Fezejet

 1 VIII |     magának e nevet: „Kamienszka Mária, Lembergben.” Bármikor fog
 2 XI   |        Az első szikra~Kamienszka Mária egy hosszú óráig beszélt
 3 XI   |         de meg nem szakítá, mert Mária azon férfias elhatározottsággal,
 4 XI   |   legábrándosabb terveket, miket Mária egy óra alatt a felhőalakulás
 5 XI   |       kit fogadó apjától elhozni Mária feladata leend. Az itteni,
 6 XI   |         kezében volt a számadás.~Mária azonnal, a céljaihoz alkalmas
 7 XI   |   éjszaka volt, midőn Kamienszka Mária a legelső csárdát megpillantá
 8 XI   |    tárgyakat tisztán felismerni.~Mária úgy képzelé, hogy nyers
 9 XI   |        rajta. Az már nem érezte.~Mária felháborulva lovagolt a
10 XI   |       keveri a mérget? – kérdezé Mária, kinek lelke messze járt
11 XI   |          mérget a pálinkába? Mi?~Mária annyira meg volt lepetve,
12 XI   |      tessék megkóstolni, tessék.~Mária undorodva tolta el magától
13 XI   |        többen kinyújták kezeiket Mária ellen.~A vad fenyegetések
14 XI   |  hahotával kacagtak utána.~Amint Mária néhány száz lépésnyire haladt,
15 XI   |        az? – töprenkedék magában Mária, mely polgárisult országban,
16 XI   |        horkolt, és fejét hányta. Mária nem maradhatott többé a
17 XI   |        már kivenni a sötétben, s Mária csaknem egyenesen haladt
18 XI   |     szegült a jövevény mellének.~Mária visszanyerte lelke minden
19 XI   |           A mester bátran lépett Mária elé, feltartá feje fölé
20 XI   |      tengertől a meleg tengerig.~Mária leereszté pisztolyai sárkányát,
21 XI   |         e három betű? (U. S. S.)~Mária mosolyogva válaszolt:~–
22 XI   |        Kreml kapui alól – felelt Mária szinte orosz nyelven.~Bodzának
23 XI   |         halála óta az országban?~Mária jól tudta, hogy kit értenek
24 XI   |        legyen az egész világnak. Mária nem volt prozelitája e rajongó
25 XI   |    Elragadták az istenek – szólt Mária, és rejtélyesen mosolygott,
26 XI   |      újra meg fog jelenni, ugye?~Mária szótlan kézszorítással válaszolt.~–
27 XI   |        én testvérem volt – szólt Mária eltakarva kezével szemeit,
28 XI   |        még forróbban szorítá meg Mária kezét.~– Mi a te neved,
29 XI   |         Fabius Cunctator – szólt Mária. (Jól ismerte a rajongók
30 XI   |      kezét forrón és bizalmasan. Mária pedig azon gondolkozott,
31 XI   |  felemeltétek a zászlót? – kérdé Mária a derék Numa Pompiliustól. –
32 XI   | tömegestül meg akarják mérgezni. Mária bámulva nézett a mesterre.~–
33 XI   |         amik nem voltak odaírva.~Mária azon a ponton állt, hogy
34 XI   |       senki sem féltette azokat.~Mária lelkében egy eszme villant
35 XI   |     zavarodtan felelé, hogy nem.~Mária színlett csüggedtséggel
36 XI   |          Pompilius! – förmedt rá Mária. – Ez lett volna az első,
37 XI   |         gépileg engedelmeskedék. Mária diktálta, hogy mit írjon,
38 XI   |    veszedelmes okiratnak.~Azután Mária vevé kezébe a tollat, s
39 XI   | ismeretes hárombetűs gyűrűvel, s Mária nemesi címerével.~– És most
40 XI   |            Hogyan késő? – kiálta Mária felpattanva.~– A parancsok
41 XI   |     Micsoda? – kiálta magánkívül Mária.~– Ez volt a kezdemény.
42 XI   |          feladathoz hozzányúlni.~Mária a legnagyobb erőszakot követé
43 XI   |          másra.~– Sietek – szólt Mária, felnyitva gyorsan az ajtót;
44 XI   |      ötfelé?~– Barátaim! – szólt Mária közéjük lépve meghitt, bizalmas
45 XI   |       arra való emberek lesznek.~Mária kiválasztá közülük a borzas
46 XI   |      hogy mármost neki lova van.~Mária könnyeden pattant fel a
47 XI   |      légy. Bátorság és vigyázat!~Mária még egyszer kezet szorított
48 XI   |      borzalmas örömrivalgásától.~Mária sietve vágtatott az országúton,
49 XI   |     engedé jönni magához Hanákot Mária; kísérője az eléje csoportosuló
50 XI   |   vigyorgó kaszás meg is szorítá Mária kezét kérges tenyerével,
51 XI   |   tornyai; itt kezdte észrevenni Mária, hogy kísérője erősen hátramaradoz
52 XI   |     szöszmötült vele, hogy utóbb Mária maga ugrott le, megszorította
53 XI   |     vigyorgással fordítá orcáját Mária felé.~– Hát hallod-e, igazán
54 XI   |      lesz biz az – hagyá helyben Mária, s kivéve oldalzsebéből
55 XI   | csapatokkal megyek segítségedre!~Mária azt mondá, hogy jó lesz,
56 XVIII|          alatt mindent elmondott Mária Imrének, amit családja felől
57 XVIII|        az apa és fiú mellé. Ezek Mária lövései voltak, ki azzal
58 XVIII|    folyosóra. Az ablak védelmére Mária állt, az ajtóéra Imre. Az
59 XVIII|        eredj arra a hosszú útra!~Mária odalépett hozzájuk.~– Munkára,
60 XVIII|           a hírhedett Kamienszka Mária, aki nem most van először
61 XVIII|         halállal rémíteni többé. Mária több ízben odatartá a pór
62 XVIII|        ablakszárnyakat kinyitni; Mária odavágott a karddal a kézhez,
63 XVIII|   hamarább elfogy, az elveszett.~Mária tovább bírta védeni az ablakot,
64 XVIII|        ajtót tovább fenntartani.~Mária meghallá Imre rémületkiáltását,
65 XVIII|     pillanatban kellett várniok.~Mária rebegve súgá Imrének.~–
66 XVIII|      Felmentőink jőnek! – kiálta Mária, s azon pillanatban hallani
67 XVIII|    lóháton ülve kísérték Imre és Mária a székvárosig. Még egyszer