Fezejet
1 Elo | képes volna megérteni, a halál nem lenne halál, és a fájdalom
2 Elo | megérteni, a halál nem lenne halál, és a fájdalom nem lenne
3 I | I. A halálmadár~Halál! Halál!~Jaj annak, aki született! –
4 I | I. A halálmadár~Halál! Halál!~Jaj annak, aki született! –
5 I | Az isten keze nehezül…~Halál! – Halál!~Véres napok, fekete
6 I | isten keze nehezül…~Halál! – Halál!~Véres napok, fekete éjszakák
7 I | pusztulás angyala szárnyra kelt…~Halál! Halál!~Ki nyitja meg száját
8 I | angyala szárnyra kelt…~Halál! Halál!~Ki nyitja meg száját a
9 II | önlelke elől szaladva.~– Halál! – Véres halál! – Irtózatos
10 II | szaladva.~– Halál! – Véres halál! – Irtózatos halál!~Az utolsó
11 II | Véres halál! – Irtózatos halál!~Az utolsó hangok már a
12 II | azon eszköz, ki kezökben halál és ember félelme volt? –
13 II | lenni?~– Ne aggódjál! A halál iszonyú kép. Nincs oly irtózatos
14 III | sivöltő hangon hallék e szó: „Halál! halál!”.~Az imádkozó öreg
15 III | hangon hallék e szó: „Halál! halál!”.~Az imádkozó öreg fölugrott
16 III | hangzék a sivító hang: „Halál, halál!”. Éppen úgy, mint
17 III | hangzék a sivító hang: „Halál, halál!”. Éppen úgy, mint azt a
18 III | fergeteges éjszakában.~– Tiéd a halál, őrjöngő boszorkány! – ordítá
19 III | vénasszony. – Nem tőled jön a halál, hanem hozzád. Engem nem
20 III | Engem nem ölhet meg senki. A halál itt felejtett engem, nem
21 III | ismét; fehér volt, mint a halál, és ajka kékült. Széttekinte:
22 IV | s azoknak büntetése – a halál.~Csupán egy háznál nem alszanak.
23 IV | már három nap óta, mint a halál. Nem olyan, mint a halál!
24 IV | halál. Nem olyan, mint a halál! Mint valami a halál után.~
25 IV | mint a halál! Mint valami a halál után.~Az orvosok azt mondák:
26 IV | Jótét volna ugyan rá nézve a halál. S tán jobban el lehetne
27 IV | mondatot, melynek hallatára a halál megjelen.~De ki merné őt
28 IV | arcaikat úgy feledte a halál, amint kimúltak: a rémület
29 V | tanulja meg róla, hogy a halál a nagy uraknak is bírája;
30 V | ember halottjánál. Mert a halál igazságos bíró.~Egy rongyos
31 V | nyelvén még éltében úr lett a halál; fia azt hivé, hogy nem
32 V | a fehér vesztőing – a halál embere, a bakó, ki egy kezében
33 V | kötelét viszi – a gyalázatos halál – a fekete hollók…~– Áh –
34 VI | mint tudhatják ők, hogy halál lesz? Amit istenen kívül
35 VII | Aközött még az élet és halál van…~Ők tudják, hogy miről
36 VII | hogy olyan fehér, mint a halál.~– Sok nyers kávét és krétát
37 VIII | szívében, óh, uram, élet és halál van, ki az egyiket, ki a
38 VIII | visszatér; a nyugalom a halál jele, a fájdalom az életé.
39 IX | elsárgult falevélről!~A halál új nemei, miket soha névvel
40 IX | lélegzetet; a láthatatlan halál keresztülmegy a zárt ajtókon,
41 IX | gyümölcsnek a belében; aki tehát halál fiává lenni nem akar, egy
42 X | van róla hivatalosan. A halál közelget, és jaj annak,
43 XIV | oly nagyon. Köszönöm. A halál órái rövidebbek lesznek
44 XIV | Sok embernek az agyát a halál közelléte lázba hozza; nem
45 XIV | kérdezé:~– Hogy vagy?~– A halál küszöbén – felelt a nő,
46 XIV | rossz; lehet öröm, lehet halál.~Vértessy az orvost kereste
47 XIV | szavakra.~– Vértessy! A halál halálért jön. Az ítélet
48 XV | Beteg neje tán éppen a halál küszöbén van e percben.
49 XV | felmentem önt a vesztőhelyi halál alól. Önre más helyen vár
50 XVI | fájdalmasan lecsukódtak a halál álmára.~Az elítélt bűnös
51 XVII | egyikben az élet, másikban a halál. Ki hova jónak látja, vesse
52 XVII | porokhoz, mert ezekben a halál lakik! Ha azt állítja ön,
53 XVII | szabad észrevetetnie.~– A halál onnan felyülről jő – szólt
54 XVII | reszket. Mondom, hogy a halál onnan felyülről jő, és nem
55 XVIII| utolérheti őket a sápadt halál. A dögvész iszonyú mértékben
|