Fezejet
1 Elo | alatt, mint megfenyített gyermek, s holnap elfelejti, hogy
2 II | volt téve. Mellette egy gyermek olvasott a bibliából. A
3 II | olvasott a bibliából. A gyermek lábainál egy férfi feküdt,
4 II | hajjal fedett fejét egy gyermek lábaihoz fekteti, kinek
5 II | lefekteté.~Az árvalyányhajú gyermek pedig tiszta, mézédes hangon
6 II | oly bűnös, oly bűnös!~A gyermek leszállt hozzá, és megcsókolá
7 II | vénember összecsókolá a gyermek kezeit, lábait, s félénken,
8 III | záport az ablakokhoz.~A gyermek sírt, nyögött az ágyban,
9 III | festőnek eszébe jutna négyéves gyermek arcával festeni ördögöt,
10 III | öregapa. Nem nézhette a gyermek emberfölötti kínjait; míg
11 III | kedves szép reményem!~A gyermek futni, bújni akart, minduntalan
12 III | Elkárhozik!~– Te őrjöngsz! Egy gyermek, ki négy év előtt még angyal
13 III | égben, egy négyesztendős gyermek…~– Vétkezett, mennyi egy
14 III | az?~– Künn játszott a két gyermek a tóparton, én a túlsó parton
15 III | egy partos sziklán a két gyermek egy szép virágot vett észre.
16 IV | anya és beteg gyermeke.~A gyermek forrólázban volt, iszonyúan
17 IV | kárhozott, mikor meghal.~A gyermek homlokáról gyöngyözött az
18 IV | Hívnak! hívnak! – rebegé a gyermek. – Fejetlen emberek. – Szaladnak
19 IV | Visszament lassan az ágyhoz. A gyermek rémségesen nyögött. Fájdalmas
20 IV | hangon kiálta fel e szóra a gyermek; azután hosszat, nagyot
21 VII | kezecskékkel, amikkel egy tízéves gyermek is meg volna csalva, ha
22 VII | tábornok olyan félénk, mint egy gyermek; van egy dolog, amitől úgy
23 VII | megadta magát, mint a jó gyermek, hogy nem bánja hát, hallgatja
24 VIII | perc múlva visszatért a gyermek, a telt korsóval kezében.~–
25 VIII | szeretetteli hangon.~A gyermek összerezzent.~– No! Mit
26 VIII | Azzal durván megkapta a gyermek kezét, s odarántá őt az
27 VIII | addig le ne feküdjék.~A gyermek félve csúszott ki az idegen
28 VIII | magam bevezetem – szólt a gyermek –, és enni, inni adok neki.~–
29 VIII | a legény a lovakhoz; a gyermek kinn fog maradni a konyhában,
30 VIII | de annyit tudok, hogy e gyermek, akárhol vettétek, kezetekbe
31 VIII | lelkem nyugodtabb órái. E gyermek mellett megtanultam imádkozni,
32 IX | időkre; akkor még talán gyermek voltam (azért mondom „talán”,
33 XII | nagyot rúgva ágya falain.~A gyermek nem aludt. Könyökére emelkedve
34 XII | gyere ki, beszélj velök.~A gyermek hirtelen felvevé öltönyeit,
35 XII | odafordult az ágya lábánál levő gyermek ágyához, s kezével keresni
36 XII | szegény apám! – sóhajtá a gyermek, ki a szekéren megkötözve
37 XVI | le arról a kis Elizkét.~A gyermek kezei elöl össze voltak
38 XVI | csóvával meggyújtá, s a gyermek összekötött kezeibe adta,
39 XVI | Avval kivette a fáklyát a gyermek kezeiből, s annak arcát
40 XVI | Ide nézz. Ugye, szép gyermek? Ugye, e kék szemek, e vékony
41 XVI | széles tenyerét.~– Ez a gyermek most nyolcesztendős. Mikor
42 XVI | nyolcesztendős. Mikor ez a gyermek született, apja megátkozta
43 XVI | világítá meg a fáklya, mit a gyermek tartott kezeiben. Úgy látszott,
44 XVI | hozzá a némber hidegen.~A gyermek szót fogadott, letérdepelt.
45 XVI | lépcsőjére.~– Imádkozzál!~A gyermek áhítattal emelé szemeit
46 XVI | tetszett, mintha azalatt, míg a gyermek reszketeg hangja a méla
47 XVI | meggörbítik a nagyságos urak, én e gyermek szívébe kést ütök!~A gyülevész
48 XVI | arra, ami következni fog.~A gyermek háta mögé lépett, annak
49 XVI | az mind. Akár egy bohókás gyermek, aki fakardjával háborút
50 XVI | órák alatt. A lázadás, a gyermek elrablása, a fejére gyújtott
51 XVI | újra elé.~Hová lehetett a gyermek? Mit akarhattak vele? Megölték-e?
52 XVI | egész rémtörténet egyedül a gyermek körül forog. Hiszen arról
53 XVI | szavai voltak, és valóban a gyermek szava volt az.~Először azt
54 XVI | gondolá magában, hogy a kedves gyermek valahonnan a túlvilágról,
55 XVI | ötlött agyába, hogy tán a gyermek el van valahol zárva, s
56 XVIII| unokáját megölelheté. A gyermek elfogadta őt nagyapjának,
|