Fezejet
1 II | semmit, ami szent.~– Az öreg, úgy látszik, hogy tökéletesen
2 III | márványpadra, hol komor, öreg úr szokott estenként üldögélni,
3 III | fiam, jertek! – nyögé az öreg Benjámin, és letérdelt. –
4 III | Halál! halál!”.~Az imádkozó öreg fölugrott térdéről, dühösen,
5 V | halottakat öltöztetni. Az öreg úr akará, hogy a temetés
6 V | rámorogtak.~Csak egy kutya, egy öreg, sovány kopó nyüzsgött nyugtalanul
7 V | Erre kijött a mindenes, egy öreg, fehér bajuszú, napbarnított
8 V | Szemközt menne neki, szegény öreg, nem hogy futna előle; de
9 V | nesztelenül melléje térdelt.~Az öreg ránézett merően, sokáig
10 V | egyedül vagy a világban.~Az öreg némán mutatta, hogy ne szóljon
11 V | taszíts el magadtól.~Az öreg lassan felemelkedett, véghetlen
12 V | lábára, és elvitték.~Az öreg ember hidegen nézett utánuk.
13 VII | Boldogságos isten…~– Az öreg Hétfalusyt félig megütötte
14 VIII | már megunta a hivatalát; öreg ember, ugyebár? Nono, maga
15 VIII | ne fortyanjon fel. Elég öreg embernek van szép, fiatal
16 VIII | Csak azért kérdeztem, hogy öreg ember-e, mert akkor valószínűbb,
17 VIII | Az ifjú elvevé kezét az öreg homlokáról, s íme azon el
18 VIII | tovább.~– Üljön mellém!~Az öreg csak unszolásra fogadott
19 VIII | érzékenyen szorítá meg az öreg kezét, s indulatáruló hangon
20 VIII | helyen lesz – susogá az öreg, s odanyomta azt az ifjú
21 VIII | látszik benne az élet. Az öreg Hétfalusy ellenben nagyon
22 VIII | A mellékszobában, hol az öreg Hétfalusy feküdt, le voltak
23 VIII | szélein, azután ismét az öreg szemöldein és halántékain
24 VIII | leányát és két unokáját.~A kór öreg hosszan, mélyen sóhajta
25 VIII | szavakkal bennünket? Szegény öreg szívének ez fáj!~– Látom.
26 VIII | esztendőben egyszerre megőszült az öreg Hétfalusy. Látja, uram,
27 VIII | felállt, és kezébe fogva az öreg kezét, lángoló szemeit annak
28 VIII | kezét szorítva szívéhez.~Az öreg Hétfalusy pedig felült ágyában,
29 VIII | megtudni, a leányka hol van.~Az öreg Hétfalusy susogva monda
30 VIII | rá, mintha nem értené.~Az öreg nyugtalanul sürgeté.~– Told
31 VIII | levelet, uram? – kérdezé az öreg, az ismeretlenhez fordítva
32 VIII | meg fogom mondani.~Az öreg megfogta az ifjú kezeit
33 X | szabadulhattam. Harangozásig az öreg nem bocsátott.~– Iván, a
34 X | lélekfurdalásban, mert az öreg olyan mérget is tud keverni,
35 X | énbelém. Jól élek mellette. Az öreg nem sokat gondol rá.~– Azt
36 XI | végezték egymás között, hogy az öreg Hétfalusyt vejével együtt
37 XI | adott a postára, melyben az öreg Hétfalusyt tudósítá, hogy
38 XII | kezével megsimogatva az öreg homlokát. – Kezed reszket,
39 XII | Belül fázom – szólt az öreg. – Belülről jön valami hidegség.
40 XIII | pitvarába a bőrharang, hol az öreg nagyságos úr lábadozó egészséggel
41 XIII | üssön rá, akinek tetszik.~Az öreg Hétfalusy örömest látja
42 XIII | által rágalmaztatni.~Az öreg Hétfalusy hagyta szólni
43 XVI | gyámoltalan arccal Ivántól.~– Nem, öreg, nem.~– Meg az ifjú nagyságos
44 XVI | keresztfiam szegény.~– Azt sem, öreg, azt sem, csak siess.~–
45 XVI | ott más, mint ő maga, az öreg Hétfalusy és az orvos.~Iván
46 XVI | kerül magát azzal a nyomorék öreg emberrel visszatartóztatni,
47 XVI | kiálta fel az ablakba:~– Öreg Hétfalusy, itt vagy-e? Ifjú
48 XVI | denevérszárny repkedett körüle.~Az öreg Hétfalusy volt az.~Mindkét
49 XVIII| bőrharangot.~– Mi történt, öreg? – kérdé tőle aggodalmasan.~–
50 XVIII| vadgesztenyefa tövében.~Az öreg Hétfalusynak nem volt emberi
51 XVIII| maguk után bezárhassák, az öreg Hétfalusyt kiszabadítva
52 XVIII| között.~– Imre! – szólt az öreg nemes fiához. – Jer hozzám
53 XVIII| egymástól sírva – szólt az öreg tovább. – Tegyünk úgy, mint
54 XVIII| hogy legyen ezentúl is a jó öreg Zudár az ő édesapja, aki
55 XVIII| már nagyon megszokta azt: öreg embereket ápolni.~A hintót
56 XVIII| valakivel feleselne.~– Lám, lám, öreg Hétfalusy, mondtam ugyé;
|