Fezejet

 1 I    |      valakinek sírra lesz szüksége?~Midőn éjjelenként az alvószobában
 2 I    |            Mások emlékeztek időkre, midőn ez asszony igen gazdag,
 3 I    |         támaszkodva, mint egyébkor.~Midőn az 1831-dik év tavasza elmúlt,
 4 I    |     legkevésbé az ember.~Ez időben, midőn egy igaz szó, egy világos
 5 I    |          rejtélyül hordák magukban.~Midőn a nyár jött irtózatos meleg
 6 II   |           maradt, minden megnémult, midőn hirtelen kicsapta a szél
 7 II   |          rémülten vonított utána.~S midőn a meggyújtott kéngyertya
 8 II   |         előtt jelenhet meg ily kép, midőn lelkét testéből kisírva,
 9 II   |     szemeivel áhítattal tekint fel, midőn az isten neve fordul elő.~–
10 II   |             ki fog kimenteni engem, midőn bíráim is oly halvány, hideg
11 II   |     jelenetet a padláson az ifjú. S midőn fölállt, sokáig elgondolkodva
12 II   |        hitte el. Gyanúja megvolt. S midőn az urak azt az okosat találták
13 III  |           udvaron ájultan feküdt, s midőn magához tért, nem bírt szólani
14 IV   |          szólt, mint a lélekharang, midőn hirtelen földrendítő csattanás
15 VI   |     komondor cammogott elibe, ki is midőn látta, hogy négykézláb közeledik
16 VII  |             vele a szerelem rabját, midőn foglyul selyemszálra köti.~–
17 VII  |             csak dacból ment hozzá, midőn ön elhagyta.~– Megsúgok
18 VII  |          okból, éppen azon a napon, midőn a hétfalvi kastélyban voltam
19 VII  |            én halavány holdsugáram, midőn mindenki aludt a kastélyban,
20 VII  |        Elizen, hogy akiért epedett, midőn megnyerte, az által lett
21 VII  |        eltűnt, s a másik gyermeket, midőn anyja betegágyánál virrasztott,
22 VIII |          észrevenni a félhomályban, midőn mellette elsuhant, a tornácon
23 VIII |            eltemetni.~Egy reggelen, midőn már dr. Sarkantyús megfőzeté
24 VIII |             az unokát, miként most, midőn ez a kettő meghalt, és ez
25 VIII |         asztalt, és adj íróeszközt.~Midőn a kívántakat megkapá, az
26 IX   |       berepülnek rajta.”~És azután, midőn hallottam a bódító harangszót,
27 X    |             vitéz marahánok harcát, midőn egy hajdani közvitézük bocskorát
28 X    |            hányták szemére…~Hát még midőn országgyűlések alatt összecsoportosult
29 X    |              hosszában elfoglaltak; midőn jókedvű jurátusok estenként
30 XI   |           keresé az eltűnt ifjat, s midőn rátalált, lelkének egész
31 XI   |             itteni, támadó jelenet, midőn az apa és nagyapa az óhajtott
32 XI   |            szívét, ki azon percben, midőn az apa unokáját nyerte vissza,
33 XI   | visszatérnie.~Már késő volt az idő, midőn az országútra kiért. A nap
34 XI   |       lámpái elé.~Már éjszaka volt, midőn Kamienszka Mária a legelső
35 XI   |    látszottak a lovagot észrevenni, midőn közöttük volt.~Egy fiatal
36 XI   |         lassabban léptet.~A jó mén, midőn átszökött a szekértorlaszon,
37 XI   |     nevettek üldözői oly hahotával, midőn erre látták menekülni. Itt
38 XI   |         csak akkor vették őt észre, midőn már közöttük állt.~– Megállj! –
39 XI   |             jutott eszébe Máriának, midőn Bodza arcát megpillantá.
40 XI   |     kiküldött a mester mindenkit, s midőn egyedül maradtak, hevesen
41 XI   |         erőszakot követé el lelkén, midőn az ablakon át az éjszakai
42 XII  |         felé.~Nagy sok időre ugyan, midőn már egymást ölelték a lángok,
43 XII  |      megvillan: az ítélet fegyvere.~Midőn azt kezében érzé Zudár Péter,
44 XIV  |            ez segíteni fog?~– Uram, midőn az idegzet-erő ennyire hatványaira
45 XV   |            Csak akkor tért magához, midőn már a többiek mind eltávoztak;
46 XV   |             nyakába nem borulhatni, midőn őt ily nyomorúnak látja.~
47 XV   |      bizonyosan meg volt zavarodva, midőn barátját megtagadta. Azzal
48 XVI  |          alig érezte magát talpain, midőn hála helyett félretett bosszúsága
49 XVI  |             mint egy Julius Caesar, midőn a közügyek azt kívánják,
50 XVI  |          tetőkre, ahogy az emberek, midőn kezdetben kitalálták a harcot,
51 XVI  |           Nem félhetett a golyótól.~Midőn a felnyitott redőnyű ablak
52 XVI  |          akkor kezde magához térni, midőn egyszerre kutyaugatást hallott.
53 XVII |      lázadók akkor tértek magukhoz, midőn őt menekülni látták.~– Utána! –
54 XVII |          elégtételt érzett magában, midőn vágytársai így elvesztek
55 XVII |       Széphalmi rémültében elájult, midőn rejtekét felfedezve látta,
56 XVII |             maradni rejtekhelyében, midőn idekinn önnek egyetlen,
57 XVII |           hogy ön gyáva, még akkor, midőn egy piócacsípéstől elájult,
58 XVII |             borzasztó tüneményét, s midőn azt mondá neki: „Ime, a
59 XVIII|          doktor vérszemet kapott, s midőn a figyelem elfordult róla,
60 XVIII|             csapatja élén állott, s midőn körülözönlve látta magát
61 XVIII|           volt a derék férfi öröme, midőn házánál elfogadhatá – egykor
62 XVIII|             érzett jótékony örömet, midőn ellensége családi boldogságában