Fezejet

 1 I    |     kínjaitól, de senki sem mert hozzá közelíteni, hogy megitassa.~
 2 II   |     belőle, a másik mohón látott hozzá, s aközben hol hátra beszélt,
 3 II   |        bűnös!~A gyermek leszállt hozzá, és megcsókolá ősz fejét,
 4 II   |   reszketett.~A kislyán leszállt hozzá, s kérlelve simogatá verítékes
 5 II   |        reszkető kezével, odabútt hozzá, arcát ölébe rejté, s suttogva,
 6 II   |          el senkitől, ki szemeit hozzá felemeli. Lásd, én mindenütt
 7 II   |      látva, hogy előre készülnek hozzá.~– Ördögien dicső fiú vagy,
 8 V    |          lopni jőne és nem tudna hozzá, s ott megállt a tornác
 9 V    |       földre.~A kutyák odamentek hozzá, körülszaglászták, és rámorogtak.~
10 V    |        istenem! – s aggódva ment hozzá, és kérlelni kezdte, s azután
11 V    |    fájdalmakat ad, könnyet is ad hozzá, melyben bánatát kisírja,
12 V    |         zsibbadt lélekkel lépett hozzá, s halkan, nesztelenül melléje
13 VI   |         nézhette –, odacammogott hozzá példátlan flegmával, s elkezdte
14 VI   |         és nem vette észre, hogy hozzá beszélnek.~– Oda hallgatsz! –
15 VI   |    szavakból, mik a félszer alul hozzá jutottak.~A hóhérlegény
16 VII  | általában mind bizalommal vannak hozzá, jobbágyai hálálkodva emlegetik,
17 VII  |          termet és kifejezés úgy hozzá illett. Magas, egyenes tartású
18 VII  |    Széphalmihoz csak dacból ment hozzá, midőn ön elhagyta.~– Megsúgok
19 VII  |     szenvedést. A sors szigorúbb hozzá, mint ahogy érdemelte.~–
20 VII  |     kiteríté maga elé az iratot, hozzá ült, fejét két tenyerébe
21 VIII |           Azután közelebb lépett hozzá, s jól szemei közé nézve,
22 VIII |     puskáit; akkor majd bemegyek hozzá. Üljön le addig mellém.
23 VIII |         Hát egyszer ki toppan be hozzá, este későn, sárosan, rongyosan?
24 VIII |      vénember karját, úgy simula hozzá.~– Nem az ég irgalmát hirdető
25 VIII |        érthetlen áldása hangjait hozzá.~E percben nyílt az ajtó,
26 VIII |       hogy kedvet szerezzen neki hozzá. Látszik, hogy nagyon elkényeztette
27 VIII |    felköltöm a legényt; szóm van hozzá!~– De az ebek harapósak.~–
28 VIII |         s lelkesült hangon szóla hozzá, ki a pokol minden kínjait
29 VIII |         Érte megyek. Vezessen ön hozzá! Elhozom őt.~– Csendesen,
30 VIII |    feküdni, és legyen irgalommal hozzá. Ne legyen ez irgalom az
31 VIII |       fogja.~Vértessy közel volt hozzá, hogy magát gyöngének mutassa.~–
32 IX   |       pedig reményeivel mindenki hozzá fordul…~Nem a pokol ez,
33 IX   |       azt, ki tőle fél. Nem kell hozzá romlott lég, fekélyes érintés;
34 IX   |    gyászpalástját; vért is feste hozzá, s kettős leckét tartott
35 IX   |         bele; rektor uram ütötte hozzá a taktust, nagyokat kommantva
36 X    |         Pulsanda tellus…”~amidőn hozzá közelgő lépések fölzavarák
37 X    |      kezében, nem jó közel lenni hozzá. Neki az ellenség vére kell,
38 X    |          ha megölnek is!” – tevé hozzá. Óh, az irtózatos asszony;
39 XI   |     ugyanakkor Kornélia bevezeti hozzá az elveszettnek hitt gyermeket,
40 XI   |         kezdtek lengyelek nélkül hozzá; ezt a munkát csak lengyel
41 XII  |       annak, ki végveszedelmében hozzá kiálta. Az alatta döngő
42 XIII |      percben szabad neki belépni hozzá; szabad neki mosolygó orcával
43 XIV  |      törés nincsen rajta.~Odajön hozzá a vén őrmester; csákója
44 XIV  |       ott időzött, a porkoláb jő hozzá jelenteni, miszerint az
45 XIV  |          Vértessy rögtön sietett hozzá:~– Ön rosszul védte magát –
46 XIV  |            szólt, amint belépett hozzá, szemrehányólag. – Ön lehetetlenné
47 XIV  | nőcselédje Kornéliának sietve jő hozzá, s valamit súg fülébe.~A
48 XIV  |          tekintettel fordult oda hozzá, s két kezével keblére vonva
49 XIV  |     rendülve. Az orvos odalépett hozzá, s komolyan monda neki:~–
50 XV   |           hanem éles hangon tesz hozzá ilyetén mondást:~– Nagyságos
51 XV   |     kezembe jutott. Úgy jutottam hozzá, hogy szinte a nyakamra
52 XV   |          leveleket írva, beszélt hozzá.~– Ifjú ember, vetesse le
53 XV   |         levélírással; odafordult hozzá egészen:~– Fiatalember,
54 XV   |          A lengyel nő odasietett hozzá, s megölelte, és sietett
55 XVI  |      volt többé; akármit szóltak hozzá, ezt kiáltotta rá vissza:~„
56 XVI  | Mekipiros, gyere, igyál! – szólt hozzá Iván, szájához tartva egy
57 XVI  |        fog mászni a kötélen; ért hozzá. Ő lesz az anima vilis,
58 XVI  |    angyalkához, aki úgy hasonlít hozzá, mint az angyal az ördöghöz?~–
59 XVI  |            Térdepelj le! – szólt hozzá a némber hidegen.~A gyermek
60 XVI  |        annak térdeit, könyörgött hozzá:~– Óh, uram, én kedves uram,
61 XVI  |   forróbb volt, mint hogy kézzel hozzá lehetett volna nyúlni, azonban
62 XVI  |          mennyországból szól már hozzá, s ő is felemelé szózatát,
63 XVI  |         a főúr csendesen beszélt hozzá is:~– Emlékezel-e rá, Hanák,
64 XVI  |      dühösen sikoltva ugrott oda hozzá, s dühe első gondolatában
65 XVII |        Bodza Tamás maga ment oda hozzá, egy papírral beletöltött
66 XVIII|        harcolni jött ő. Lehajolt hozzá, és megcsókolta kezét. Mondá