bold = Main text
     Fezejet                                        grey = Comment text

4001 XVIII|             felragadta kardját, s azzal a két bátor nekitámadt a gyáva
4002 XVIII|            azzal a két bátor nekitámadt a gyáva tömegnek, s dühödt
4003 XVIII|             dühödt viadallal kezdte azt a kastély ajtajától visszaszorítani.~
4004 XVIII|                Nemsokára hárman lettek; a doktor vérszemet kapott,
4005 XVIII|               vérszemet kapott, s midőn a figyelem elfordult róla,
4006 XVIII|              elfordult róla, felragadta a neki szánt ásót, s úgy ütött
4007 XVIII|                  Széphalmi úr! – kiálta a vitéz doktor, a vívókhoz
4008 XVIII|                  kiálta a vitéz doktor, a vívókhoz csatlakozva, de
4009 XVIII|           Széphalmi nem fogadta szavát; a megásott sír szélén térdre
4010 XVIII|                nagy pőröllyel ráütöttek a fejére, hanyatt beleesett
4011 XVIII|               fejére, hanyatt beleesett a sírba, és meghalt.~Egy merész
4012 XVIII|               csapás után, mellyel Imre a leghatalmasabb pórlegény
4013 XVIII|            karját könyökben kettévágta, a támadók harckedve alábbhagyott,
4014 XVIII|             időköz elég volt arra, hogy a nemes vívók a kastély ajtajáig
4015 XVIII|                arra, hogy a nemes vívók a kastély ajtajáig juthassanak,
4016 XVIII|               kezéből.~Szerencsére benn a kastélyban egy sem volt
4017 XVIII|                 kastélyban egy sem volt a lázadók közül; nem volt
4018 XVIII|                 széthasgatva, kiürítve; a nagyobb rész lenn a pincében
4019 XVIII|           kiürítve; a nagyobb rész lenn a pincében dőzsölt, és mozdíthatlan
4020 XVIII|            atyját – most már édesatyját a pitvarba, egy felhasgatott
4021 XVIII|                 nem nevezhetni.~És most a védelemre!~Ők hárman az
4022 XVIII|              kastélyt meg nem védhették a visszatérő bőszült nép ellen,
4023 XVIII|                Erre legalkalmasabb volt a családi levéltár, vassal
4024 XVIII|                 ajtajával.~Csak az volt a védelem célja, hogy a katonaság
4025 XVIII|              volt a védelem célja, hogy a katonaság megérkeztéig fenntarthassák
4026 XVIII|             megérkeztéig fenntarthassák a nép ostromát.~Nehány pillanat
4027 XVIII|            pillanat múlva újra hangzott a zendülők ostromzaja. Kövek
4028 XVIII|                vad fenyegetőzés rivallt a tornácon. Az udvaron tolongó
4029 XVIII|            tolongó nép felemelte fejére a két agyonlőtt pórt, nehány
4030 XVIII|                ádáz keserűséggel lázítá a népet kegyetlen bosszúra.~
4031 XVIII|               bosszúra.~Egy ablaka volt a védett szobának az udvarra,
4032 XVIII|                az udvarra, s egy ajtaja a folyosóra. Az ablak védelmére
4033 XVIII|                tépve széjjel kötölékül.~A lázadók már elfoglalták
4034 XVIII|                 lázadók már elfoglalták a tornácot, a hátulsó ablakokról
4035 XVIII|                 elfoglalták a tornácot, a hátulsó ablakokról lopózva
4036 XVIII|           hátulsó ablakokról lopózva be a kastélyba; diadalmas üvöltésük
4037 XVIII|                 üvöltésük visszhangzott a boltozatok között.~– Imre! –
4038 XVIII|                 hogy egy óra múlva mind a ketten ítélőszéke előtt
4039 XVIII|                az ifjú, megcsókolva azt a reszkető kezet.~– Ne váljunk
4040 XVIII|               megáldja fiát, aki elmegy a hosszú útra.~És akkor reszkető
4041 XVIII|              nem hallható imát rebegtek a sors láthatlan urához.~–
4042 XVIII|                   És mármost eredj arra a hosszú útra!~Mária odalépett
4043 XVIII|           hozzájuk.~– Munkára, barátom! A gonosz játék kezdődik! Ha
4044 XVIII|              tétovázva tekinte Máriára. A nő biztatólag nézett rá
4045 XVIII|             mondanád ki? Én nőd vagyok; a hírhedett Kamienszka Mária,
4046 XVIII|                aki nem most van először a csatában. Bizalom, atyám,
4047 XVIII|               kastélyt, végre ráakadtak a bezárt ajtóra, s azon percben
4048 XVIII|            helyükből éles csákányokkal.~A védőknek gazdálkodniok kellett
4049 XVIII|          védőknek gazdálkodniok kellett a lövésekkel, mert csak négy
4050 XVIII|               csak négy töltényük volt; a védelem eszközeit tartogatni
4051 XVIII|             silány lélekre nem lehetett a halált elvesztegetni.~Az
4052 XVIII|                ostromlókat nem lehetett a halállal rémíteni többé.
4053 XVIII|               Mária több ízben odatartá a pór homlokához pisztolya
4054 XVIII|                  ki legjobban dolgozott a keresztvas kifeszítésével;
4055 XVIII|               az meg sem mozdítá fejét. A dühöngők legnagyobb része
4056 XVIII|               kinyitni; Mária odavágott a karddal a kézhez, s egy
4057 XVIII|               Mária odavágott a karddal a kézhez, s egy perc múlva
4058 XVIII|              megint visszanyúlt ugyanaz a véres kéz, csonka ujjaival.
4059 XVIII|             véres kéz, csonka ujjaival. A seb sem fáj már többé.~Az
4060 XVIII|               omlott be, s rést nyitott a kívül álló ostromlóknak,
4061 XVIII|             ostromlóknak, kik egyszerre a nyílásnak rohanva, hasztalanná
4062 XVIII|            tették az ifjú erőfeszítését a döngetett ajtót tovább fenntartani.~
4063 XVIII|           pillanatig dühödten erőködtek a lázadók betörni a nyíláson,
4064 XVIII|             erőködtek a lázadók betörni a nyíláson, a két villámgyors
4065 XVIII|             lázadók betörni a nyíláson, a két villámgyors kard döfései
4066 XVIII|      villámgyors kard döfései legyőzték a durva erőszak túlsúlyát,
4067 XVIII|                durva erőszak túlsúlyát, a két vívó ura maradt a helyzetnek
4068 XVIII|        túlsúlyát, a két vívó ura maradt a helyzetnek mindaddig, míg
4069 XVIII|                 rebegve súgá Imrének.~– A lövéseket tartogasd utoljára.
4070 XVIII|                 egyiket az ellenségnek, a másikat nekem, élve ne jussak
4071 XVIII|            csodálkozva vevé észre, hogy a közeli lárma alábbhagyott,
4072 XVIII|            pillanatban hallani lehetett a riadó dobpörgést, mely a
4073 XVIII|                a riadó dobpörgést, mely a kastély felé közeledett.~
4074 XVIII|                kastély felé közeledett.~A lázadók otthagyták az ostromlott
4075 XVIII|                az ostromlott ablakot, s a kapuk elé tódultak.~Az utolsó
4076 XVIII|            utolsó dobütés jelenté, hogy a katonaság a kastély elé
4077 XVIII|               jelenté, hogy a katonaság a kastély elé érkezett.~Csak
4078 XVIII|                egy egész tábornak elég.~A vezénylő ifjú tiszt kis
4079 XVIII|                körülözönlve látta magát a féktelen szilaj hadaktól,
4080 XVIII|             házaikba vissza, tiszteljék a törvényeket, adják ki az
4081 XVIII|                 bátor felhívásra kivált a tömeg közepéből borzas Hanák,
4082 XVIII|                nekünk kellenek, kiadjuk a fogoly urakat, de halva;
4083 XVIII|                borzas Hanák feje fölött a furkósbotot, s a tiszthez
4084 XVIII|                 fölött a furkósbotot, s a tiszthez sújtott vele bolondul.~
4085 XVIII|         bolondul.~Ez kardjával felfogta a csapást, s azon pillanatban
4086 XVIII|              újonc úgy szúrta keresztül a kérkedőt, hogy a szurony
4087 XVIII|              keresztül a kérkedőt, hogy a szurony vége a földben akadt
4088 XVIII|           kérkedőt, hogy a szurony vége a földben akadt meg.~E véletlent
4089 XVIII|                egyszerre sortüzet adott a lázadók sűrű csoportja közé.~
4090 XVIII|                közé.~És azzal vége volt a rémes tragédiának.~Egyetlen
4091 XVIII|           halottak maradtak az udvaron, a többi szótlanul futott szét
4092 XVIII|            arcot öltött, megmosta kezét a vértől, és elhallgatott.~
4093 XVIII|                vértől, és elhallgatott.~A megszabadultak ölelő karokkal
4094 XVIII|            egész társaság siessen innen a székvárosba, mert ha megmenekültek
4095 XVIII|      székvárosba, mert ha megmenekültek a véres haláltól, utolérheti
4096 XVIII|               haláltól, utolérheti őket a sápadt halál. A dögvész
4097 XVIII|         utolérheti őket a sápadt halál. A dögvész iszonyú mértékben
4098 XVIII|                 mértékben dühöngött már a helységben, a haldoklók
4099 XVIII|             dühöngött már a helységben, a haldoklók künn fetrengtek
4100 XVIII|           egypár fegyveres embert, mert a „tatár legyen ott doktor,
4101 XVIII|                 legyen ott doktor, ahol a betegek megitatják az emberrel
4102 XVIII|          betegek megitatják az emberrel a saját orvosságát”.~Hétfalusy
4103 XVIII|         elveszett unokáját megölelheté. A gyermek elfogadta őt nagyapjának,
4104 XVIII|                  hogy legyen ezentúl is a jó öreg Zudár az ő édesapja,
4105 XVIII|              megszorító nagyúri kezével a hóhér durva tenyerét. Nem
4106 XVIII|             tenyerét. Nem mondaná senki a gyermeknek, hogy bizonyára
4107 XVIII|            előkerítve, abba befekteték; a kis Elizke mellette ült,
4108 XVIII|                  öreg embereket ápolni.~A hintót lóháton ülve kísérték
4109 XVIII|             ülve kísérték Imre és Mária a székvárosig. Még egyszer
4110 XVIII|             azontúl békében jutottak el a székvárosba.~A tábornok
4111 XVIII|              jutottak el a székvárosba.~A tábornok rendelést adott
4112 XVIII|                tábornok rendelést adott a határzár-pontokon, hogy
4113 XVIII|             szállítsák. Határtalan volt a derék férfi öröme, midőn
4114 XVIII|               megtudta, miért hagyta el a tábornok oly rögtön leányát,
4115 XVIII|          tábornok oly rögtön leányát, s a vas férfi hogyne bocsátott
4116 XVIII|                mindazért megszenvedett.~A lélekizgalom fenntartá a
4117 XVIII|                A lélekizgalom fenntartá a roncsolt test életét.~Hétfalusy
4118 XVIII|          begyógyultak lassan, lassabban a lelkiek. Látta egyetlen
4119 XVIII|                 egyetlen fiát boldognak a legnemesebb, a legritkább
4120 XVIII|                boldognak a legnemesebb, a legritkább nő szerelme által;
4121 XVIII|                őt haza az ő halottaihoz a hétfalvi családi sírboltba.~
4122 XVIII|              Elutazott neje jószágaira, a kis Elizkével együtt, s
4123 XVIII|             után többé nem vette kezébe a pallost. Isten parancsára
4124 XVIII|            virágait, dinnyéit, játszott a fehér galambokkal, tengeri
4125 XVIII|                nyulacskákkal, és eljárt a templomba mindennap, és
4126 XVIII|                volna róla, hogy valaha… A hétfalvi három ház pedig
4127 XVIII|              ház pedig pusztulóra vált.~A magányos, elégett lak sohasem
4128 XVIII|                enyészet dolgozik rajta.~A mohos tetejű viskó tartotta
4129 XVIII|               tartotta magát legtovább. A vén kuvik alig bírta már
4130 XVIII|      elvánszorgott odáig estenként, hol a Hétfalusy család nagy, fényes
4131 XVIII|          sírboltja állott, s ott leülve a vasajtó elé, tartott mindenféle
4132 XVIII|                  hogy nem folytathatjuk a pörpatvart? No, majd ha
4133 XVIII|               nincs, aki feleljen neki.~A mohos tető is mindig összébb
4134 XVIII|               roskad; egyszer majd csak a vén kuvik is kimarad fészkéről,