Fezejet
1 I | csapóföld, s egész teteje szép zöld, mint a bársony, a
2 II | nevével van összekötve. Szép zöld pázsit teríté be az
3 II | terültek, a tér hátulján szép szőlőlugas, a pázsitból
4 II | tekintetet adott a lobogó tűz; szép fekete haja nagy kontyba
5 II | kölyökkutyát; képzelheted, milyen szép lehet egy hóhér, ki a másvilágról
6 II | hiszen az élet olyan szép. És énnekem meg kellett
7 II | Ezen a helyen kend egy szép, fiatal gyermeket fejetlenített
8 III | becsületes Zihanyihoz, s lett két szép gyermeke, egy fi és egy
9 III | Egyetlenegy fiam, kedves szép reményem!~A gyermek futni,
10 III | szereti a szépet, a fiatalt; a szép, ifjú nőket, mint a te leányod,
11 III | minden, ami a tied volt. Ez a szép ház mint marad üresen –
12 III | mankójával hozzáért:~– Mennyi szép koporsónak való fa! – mormogá
13 III | sziklán a két gyermek egy szép virágot vett észre. Mindkettő
14 VI | pókhálók szőnyegzete.~Ilyen szép volt Kordé Mihály uram akadémiai
15 VII | kötényével szépen.~– A volna szép – viszonz a hadfi –, ha
16 VII | szobájában; menjen be!~– No, te szép emberséget tudsz. Az ordináncot
17 VII | mármost, húgám, elég volt a szép szó: Fordulj! Indulj! Takarodj!
18 VII | vesszőzést nézni, ugyé? Szép mulatság is az. Hát te láttad-e
19 VII | mondom, mert az a te tiszta, szép kedélyedet nagyon feldúlná,
20 VIII | melynek lobogó fényénél szép, ifjú, sima arca látható
21 VIII | végire esik.~– Nem gondolom, szép asszony. Itt Zudár gazda
22 VIII | húzódtak ki ide a konyhába. Ön, szép asszony, Zudár uram felesége,
23 VIII | mesterségit, amit ön úgy utál, szép asszony.~A hóhér neje bámulva
24 VIII | jószántából, megutálta a szép mesterséget.~– Hm. Bohó
25 VIII | Önnek tökéletesen igaza van, szép asszony. Nem minden ember
26 VIII | mind visszakívánkozik a szép társaságokba, mindjárt a
27 VIII | Elég öreg embernek van szép, fiatal felesége. Aztán
28 VIII | mintha félne zajt költeni; szép szőke fürtei le voltak már
29 VIII | kegyed tulajdon gyermeke, szép asszony? – kérdé az ismeretlen,
30 VIII | ültesd le; a te kezeid szép tiszták, hozzáérhetnek.
31 VIII | körüled? – szólt az ifjú a szép gyermekre mutatva. – Nem
32 VIII | mindenféleképpen megront; én pedig szép csendesen elővettem tejfőző
33 VIII | idegen megveregeté nyájasan szép, szelíd orcáját, megcsókolá
34 VIII | Eliz. Ezt viselte. Olyan szép volt…~– Hol van ő? – nyögé
35 VIII | kezeivel.~– Most is olyan szép. Jó helyen van. Szerető
36 VIII | őrzi, mint szeme fényét. Szép és okos. Gyönyörű kék szemei,
37 VIII | egy eperszem; ha mosolyog, szép arcán gödröcskék támadnak.~–
38 VIII | buzdítóan inte rá vissza szép, derült szemeivel, mintha
39 IX | idefenn cselekszünk; hogy a szép hűs erdőket kiirtjuk felőled,
40 IX | meg; felmetszé előttünk a szép aranybélű dinnyét, s jóízűn
41 X | járt, ahol a jó Horác e szép szavakkal kezdi versét:~„
42 XI | pókhálója rongyaival vonta be szép zöld lombok helyett; távolabb
43 XI | arcába láthasson.~– Milyen szép feje van az úrfinak – dörmögé
44 XI | Hogyne tudnék? Az volna szép. Egyházfi vagyok én!~– Jó
45 XIII | fel neki, hogy ott milyen szép rend és béke uralkodik ez
46 XIV | hogy e zajos polgártársakat szép szavakkal rábeszélje, hogy
47 XVI | tudnád-e ezt adni a kutyáknak szép szóval?~– Hogyne, csak a
48 XVI | aztán hóhérkézre. Így lesz szép a világ; mentül kevesebb
49 XVI | rajta a kötelet.~A terv igen szép volt.~Mekipiros fel fog
50 XVI | vele.~– Ide nézz. Ugye, szép gyermek? Ugye, e kék szemek,
51 XVI | háta mögé lépett, annak szép, hosszú, szőke haját bal
52 XVI | utálat házaiba. Nézd, milyen szép! Arca, termete, szemei:
53 XVIII| ahol sírt ássanak maguknak; szép helyeket szántak nekik,
|