Fezejet

 1 Elo  |     fátumot, elkerülhetlenné teszi annak rettegett beteljesültét.
 2 I    |       halálmadár~Halál! Halál!~Jaj annak, aki született! – Jaj annak,
 3 I    |        annak, aki született! – Jaj annak, aki meg nem halt! –~Az
 4 I    |             s szárnyaival verdesse annak tábláit, s ha hétszer elhajtják,
 5 I    |         meri azt átlépni. Jaj volt annak, ki a tízparancsolat ellen
 6 II   |         apagyilkolásért elítéltek; annak az apját is én gyilkoltam
 7 II   |          nem tudnak ők senkit. Jaj annak, kiről ők megemlékeznek.~
 8 II   | végigmászott az eperfáig, megfogta annak egyik lehajló ágát, felkapaszkodott
 9 III  |          Nem.~– Mindenemet odaadom annak, ki őt meggyógyítja. Óh,
10 III  |        örök kárhozatra elég.~– Úgy annak a véteknek még nincs neve
11 VII  |           nyavalyájából, hogy soha annak többet semmi porcikája sem
12 VII  |     amelyik tiszten sérelem esett, annak meg kellett verekednie,
13 VII  |           és hogy ez eredmény mind annak a „vas embernek” tulajdonítandó.~
14 VII  |              Tedd közé, nem árt az annak.~– Nem sül ez el?~– Ha csak
15 VII  |           énnekem gyermekem volna, annak nem lenne szabad cérnát
16 VII  |             kockáztatom, miszerint annak rokonai ajtót mutatnak.
17 VII  |          napon, amidőn testvére és annak fia koporsóban feküdtek,
18 VII  |             visszatérve nejéhez, s annak szelíd fejecskéjét ölébe
19 VII  |           olyan jól tudott olvasni annak a vas embernek a szíve,
20 VIII |          egynemű rétegben forogva, annak általános szenvedéseit okaikkal
21 VIII |            összetett kezét odatevé annak kartámjára.~– Mik vagyunk
22 VIII |        mellett nőm foglalkozik, és annak anyja, egy ravasz, gonosz
23 VIII |         mer érte a szobámba lépni, annak majd eszébe juttatom, hogy
24 VIII |            csak úgy gondolom, mert annak írt levelet a futás közben,
25 VIII |         ujjai hegyét végighúzogatá annak szélein, azután ismét az
26 VIII |        öreg kezét, lángoló szemeit annak szemeibe mélyeszté, s lelkesült
27 VIII |      idegen lábai előtt térdelt, s annak kezeit csókolá magánkívül,
28 VIII |            Én csak egy díját tudom annak, hogy önök elvesztett gyermekét
29 VIII |           szó „kegyelem”. Kegyelem annak az én fiamnak, aki iránt
30 VIII |           a furcsa kívánságot, ami annak annyira megtetszik, hogy
31 VIII |            tábornokhoz, megragadta annak izmos kezét, s bizonnyal
32 X    |           A halál közelget, és jaj annak, aki fél tőle. Én nem félek.
33 X    |         szerette a lelkét gyötörni annak, akire haragudott, szerette
34 XI   |           úgy tetszék neki, mintha annak a környékén is jövő-menő
35 XI   |            felolvasta a nép előtt, annak módjában állt olyan dolgokat
36 XI   |        volna mindenütt fellobbanni annak. Bocsátottál-e ki kiáltványokat?~
37 XII  |            s kezével keresni kezdé annak fejecskéjét a vánkoson.~
38 XII  |         íme, az Úr feleletet adott annak, ki végveszedelmében hozzá
39 XIII |  zsebkendőjét a mellénye zsebéből, annak egyik szegletébe belekötötte
40 XIII |           s féltükben nekimennének annak a te jámbor ifjúuradnak,
41 XIV  |           ugyebár megbocsát nekik? Annak a szegény öregembernek,
42 XIV  |         ragadá meg láncos kezeivel annak kezét, és erőszakosan kiálta:~–
43 XIV  |    Odafutott Kornéliához; megfogta annak reszkető, izzadó kezét,
44 XIV  |          férje kezét, és szemeivel annak szemeibe tekintve mélyen,
45 XIV  |      tábornok.~– Kegyelmeztél-e te annak, aki tehozzád könyörgött?~
46 XIV  |            azt én is mind kiállom. Annak a rettegését, annak a kétségbeesését,
47 XIV  |       kiállom. Annak a rettegését, annak a kétségbeesését, annak
48 XIV  |            annak a kétségbeesését, annak halálos tusáját! Óh, szánj
49 XV   |      sorlövés, egy órai utcai harc annak bizonyos halála lenne.~Ez
50 XV   |           bajusza ijedtében, amint annak a végére jutott.~– Hatezer
51 XV   |           némán a tábornok elé, és annak kezét szorítá ajkaihoz,
52 XV   |        percben neje előtt térdelt; annak kezeit szorongatva százszor
53 XVI  |        ugrándozott vele alá s fel, annak bizonyságául, hogy ez neki
54 XVI  |      hajába, másik kezével betömve annak a száját, hogy ne kiálthasson.~
55 XVI  |         vissza Ivánra, s átkarolva annak lábszárait, egy perc alatt
56 XVI  |      fáklyát a gyermek kezeiből, s annak arcát megvilágítá vele.~–
57 XVI  |          gyermek háta mögé lépett, annak szép, hosszú, szőke haját
58 XVI  |        ember lábaihoz és átkarolva annak térdeit, könyörgött hozzá:~–
59 XVI  |         legázolt urára, s átölelve annak roskatag termetét, saját
60 XVI  |      mintha több lelke volna, mint annak. Itt, e helyen veretted
61 XVII |          asszonyáig.~Végighallgatá annak őrjöngő beszédét, az irtózatos
62 XVIII|  megismerte áldást hozó ifját, bár annak más alakja volt most, mint
63 XVIII|       véröröm üvöltésével rohantak annak feszítővasaikkal, míg más
64 XVIII|         hogyne bocsátott volna meg annak, aki őellene sokat vétett,