Fezejet
1 Elo | hányszor eltévedt élte útjain, míg sírjára talált, hány átkot,
2 Elo | év új ködöt hagy előtte, míg ez is a többivel a feledség
3 Elo | terült volna szét rajta, s míg olykor legderültebb ég mellett
4 I | az embert körülveszi, s míg kívül oly holtnak, oly léttelennek
5 I | világ nyílik meg előtte, s míg a múltakat elfelejti, megtudja
6 I | elfelejti, megtudja a jövőket, míg saját életéről nem eszmél,
7 II | szórakozottságot iparkodik mutatni, míg minden kiejtett szóra fülel,
8 II | fog jőni ezek hallatára, míg az urak eliszonyodva, a
9 II | s üvöltve rohant neki, s míg az magát a kerítésen túlvetni
10 III | gyermek emberfölötti kínjait; míg a gyönge, elkeserült apa
11 III | őt az udvaron várakozni, míg az ajtót kinyitá neki. Azt
12 III | elkezde futni, futott, míg aléltan lerogyott az erdőben,
13 IV | neki adni. Várnia kell, míg a kimért napok utósója eljön.~
14 VI | magát a szűk kutyaólba, míg a künn szorult kutya elbámulva
15 VI | fognak. Kelmed ezalatt, míg ennek híre megy, keríttessen
16 VI | ordítá vagy három-négy ember, míg a többi félelmetes bámulatából
17 VI | Ez pedig ordított addig, míg a haját tépték, szemei egészen
18 VII | semmit. Önnek el kell várni, míg a fonal lejár.~– Természetes,
19 VII | addig simogatá velük arcát, míg az ismét felderült, s megadta
20 VII | mondá, ki kocsin jött onnan, míg a szökevényt gyalog kísérik
21 VIII | az előre tolt karszékbe, míg a vén bakó levett föveggel
22 VIII | érinté az öregember kezeit, míg az remegve akarta azokat
23 VIII | Az idegen utánanézett, míg az kilépett az ajtón; azután
24 VIII | főtt ételt, mint az övéből. Míg nagyon kicsiny volt, én
25 VIII | ha aludt; most ő vigyáz, míg én elalszom. Mikor útra
26 VIII | odaszorítá a fejét a falhoz, míg a bal kezével egy öblös
27 VIII | Az idegen nem várhatta, míg elkészül vele, maga is segített
28 VIII | Kezei egyre reszketnek, míg a levelet feltöri.~Komája,
29 VIII | udvariassággal üdvözlé őt, míg doktor Sarkantyús azt a
30 VIII | gondolá utána magában, míg az agg erőködve látszék
31 VIII | ami érthetetlen szó volt, míg Széphalmi kábultan tekinte
32 VIII | kezeit csókolá magánkívül, míg az ősz Hétfalusy erőszakos
33 VIII | kezeivel az ifjú karját, míg annyira fel bírt azon kapaszkodni,
34 X | falvakká látszottak degradálva, míg valamennyi jóravaló falu
35 X | értett a pattogó szavakból; míg ő hatástalan adta elő a
36 X | irányában, mint azelőtt, míg bizalmasabb hívei előtt
37 XI | a csodálatos színű eget, míg átellenben, kelet felől,
38 XI | szólt, őt magával vezetve, míg a parasztok engedelmeskedve
39 XI | félszeg minden intézkedés, míg egy helyen ébren vagytok,
40 XI | diktálta, hogy mit írjon, míg saját maga ugyanazt egy
41 XI | lovag által Nyitra vidékére, míg én a másikat véve magamhoz,
42 XI | jobb lenne, ha azalatt, míg te bemégy a városba, én
43 XII | s a párnát belemártotta, míg az egészen teleszítta magát
44 XIII | tekingetett félelmesen maga körül, míg öt-hat parasztot maga körül
45 XIII | Tamás fenn állt az asztalon, míg a tusa tartott, egy capitoliumi
46 XIII | fenyegette a lázadókat, míg száját be nem tömték, a
47 XIV | kaszárnyából át lehetett odajutni.~Míg végzé intézkedéseit Vértessy,
48 XV | utánabámulva, mindaddig, míg a házak el nem takarták
49 XVI | sem vett addig a szájáról, míg volt benne valami.~Azzal
50 XVI | annyi, mint egy zsák pehely; míg Iván sokszoros cibálás és
51 XVI | hangversenyi művész, aki várja, míg a többiek elvégzik unalmas
52 XVI | tetszett, mintha azalatt, míg a gyermek reszketeg hangja
53 XVI | felnyíltak a szempillák, míg végre fájdalmasan lecsukódtak
54 XVII | Széphalmit addig ütötték, míg eszméletére tért, az orvost
55 XVIII| is betelhetett négy óra, míg Hétfaluba bevergődhettek.~
56 XVIII| marasztani akarta, hogy várjon, míg ők is odaérhetnek; nem hallgatott
57 XVIII| osztva súlyos csapásokat, míg odatört atyjának kínzott
58 XVIII| kezeit fia fejére nyugtatá, míg szemei az eget látszottak
59 XVIII| annak feszítővasaikkal, míg más rész az ablak keresztvasait
60 XVIII| a helyzetnek mindaddig, míg az ablak felül ostromlók
|