Fezejet
1 Elo | az a hízelgő melegű ég fehér fellegeivel s a fehér virágokkal
2 Elo | ég fehér fellegeivel s a fehér virágokkal rakott gyümölcsfák,
3 I | közben a fűben elfészkelt fehér csontvázat vagy kitört ökörszarvat
4 I | egykor leégett az, s most fehér aszú fűszálak lengedeznek
5 I | ablakai, a tornácra felvezető fehér kőlépcsők fel vannak szedve
6 II | pázsiton futó, piros szemű, fehér házinyulak…~Mily fájdalmas
7 II | szomorúfűzfákat, sárga virágokat, kis, fehér nyulakat.~A lélek ezalatt
8 II | holdvilágsugár – arca mennyeien fehér, mosolygása, mint angyalé –
9 II | mosolygása, mint angyalé – a fehér arc mosolygása oly túlvilági,
10 II | nézték, hogy nem jön-e az a fehér zászló! Óh, mint kértek,
11 II | hamar”… Óh, leányom, te fehér angyal – könyörögj istennek,
12 II | térdre. Keblére szorítá a fehér gyermeket, s felemelé durva,
13 II | nyögött irtózatosan.~A kis, fehér leány pedig eloltá a lámpát,
14 II | vérben forogtak. Ekkor egy fehér kéz lenyomta fegyverét,
15 III | szemeivel az ablakokra nézett, fehér volt arca, mint a halotté,
16 III | volt arca, mint a halotté, fehér haja lobogott a fergeteges
17 III | Lassan visszalopózék ismét; fehér volt, mint a halál, és ajka
18 IV | hirtelen, mint kísértetek, fehér gyászruhában.~A szobában
19 IV | Tántorogva, némán jött a nagyapa. Fehér ruhában, dúlt fehér hajakkal,
20 IV | nagyapa. Fehér ruhában, dúlt fehér hajakkal, mint kísértetkirály.~
21 V | halotti ágyon is habos, fehér selyemben, mely drága balzsamtól
22 V | kijött a mindenes, egy öreg, fehér bajuszú, napbarnított férfi;
23 V | benne két sápadt alak, mint fehér viaszkép.~Nem lehetett volna
24 V | volt e tekintet. A vén, fehér hajú ember összeroskadva
25 V | siralomház – a bámuló népség – a fehér vesztőing – a halál embere,
26 V | nyitottak neki.~Ekkor a fehér, ősz ember hátulról megkapta
27 V | odatérdelt a két koporsó közé, fehér haja arcába lecsüggött,
28 VI | találni. Néha rávicsorította fehér fogait az idegenre, s morgott
29 VI | Kötelet ide! Az ember arca fehér volt, mint a fal, tán féltében,
30 VI | Elfogom, mikor a kútba fehér port hint, a kútban a víz
31 VII | viharcsatlóval. Kabátja fehér, mint a kréta, s gombjai
32 VII | azt mondták, hogy olyan fehér, mint a halál.~– Sok nyers
33 VII | táncvigalmakban fekete szegélyű, fehér ruhában jelent meg, fején
34 VII | mirtuszkoszorúval járt a dalidóba, s fehér ruhát viselt fekete szegéllyel,
35 VIII | Ah, persze. Ezekkel a fehér, puha kezecskékkel; nem
36 VIII | némber, mert a tapogatott, fehér kacsók egyike úgy megszorítá
37 IX | idején sorba járta a házakat; fehér haja, piros orcája, egyenes,
38 IX | emberek eltávoztával egy kis fehér kutya jött oda, s mint ez
39 XI | leányát ne bántsák. Valami fehér nőalak a küszöbön feküdt
40 XIII | erre kidűlt belőle valami fehér por. Egészen tele volt olyan
41 XIII | a zsebkendőt, s kiönté a fehér port az asztalra.~A parasztok
42 XIV | Kezében tart egy kis pálcát, fehér pálcát, meg-megnézi; még
43 XIV | Istennél van a kegyelem.~A fehér pálca kettétörve hull a
44 XIV | siralomházba, adnak reá tiszta fehér ruhát, adnak neki ételt,
45 XIV | megcsókolhassa őt.~Egész arca oly fehér volt, mint a márvány, és
46 XIV | szemei lassan lecsukódtak, és fehér arca elkezdett mosolyogni
47 XVI | minő a sírban fekvőké, fehér, zilált haj homlokán, szemei
48 XVI | vértől aláfutott szemek. Fehér, éji öltönyére hosszú köpeny
49 XVI | földesúrra, kinek megragadták ősz fehér fürteit, erőtlen tagjait,
50 XVII | hazudik. Senki ne nyúljon e fehér porokhoz, mert ezekben a
51 XVIII| virágait, dinnyéit, játszott a fehér galambokkal, tengeri nyulacskákkal,
|