Fezejet
1 I | hetekig elbolygott, ki tudja hol, ki tudja miért, s azalatt
2 II | látott hozzá, s aközben hol hátra beszélt, hol társát
3 II | aközben hol hátra beszélt, hol társát kínálta, hol a kutyának
4 II | beszélt, hol társát kínálta, hol a kutyának hányt csontokat,
5 II | kedves egészségére kívánom” hol maradt?~Mint lecsapó villám
6 II | felkereste azon nyílást, hol társa lenézett. Könnyű volt
7 II | amint azon helyre jutott, hol társa a kémény mellett a
8 II | elfogják, s elviszik Hétfalura, hol a hadbíró kimondja majd
9 II | azt sem fogják tudni, hogy hol vannak.~– Ördögi fiú vagy,
10 III | elhelyezett márványpadra, hol komor, öreg úr szokott estenként
11 III | árasztottak el a szobán, hol minden oly csendes, oly
12 III | a kútba dobnák.~– Szólj; hol, mint eshetett az?~– Künn
13 III | aléltan lerogyott az erdőben, hol makkoló kanászok találtak
14 V | megmentsen. – Mutasd meg, hol van apám!~– Csak menjen,
15 V | ott van ő. Az ifjú ment, s hol a sírást hallotta, benyitott
16 V | lábainál egy ősz ember térdelt, hol egyikre, hol másikra nézett,
17 V | ember térdelt, hol egyikre, hol másikra nézett, összekulcsolt
18 V | és nézett, nézett sokáig hol egyik halottjára, hol a
19 V | sokáig hol egyik halottjára, hol a másikra.~Egyetlen könny –
20 VI | itt-ott hiányzott valami, hol a falról a vakolatot az
21 VI | uram akadémiai magazinuma, hol ő harminc év óta osztogatá
22 VI | egyhirtelen eszébe, hogy hol van.~Bizonyosságba helyezvén
23 VI | templomba is elvitte őket, hol prédikáció alatt a padok
24 VI | ideig húzta-vonta kifelé, hol kezénél, hol lábánál fogva.
25 VI | húzta-vonta kifelé, hol kezénél, hol lábánál fogva. A bíró minden
26 VI | kompasz az ember fejében, hol ide, hol amoda mutatja az
27 VI | ember fejében, hol ide, hol amoda mutatja az északot.~
28 VI | a szérűkön, a mezőkben, hol a tehéncsorda legelész,
29 VI | Tegyétek ide a tőkére. Hol az a kötél? Egy dézsa vizet,
30 VII | prédikátumot.~Később azután, hol csúfolták, hol dicsőítették
31 VII | Később azután, hol csúfolták, hol dicsőítették vele; lehetett
32 VII | kárpótoltak.~– Szívesen.~– Tehát: „Hol volt, hol nem volt”.~– Volt
33 VII | Szívesen.~– Tehát: „Hol volt, hol nem volt”.~– Volt egyszer
34 VII | pert.~– Mint alperes?~– Hol felperes, hol alperes. Azt
35 VII | alperes?~– Hol felperes, hol alperes. Azt a lyánkát nekem
36 VII | ösvényein a faluvégi házhoz, hol a kapuajtóban fiatal juhásznak
37 VII | valamit arról, hogy ez a fiú hol van, arról nekem ne szóljon
38 VIII | egyikét, s odavoná magához, hol a kézre, hol az ember arcára
39 VIII | odavoná magához, hol a kézre, hol az ember arcára tekintve.~
40 VIII | megmagyaráztatá magának, hogy hol alszik az istálló mellett
41 VIII | nyomába.~– Arra semmi gondod. Hol van most ez ember? Ne hazudj,
42 VIII | beteghez.~A mellékszobában, hol az öreg Hétfalusy feküdt,
43 VIII | viselte. Olyan szép volt…~– Hol van ő? – nyögé Széphalmi,
44 VIII | fogják megtudni, a leányka hol van.~Az öreg Hétfalusy susogva
45 IX | törjük a fejünket rajta, hol lakik még kevés ember felszíneden,
46 X | mely különösen erős ott, hol egy elárvult, elszegényült
47 X | e sajátságos városban, hol az ipar német, az uraság
48 XII | benne jól a járást. Értette, hol áll a legjobb seres hordó
49 XIII | kastélyban, ahová híven bemondá: hol kaphatni szegődő cselédet,
50 XIII | kastély pitvarába a bőrharang, hol az öreg nagyságos úr lábadozó
51 XIV | összehozott vele Galíciában, hol ő titkos céljai után járt.
52 XIV | várőrségnél szolgáltomban, hol egy háromszor szökött ifjú
53 XV | beszédnek tartotta azokat.~– Hol a nép vezére? – kiálta Kamienszka,
54 XVI | cséphadaróval rohantak oda, hol a védtelen főúr feküdt.~
55 XVIII| elvánszorgott odáig estenként, hol a Hétfalusy család nagy,
|