Fezejet
1 II | akar belőle nevelni, mintha azzal is engemet akarna bosszantani,
2 II | látta – ezen fiatalembert azzal vádolták, hogy apját megölte.
3 II | kiszabadítsa, vállára emelje, s azzal nekirontson apja kastélyának,
4 V | a szótlan jövevénynek, s azzal útba igazítá.~– Na, mármost
5 V | beszélni utoljára.~– Nem beszél azzal az istenen kívül senki.~–
6 VII | ott a skatulyában azalatt, azzal rendesen egyik sem szokott
7 VII | meséket szoktak mondani, azzal kárpótoltak.~– Szívesen.~–
8 VIII | félj, leharapja az orrodat.~Azzal durván megkapta a gyermek
9 VIII | jellemek, akik pompáznak azzal, ami másoknak félelem, de
10 VIII | hogy én vagyok a bakó!” – Azzal szobámba mentem; bezártam
11 VIII | a meggyújtott lámpát, s azzal kiment az udvarra.~A komondorok,
12 VIII | egy pokolbeli sátán.~És azzal felvette a tallért, megtörülte,
13 VIII | megrázta rá a fejét, s azzal otthagyta faképnél.~Széphalmi
14 VIII | hasonló arcával meglepve önt, azzal fenyegetőzött…~– Csitt,
15 VIII | duzzadni kezdenek; a hölgy azzal fenyegeté önt, hogy ha őt
16 VIII | Hallgassa ön, uram, amit írok.~Azzal fölemelkedék ágyából, kezébe
17 VIII | vagyok azon nőnek; s most azzal teszi jóvá hibáját, hogy
18 VIII | Egyedül hagyom önöket.~Azzal kiment a szobából, otthagyva
19 IX | akik leghátul maradnak. Azzal neki az érdemes klasszis
20 X | vágyás ambíciójával, hanem azzal a hangyaszorgalommal, mely
21 X | okosabbak, értelmesebbek azzal nyugtaták meg a suttogókat,
22 X | álmot!~– Boldog fölébredést!~Azzal elváltak egymástól. A mester
23 XI | unokáját nyerte vissza, örömét azzal tetézendi, hogy fiával ajándékozza
24 XI | arccal a földre bukott le, s azzal sarkantyúba kapva paripáját,
25 XI | szemöldei alól Máriára, s azzal a kisujjára vont vasgyűrűt
26 XI | folyosón őrködő parasztoknak; azzal mind a ketten kiléptek a
27 XI | szorított Bodza Tamással, azzal sarkantyúba kapta a lovat,
28 XII | a sor. Előre, legények!~Azzal felugrott a szekérre, kezébe
29 XII | egészen teleszítta magát vele.~Azzal felállt az üres hordóra,
30 XIII | hallotta elbeszéltetni, azzal futott a kastélyba; útközben
31 XIII | belekötötte a gyanús szert, s azzal körültekingetve, ha nem
32 XIII | udvarból a kertek alá, s azzal rohant nagy sebesen a faluvégi
33 XIII | fejünket fájdítja ő meg azzal.~– Igaz ez? – kérdezé egy
34 XV | lesz abból semmi, uram.~Azzal köszönt, és futott haza.~
35 XV | fülébe néhány szót súgott, azzal leült, és írt nagy sebesen,
36 XV | midőn barátját megtagadta. Azzal derekasan megrázta a delnő
37 XV | súgá a delnő halkan; azzal sarkantyút adott lovának,
38 XVI | Hanem vigasztalta magát azzal, hogy ezt neki élőszóval
39 XVI | míg volt benne valami.~Azzal örvendve nyújtá azt vissza
40 XVI | ha nem tört-e ki az éle, azzal eltűnt az ismét, senki sem
41 XVI | magastól a mélységig, s azzal valami sötét gomoly bukott
42 XVI | ragadott egy fejszét, s azzal fenyegetőzött, hogy ha senki
43 XVI | nagy bajába kerül magát azzal a nyomorék öreg emberrel
44 XVI | csak köszörüljétek a kést!~Azzal felbontá szekerén a gyékényt,
45 XVI | én vagyok a vesztegető.~Azzal odatevé a leányka gyönge
46 XVI | én ingyen nem jöttem ide.~Azzal kivonta keblén átkötött
47 XVI | mondjátok: legyen vér, lesz vér! Azzal visszafordult, s ismét a
48 XVI | sem történik.~Hétfalusy azzal nyugodtan adta át a pisztolyokat
49 XVI | szökéssel kiugrott az ajtón, s azzal, mint az eszeveszett, futott
50 XVIII| is mulasztott több időt azzal, hogy másik parancsnokhoz
51 XVIII| őt, megszorítva kezét, s azzal a daliapár elvágtatott előre
52 XVIII| sírt saját maguk számára.~Azzal eloldák kezeiket, ásót,
53 XVIII| Atyám! – sikoltá az ifjú, s azzal a legsűrűbb néptömeg közé
54 XVIII| Mária lövései voltak, ki azzal hirtelen leugrott lováról,
55 XVIII| tért, felragadta kardját, s azzal a két bátor nekitámadt a
56 XVIII| megszoríták egymás kezét, azzal védállásaikba mentek, amire
57 XVIII| sűrű csoportja közé.~És azzal vége volt a rémes tragédiának.~
|