Fezejet

 1 II  |         Ördögien dicső fiú vagy, Iván.~– Ehhez jött a kassai orvosnak
 2 II  |  szálljon.~– Csókolni való vagy, Iván.~– Soha meglepőbb lázadás
 3 II  |       vannak.~– Ördögi fiú vagy, Iván, hadd öleljelek meg…~Az
 4 VIII|   konyhaajtón.~A tűzhely mellett Iván és az asszony ültek, odakinn
 5 VIII|          egymás szemeibe néztek. Iván szinte félve kérdezé felelet
 6 VIII|          nő! – suttogá egymásnak Iván és a háziasszony.~Az utóbbi
 7 VIII|        pipájába helyezé.~A nő és Iván egymás szeme közé néztek,
 8 VIII|      kellett szegénynek.~A nő és Iván önkénytelen rezzenéssel
 9 VIII|          van messze tőle – szólt Iván.~– Sz-sz-sz! – sziszegett
10 VIII|    bemenni, ahonnan amaz kijött. Iván úgy tett, mintha alunnék.~–
11 VIII| jobbra-balra lódult tőle a feje.~Iván erre dühödten ugrott fel
12 VIII|        el; mondjad, hova tetted?~Iván kezdett az első ijedségből
13 VIII|  Nyergeld fel gyorsan a lovamat!~Iván örült, hogy a szűk szobából
14 X   |         élvezetéből.~– Vártalak, Iván – szólt a mester, hóna alá
15 X   |         az öreg nem bocsátott.~– Iván, a régen várt jelszó ki
16 X   |       hogy kin álljanak bosszút.~Iván arca zöldre sápadt, de elfojtá
17 X   |       kezdése nem ad tekintélyt.~Iván bámulattal hallgatá mestere
18 X   |      előtte, és nevén szólítják.~Iván helyeslőleg inte fejével
19 X   |        rosszul talál sikerülni”? Iván, teneked nincs igazi hited.
20 X   |       teneked nincs igazi hited. Iván, te haszontalan ember vagy.~
21 X   |      igyekezett magát menteni.~– Iván, te haszontalan ember vagy!
22 X   |   választottalak e nagy munkára.~Iván megharagudott.~– Te választottál
23 X   |         karjaimat. Nézd! – szólt Iván, felgyűrve húsos karjáról
24 X   |           ha ott leszek! – szólt Iván, mellére ütve, s kérkedőleg
25 X   |     erőművészi törekvésre, hanem Iván egyszerre nagyot szisszent,
26 X   |         te is meg vagy mérgezve, Iván.~– Óh, ne tréfálj az ilyennel –
27 X   |         hogy csak mese az egész.~Iván nagy sokára lélegzett fel.~–
28 X   |        láss a rád bízottak után.~Iván még mindig sápadt volt egy
29 X   |          Ne bámuld most az eget, Iván, hanem siess, hogy készen
30 X   |          Horác örökszép verseit; Iván pedig sietett a magányos
31 XVI |          szemben az ellenséggel.~Iván mint gyakorlatibb ész sokkal
32 XVI |          mit tudsz? – kérdi tőle Iván ingerülten.~– Én tudok valamit,
33 XVI |        be a bőrharangot! – szólt Iván az ajtó előtt álló őröknek.~
34 XVI |       jobban ismerhetnek, nyúzó!~Iván egy kést kapott fel az asztalról,
35 XVI |     Ugyan, ne háborogjatok most.~Iván nagy nehezen le hagyta magát
36 XVI |      gyere, igyál! – szólt hozzá Iván, szájához tartva egy szalmás
37 XVI |        mint egy zsák pehely; míg Iván sokszoros cibálás és rugdalás
38 XVI |    ágyútöltelék – súgá halkabban Iván. – Ha a kastélyban levők
39 XVI |          Akkor mehetünk! – szólt Iván, egy rozsdás katonapisztolyt
40 XVI |        Amint leánya, a rektor és Iván elmentek előtte, felkacagott –
41 XVI |      öreg Hétfalusy és az orvos.~Iván ekkor kiválasztott hatot
42 XVI |    árulta el a merényletet.~Most Iván egy hosszú, erős kötelet
43 XVI |       Egy ily delfinre felhajítá Iván a zsineget, s a visszaeső
44 XVI |       egyik alsó foglalóvasához, Iván odalódítá Mekipirost, a
45 XVI |       elfojtott suttogás hangján Iván. – Még elárul bennünket
46 XVI |   bennünket a fenevad! Húzz fel!~Iván két kezére csavarta a kötél
47 XVI |   Egyiknek sem tetszett az, hogy Iván terve sikerüljön, különböző
48 XVI |     kapaszkodni a rézcsatornára.~Iván alig érezte magát talpain,
49 XVI |  végighemperegtek a tetőn, hanem Iván megkapaszkodott a rézcsatorna
50 XVI |       kívánják, hogy hallgasson.~Iván kétségbeesetten vergődött
51 XVI |        tovább! – hörgött odafenn Iván; karjain az izmok feszülni
52 XVI |         programjára kerül a sor.~Iván legelső ordítására látható