Fezejet

 1 III  |     márványpadra, hol komor, öreg úr szokott estenként üldögélni,
 2 V    |    halottakat öltöztetni. Az öreg úr akará, hogy a temetés pompás
 3 V    |   szólhatott, nyelvén még éltében úr lett a halál; fia azt hivé,
 4 VI   | kapubálványokkal egyben, s Mihály úr azt tartá, hogy tisztességes
 5 VI   |           ezt a levelet neked egy úr adta? – kérdé ismét a rektor
 6 VII  |            majd eljön a generális úr, és megveregeti a válladat”,
 7 VII  |           Ugyebár azt a generális úr rendeli el? Ha én generális
 8 VIII |      nyugalomra térni.~– Biz, ifj’úr, annyira utálja az a mesterségét,
 9 VIII |            Nem hallod, hogy ez az úr beszélni akar veled? Jól
10 VIII |          Nono, csak bolondítsa az úr is, nem eleget bolondítja
11 VIII |          meg az apádnak, hogy egy úr van itt Lengyelországból,
12 VIII |          egy napon azt mondaná az Úr: „Igazság legyen irgalom
13 VIII |         mindent megemésszenek? Az Úr nem a külszínre, hanem a
14 VIII |       üres hang az érdem; csak az Úr kegyelme az, ami örökkön
15 VIII |         miért rendelte ezt így az Úr? Ki tudja azt, hogy a vaktában
16 VIII |         mindent, nagyságos rendőr úr; én igaz ember vagyok. Igaz,
17 VIII |      tekintetes Sarkantyús Lőrinc úr, naponként odateszi az ajtóba
18 VIII |           áll előttünk.~Széphalmi úr után tudakozódék.~Azt előhívták
19 VIII |        mint az imént. – Hétfalusy úr, amidőn e rossz hírt megtudta,
20 VIII |           a láz miatt.~– A gazdag úr azonban a menyegző napján
21 VIII |    nevelték.~– Bocsánat, tábornok úr, hogy önt ily sürgetve háborítom,
22 VIII |    nevelték.~– Helyesen, tábornok úr; gyermekéveimet katonai
23 VIII |     maradtak.~– Olvassa, tábornok úr! Olvassa fennhangon, kérem –
24 IX   |           mirigy~Van egy hatalmas úr itt mialattunk, kinek életét
25 IX   |           a tekintetes szolgabíró úr pátense, amiben azt jelenti,
26 IX   |       Hogy – hogy – a tisztelendő úr – kertjéből – nem szabad
27 IX   |      kávéskanállal (a tisztelendő úr ad kölcsön egy kanalat),
28 IX   |       édesatyádnak, hogy a rektor úr nagyon fél a morbustól,
29 IX   |         az esteli helyett. Rektor úr nem vette észre. Amint az
30 X    |         fokán, ha egy ezüstgombos úr lejön közéjük mézédes szavakkal,
31 X    |   Hétfalusy, mint afféle hatalmas úr, saját telkén megkapta a
32 XI   |        hadd beszéljek. Kicsoda az úr, és mit akar?~– Azt nem
33 XII  |        szoba közepén.~És, íme, az Úr feleletet adott annak, ki
34 XIII |       mennyi bort ád az uraság az Úr asztalára. Így fogadták
35 XIII |  bőrharang, hol az öreg nagyságos úr lábadozó egészséggel üldögélt
36 XIII |           csézához, hogy a doktor úr holmieit felhordja abból,
37 XIII |          veszedelem van? Az orvos úr nagy körutat tesz, sok beteg
38 XIV  |        ernyőjén.~– Uram, tábornok úr, adj kegyelmet szegény elítéltnek.~–
39 XIV  |        könyörög:~– Uram, tábornok úr, adj kegyelmet szegény elítéltnek.~–
40 XIV  |      Ennek már vége van, tábornok úr; katonadolog volt. Három
41 XIV  |      tulajdon nőm.~– Ah, tábornok úr. Ez a tudat enyhíteni fogja
42 XIV  |   enyhítik büntetésemet, tábornok úr; köszönöm, hogy tudatta
43 XIV  |        most engedje meg, tábornok úr, hogy egy igen komoly ügyről
44 XIV  |         Elmondom azokat, tábornok úr. Ön tudja, hogy e rendkívüli,
45 XIV  |          meséket mondok, tábornok úr. Hallottam a lázító suttogásokat,
46 XIV  |   gyújtogató lázadáshoz… Tábornok úr, ön láthatja, hogy a legnagyobb
47 XIV  |    erőszakosan kiálta:~– Tábornok úr! Meg akarják gyilkolni atyámat!
48 XIV  |   komolyan monda neki:~– Tábornok úr, én úgy hiszem, hogy ez
49 XV   |    mondást:~– Nagyságos generális úr! Mivelhogy úgy levén, és
50 XV   |       tehát a nagyságos generális úr kívánja és helyesnek találja,
51 XV   |    Megkövetem, nagyságos tábornok úr. Mert talán nem is tetszett
52 XV   |         hogy a nagyságos tábornok úr parancsolatjára a mi hazánkért,
53 XV   |         közepéből jövök, tábornok úr – felelt vissza gyorsan
54 XV   |        hogy folytassa.~– Tábornok úr! Még most egy csapással
55 XV   |           az önnel siető százados úr rendelkezésére fogja bocsátani.
56 XV   |  hallgatást.~– Köszönöm, tábornok úr – felelt azután vissza bátran. –
57 XV   |          becsülöm önt, Kamienszky úr.~– Csak Kamienszka1 – súgá
58 XVI  |          cseléd sem hált. Az ifjú úr az epemirigytől (így nevezték
59 XVI  |         bőrharang. – Ha Széphalmi úr őnagysága parancsolja. Nem
60 XVI  |         világ, hogy e büszke nagy úr itten, az a Széphalmi úr
61 XVI  |          úr itten, az a Széphalmi úr egykor kiveté elsőszülött
62 XVII |                          XVII. Az Úr szólott~A dühöngő némber
63 XVII |       módra elárulta.~– Széphalmi úr – viszonza doktor Sarkantyús –,
64 XVIII|   gondolathoz.~– Ez a három nemes úr ne heverjen itt hiába; menjenek
65 XVIII|            Ide hozzánk, Széphalmi úr! – kiálta a vitéz doktor,