Fezejet

 1 II   |       kell halnom, mert ártatlan vagyok”. Bekötém szemeit. De kezem
 2 II   |        elfelednem. – Hisz én nem vagyok oka e vérnek.~– Eredj alunni,
 3 III  |     hagyjanak! Mondják, hogy nem vagyok itt. Zárják be az ajtót!
 4 III  |  elevenen lélekké változnom. Vén vagyok és rút, a halálnak sem kellek
 5 V    |     hagynak emlékezni rá.~– Fiad vagyok, kit elkergettél, s nemsokára
 6 VI   |         hogy én hat esztendő óta vagyok hóhérlegény? Tudod-e, hogy
 7 VII  |     magamért beszélek. Én szokva vagyok mindennemű strapáciákhoz.
 8 VII  |         balsorsukat szánjam, nem vagyok elég jó; arra, hogy rajta
 9 VII  |          hogy rajta örüljek, nem vagyok elég rossz. Ne erről, kedves
10 VII  |        így.~– Azt mondom. Én meg vagyok abban nyugodva, hogy te
11 VII  |         nem; de ezt igen. Én meg vagyok abban nyugodva, hogy te
12 VIII |        azt. Hátha én magam is az vagyok.~– Ah, persze. Ezekkel a
13 VIII |         ki mondja rólam, hogy mi vagyok? Gavallér vagyok. Csak akkor
14 VIII |         hogy mi vagyok? Gavallér vagyok. Csak akkor lépek hivatalomba,
15 VIII |             Eltalálta, bizony az vagyok; az apám is az volt, az
16 VIII |         beszédemen, hogy lengyel vagyok?~– De az arcán is.~– Megosztoztunk
17 VIII |         mikor megtudták, hogy ki vagyok. Hahaha! Mint sápadtak el
18 VIII |     milyen barna és milyen piros vagyok.~És azután újra kacagott.~
19 VIII |     messze földről jövök, nem is vagyok e nemzetből való, bár nyelvét
20 VIII |        Én Angliából jövök. Tagja vagyok egy ájtatos társulatnak,
21 VIII |          az ifjú mellé.~– Én vén vagyok, uram, deres hajam igazat
22 VIII |       ismerőim, hogy olyan ember vagyok, aki egymagában danol és
23 VIII | ábrándjaim hangja, hisz én siket vagyok, s az üldöző rém helyett
24 VIII |         eszébe juttatom, hogy én vagyok a bakó!” – Azzal szobámba
25 VIII |    Kicsoda ön? És mit akar?~– Ki vagyok? Rendőr vagyok; gazember!
26 VIII |        akar?~– Ki vagyok? Rendőr vagyok; gazember! Egy szökött katonát
27 VIII |         rendőr úr; én igaz ember vagyok. Igaz, hogy idecsaltam azt
28 VIII |   Hétfalusy. Látja, uram, én jól vagyok értesülve; orvosnak minden
29 VIII |     Gondolja meg, hogy én orvosa vagyok, s gyógyszakomnak nincs
30 VIII |       Minő betegségemből? Én nem vagyok többé beteg. Én meggyógyulok.~–
31 VIII |          akkor mondhatja: én nem vagyok beteg.~– Én ne lássam addig
32 VIII |         mondja meg neki, hogy én vagyok az atyja, csak úgy beszélhessek
33 VIII |        elég nagy.~– Uram, én nem vagyok szemfényvesztő, aki önnek
34 VIII |    megsértette, mert én testvére vagyok azon nőnek; s most azzal
35 VIII |        azt mondja előttem: „bíró vagyok”, úgy elvesztettem az ügyet,
36 X    |     választottalak téged. Nem én vagyok a feje e szövetségnek?~–
37 X    |          e szövetségnek?~– De én vagyok a lelke.~– Micsoda? Ezekkel
38 XI   |      Láthatod, hogy előrevigyázó vagyok. Válaszd ki magadnak a legjobb
39 XI   |          Az volna szép. Egyházfi vagyok én!~– Jó lesz biz az – hagyá
40 XII  |   lángnak: „Féljetek éntőlem! Én vagyok a bakó!”~E percben csattanó
41 XIII |       hogy most olyan részeg nem vagyok, mint aki az orrával túrja
42 XIV  |           Elhiszi ön, hogy bátor vagyok és józan, és szívem; eszem
43 XV   |    infestálnak? Arra nézve bátor vagyok kényteleníttetni azon szívességre,
44 XVI  |     boszorkány volt, magam is az vagyok. Majd kinyitok én előttetek
45 XVI  |       megvesztegethetni. Most én vagyok a hatalmasabb.~– Takarodjál! –
46 XVI  |         énhozzám nyúlni. Most én vagyok a vesztegető.~Azzal odatevé
47 XVI  |       felelt:~– Semmi Hanák! Nem vagyok én mostan Hanák, mert én
48 XVI  |      Hanák, mert én mostan kuruc vagyok.~A szegény bőrharang nem
49 XVI  |       szemeidben, mert addig nem vagyok boldog.~Hétfalusy tompa
50 XVII |       silány ember, én pedig nem vagyok az; én saját lábam csontját
51 XVII |      rosszul forrt egybe, s kész vagyok még a nyakamat is kitörni,
52 XVIII|     Miért ne mondanád ki? Én nőd vagyok; a hírhedett Kamienszka