1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1732
bold = Main text
Fezejet grey = Comment text
501 VII | hallottam őket beszélni. Az első düh tanácsadására oda
502 VII | hogy nem nagyobb gyalázat-e az rám, egy katonára, hogy
503 VII | fel, miket tudtam, hogy az zavart pénzviszonyai mellett
504 VII | rokonai ajtót mutatnak. Az én kedves kis Kornéliám
505 VII | mindent elkövettek, hogy az életet kellemetlenné tegyék
506 VII | magas homlokát.~– Tehát az is büntetés volt szegény
507 VII | epedett, midőn megnyerte, az által lett boldogtalan.
508 VII | van, jéghideg vizet iszik. Az akkor már nem volt színlés
509 VII | soha meg nem mondom, mert az a te tiszta, szép kedélyedet
510 VII | Borzasztó sors nehezült az egész családra. A kisleány,
511 VII | Boldogságos isten…~– Az öreg Hétfalusyt félig megütötte
512 VII | össze voltak szorítva, s az nem jutott eszébe, hogy
513 VII | koporsóban feküdtek, jelent meg az apai háznál.~– Akkor már
514 VII | vége még hátravan.~– És az a legszomorúbb benne, hogy
515 VII | legszomorúbb benne, hogy a vége az én kezemben van.~– Én azt
516 VII | Nem személyes ellenségem-e az egész Hétfalusy család?
517 VII | halált kell mondani rá! Az egész világ azt fogja hinni,
518 VII | fel nagy, kerek szemeit. – Az lehetetlen.~– Én azt hiszem,
519 VII | fiát. Óh, én ismerem ezt az urat jól; bizonyosan tudom,
520 VII | hogy így fog cselekedni.~– Az lehetetlen, az lehetetlen.
521 VII | cselekedni.~– Az lehetetlen, az lehetetlen. Ha testvérem
522 VII | nyugtalanságról nem tanúskodott.~Az ordonánc ott állt az előszobában
523 VII | tanúskodott.~Az ordonánc ott állt az előszobában akkor is, s
524 VII | dugott pecsétes levelet.~Az volt a hivatalos tudósítás
525 VII | vonult, kiteríté maga elé az iratot, hozzá ült, fejét
526 VIII | tűzhely mellett Iván és az asszony ültek, odakinn sötét
527 VIII | zivataros éjszaka volt; az idő tíz óra körül, és minden
528 VIII | férfi és a nő csak bámult az idegenre, és nem felelt
529 VIII | amik merészen tekintének az emberek arcaiba.~A nő és
530 VIII | kerítésen szöktem be – válaszolt az idegen, minden kínálás nélkül
531 VIII | tűzhely mellé. – Zárva volt az ajtó. Kétszer, háromszor
532 VIII | Nem bántottak. Én tudok az ebekkel beszélni. Van valami
533 VIII | Gonosz, zivataros idő van, az eső csak úgy szakad. Nem
534 VIII | csaknem félelmesen tekintve az idegen arcába.~– Azt majd
535 VIII | idomzatos termetet láttatott az idegen, mely férfinak nagyon
536 VIII | szemöldei alól kémlelve az ismeretlent. Azután közelebb
537 VIII | keres?~– A gazdát – felelt az idegen röviden, s a tűzhelyre
538 VIII | világból a másikba átszállítja az embereket.~– Honnan ismeri
539 VIII | beszélgessünk egyről, másról.~Az idegen leemelte kerek kucsmáját
540 VIII | egymásnak Iván és a háziasszony.~Az utóbbi most már merészebben
541 VIII | Mi dolga lehet magának az én urammal?~– Ej, kedves
542 VIII | lepényt vett elő, s azt az idegen elé hozta.~– Ha nem
543 VIII | hagyja azt. Hátha én magam is az vagyok.~– Ah, persze. Ezekkel
544 VIII | a keze, mint a vasfogó.~Az ismeretlennek igen jó étvágya
545 VIII | nő, de szemeit nem merte az idegenre emelni. – Van egy
546 VIII | nő tétovázva kétszer is az idegenre tekintett, a szó
547 VIII | Zudár gazdának, csak ez az egy?~– Nincs. Minek volna?~–
548 VIII | másodmagával a mesterségét? Hisz az annyi mindenféle dolgot
549 VIII | mesterségéről.~– Miért ne? Üzlet az is, mint a többi. Csakolyan
550 VIII | városban lakom, ott ülök az első vendéglőkben, kávéházakban;
551 VIII | borzongatja valami. Nem mert az idegenre többet pillantani.~–
552 VIII | eresztették el? – kérdé az ismeretlen, mialatt a tűzből
553 VIII | arra valami hajlamnak lenni az emberben. Én például sohasem
554 VIII | hogy ő nagyon jó ehhez az állapothoz. Az ilyen embereket
555 VIII | jó ehhez az állapothoz. Az ilyen embereket nem szeretem.~–
556 VIII | embereket nem szeretem.~– Az való igaz.~– Aki erre a
557 VIII | erre a mesterségre való, az már korán kimutatja a foga
558 VIII | fia lehet, hogy úgy ismeri az állapotokat.~– Eltalálta,
559 VIII | állapotokat.~– Eltalálta, bizony az vagyok; az apám is az volt,
560 VIII | Eltalálta, bizony az vagyok; az apám is az volt, az öregapám
561 VIII | bizony az vagyok; az apám is az volt, az öregapám is; firól-fira
562 VIII | vagyok; az apám is az volt, az öregapám is; firól-fira
563 VIII | Lengyelországba, Rochowban lakik az apám. Ugye, venni észre
564 VIII | hogy lengyel vagyok?~– De az arcán is.~– Megosztoztunk
565 VIII | felesége. Aztán nem baj az. Csak azért kérdeztem, hogy
566 VIII | ifj’úr, annyira utálja az a mesterségét, mint ahogy
567 VIII | méltán utálhatja azt.~– Pedig az nagyon mulatságos. Én sokszor
568 VIII | legfényesebb társaságokba; s az volt azután a mulatság,
569 VIII | Hahaha! Mint sápadtak el az emberek, hogy álltak hajuk
570 VIII | hogy álltak hajuk szálai az ég felé.~– Nem ugratták
571 VIII | azok legfeljebb kiugrattak az ablakon. Ez egy magyar fiú
572 VIII | kitűzött helyen. De biz az várhatott rám sokáig. Szeretek
573 VIII | is van ennek a mesének. Az én apámnak az a jó szokása
574 VIII | a mesének. Az én apámnak az a jó szokása volt, hogy
575 VIII | szökött katonát. Tudta, hogy az ilyen fajta ember nem kívánkozik
576 VIII | későn, sárosan, rongyosan? Az én hadapródom, aki velem
577 VIII | hát vívunk-e párbajt?” Az nem is állhatta sokáig a
578 VIII | feddő figyelmeztetéssel. Az ismeretlen nem látszott
579 VIII | akar vele.~Nemsokára nyílt az ajtó, egyik kezében égő
580 VIII | földet, nem rajta járni.~Az ismeretlen bámuló gyönyörrel
581 VIII | gyermeke, szép asszony? – kérdé az ismeretlen, bátor sasszemeit
582 VIII | És azután újra kacagott.~Az ismeretlen arca mélyen elpirult.
583 VIII | nő! Ez a szemérem pírja az arcon.~Néhány perc múlva
584 VIII | leánykám – szólítá őt meg az idegen, nyájas, szeretetteli
585 VIII | némber. – Nem hallod, hogy ez az úr beszélni akar veled?
586 VIII | veled? Jól félj, leharapja az orrodat.~Azzal durván megkapta
587 VIII | gyermek kezét, s odarántá őt az idegenhez.~Az gyöngéden
588 VIII | odarántá őt az idegenhez.~Az gyöngéden megsimogatá a
589 VIII | Nono, csak bolondítsa az úr is, nem eleget bolondítja
590 VIII | nem eleget bolondítja már az apja? Parasztember leányát
591 VIII | Hanem eredj be, és mondd meg az apádnak, hogy egy úr van
592 VIII | gyermek félve csúszott ki az idegen kezéből, ki alig
593 VIII | sietett apja szobájába.~Az idegen rendbe szedte öltözetét,
594 VIII | s halkan bekocogtatott az ajtón.~– Szabad – hangzék
595 VIII | mély, melankolikus hang. Az ifjú ismeretlen benyitott,
596 VIII | gondosan becsukta maga után az ajtót.~Amint az ajtón belül
597 VIII | maga után az ajtót.~Amint az ajtón belül volt, egészen
598 VIII | egészen eltűnt arcáról az iménti könnyelműség kérkedő
599 VIII | összébbhúzódtak, melle behajlott; az egész arc és alak egy kegyes
600 VIII | hallható szóval kérdezé az idegentől, hogy mit kíván
601 VIII | tőle. Talán nem is érthette az, oly lassan mondta.~– Áldás,
602 VIII | békesség e házra – szólt az ismeretlen szelíd, malasztteljes
603 VIII | Szálljon a te szívedbe az ég kegyelme, fiam – szólt
604 VIII | ég kegyelme, fiam – szólt az ifjú az ősz emberhez, áldóan
605 VIII | kegyelme, fiam – szólt az ifjú az ősz emberhez, áldóan nyújtva
606 VIII | bizonyítá.~Zudár Péter lehajlott az ifjú kezéhez, és megcsókolá
607 VIII | ajkaival érinté azt.~– Lelkész az én házamban? Leánykám, vezesd
608 VIII | tiszták, hozzáérhetnek. Óh, az én házamban lelkész? Soha
609 VIII | messze földről jövök – szólt az ifjú ismeretlen, leülve
610 VIII | ifjú ismeretlen, leülve az előre tolt karszékbe, míg
611 VIII | követei egyszerre nyerték az égből az idegen nyelvek
612 VIII | egyszerre nyerték az égből az idegen nyelvek ismeretét,
613 VIII | nyelvén, hirdetve nékik az ég vigaszait. Én Angliából
614 VIII | társulatnak, mely nevezi magát az „égi vigasztalásról”. A
615 VIII | vigasztalásról”. A mi célunk az, hogy felkeressük a szenvedőket
616 VIII | melyet oly ingyen osztogat az isten minden tört szívűnek.
617 VIII | isten minden tört szívűnek. Az emberiség minden osztályait
618 VIII | bűnösök rémei, a bakók.~Az idegen szilárd tekintettel
619 VIII | saját világban – folytatá az ifjú. – Megmértem a legmélyebb
620 VIII | Ugyanaz a féreg ölte meg az egyiket, amely a másikat
621 VIII | álmokat látott. A baj egy. És az isten irgalma is egy.~–
622 VIII | isten irgalma is egy.~– Az isten irgalma is egy – rebegé
623 VIII | a földet, ki mentené meg az ítélettől mindazokat, akik
624 VIII | Ha egy napon azt mondaná az Úr: „Igazság legyen irgalom
625 VIII | amik mindent megemésszenek? Az Úr nem a külszínre, hanem
626 VIII | kegyest, azon bűneért, mit az lelkében gondosan eltakart,
627 VIII | lassanként térdére ereszkedék az ismeretlen széke mellett,
628 VIII | kezében. Nagyobb őelőtte az alázatos erőtlen, mint az
629 VIII | az alázatos erőtlen, mint az erejére büszke, kedvesebb
630 VIII | kedvesebb a megtért bűnös, mint az erkölcseivel kérkedő. Ajándék
631 VIII | amit bírtunk, és minden az ő urához tér vissza. Porrá
632 VIII | urához tér vissza. Porrá lesz az erő, üres hang az érdem;
633 VIII | Porrá lesz az erő, üres hang az érdem; csak az Úr kegyelme
634 VIII | üres hang az érdem; csak az Úr kegyelme az, ami örökkön
635 VIII | érdem; csak az Úr kegyelme az, ami örökkön él. Az ég mindenki
636 VIII | kegyelme az, ami örökkön él. Az ég mindenki előtt nyitva
637 VIII | nyitva van, aki azt keresi.~Az ifjú szelíden érinté az
638 VIII | Az ifjú szelíden érinté az öregember kezeit, míg az
639 VIII | az öregember kezeit, míg az remegve akarta azokat visszavonni.~–
640 VIII | Óh, uram, ne érintsd az én kezeimet.~Az ifjú erővel
641 VIII | érintsd az én kezeimet.~Az ifjú erővel megfogta azoknak
642 VIII | magához, hol a kézre, hol az ember arcára tekintve.~Egyik
643 VIII | A te kezed azért remeg az enyémben, mert ártatlan
644 VIII | rajta.~– Igen, igen! – hörgé az erős ember, eltakarva arcát
645 VIII | mélyen látszott e percben az egymást keresztté vágó,
646 VIII | keresztté vágó, baljóslatú redő.~Az ifjú odatevé hűs kezét égő
647 VIII | miért rendelte ezt így az Úr? Ki tudja azt, hogy a
648 VIII | gonoszabb szívében, mint az, ki a vértettet végrehajtá;
649 VIII | gonoszabbul vétkezve, mint az, ki ez óhaját teljesíté?
650 VIII | tizenkét rablót akasztatott fel az országút mellé, s őröket
651 VIII | akik a hullákat őrizzék. Az őrök elaludtak, s azalatt
652 VIII | tetemeit lelék meg. Ez volt az isten ítélete!~De hátha
653 VIII | hátha valóban ártatlan volt az ifjú, aki igaztalanul öletett
654 VIII | halált büntetésül osztogatja az ég? Hátha jutalmul volt
655 VIII | legnagyobb jutalmat kérte az égtől, s reggelre halva
656 VIII | minő sorstól őrizte őt meg az ég e csapással? Nem lett
657 VIII | megérdemelve halálát? Erre csak az felelhet, ki a meg nem történt
658 VIII | sírjunk, mikor nevessünk.~Az ifjú elvevé kezét az öreg
659 VIII | nevessünk.~Az ifjú elvevé kezét az öreg homlokáról, s íme azon
660 VIII | ki vagy a mennyekben.”~Az ismeretlen ifjú felemelé
661 VIII | ifjú felemelé őt gyöngéden az „ámen” után, a kis halavány
662 VIII | úgy simula hozzá.~– Nem az ég irgalmát hirdető angyal-e
663 VIII | ez itt körüled? – szólt az ifjú a szép gyermekre mutatva. –
664 VIII | Nem úgy küldötte-e őt az ég le hozzád, tudtod-, sejtelmeden
665 VIII | mindent jól tudsz, uram.~Az idegen most a lyánkához
666 VIII | kötényébe rejtve, ment ki.~Az idegen utánanézett, míg
667 VIII | idegen utánanézett, míg az kilépett az ajtón; azután
668 VIII | utánanézett, míg az kilépett az ajtón; azután ünnepélyes
669 VIII | csend maradt a szobában, az ifjú hallgatva nézett az
670 VIII | az ifjú hallgatva nézett az öregre, mintha várná, hogy
671 VIII | Zudár Péter kis idő múlva az ajtóhoz lépett, kinyitá
672 VIII | Alszanak már – suttogá félig az idegenhez, félig magához
673 VIII | magához intézve szavát. – Az asszony alunni ment; a legény
674 VIII | tovább.~– Üljön mellém!~Az öreg csak unszolásra fogadott
675 VIII | fogadott szót, és leült az ifjú mellé.~– Én vén vagyok,
676 VIII | is bakó volt, nagyapám is az. Úgy maradt rám a „mesterség”
677 VIII | szerettem a tivornyát, a bort, az örömöket. Valami nehéz,
678 VIII | kezdett lenni rám nézve, ahogy az évek szomorú emlékei szaporodtak,
679 VIII | egy asszonyt odakinn? Ez az én nőm. Megházasodtam, azt
680 VIII | lelkemnek nyugalmat fog adni. Az a képzeletem volt, hogy
681 VIII | akkor volna valami, ami az élethez, a világhoz visszakössön.
682 VIII | világhoz visszakössön. Nem, az nem fogná utált sorsom átkát
683 VIII | uram, élet és halál van, ki az egyiket, ki a másikat leli
684 VIII | benne. Újra kerülgettek az éjszakai suttogások, a némasági
685 VIII | ittam és daloltam újra.~Az ember két kezébe hajtá csüggedt
686 VIII | fejét. Még most is meghajolt az e súlyos emlék alatt, ha
687 VIII | A világbul ki van zárva az ember, jobban, mint a vak.
688 VIII | meghallanám, ha valaki rám töri az ajtóm; és azután az éjszakában,
689 VIII | töri az ajtóm; és azután az éjszakában, a sötétben,
690 VIII | a bakó szeméből.~– Ezen az éjszakán csendesen elaludtam,
691 VIII | gyermeksírást… Gyermeksírás az én házamnál! Azt hittem,
692 VIII | hisz én siket vagyok, s az üldöző rém helyett most
693 VIII | hallassék; halkan nyitám fel az ajtót. És, íme, a szoba
694 VIII | És, íme, a szoba közepén, az asztalon egy kisded csecsemő
695 VIII | akiknek csak a fejük van kinn az égből.~Az ismeretlen oly
696 VIII | fejük van kinn az égből.~Az ismeretlen oly érzékenyen
697 VIII | hirtelen ölembe vettem az asztalra tett kisdedet,
698 VIII | elveszett csörgettyűjét, mire az megszűnt sírni. Azután leskelődtem,
699 VIII | leskelődtem, hogy mit csinálnak az asszonyok tovább; a serpenyő
700 VIII | Hát a vén dög?” – „Részeg az most, s olyan süket, hogy
701 VIII | a szoba közepén. Mintha az istennyila ütött volna közéjük!
702 VIII | A vén elejté a szilkét, az ifjasszony dühösen támadt
703 VIII | szobámba mentem; bezártam azt; az asszonyok átkoztak, dörömböztek
704 VIII | asszonyok átkoztak, dörömböztek az ajtómon, a vén boszorka
705 VIII | kicsavargatva, szétterjeszté az idegen előtt.~Egy finom
706 VIII | hímzett főkötő drágább énnekem az élet minden kincseinél;
707 VIII | lelkemnek, hogy e gyermeket az ég küldte nekem. És úgy
708 VIII | lenni. Senki sem szeret az ég alatt, csupáncsak ő.
709 VIII | enném a főtt ételt, mint az övéből. Míg nagyon kicsiny
710 VIII | nem marad tőlem soha. Csak az aggaszt, ha néha rágondolok:
711 VIII | mi lesz belőle, ha felnő?~Az ifjú érzékenyen szorítá
712 VIII | ifjú érzékenyen szorítá meg az öreg kezét, s indulatáruló
713 VIII | cím alatt e tárgyról írni, az válaszolni fog rá, s értesülve
714 VIII | fog írni, mint ön kérdené.~Az öregember kezeit csókolá
715 VIII | öregember kezeit csókolá az ifjúnak, s szótlanul rebegé
716 VIII | hangjait hozzá.~E percben nyílt az ajtó, s a kis Erzsike bejött,
717 VIII | borlevest hozva a konyhárul.~Az illatos, gőzölgő italt odahelyezé
718 VIII | gőzölgő italt odahelyezé az asztalra, hófehér abroszkát
719 VIII | nyájas, édes hangon kínálgatá az idegent, hogy fogadja el
720 VIII | bizony felmelegszik tőle.~Az idegen megveregeté nyájasan
721 VIII | Péternek egészen felderült az arca.~– Óh, uram! – szólt
722 VIII | arca.~– Óh, uram! – szólt az idegenhez – én még sohasem
723 VIII | van. Arra ne vesztegesd az isten igéit, uram, nem kell
724 VIII | uram, nem kell a kenyeret az ebeknek hányni.~– Másik
725 VIII | hová lett. Nem első eset az ilyen.~– Úgy küldetésemet
726 VIII | háznál bevégeztem – szólt az ismeretlen önkénytelen felsóhajtva. –
727 VIII | újjáteremtőm? Mit adhatok én?~Az idegen hirtelen válaszolt:~–
728 VIII | azután szótlanul nyújtá át az idegennek.~– Ha nehezére
729 VIII | Jó helyen lesz – susogá az öreg, s odanyomta azt az
730 VIII | az öreg, s odanyomta azt az ifjú kezébe, ki eldugá a
731 VIII | önökkel, pihenjenek le, késő az éj. Nekem még reggelig nagy
732 VIII | hogy lovát felnyergelje; az ifjú visszautasítá.~– Majd
733 VIII | legényt; szóm van hozzá!~– De az ebek harapósak.~– Engem
734 VIII | harapósak.~– Engem nem bántanak.~Az idegen nem engedte magát
735 VIII | magának, hogy hol alszik az istálló mellett a legény,
736 VIII | meggyújtott lámpát, s azzal kiment az udvarra.~A komondorok, amint
737 VIII | jöjjön addig szememre álom”.~Az ifjú sietett a hóhérlegény
738 VIII | menyecskével. Megcsípte az orcáját, s a vállára ütött.~–
739 VIII | öcsém, talpra! – kiálta rá az idegen, s megráncigálta
740 VIII | megráncigálta üstökét, hogy az ijedten nyitá fel szemeit.~–
741 VIII | fel!~A legény nem sietett az engedelmeskedéssel.~Az idegen
742 VIII | sietett az engedelmeskedéssel.~Az idegen nem szólt neki többet,
743 VIII | s bántójának rohant, de az oly ügyesen, mint a kígyó,
744 VIII | öblös pisztolyt tartott az orra elé.~– Meg ne moccanj,
745 VIII | hova tetted?~Iván kezdett az első ijedségből magához
746 VIII | Igaz, hogy idecsaltam azt az úrfit; egykor inasa voltam,
747 VIII | amint meglátott Duklában az utcán.~– Mit kerestél te
748 VIII | igazat mondok.~– Tudtad, hogy az az ember mért szökik?~–
749 VIII | mondok.~– Tudtad, hogy az az ember mért szökik?~– Igenis,
750 VIII | asszony miatt.~– Hallottad az asszony nevét is?~– Hallottam,
751 VIII | a tulajdon apja házánál.~Az idegen dühösen vágta oda
752 VIII | vétettem én ezzel önnek?~Az idegen parancsolt indulatának,
753 VIII | még egyszer ártsd magadat az én dolgomba!~Fogcsikorgatva
754 VIII | kedve lett volna legalább az agyával egyet ütni a legény
755 VIII | felnyergelni, melyre azt az észrevételt tevé, hogy ez
756 VIII | jó egy titkosrendőr alá.~Az idegen nem várhatta, míg
757 VIII | gondolta, megint pofont kap.~Az idegen egy tallért vetett
758 VIII | telefecskendé szemét-száját sárral. Az idegen tovarobogott.~A távozó
759 VIII | házi komondornak, kiütötte az egyik fogát; ráfogta, hogy
760 VIII | mindig állandó a gyász. Az orvos mindennap kilátogat
761 VIII | beszállítja. Két beteg is van. Az ifjú Széphalmi ugyan fennjár,
762 VIII | virág; csak látszik benne az élet. Az öreg Hétfalusy
763 VIII | csak látszik benne az élet. Az öreg Hétfalusy ellenben
764 VIII | gyakran a nehézkórság töri.~Az orvos, tekintetes Sarkantyús
765 VIII | Lőrinc úr, naponként odateszi az ajtóba nagy gombú nádpálcáját,
766 VIII | szürke haját, megtapogatja az ütereket, ír recipéket drága
767 VIII | hideg, mozdulatlan szeglet az ajkak mellett, a homlok
768 VIII | kifejezésteljes fényükből.~Az idegen egy levelet nyújt
769 VIII | egy levelet nyújt át neki az első üdvözlet után; Széphalmi
770 VIII | hogy kísérletet tegyen az öregúrral; neki okai vannak
771 VIII | nagyot sóhajtott, s bevezeté az idegent a terembe; ott inte
772 VIII | Sarkantyús urat, közlé vele az egész levelet.~Doktor Sarkantyús
773 VIII | legeslegnagyobb szamár lesz az öregúr, ha meggyógyul tőle.
774 VIII | ezt a csodabogarat, aki az ujja hegyével akar gyógyítani.~
775 VIII | Ű-le koma, itt a kű.~Az idegen megütközve nézett
776 VIII | faképnél.~Széphalmi újra kijött az idegenért, s kérte, hogy
777 VIII | beteghez.~A mellékszobában, hol az öreg Hétfalusy feküdt, le
778 VIII | ennek még öntudata is van.~Az ismeretlen odalépett ágyához,
779 VIII | szemeit sem nyitotta fel az, alig vert erében a vér,
780 VIII | feküdni – monda Széphalmi az idegennek.~Az ifjú lerakta
781 VIII | Széphalmi az idegennek.~Az ifjú lerakta gyűrűit kezéről,
782 VIII | annak szélein, azután ismét az öreg szemöldein és halántékain
783 VIII | kétkedő arccal állt mellette; az ifjú észrevette azt tekintetéből.~–
784 VIII | Ön is szenved, uram. Az én rendszerem önt is meg
785 VIII | írt.~– Nem is durva anyag az én gyógyszerem. Látni fogja
786 VIII | és két gyermekét veszté, az öregúr leányát és két unokáját.~
787 VIII | fejét tenyerébe rejtve sírt.~Az ifjú ismeretlen halkan hordozá
788 VIII | mindig úgy a gyermeket, az unokát, miként most, midőn
789 VIII | Látom. Már kezd éledezni. Az orvosság erős; de éppen
790 VIII | isten is megsegít bennünket.~Az ifjú folytatá a víz delejezését.~–
791 VIII | önnel. És ezt rosszul tevé. Az igaz útról eltiltott érzelem
792 VIII | keres. Önök megtalálták ezt az utat.~– Uram!~– Csendesen.
793 VIII | gondolá utána magában, míg az agg erőködve látszék ágyában
794 VIII | erősen hat, erősen – szólt az ifjú, megtapintva a kór
795 VIII | üt egy perc alatt, mint az imént. – Hétfalusy úr, amidőn
796 VIII | tulajdon apja ellen, azt elűzte az apa emiatt, kiátkozá, sohasem
797 VIII | elhagyá menyasszonyát; ebben az esztendőben egyszerre megőszült
798 VIII | esztendőben egyszerre megőszült az öreg Hétfalusy. Látja, uram,
799 VIII | Most már engedte volna az apa, hogy leánya régi kedveséhez
800 VIII | fenyegetőzött…~– Csitt, uram! Az égre…~– Ah, mint ver sebesebben
801 VIII | Ah, mint ver sebesebben az ütér: az izmok rángatóznak,
802 VIII | ver sebesebben az ütér: az izmok rángatóznak, az ajk
803 VIII | ütér: az izmok rángatóznak, az ajk nyiladozik, az artériák
804 VIII | rángatóznak, az ajk nyiladozik, az artériák duzzadni kezdenek;
805 VIII | kérdé, hirtelen megállva az idegen előtt.~– Csendesen,
806 VIII | szeretem; ez arra mutat, hogy az életerő visszatér; a nyugalom
807 VIII | a halál jele, a fájdalom az életé. Folytassuk a delejt.
808 VIII | unokáját, akit gyűlölt; az isten ezért vette el tőle
809 VIII | megbüntette őtet és önt, az apát és nagyapát, elvette
810 VIII | nagyapát, elvette tőlük azt az áldást, amit elhajítottak
811 VIII | ott zokogott keservesen.~Az ifjú ekkor felállt, és kezébe
812 VIII | felállt, és kezébe fogva az öreg kezét, lángoló szemeit
813 VIII | és azt mondaná: íme, azt az elvetett gyermeket, akit
814 VIII | önök erre?~A beteg odavonta az ifjú kezét ajkaihoz, s erőszakosan
815 VIII | markolászott, mintegy esztelenül.~Az ifjú keblébe nyúlt, s kivonta
816 VIII | egyetlen vigasztalástok, az égből küldött angyal, akiben
817 VIII | széppé, oly szelíddé, aminők az angyalok, akik a földre
818 VIII | akik a földre leszállnak.~Az apa e szavaknál az idegen
819 VIII | leszállnak.~Az apa e szavaknál az idegen lábai előtt térdelt,
820 VIII | csókolá magánkívül, míg az ősz Hétfalusy erőszakos
821 VIII | megszólalt sikoltva:~– Eliz!…~Az orvosság hatályos volt.
822 VIII | orvosság hatályos volt. Íme, az öregember felült, és visszanyerte
823 VIII | és visszanyerte szavát.~Az összeroncsolt, roskatag,
824 VIII | ragadá meg reszkető kezeivel az ifjú karját, míg annyira
825 VIII | Gyönyörű kék szemei, mint az ég. Ártatlanság és jóság
826 VIII | volt ő! – lihegé Széphalmi, az idegen kezét szorítva szívéhez.~
827 VIII | kezét szorítva szívéhez.~Az öreg Hétfalusy pedig felült
828 VIII | meg neki, hogy én vagyok az atyja, csak úgy beszélhessek
829 VIII | szolgálatának, nekem nem lehet az elég nagy.~– Uram, én nem
830 VIII | gyermekét visszahozzam, és ez az, ha önök visszahozzák azt
831 VIII | tudnánk azon ifjút megmenteni?~Az ismeretlen vállat vonított,
832 VIII | válaszolt:~– Akkor a titok az enyim marad, s önök sohasem
833 VIII | megtudni, a leányka hol van.~Az öreg Hétfalusy susogva monda
834 VIII | Adj tollat és papírt.~Az bámulva néze rá, mintha
835 VIII | néze rá, mintha nem értené.~Az öreg nyugtalanul sürgeté.~–
836 VIII | nyugtalanul sürgeté.~– Told ide az asztalt, és adj íróeszközt.~
837 VIII | Midőn a kívántakat megkapá, az idegennek inte.~– Hallgassa
838 VIII | reszkető betűit leírta vele az összehajtott levélre:~„Nagyságos
839 VIII | kegyelem”. Kegyelem annak az én fiamnak, aki iránt én
840 VIII | ami bűne van e gyermeknek, az mind az én bűnöm, hogy az
841 VIII | van e gyermeknek, az mind az én bűnöm, hogy az én üldözésem
842 VIII | az mind az én bűnöm, hogy az én üldözésem vadítá el őt
843 VIII | én üldözésem vadítá el őt az életben, s tette oly elkeserültté
844 VIII | neki. Lássa ön, uram, azt az embert, ki önt egyedül merte
845 VIII | hozzá. Ne legyen ez irgalom az ön vas jellemén rozsda,
846 VIII | levelet, uram? – kérdezé az öreg, az ismeretlenhez fordítva
847 VIII | uram? – kérdezé az öreg, az ismeretlenhez fordítva arcát.~
848 VIII | is.~– Köszönöm – rebegé az ismeretlen, s sietett azt
849 VIII | talán – meg fogom mondani.~Az öreg megfogta az ifjú kezeit
850 VIII | mondani.~Az öreg megfogta az ifjú kezeit két kezével,
851 VIII | ebben a percben nyitott be az ajtón, s elbámult, amint
852 VIII | ajtón, s elbámult, amint az öreget beszélni hallotta,
853 VIII | delejezés volt.~Odament az ifjúhoz, s tisztelettel
854 VIII | uram. (Eszébe jutott, hogy az imént magyarul bíztában
855 VIII | betegnek erősítő szereket, az nem rontja az én kúrámat;
856 VIII | szereket, az nem rontja az én kúrámat; néhány nap múlva
857 VIII | ismeretlen sietett kocsijához; az ifjú Széphalmi kikísérte.
858 VIII | Minden ember, aki látta az imént oly bágyadt beteget
859 VIII | tábornoknál jelentkezik az ismeretlen.~Mondják, hogy
860 VIII | megtetszik, hogy engedelmet ad az idegennek a bejöhetésre.~
861 VIII | köszönti őt, illedelmesen az úrnőt; kezében kis katonasipka
862 VIII | legkellemesebb perceit rablom el; de az ügyben, amelyért jöttem,
863 VIII | veszélyes a késedelem. Az én nevem Kamienszky gróf,
864 VIII | arca egyszerre elhidegült. Az a vasöntetű szobor lett
865 VIII | egyhangúlag csatolják óhajtásukat az övéhez, hogy mentse fel
866 VIII | találkozik azok között. Az ifjú valót mondott. Mit
867 VIII | Jól ismerem azt, nem is az elől hagytam el e pályát.
868 VIII | hagytam el e pályát. Ha az, akihez ez ügyben beszélek,
869 VIII | vagyok”, úgy elvesztettem az ügyet, és visszavonulok;
870 VIII | és ahhoz akarok szólani.~Az idegen oly szívrehatóan
871 VIII | félrefordítá tőle tekintetét.~Az ifjú mintegy biztatást,
872 VIII | a tábornok neje felé, s az oly buzdítóan inte rá vissza
873 VIII | hirtelen odafordult most az idegenhez.~– Tudja ön, hogy
874 VIII | félelemből, vagy megtisztelésből, az mindegy.~– Tudom, uram.
875 VIII | mindegy.~– Tudom, uram. Az ön neve „vas ember”. Hanem
876 VIII | ezt hagytam legutoljára. Az írás ismerős lesz ön előtt.
877 VIII | vevé észre a levél címén az ismerős írást. A kéz kissé
878 VIII | Felnyitá a levelet. S mindjárt az első sornál úgy elfogódott,
879 VIII | fennhangon, kérem – susogá az idegen –, hadd lássuk, nem
880 VIII | merően rászegzé szemeit az ifjúra, azután csendesen
881 VIII | sokáig gondolkozott merően az ablak felé fordulva, szótlanul.~
882 VIII | Egyszerre visszafordult ismét az ifjúhoz e szavakkal:~– Uram,
883 VIII | és én követni fogom azt.~Az ifjú meglepetve, elragadtatva
884 VIII | szövetségese van önnek, ki ugyanazt az erősséget ostromolja, amelyet
885 VIII | kiment a szobából, otthagyva az ifjút nejével.~Amint kilépett
886 VIII | Amint kilépett onnan, s az ajtót becsukta, az idegen
887 VIII | onnan, s az ajtót becsukta, az idegen ifjú termete elveszté
888 VIII | hangán:~– Óh, asszonyom, az isten irgalmára kérem, segítsen,
889 VIII | kétséget.~– Kicsoda ön?~Az idegen két kezébe rejté
890 IX | ez, hanem a föld.~A jó, az áldott, a békességes föld;
891 IX | áldott jó föld, tetszik-e az neked, amit mi idefenn cselekszünk;
892 IX | elássuk kebledbe? Tetszik-e az neked, hogy mi itt élünk
893 IX | bűneiket, viseli érettük az ég csapásait. Nem haragszik
894 IX | gyermekein; a bú és bánat, az emberi szenny és a bűn lassan
895 IX | megbetegszik a föld.~Óh, mint hull az ember, mikor a föld beteg!~
896 IX | Mint a parasyt aphis-féreg az elsárgult falevélről!~A
897 IX | meg a rémült népek között, az erőst, a bátort egy szellő
898 IX | meghalni.~Nem emberek betegsége az; a föld, a föld maga beteg.~
899 IX | volt ahhoz a kardhoz, mint az angoloknak minden flottájukhoz.
900 IX | család kihalt, átellenben az ablakok ki vannak nyitva,
901 IX | Hajh, másutt nem eléglette az meg könnyekkel hímezni gyászpalástját;
902 IX | veszélyről, melyről maguk az értesítők sem tudtak többet,
903 IX | maguk sem voltak felyül az elemi tanulmányokon, olyanoknak,
904 IX | minthogy azok nem jönnek az iskolába, tehát nem hallhatják.~–
905 IX | tartani többet, hanem hogy az egész falu talpra álljon;
906 IX | Jön, már itt benn is van az országban egy rettentő betegség,
907 IX | A morbus úgy támad, hogy az epe ráömlik a spiritusra,
908 IX | Vagyon pedig ez a morbus az idei dinnyében, sárgabarackban
909 IX | a jámbor felelőt. Pedig az helyesen okoskodott, azt
910 IX | azáltal is könnyen elromlik az emberben a spiritus. Ellenben
911 IX | mindenesetre szaporodik az emberben). Veszedelmes az
912 IX | az emberben). Veszedelmes az éhomra dolgozás, a sok gondolkodás
913 IX | mint a kullancs, azért az a parancsolat, hogy senki
914 IX | nagyon rájött a köhögés az érdemes néptanítóra, mert
915 IX | készítik azt mindenféléből; az ízére nézve hasonlít a piskolthumhoz,
916 IX | kölcsön egy kanalat), ha az nem használ, egy evőkanállal,
917 IX | egy evőkanállal, ha még az sem használ, két evőkanállal,
918 IX | fiatalság jó szesszel röhögött az utolsó szóra.~Egy kölyök
919 IX | Slipik?~– Rektoram: édes az a – izé?~– Asine. Nem mondtam,
920 IX | Nem mondtam, hogy milyen az íze? Nem hallgattál ide;
921 IX | beszéltem.~Klimpa Guszti volt az első a padban, mert az apja
922 IX | volt az első a padban, mert az apja a szeszgyárt bérlette,
923 IX | szinte, és valahányszor az ember valami idegenséget
924 IX | hatig, pedig látta, hogy nem az lőtte meg.~A megcsapott
925 IX | közben rákezdte a többi az éneket; – ahol alant járt,
926 IX | felment, nekivisalkodtak az apró hívek, hogy az ablakok
927 IX | nekivisalkodtak az apró hívek, hogy az ablakok reszkettek bele;
928 IX | imádságot, tévedésből a reggelit az esteli helyett. Rektor úr
929 IX | úr nem vette észre. Amint az ámen kimondatott, felzajdult
930 IX | a fiatalság, törte magát az ajtóhoz igen jól ismerve
931 IX | leghátul maradnak. Azzal neki az érdemes klasszis az utcának,
932 IX | neki az érdemes klasszis az utcának, azon való örömében,
933 IX | előtt; azoktól elszedték az ütőfákat, beverték egypárnak
934 IX | hogy jön a morbus, s nem jó az embernek ilyenkor együtt
935 IX | kordonoknál és vismuth poroknál az isten rendeleteiben való
936 IX | haláltól nincs mit félni az igazaknak.~A vén boszorka,
937 IX | lépcsőjénél, egy csomó orvosi fű az ölében, mankója a hóna alatt;
938 IX | borzas Hanák, a harangozó.~Az emberek eltávoztával egy
939 IX | Coki innen! – kiálta rá az egyházfi, utánahajítva a
940 IX | száraz ujját, s megfenyegeté az egyházfit.~– Hanák, borzas
941 IX | minek kergeted innen azt az ebet? Bizony mondom, hogy
942 IX | üvöltése. Azért ne bántsd az ebeket, Hanák, borzas Hanák.~
943 IX | feleselni. Becsukta csendesen az ajtót, kikerülte az asszonyt,
944 IX | csendesen az ajtót, kikerülte az asszonyt, s amint tovasietett,
945 IX | egy terhes adósság volna. Az ebek úgy vonítottak a helységben.
946 X | hajdani közvitézük bocskorát az égbe hajítva, háromszor
947 X | százéves uralgás után kiűzte az Alhambrából; olvasott a
948 X | derék népeket számít, mint az oroszok, lengyelek, csehek
949 X | horvátok stb., amit bizonyít az, hogy mindezen elszámlált
950 X | egy saját térképet, melyen az országok a mostaniaktól
951 X | gyaníttaták, hogy ez még az óvilág képe. Az országok
952 X | hogy ez még az óvilág képe. Az országok határaival történt
953 X | városoknak szokatlan és csak az avatottak előtt természetes
954 X | sajátságos városban, hol az ipar német, az uraság magyar,
955 X | városban, hol az ipar német, az uraság magyar, a szegénység
956 X | magyar, a szegénység szláv. Az ipar az urasághoz szít,
957 X | szegénység szláv. Az ipar az urasághoz szít, a szegénység
958 X | gyűlöli mind a kettőt. Látta az alföldi hetyke úrfiakat
959 X | alig járt leckére, mégis az első padba ültették. Győztek
960 X | a hallgatóság közül még az is tapsolt, aki egy szót
961 X | leppegő szózatával. Még az anyagi erő durva küzdterén
962 X | is túlnyomó akart lenni az ázsiai faj. Az alföldi fiúk
963 X | akart lenni az ázsiai faj. Az alföldi fiúk jobban birkóztak,
964 X | nemzetiségüket kérkedéssel vallák, s az övét gúnyképpen hányták
965 X | alatt összecsoportosult az ország minden vidékéből
966 X | veleje. Új hang töltötte be az utcákat, miket fényes jövevények
967 X | juttatá, és akinek sorsából az ő számára csak az eleje
968 X | sorsából az ő számára csak az eleje kínálkozik, a nyomor;
969 X | különösen kiterjesztette pedig az iskolamesterekre, mint akik,
970 X | népet örökösen lovalják az uraságok ellen. Mintha nem
971 X | betűket olvasni. Elég nekik az, amit a templomban hallanak.
972 X | is nyilvánítá Hétfalusy, az uraságtól rendelt deputatum-gabonát
973 X | mérette ki a mesternek, az iskola udvarát elfoglalta
974 X | bomlott nádtetőt. Gyakran az utcán lehordta őt a köznép
975 X | központtalan eszmék határozzák.~Az emberi ambíciónak ez a neme
976 X | a nagy Szlávia eszméje, az orosz szabadelvűek földönfutók
977 X | hiszen oly nyílt, oly világos az út.~Nagy és dicső nemzetté
978 X | restelli a bölcsességet az ábécé betűin és a kincskeresést
979 X | kötelességet vennék át fiak az apáktól ivadékról ivadékra,
980 X | kocsmában, a helység házánál, az erdőkerülőnél, meg a külső
981 X | felfrissíté.~Most itt jött az alkalom e nagy munkát megkezdeni.~
982 X | hatalmas külfaj be akar törni az országba, visszahódítandó
983 X | népség látta élő szemeivel az átvonuló katonaságot, mely
984 X | nagyon szokatlan intézményt.~Az okosabbak, értelmesebbek
985 X | készül a nép ellen, hanem az úri rend akarja elpusztítani
986 X | Meg vannak vesztegetve az orvosok, gyógyszerészek,
987 X | elágaznak. Sokat fel lehet róni az emberi gyöngeségnek, a míveletlen,
988 X | tudatlanságnak. Van osztálya benne az úri rend korábbi szigorának,
989 X | veres vonal húzódik végig az egész gyászfátyolon keresztül,
990 X | olvasgatott.~Horác könyve az, melynek minden versét kívülről
991 X | kívülről tudja, s minthogy az igen okosan ki van mondva,
992 X | megpihenni a nagy jegenyefa alá az út mentében az ismerős gömbölyeg
993 X | jegenyefa alá az út mentében az ismerős gömbölyeg kőre,
994 X | megjegyzé benne a helyet, ahol az olvasást elhagyta, nehogy
995 X | szabadulhattam. Harangozásig az öreg nem bocsátott.~– Iván,
996 X | ahol halottak lesznek, az élők fegyvert ragadnak,
997 X | elfojtá belső rettegését. Az rettentő idő lesz.~– A városban
998 X | félig-meddig a mieink. Sok közöttük az áruló, az idegen. A legnagyobb
999 X | Sok közöttük az áruló, az idegen. A legnagyobb düh
1000 X | falu népét kell behozni az első támadásra; legalkalmasabb
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1732 |