Fezejet

 1 Elo  |          elfelejt.~A természet, az isten ujja minden emberéletet
 2 Elo  |        ember.~Néha a természet, az isten irtó keze egész népeknek
 3 Elo  |          tanulja meg, hogy ezekben isten keze nyilvánít nagyszerű
 4 I    |             aki meg nem halt! –~Az isten keze nehezül…~Halál! – Halál!~
 5 I    |           s bizalmat öntsenek belé isten irgalmába?~Külön temetőt
 6 II   |     prédikál, s ököllel hirdeti az isten igéit.~– Talán már Mekipiros
 7 II   |     áhítattal tekint fel, midőn az isten neve fordul elő.~– Imádkozzál,
 8 II   |        imádkozzál, én angyalom! Az isten meghallgatja a te szavaidat.
 9 II   |         felelni majd helyettem, ha isten kérdeni fogja mennydörgő
10 II   |           alunni, édes jó apám. Az isten jó, az isten nem haragszik
11 II   |           jó apám. Az isten jó, az isten nem haragszik senkire. Minek
12 II   |     agyonütötte. Pedig a villám az isten fegyvere, s ezek is ártatlanok
13 II   |          Eredj alunni, jó apám! Az isten mindenütt közel van, s nem
14 II   |               Eh, aluszik ilyenkor isten és ember!~Mit beszélhetnek
15 III  |        lelket, ilyen lehetne az.~– Isten, könyörülj rajta, és vedd
16 III  |      áztatott kenyér, nincs rajtad isten áldása. – Megvénültél. Meghalsz.
17 III  |       Testvérgyilkolás.~– Irgalmas isten! – Ne halljam, amit mondasz.~–
18 III  |        haza, nagyságos asszony, az isten kegyelmét nem adják pénzért.~–
19 IV   |                                IV. Isten látogatásai~Sötét volt az
20 IV   |    sötétségben nem lakott az álom. Isten rettenetes szava elűzte
21 IV   |           emlékezet.~Megbünteti az isten az apák bűneit a fiakban
22 IV   |            meg tudná ölni…~Fogja-e isten tenni?… Vagy élve akarja
23 IV   |           és üvöltött, mint kit az isten irgalma elhagyott.~Tántorogva,
24 V    |        útba igazítá.~– Na, mármost isten hírével mehet kend, ne álljon
25 V    |        hajú ember összeroskadva az isten keze alatt, nyögve, mint
26 V    |    szótalanul, könnytelenül.~Kinek isten fájdalmakat ad, könnyet
27 V    |        volna. Kiket úgy szerettél, isten vette el; kit nem szerettél,
28 VI   |       horkolt, mint egy vadártány.~Isten őrzötte, hogy naponként
29 VI   |         sem marad ott, hova azt az isten teremtette. Nekünk védelmeznünk
30 VI   |           megritkul, és az egészet isten csapásának tulajdonítva,
31 VI   |        miért prédikálnak annyit az isten csapásairól, a döghalálról,
32 VI   |       kegyességgel. – Látjátok, az isten keze mindnyájunkkal szabad,
33 VI   |           föld érzi előre, hogy az isten keze nehezedik.~(Hogy a
34 VI   |           is e gabonából kenyeret; isten engem! Megkékült, mint a
35 VI   |       meglátogat, miről talán csak isten tehet; van olyan falu, honnét
36 VI   |       napfényre jövend, s akkor az isten keze sem rövid.~– Köszönjük
37 VII  |          reszketett.~– Boldogságos isten…~– Az öreg Hétfalusyt félig
38 VIII |      melyet oly ingyen osztogat az isten minden tört szívűnek. Az
39 VIII |           látott. A baj egy. És az isten irgalma is egy.~– Az isten
40 VIII |         isten irgalma is egy.~– Az isten irgalma is egy – rebegé
41 VIII |     tetemeit lelék meg. Ez volt az isten ítélete!~De hátha valóban
42 VIII |           el rebegni:~– „Mi atyánk isten, ki vagy a mennyekben.”~
43 VIII |         van. Arra ne vesztegesd az isten igéit, uram, nem kell a
44 VIII |      hálaul önnek, lelki jóltevőm, isten után újjáteremtőm? Mit adhatok
45 VIII |            mellénye alá.~– És most isten önökkel, pihenjenek le,
46 VIII |  csillapulni, és meggyógyuland, ha isten is megsegít bennünket.~Az
47 VIII |         unokáját, akit gyűlölt; az isten ezért vette el tőle a másik
48 VIII |           gondolatot tolmácsolják. Isten megbüntette őtet és önt,
49 VIII |     Vértessy tábornok úrnak.~Uram! Isten csodája által ez órában
50 VIII |     elérzékenyült hangon rebegé:~– Isten legyen önnek segítsége.~
51 VIII |        hangán:~– Óh, asszonyom, az isten irgalmára kérem, segítsen,
52 IX   |         vittek el közülünk senkit, isten megőrzött bennünket minden
53 IX   | kordonoknál és vismuth poroknál az isten rendeleteiben való megnyugvás
54 IX   |     öntudat. Egyébiránt mindnyájan isten kezében vagyunk, s ha jól
55 XIII |       komámuram. Ne haragudjék, az isten áldja meg. Nem akarom én
56 XIII |      földesuramat agyonveretni. Az isten őrizzen meg attól.~– Hát
57 XIV  |        Kornélia, hogy van ön?~– Az isten kezében – susogá a hölgy,
58 XIV  |          szemeit felfelé emelve. – Isten kegyelmez, isten büntet –
59 XIV  |         emelve. – Isten kegyelmez, isten büntet – tetszése szerint.
60 XIV  |         Fog-e nekem kegyelmezni az isten?~– Igen; óh, igen, neked,
61 XIV  |      legyen énhozzám irgalommal az isten!~Vértessy lelkében meg volt
62 XV   |   végrehajtását bízom az igazságos isten kezeire. Olyan idők vannak
63 XV   |          alól. Önre más helyen vár isten ítélete. E percben lázadás
64 XV   |          családját oltalmazni. Ott isten keze lesz ön felett. Ha
65 XVI  |          Bocsáss el, Mekipiros. Az isten irgalmára kérlek!~De Mekipirosnak
66 XVI  |           Benjámin leánya, akit az isten haragja ütött meg testvérgyilkos
67 XVI  |          kedves uram, ne lőjön, az isten szerelméért! Tegye le a
68 XVI  |            Mire esküdjem hát?~– Az isten nevére; az élő istenére!~–
69 XVI  |           fekete égre, elmondá az „isten engem úgy segéljen”-t –,
70 XVII |          az ételben, italban, amit isten adott, a nappali forróságban,
71 XVII |          áldott ellenszert, amivel isten segítsége mellett kikerülhetitek
72 XVIII|            kiomlása kedves volt az isten előtt.~A parancsoló tiszt
73 XVIII|         térdre ereszkedve mellé.~– Isten úgy akarhatja – rebegé az
74 XVIII|            vette kezébe a pallost. Isten parancsára sújtott legutolszor,