Fezejet

 1 II   |            vidám csoportjait látni, amint napi munkáik végezte után
 2 II   |      megszűnt ordítni a komondor, s amint kinyílt az ajtó, vígan kiszökött,
 3 II   |           Nem, az egyik nem alszik. Amint észreveszi, hogy társa nem
 4 II   |       kutyának, az előjön; hallani, amint láncos örvét megrázza nyakán,
 5 II   |            szemeit, és utánanézett.~Amint az utósó nesz elhallgatott,
 6 II   |           termetű férfi, egy óriás, amint nagy, bozontos, szürke hajjal
 7 II   |          égiháború utolérte őket, s amint egy fa alá menekültek, hogy
 8 II   |           jőne.~Ment a hang után, s amint azon helyre jutott, hol
 9 II   |            egészen ismeretlen vala, amint kutyája lefelé ráncigálta. –
10 III  |            lyány hamarabb odaért, s amint leszakítá a virágot, a fiú
11 III  |           elkezde vele civakodni, s amint egyet rántott rajta, a kisgyermek
12 III  |        ekkor volt élet a lánykában; amint a fiú a ráhalmozott leveleket
13 III  |         kedves kisleányom!~– A fiú, amint e szót hallá, elkezde futni,
14 IV   | Meg-megjelent kísértethalvány arca, amint néha a villámfény átlobbant
15 IV   |       arcaikat úgy feledte a halál, amint kimúltak: a rémület és kétségbeesés
16 V    |    feszített ökleit, s visszarántá.~Amint a fiú e hideg, reszketeg
17 VI   |            cibálta a másik üstökét.~Amint Kordé Mihály uram beütötte
18 VI   |         felolvasó közellátó volt, s amint a levelet betűzgeté, egész
19 VI   |         gondolá magában Kordé uram, amint kitekinte a kutyalak hasadékán. –
20 VI   |        szélesebb lett, mint hosszú; amint a haját elereszték, ismét
21 VI   |        kegyetlenül fogunk büntetni, amint megérdemled, ha átalkodottan
22 VI   |         mindent el nem mondasz úgy, amint akarom.~– Én nem tudok már
23 VII  |            simára borotvált arc, de amint megszólal, e jó, tiszta
24 VII  |             rajta úgy kiporoltatik, amint csak illendő.~A tábornok
25 VII  |            szemei félre azonképpen, amint egy kis tömpe leány, valami
26 VII  |         pajtások lármáját oda kinn, amint labdáznak, aki szeretne
27 VII  |             félig megütötte a szél, amint a csapások érték.~– Nem,
28 VII  |         hagyta el neje szobáját; de amint kilépett abból, már akkor
29 VIII |           és fehéreknek látszottak, amint a nyújtott poharat elvette.~–
30 VIII |            férfi kezei volnának.~De amint e szavakat kimondta, egyszerre
31 VIII |        becsukta maga után az ajtót.~Amint az ajtón belül volt, egészen
32 VIII |            egész arcom nedves volt. Amint arcra voltam feküdve, a
33 VIII |           az udvarra.~A komondorok, amint rájuk nézett, félénk, nyugtalan
34 VIII |        könyörgött, hogy rejtsem el, amint meglátott Duklában az utcán.~–
35 VIII |            be az ajtón, s elbámult, amint az öreget beszélni hallotta,
36 VIII |           öreget beszélni hallotta, amint látá, hogy jobb kezével
37 VIII |         otthagyva az ifjút nejével.~Amint kilépett onnan, s az ajtót
38 VIII |       lehetetlen a tettetés tovább; amint szemei Kornéliáéval találkoztak,
39 IX   |          Rektor úr nem vette észre. Amint az ámen kimondatott, felzajdult
40 IX   |            kikerülte az asszonyt, s amint tovasietett, úgy tetszett
41 IX   |              s a lábai roskadnának.~Amint bevitte a paphoz a templomkulcsot,
42 IX   |          Hanák feje úgy kóválygott, amint hazafelé indult, mintha
43 XI   |          fátyollá bontakozott ki, s amint a csillagok nagy sokára
44 XI   |           elmaradtak mögötte, hanem amint hátrafordult, hallá a rémséges
45 XI   |           hahotával kacagtak utána.~Amint Mária néhány száz lépésnyire
46 XI   |           ablakából látszott jönni.~Amint közelebb jutott a házhoz,
47 XI   |             feleltek eleinte, hanem amint Bodza Tamás bizonyíta, hogy
48 XI   |         mintha egy egész falu égne; amint messzebb-messzebb távoztak,
49 XI   | tekintélyesebb címet a „kurér”-nál.~Amint lassankint megvirradt az
50 XI   |           jól ment egy ideig; hanem amint egyre közelebb jöttek a
51 XI   |              én idekinn maradnék, s amint az emberek jönnek a hetivásárra,
52 XII  |            ordítá el magát először, amint a konyhába kiugrott. Nem
53 XII  |           repkedő denevérei…~Zudár, amint észrevette ellenei pokoli
54 XII  |           öregapjuk, a gonosz láng, amint egy-egy szarufát dörögve
55 XIII |            elébb járt, mint a lába.~Amint benyitott a kocsmába, nem
56 XIV  |           Nem mert hazamenni: félt.~Amint sokáig ott időzött, a porkoláb
57 XIV  |        rosszul védte magát – szólt, amint belépett hozzá, szemrehányólag. –
58 XIV  |            a pokoli terve van, hogy amint engem a városon kívül visznek,
59 XIV  |            a városon kívül visznek, amint a roppant nép összecsoportosul,
60 XIV  |             megyeház felé tartanak.~Amint a tábornok a folyosóra kilépett,
61 XIV  |             intézkedéseit Vértessy, amint egy nőcselédje Kornéliának
62 XV   |             ki a bajusza ijedtében, amint annak a végére jutott.~–
63 XV   |            ér kezében, halántékain, amint a csendes szobákon végighaladt.~
64 XVI  |           villant meg kezei között, amint végigpengeté, ha nem tört-e
65 XVI  |             minden harmadik kivető.~Amint leánya, a rektor és Iván
66 XVI  |             óvatosabban kigondolva.~Amint a kötél meg volt erősítve
67 XVI  |          sok biztatás az elbújásra; amint Zudárné a kapu alá lépett
68 XVI  |            azokat maga elé tartá, s amint az ajtót felrúgta maga előtt,
69 XVI  |            van kezében az a pallos.~Amint ott állt egy kerítésnek
70 XVII |         maga a bőrharang, az pedig, amint lábra állhatott, elkezde
71 XVII |             sem kellett őt kötözni; amint eloldák a vasrácstól, összeroskadt,
72 XVIII|             üres volt és nesztelen.~Amint az első csárdához értek,