Fezejet

 1 II   |           ék.~– Ismerem – mondá –, majd megszoktassuk itt… Senki
 2 II   |          az álmatlanul virrasztót. Majd mintha az ágy alatt elrejtett
 3 II   |          sóhaját.~– Ki fog felelni majd helyettem, ha isten kérdeni
 4 II   |             Azt ígértem neki, hogy majd itt el fogom rejteni. Azt
 5 II   |             hol a hadbíró kimondja majd rá a halált, s ekkor kiteszik
 6 II   |      kezdve a lázadás.~– De akar-e majd a fiú e kezdetnek feje lenni?~–
 7 II   |         ott elbámulva, magánkívül. Majd a kétségbeesés eszméletével
 8 III  |             ne menjenek oda, talán majd elhallgat.~Künn rázta a
 9 III  |         fogsz itten lakni. Odakint majd meglátogatlak.~A halálmadár
10 III  |        odamenni, mert féltem, hogy majd azt hiszik, hogy én öltem
11 VI   |     mindnyájan kölcsön aratásig.~– Majd visszafizessük jó interes
12 VI   |            tette kékké.)~– S aztán majd szétvetett, mikor megettem.~(
13 VI   |          Mondd, hogy tőlem kaptad, majd elhiszik; nálam szakajtóval
14 VI   |            bűneit varrni. – Hiszen majd eszedbe juttatom! – mormogá
15 VI   |            kötél? Egy dézsa vizet, majd ha el talál ájulni…~E perctől
16 VII  |            azt mondják neki, hogy „majd eljön a generális úr, és
17 VII  |             ha nem akarsz tanulni, majd elmégy te a generális úrhoz,
18 VII  |            te a generális úrhoz, s majd megveregetnek ottan vállodtul
19 VII  |            a generális szobájában. Majd készen volna a kurta vas.~–
20 VII  |            adja ide azt a levelet, majd én beviszem.~– Nem azt,
21 VII  |            mond. Azér küldte, hogy majd ha vesszőzés lesz, hát aztán
22 VII  |           jó lenne. Gyere ide hát, majd megsúgom!~– Igazán? – kérdé
23 VII  |          valakit főbe lőnek. Akkor majd korán fel kell kelni, mert
24 VIII |            az idegen arcába.~– Azt majd megmondom, kedvesem. Elébb
25 VIII |        kérdé a nő szorongva.~– Azt majd megmondom a gazdának odabenn,
26 VIII |        szokta sütni puskáit; akkor majd bemegyek hozzá. Üljön le
27 VIII |           akar – monda a némber. – Majd mindjárt kijön a leánya,
28 VIII |         ázzék kinn a zivatarban.~– Majd magam bevezetem – szólt
29 VIII |            a szobámba lépni, annak majd eszébe juttatom, hogy én
30 VIII |           az ifjú visszautasítá.~– Majd felköltöm a legényt; szóm
31 VIII |            Mit-e? Te sehonnai, azt majd mindjárt megtudod; kelj
32 VIII |        uram, ezeket felolvasztani. Majd ha önnek fia itt, ezen a
33 VIII |           De hát kicsoda ön?~– Azt majd egyszer – talán – meg fogom
34 VIII |          kúrámat; néhány nap múlva majd visszatérek, akkor úgy hiszem,
35 IX   |       Idehallgasson mindenik, mert majd kikérdezem, hogy mit mondtam.
36 X    |         házrul házra, suttogással, majd nyílt utcán, fegyveres kézzel
37 X    |         nem mondom, hogy mit tégy, majd belátod saját eszeddel.
38 X    |          Óh, az irtózatos asszony; majd meglátod.~– Valódi Libussa –
39 X    |          kutyát.~– Az kell. Fognak majd előfordulni olyan esetek,
40 X    |            hogy fog-e sikerülni.~– Majd megmutatom, ha ott leszek! –
41 X    |         azon nyögsz? Lám, az imént majd összetörted ujjaimat, én
42 XI   |        volna.~– Hát eredj előttem; majd én ütöm hátul az ostorral.~
43 XI   |      bedugá kalapzsinórja mellé.~– Majd szépen elolvasom én ezt,
44 XII  |      Elizkével töprengett álmában. Majd mély, szédületes sziklákon
45 XII  |            de a kéz nem ért odáig. Majd veszett farkas kergette
46 XII  |            Apádra, az igazi apádra majd még csak most kerül a sor.
47 XIII |            hogy tán a bíró komámat majd ott találom, de biz az nem
48 XIII |            ha még nincs benne, hát majd benne lesz holnap. „No,
49 XIII |       kiszórta a vismuthporokat.~– Majd fölszedem, kérem alássan –
50 XIII | meghunyászkodva, s letérdelt, hogy majd összesepri a tenyerébe a
51 XIII |           a többihez.~Ezért megint majd megverte a doktor.~– Ami
52 XIII |            a botnak is van vége, s majd a hátadra találom tenni.~
53 XIII |         ládát, s azt felelte, hogy majd a mi fejünket fájdítja ő
54 XIII |           beküldelek a vármegyére, majd ülhetsz ott, amíg rád kerül
55 XIII |           mit beszél.~– No, iszen, majd meggondolhatja kend a vármegye
56 XVI  |        tudom azt titokban tartani; majd ha ti mind a ketten elbuktatok,
57 XVI  |    kenyeret. Még a tarisznyámba is majd bebújtak, mikor odavetődtem.~
58 XVI  |          Ne kiabálj a fülembe. Hát majd egy hosszú kötélen felmászol
59 XVI  |      Menjünk haza, édes atyámfiai. Majd reggel deputációt küldjünk.~
60 XVI  |          volt, magam is az vagyok. Majd kinyitok én előttetek minden
61 XVI  |     Húzódjatok a kapubálvány mögé. Majd én bemegyek egyedül az udvarra,
62 XVI  |     hozzájuk:~– Ha ők nem szólnak, majd szólok én. Atyámfiai, földieim!
63 XVII |         nem bírták őt utolérni, de majd előkerítik.~Gondolta magában:
64 XVIII|         kínok között lábaik előtt; majd jajgató némberek vegyültek
65 XVIII|    folytathatjuk a pörpatvart? No, majd ha én is megtalálom azt
66 XVIII|            összébb roskad; egyszer majd csak a vén kuvik is kimarad