzás alatt, te pedig hallgatsz.
3811 XVI  |                 ahogy bántják, elbújtam a szobába, de oda is behallatszott
3812 XVI  |                tompa megvetéssel nézett a fúriára, és összeszorítá
3813 XVI  |                nőnek mondani nem lehet.~A némber dühösen sikoltva
3814 XVI  |        gondolatában szívébe akarta ütni a kést.~De mégsem úgy.~Arca
3815 XVI  |             mégsem úgy.~Arca elfehérült a dühtől, egész termete reszketett.~–
3816 XVI  |             esküszöm az égre, földre és a pokol minden kínszenvedéseire.~–
3817 XVI  |            Hétfalusy, és arcát elhagyta a kemény szilárdság.~– Ugye! –
3818 XVI  |            szilárdság.~– Ugye! – kiálta a némber elcsukló vad sikoltással. –
3819 XVI  |             elcsukló vad sikoltással. – A Hétfalusy család utolsó
3820 XVI  |                dacos sikoltással.~Abban a percben úgy szökött fel
3821 XVI  |                 percben úgy szökött fel a feje a magasba, hogy termete
3822 XVI  |          percben úgy szökött fel a feje a magasba, hogy termete állva
3823 XVI  |         lövellve fel üres vállai közül. A két kéz még kapkodott a
3824 XVI  |                 A két kéz még kapkodott a levegőben, mintha vissza
3825 XVI  |              mintha vissza akarná vonni a szörnyű mondást, s védni
3826 XVI  |               szája még beszélni akart, a nyelv még mozgott, tán irgalmat,
3827 XVI  |              késő volt; hangja nem volt a szájnak többé, a merev szemekről
3828 XVI  |               nem volt a szájnak többé, a merev szemekről kétszer,
3829 XVI  |                 háromszor is felnyíltak a szempillák, míg végre fájdalmasan
3830 XVI  |                 fájdalmasan lecsukódtak a halál álmára.~Az elítélt
3831 XVI  |           elítélt bűnös felett ott állt a bűnök büntetésének alakja –
3832 XVI  |             bűnök büntetésének alakja – a bakó.~
3833 XVII |                     XVII. Az Úr szólott~A dühöngő némber istenkáromló
3834 XVII |                 észre, hogy Zudár Péter a kastély udvarára érkezett.
3835 XVII |              kastély udvarára érkezett. A sötétben, az általános zavarban
3836 XVII |            irtózatos fenyegetést. Látta a keményszívű főurat kíntól
3837 XVII |                 gyermekét összeroskadni a pokoli némber érintése alatt,
3838 XVII |                hivatva.~Az emberek, kik a borzasztó pillanatban, mint
3839 XVII |               pallosát lecsapni, látták a némbert szörnyen megcsonkított
3840 XVII |           körükben, s vérét széthullani a körülállókon, és azután
3841 XVII |                 körülállókon, és azután a bakó félelmes alakját ott
3842 XVII |           körüle, mint akiket elhagyott a lélek.~E rövid ideje a kábult
3843 XVII |        elhagyott a lélek.~E rövid ideje a kábult megdöbbenésnek elég
3844 XVII |          pallosát, utat nyisson magának a kapuig.~A lázadók akkor
3845 XVII |               nyisson magának a kapuig.~A lázadók akkor tértek magukhoz,
3846 XVII |              ragadva.~– Utána! – ordíta a bőrharang, felkapva a fáklyát,
3847 XVII |            ordíta a bőrharang, felkapva a fáklyát, s előreszaladva
3848 XVII |             siető keresztülesett rajta, a fáklya behullott a vízbe;
3849 XVII |               rajta, a fáklya behullott a vízbe; Zudárnak ezalatt
3850 XVII |              ezalatt ideje maradt magát a leánykával együtt a patak
3851 XVII |               magát a leánykával együtt a patak partja alá elrejteni.
3852 XVII |               őt észre, csupáncsak maga a bőrharang, az pedig, amint
3853 XVII |              mint futnak el feje fölött a dobogó hídon keresztül százan
3854 XVII |           növekedő dühvel tódult vissza a kastélyba. A bőrharang szidta
3855 XVII |              tódult vissza a kastélyba. A bőrharang szidta őket, hogy
3856 XVII |                  Ő már kezében tartotta a kabátja szárnyát, de kénytelen
3857 XVII |          segítettek neki, s az elfutott a kukoricaföldek közé.~Az
3858 XVII |                 elfelejtettek reggelre; a harangozónak más dolga volt
3859 XVII |                 parancsára félrehordták a halottakat az udvarról;
3860 XVII |                  Ivánt és Zudárnét, meg a szegény Mekipirost. Odaveték
3861 XVII |                 őket egy meszes verembe a ház hátuljában, hogy ne
3862 XVII |                 lássák hulláikat mások.~A főizgató titkos elégtételt
3863 XVII |               mellőle. Ő maradt egyedül a téren, s azt hitte magában,
3864 XVII |                 azt hitte magában, hogy a sors tenyerén hordja őt,
3865 XVII |              hivatva, és ez az ész – ő!~A tömegre hatni kellett. Valami
3866 XVII |        tombolásnak.~Bodza Tamás felállt a kastély lépcsőjére, onnan
3867 XVII |               lépcsőjére, onnan elmondá a csoportnak, hogy az igazság
3868 XVII |               régi görög szokás szerint a méregkeverők fölött. A nép
3869 XVII |          szerint a méregkeverők fölött. A nép cserepeket vegyen kezébe,
3870 XVII |            vegyen kezébe, két veder áll a tornác előtt, egyikben az
3871 XVII |              egyikben az élet, másikban a halál. Ki hova jónak látja,
3872 XVII |                  vesse szavazócserepét. A klasszikus idők osztrakizmusa
3873 XVII |               ítélni fognak, hogy lássa a világ, miszerint mi rend
3874 XVII |            törvény szerint gyaktoroljuk a hatalmat, melyet fegyvereink
3875 XVII |              körül, és vezessétek elénk a vádlottat.~A csajhos népnek
3876 XVII |           vezessétek elénk a vádlottat.~A csajhos népnek tetszett
3877 XVII |              csajhos népnek tetszett ez a mulatság.~Eddig csak olyan
3878 XVII |            számára az alkalom, meglátni a tekintetes törvényszéket,
3879 XVII |             valami vétségeért felvitték a vármegyére megvasalva, s
3880 XVII |             kísérete mellett odaállíták a zöld asztal végére, mely
3881 XVII |              urak ültek, és olvasták rá a törvényt a nagy, kutyabőrös
3882 XVII |               és olvasták rá a törvényt a nagy, kutyabőrös könyvekből;
3883 XVII |                pedig, íme, egy főúr áll a törvényszék előtt, és a
3884 XVII |                 a törvényszék előtt, és a bírák mind csimbókos hajú
3885 XVII |                nagy tekintéllyel felült a tornáclépcső legmagasabb
3886 XVII |        alattvalóinak, hogy hozzák eléje a főurat.~Nem nagy fáradságba
3887 XVII |               őt kötözni; amint eloldák a vasrácstól, összeroskadt,
3888 XVII |               hogy oly pőrén feküdt ott a hűs reggeli szélben, s ráterítette
3889 XVII |               Hanák azután oda állított a háta mögé egy vályogvető
3890 XVII |             vallani nem akar, integesse a korbáccsal.~Bodza Tamás
3891 XVII |                  Bodza Tamás előhozatta a kastélyban meglelt katulyát
3892 XVII |             kastélyban meglelt katulyát a vismuth-porokkal, s azt
3893 XVII |             felnyittatva, odahelyezteté a főúr elé.~– Te, nagy bűnös,
3894 XVII |                  Miért küldték tehozzád a vármegyétől ezt a sok mérget?~
3895 XVII |              tehozzád a vármegyétől ezt a sok mérget?~Az ősz nemes
3896 XVII |                Az ősz nemes hallgatott.~A cigány dühödten vágott galambfehér
3897 XVII |               vágott galambfehér fejére a nehéz korbáccsal.~Ez ütés
3898 XVII |         elkiáltá magát egy haragos hang a mester háta mögött.~– Megálljatok!
3899 XVII |            ijedten ugrott fel helyéből, a bámuló néptömeg csudálkozva
3900 XVII |              néptömeg csudálkozva látta a kastély folyosójáról előrohanni
3901 XVII |          előrohanni doktor Sarkantyúst.~A derék férfiú jól el volt
3902 XVII |        rémjelenetet, de mikor odajutott a dolog, hogy gyógyszerei
3903 XVII |        mérgezéssel, nem tűrhette tovább a hallgatást, kirúgta a szőnyegajtót,
3904 XVII |            tovább a hallgatást, kirúgta a szőnyegajtót, s kirohant
3905 XVII |                szőnyegajtót, s kirohant a lázadók közé.~Az ifjú Széphalmi
3906 XVII |             voncolták ki lábánál fogva.~A tömeget újra vérittas mámorba
3907 XVII |             hozta e váratlan öröm, hogy a két elrejtett üldözött is
3908 XVII |                tusa alatt nem szűnt meg a lázadókat szidni, kik ostobául
3909 XVII |         szerekkel ilyen veszélyt hozott a házra, s amiért rejtekhelyét
3910 XVII |               teljes életében, és ebben a hitemben megmaradok. Ha
3911 XVII |                 meg tudok szembeszállni a halállal, mikor egy égre
3912 XVII |                egybe, s kész vagyok még a nyakamat is kitörni, hogy
3913 XVII |            megkötözve is hatni látszott a tömegre. Bodza Tamás sietett
3914 XVII |                    Azt állítja ön, hogy a nemesek nem mérgezik meg
3915 XVII |                nemesek nem mérgezik meg a parasztokat?~– Az is bolond,
3916 XVII |               ragálytól, mely benne van a levegőben, a földben, az
3917 XVII |             mely benne van a levegőben, a földben, az ételben, italban,
3918 XVII |              italban, amit isten adott, a nappali forróságban, az
3919 XVII |                megöli az urat úgy, mint a szegényt, személyválogatás
3920 XVII |                 nem, holnap, és kiveszi a dézmát házaitokból, és megtalál
3921 XVII |           megtalál benneteket az erdőn, a mezőn, a lakadalmas házban,
3922 XVII |           benneteket az erdőn, a mezőn, a lakadalmas házban, ha mindjárt
3923 XVII |             cselekesztek, ha eloldjátok a kezeimet, és ki hagyjátok
3924 XVII |        segítsége mellett kikerülhetitek a bajt.~Bodza Tamás megütközve
3925 XVII |             megütközve tapasztalá, hogy a lázadók egy része hajlani
3926 XVII |          lázadók egy része hajlani kezd a szóra; hirtelen római szobor
3927 XVII |            fehér porokhoz, mert ezekben a halál lakik! Ha azt állítja
3928 XVII |                 azt állítja ön, hogy ez a por nem méreg – vegye be!~
3929 XVII |               Az orvos nem szerette ezt a gonosz ajánlatot, de ezt
3930 XVII |                 szabad észrevetetnie.~– A halál onnan felyülről jő –
3931 XVII |              onnan felyülről jő – szólt a mesterhez nyugodtan. – Az
3932 XVII |                felől, szívesen beveszek a vismuth-porokból.~Bodza
3933 XVII |                egy papírral beletöltött a megkötözött férfi szájába.~
3934 XVII |              megkötözött férfi szájába.~A körülállók odatolongtak
3935 XVII |             hogy zöldül az arca – szólt a mester gonosz fantáziával
3936 XVII |            gonosz fantáziával ingerelve a nép képzelődését. – Mint
3937 XVII |                 merednek, mester; hanem a tieid – szólt nyugodtan
3938 XVII |             szólt nyugodtan az orvos. – A te arcod sápad, reszket.
3939 XVII |            sápad, reszket. Mondom, hogy a halál onnan felyülről jő,
3940 XVII |            Tamás tántorogva kapaszkodék a mellette álló Hanák karjába.
3941 XVII |             róla.~Most újra meglepte az a névvel nem nevezhető ijedség,
3942 XVII |           ijedség, melynek hatása alatt a legbátrabb férfi halálsápadt
3943 XVII |         leghamarább észrevette kínzóján a facies hyppocratica borzasztó
3944 XVII |             midőn azt mondá neki: „Ime, a te arcod halálszínű”, akkor
3945 XVII |       halálszínű”, akkor beletaszítá őt a megásott sírba, oly menthetlenül,
3946 XVII |             késsel szúrt volna szívébe.~A lázadók borzadva tekintének
3947 XVII |             lázadók borzadva tekintének a mesterre, ki nehány percig
3948 XVII |          elsárgulva, egész tekintetében a hűlt rémület torzképe; azután
3949 XVII |          egyszerre felordítva bukott le a lépcsőről, s azon percben
3950 XVIII|                Imre sietve érkezett meg a tábornok parancsával a zárvonalnál
3951 XVIII|              meg a tábornok parancsával a zárvonalnál parancsnokló
3952 XVIII|                 fegyverest adott rögtön a tábornok segédének vezénylete
3953 XVIII|                 alá, nem tudhatva, hogy a többire nem lesz-e másfelé
3954 XVIII|               is menjen, hanem elindult a huszonnégy vitézzel egyenesen
3955 XVIII|               Csak hárman voltak lovon, a tábornok segéde, Kamienszka
3956 XVIII|                segéde, Kamienszka és ő, a többi gyalog volt. A legnagyobb
3957 XVIII|                 ő, a többi gyalog volt. A legnagyobb erőfeszítés mellett
3958 XVIII|          messzire meglátszottak léptein a vérnyomok…~A kis csapat
3959 XVIII|      meglátszottak léptein a vérnyomok…~A kis csapat hallgatva vonult
3960 XVIII|               három alakot vettek észre a cserje közt bujkálva, akik,
3961 XVIII|                bujkálva, akik, meglátva a katonákat, megálltak, s
3962 XVIII|               mire odaért, úgy elfáradt a futásban, hogy szóhoz sem
3963 XVIII|          fogózik.~Imre megismerte benne a jámbor bőrharangot.~– Mi
3964 XVIII|             Miféle ártatlant?~– Hát ezt a gyermeket, a nagyúr unokáját,
3965 XVIII|                    Hát ezt a gyermeket, a nagyúr unokáját, akit Zudár
3966 XVIII|               Zudár titokban felnevelt, a hóhérné elárulta. De az
3967 XVIII|           üldözik. Én rejtettem el őket a híd alatt, s parasztgúnyát
3968 XVIII|           szavakra leszökött lováról, s a gyermekhez futott, az egészen
3969 XVIII|      kapaszkodva bírt még előrehaladni.~A bakó megismerte áldást hozó
3970 XVIII|             kedves volt az isten előtt.~A parancsoló tiszt ágakból
3971 XVIII|          rendelt mellé, hogy szállítsák a kis csapattal tovább. Ott
3972 XVIII|       legnagyobb biztosságban leendett.~A bőrharang ezalatt mind elmondá
3973 XVIII|          bőrharang ezalatt mind elmondá a rémeseményeket, mik estétől
3974 XVIII|              estétől reggelig történtek a kastély körül. Ő akkor hagyta
3975 XVIII|                körül. Ő akkor hagyta el a helyet, mikor a doktor és
3976 XVIII|               hagyta el a helyet, mikor a doktor és Széphalmi is kézre
3977 XVIII|             vele – rebegé elkeserülten.~A segédtiszt marasztani akarta,
3978 XVIII|                rá. Egyedül is kész volt a veszélynek nekirohanni.
3979 XVIII|              megszorítva kezét, s azzal a daliapár elvágtatott előre
3980 XVIII|              daliapár elvágtatott előre a gyepes úton.~*~Numa Pompilius
3981 XVIII|             utolsó maradványa is elmúlt a lázadásból minden rendszernek.~
3982 XVIII|              jajgató némberek vegyültek a tömeg közé, kiknek két-három
3983 XVIII|              házuknál néhány óra alatt, a roppant helységet egy szörnyű
3984 XVIII|        ijedelemtől. Az utcákon hevertek a haldoklók, senki sem nyúlt
3985 XVIII|               lakolni.~Úgy volt nevelve a nép, hogy mikor kalitját
3986 XVIII|                 tudott mondani, az volt a parancsoló.~A borzas Hanák
3987 XVIII|          mondani, az volt a parancsoló.~A borzas Hanák jutott egy
3988 XVIII|               szörnyű gondolathoz.~– Ez a három nemes úr ne heverjen
3989 XVIII|            számukra, s kimutatták nekik a kastély udvarán a helyeket,
3990 XVIII|                 nekik a kastély udvarán a helyeket, ahol sírt ássanak
3991 XVIII|          megölheti, de hogy ő tegye azt a bolondot, hogy saját magának
3992 XVIII|           kínozzák, inkább megássa mind a három sírt magának és társainak.~
3993 XVIII|              sírt magának és társainak.~A zendülők odanyomták kezébe
3994 XVIII|              zendülők odanyomták kezébe a kapát, s gúnyolódva tanogatták,
3995 XVIII|            tanogatták, hogyan hányja ki a földet a veremből; azután
3996 XVIII|               hogyan hányja ki a földet a veremből; azután belefektették,
3997 XVIII|            váratlanul jöttek, hogy csak a kapuban ácsorgó némberek
3998 XVIII|            sikoltozása értesíté felőlük a dühöngő csapatokat.~– Fiam! –
3999 XVIII|                sikoltá az ifjú, s azzal a legsűrűbb néptömeg közé
4000 XVIII|                 elfeledkezve magáról és a pillanat minden veszélyéről,