Fezejet

 1 I    |       környéknek egy tébolyodott nő volt, ki lelkének őrült,
 2 I    |     irtózatos meleg napjaival, a nő őrültsége a dühig látszott
 3 II   |          nekik, hogy megjöttünk; no, eredj, szaladj! – s ezzel
 4 II   |          lakik.~A tűzhelynél egy nő sütött, főzött; magas, ideges
 5 II   |        monstrum. A dacos, kevély nő megvetően fordult az egyik
 6 IV   |        nyögé a fiú.~E nyögésre a nő háromszor keresztet vetett
 7 VI   |         is én tettem a zsebedbe? No, bámulj. Mondd, hogy tőlem
 8 VII  |         nem ül le, katona bácsi, no? Itt a szék, ni. – Meg is
 9 VII  |         szobájában; menjen be!~– No, te szép emberséget tudsz.
10 VII  |         bácsi?~– Hát te tudsz-e? No, hát mit kérdezed másról?
11 VII  |         csákót? Nehéz lehet a.~– No, mármost, húgám, elég volt
12 VII  |         jól van.~– Vegye el hát, no – szólt messziről nyújtogatva
13 VII  |        láttad-e már?~– Nem én.~– No, azt megnézd! Ez leányoknak
14 VII  |          nemsokára.~– Főbelövés? No, az derék. Kit lőnek főbe?~–
15 VII  |           egy katonára, hogy egy nő után leskelődtem, mint azon
16 VII  |          nejét, már akkor csak a nő kétségbeesése kényszerítette
17 VIII |                  VIII. A lengyel nő~– Ki van itthon? – kérdé
18 VIII |         ajtó zárva.~A férfi és a nő csak bámult az idegenre,
19 VIII | tekintének az emberek arcaiba.~A nő és a férfi egymás szemeibe
20 VIII |           kérdé hüledezve a házi nő.~– Nem bántottak. Én tudok
21 VIII |          mit akar itt? – kérdé a nő csaknem félelmesen tekintve
22 VIII |       vizet; erősen szomjazom.~A nő önkénytelenül kényszerítve
23 VIII |        melyről csurgott a víz.~A nő és a férfi mintegy megigézve
24 VIII |  révészmester.~– Révészmester?~– No, igen; aki ebből a világból
25 VIII |     Szóljon. Mit akar? – kérdé a nő szorongva.~– Azt majd megmondom
26 VIII |     göndörült alá vállaira.~– Ez nő! Ez nő! – suttogá egymásnak
27 VIII |        alá vállaira.~– Ez nő! Ez nő! – suttogá egymásnak Iván
28 VIII |          hamar tudnék felelni.~A nő fölkelt nagy duzzogva, s
29 VIII |      vigye el, férfi – suttogó a nő sziszegve Ivánnak. – Olyan
30 VIII |     gyermekei?~– Igen – felelt a nő, de szemeit nem merte az
31 VIII |      Tulajdon, saját gyermeke?~A nő tétovázva kétszer is az
32 VIII |       kisded pipájába helyezé.~A nő és Iván egymás szeme közé
33 VIII |      adandó feleletért, azután a nő sebesen válaszolt:~– Elment
34 VIII |     szökni kellett szegénynek.~A nő és Iván önkénytelen rezzenéssel
35 VIII |      mindig azt kérdeztem tőle: „No, hát vívunk-e párbajt?”
36 VIII |      zárni, mielőtt lefekszik.~– No, most beszélhet vele, ha
37 VIII |   ismeretlen, bátor sasszemeit a nő szemeibe villantva.~– Igen,
38 VIII |           Esküdni lehet rá, hogy nő! Ez a szemérem pírja az
39 VIII |          gyermek összerezzent.~– No! Mit ijedezel? – förmedt
40 VIII | kisasszonyok neve Eliz, Lizinka. No, erre ne hallgass te! Hanem
41 VIII |         jobban elhagyott, mert a nő szívében, óh, uram, élet
42 VIII |     ijedten nyitá fel szemeit.~– No! Micsoda ez? Mit bánt maga
43 VIII |          mutasson, de hasztalan; nő előtt lehetetlen a tettetés
44 VIII |         és susogva rebegé:~– Egy nő, egy szerencsétlen nő, aki
45 VIII |        Egy nő, egy szerencsétlen nő, aki szeret, s megőrül,
46 IX   |     először a pátens betűiből.~– No hát! Idehallgasson mindenik,
47 IX   |        hogy meg akar szólalni.~– No, mi kell, Slipik?~– Rektoram:
48 IX   |       ahogy meg akart felelni.~– No, hát mit mondtam, fiacskám?
49 IX   |       mindent megmond odahaza.~– No, mármost énekeljünk és imádkozzunk.
50 XI   |          s odalépett Máriához:~– No, ifjúúr, ha nem hiszi, hogy
51 XI   |    bizony arra nem is gondolt.~– No, hát írj sietve egy nyílt
52 XIII |          egyenkint a poharakat. „No hát! Méreg van ebben, méreg?
53 XIII |         Hamza megint lekiabált: „No, ha ebben nincs a méreg,
54 XIII |         orrával túrja a földet. „No, hát meghaltam-e tőle, ha
55 XIII |         majd benne lesz holnap. „No, jól van, hát én eljövök
56 XIII |       lesz ez a kendtek fejének. No, most el kell a kiszórtat
57 XIII |     vannak. A kalodában.~– Ugye? No, ott igazán jó helyen vannak.
58 XIII |       most nem lehetnek itten.~– No, komámuram, most már én
59 XIII |         lázító, akasztófáravaló. No, megállj! Vasra veretlek,
60 XIII |          meg, hogy mit beszél.~– No, iszen, majd meggondolhatja
61 XIV  |        halál küszöbén – felelt a nő, és másik karjával odavonta
62 XIV  |   magának hosszú életet ígért.~A nő bágyadt tekintettel fordult
63 XIV  |          férj.~– Látod – monda a nő, karjára fonva karjait,
64 XV   |         állana előtte.~A lengyel nő odasietett hozzá, s megölelte,
65 XV   |    százszor forró ajkaihoz.~És a nő boldog, édes mosolygással
66 XVI  |          udvarra, látták, hogy a nő nem fél, ez nekik is bátorságot
67 XVI  |   Egyebet ne fogadjak? – kérdé a nő halkan.~– Semmit.~– Például,
68 XVIII|       kedvese: szerelemben egész nő, bajban egész férfi, és
69 XVIII|     tétovázva tekinte Máriára. A nő biztatólag nézett rá vissza:~–
70 XVIII|        legnemesebb, a legritkább nő szerelme által; látta kis
71 XVIII|      folytathatjuk a pörpatvart? No, majd ha én is megtalálom