bold = Main text
     Fezejet                                        grey = Comment text

1001 X    |          vezetőket kell küldeni, akiket az uraságok nem ismernek. Némely
1002 X    |               Némely embert zavarba hoz az, ha könyörögnek előtte,
1003 X    |        tollbokrétát kalapja mellé.~– Te az éjjel járd el sorba a pásztorokat,
1004 X    |               el sorba a pásztorokat, s az útmelléki magányos kocsma
1005 X    |                 belátod saját eszeddel. Az országúton azonban ne maradjatok
1006 X    |                kastély egyik szárnya is az ő földére van építve.~–
1007 X    |           földére van építve.~– Úgy van az, hogy Anna asszony ura kurta
1008 X    |                 ahol egyszer valaki azt az ajánlatot tevé neki, hogy
1009 X    |                 kezet adott rá. Ki volt az a boldogtalan, aki ilyen
1010 X    |                 mikor megesküdött vele. Az volt a hétfalusi hóhér.
1011 X    |              asszony, akkor leánya volt az egyik ok benne. Ezt is a
1012 X    |                a lélekfurdalásban, mert az öreg olyan mérget is tud
1013 X    |              Nem ilyen Borcsa! Mikor ez az asszony a Hétfalusyakról
1014 X    |                 közel lenni hozzá. Neki az ellenség vére kell, hogy
1015 X    |        beletocskolhasson lábaival; neki az kell, hogy lánggal égve
1016 X    |         megölnek is!” – tevé hozzá. Óh, az irtózatos asszony; majd
1017 X    |             énbelém. Jól élek mellette. Az öreg nem sokat gondol rá.~–
1018 X    |  parasztgúnyában jár is. A többi azután az én gondom lesz.~– Jól van,
1019 X    |            Mekipirost.~– Minek, mester? Az a fiú néma is, bolond is.
1020 X    |                 lehet, mint a kutyát.~– Az kell. Fognak majd előfordulni
1021 X    |             amiket nem örömest tesz meg az ember maga, de amiknek mégis
1022 X    |            pálinkát kapott, s megfojtja az édesapját is. S ha valami
1023 X    |                 pipaszár karokkal? Nézd az én karjaimat. Nézd! – szólt
1024 X    |                felgyűrve húsos karjáról az ingszárt. – Egy kezemmel
1025 X    |                 pedig ne vesszünk össze az országon – monda Bodza,
1026 X    |               aszott kezét Ivánnak, mit az teljes erejéből megszoríta,
1027 X    |     elismertetni a mesterrel.~Bodza még az arcát sem vonta el az erőművészi
1028 X    |               még az arcát sem vonta el az erőművészi törekvésre, hanem
1029 X    |                  S te azon nyögsz? Lám, az imént majd összetörted ujjaimat,
1030 X    |                  Iván.~– Óh, ne tréfálj az ilyennel – lihegé ez elsápadt,
1031 X    |            Hiszen tudod, hogy csak mese az egész.~Iván nagy sokára
1032 X    |            milyen különös fájdalom volt az.~– Verd ki a fejedből, és
1033 X    |             lepte el.~– Milyen sárga ez az ég! – szólt feltekintve. –
1034 X    |           hosszú, sötét felhő úszik ott az ég határán. Mint valami
1035 X    |                 madár.~– Ne bámuld most az eget, Iván, hanem siess,
1036 X    |                  sem előtte, sem utána.~Az a méla sárga fény, az a
1037 X    |            utána.~Az a méla sárga fény, az a barna, ércszegélyű felhő
1038 X    |               széles, lomha szárnyaival az egész láttér kerekét; mint
1039 X    |                 könyvében úgy táncoltak az apró, fekete betűk hosszú,
1040 X(1) |                                         Az olvasó ki fogja találni
1041 X(1) |            fogja találni és helyeslendi az okokat, miknél fogva mind
1042 X(1) |               okokat, miknél fogva mind az illető helységek, mind a
1043 X(1) |                regényemhez, mint mennyi az abban célzott tanúsághoz
1044 XI   |                                     XI. Az első szikra~Kamienszka Mária
1045 XI   |              volt a tábornokéhoz kötve.~Az atyjától üldözött ifjút
1046 XI   |        nevezhető.~Azon balesemény, mely az ifjút futni kényszeríté,
1047 XI   |         jellemzi, nyomrul nyomra keresé az eltűnt ifjat, s midőn rátalált,
1048 XI   |                oly tetterős, oly bátor, az első gondolatnál a kivitelre
1049 XI   |              kedélyű, nyugodt nőt, hogy az a legábrándosabb terveket,
1050 XI   |            végezték egymás között, hogy az öreg Hétfalusyt vejével
1051 XI   |                 Kornélia bevezeti hozzá az elveszettnek hitt gyermeket,
1052 XI   |           elhozni Mária feladata leend. Az itteni, támadó jelenet,
1053 XI   |           itteni, támadó jelenet, midőn az apa és nagyapa az óhajtott
1054 XI   |                 midőn az apa és nagyapa az óhajtott gyermekre fognak
1055 XI   |                  ki azon percben, midőn az apa unokáját nyerte vissza,
1056 XI   |                adott a postára, melyben az öreg Hétfalusyt tudósítá,
1057 XI   |             visszatérnie.~Már késő volt az idő, midőn az országútra
1058 XI   |                 késő volt az idő, midőn az országútra kiért. A nap
1059 XI   |                 lealkonyodott, látszott az a szembántó verőfény az
1060 XI   |                 az a szembántó verőfény az égen, mely minden tárgyat
1061 XI   |               otthoniatlan szomorú volt az egész tájon. Egy madár nem
1062 XI   |             tájon. Egy madár nem repült az égen, egy marha nem legelt
1063 XI   |         prücskök cirpelése sem hangzott az útfélen. Az út maga pedig
1064 XI   |                sem hangzott az útfélen. Az út maga pedig be volt lepve
1065 XI   |             azon is el volt már mosódva az utolsó kerékvágás, melyet
1066 XI   |                szomszédját látni senki.~Az országútról levezető dűlőutak
1067 XI   |            szomorúan tekingetett körül.~Az út mellett görbe fák düledeztek
1068 XI   |          láthatár felé olyan sárga volt az aszott mező, mintha csupa
1069 XI   |           levegő nyomasztó, nehezen ült az ember mellén, s ha néha
1070 XI   |           szellő libbent végig a tájon, az is oly forró volt, mintha
1071 XI   |               is oly forró volt, mintha az ércolvasztók kürtőiből fúna
1072 XI   |                hosszú fekete vonal volt az ég alján, mely csendesen
1073 XI   |             legelső csárdát megpillantá az útfélen, mely számítása
1074 XI   |            székváros és Hétfalu között.~Az éjszakai homályban hamarább
1075 XI   |              csak néha könyörgött, hogy az ártatlan leányát ne bántsák.
1076 XI   |                  egyet rúgott is rajta. Az már nem érezte.~Mária felháborulva
1077 XI   |                   Mit cselekesztek itt?~Az emberek csak akkor látszottak
1078 XI   |               mintha nem tudná? Hát nem az urak bízták a zsidókra,
1079 XI   |           győződni felőle: milyen lehet az a méreg.~A szószóló suhanc
1080 XI   |       feltartóztató suhanc fejére, hogy az arccal a földre bukott le,
1081 XI   |                 volt keresztbe fordítva az úton; azt hitték, hogy ott
1082 XI   |              miféle rendbontó had lehet az? – töprenkedék magában Mária,
1083 XI   |               kárpit mindjobban bevonta az eget, a vidék egészen elsötétült,
1084 XI   |         menekülni. Itt is el volt állva az út.~Egy percre megállt;
1085 XI   |          melynek okát még nem érte utol az öntudat. Azon gondolkozott,
1086 XI   |                  hogy meneküljön. Félre az útról, az ismeretlen erdők
1087 XI   |             meneküljön. Félre az útról, az ismeretlen erdők közé… Azután
1088 XI   |        gyutacsot tett csappantyúik alá, az egyiket hóna alá fogta,
1089 XI   |               volna, tiszta volt előtte az út, akadálytalanul keresztülhaladhatott.~
1090 XI   |             ellen. Meg kelle tudnia, mi az, és talán segíteni rajta.~–
1091 XI   |          kérdést.~E pillanatban kinyílt az útféli ház ajtaja, s kilépett
1092 XI   |                 félénkebb parasztlegény az ajtó mögül mutatá neki a
1093 XI   |                    Milyen szép feje van az úrfinak – dörmögé a borzas
1094 XI   |                 hadd beszéljek. Kicsoda az úr, és mit akar?~– Azt nem
1095 XI   |              hős férfiak, kik harcolunk az egy testvériségért a jeges
1096 XI   |       sztridnoszti.~A mester megszorítá az eléje nyújtott kezet.~–
1097 XI   |            előtte kalapot, utat engedve az ajtónyílásig.~A csárdaszobából
1098 XI   |              részéből Oroszországnak?~– Az örök városból, a Kreml kapui
1099 XI   |              hír van Romulus halála óta az országban?~Mária jól tudta,
1100 XI   |               mást, mint Muravjovot, ki az új Róma falait volt felépítendő,
1101 XI   |                  mely majdan ura legyen az egész világnak. Mária nem
1102 XI   |            mondani Bodza Tamásnak, mint az őneki, saját gazdag fantáziája
1103 XI   |              Miként Romulus. Elragadták az istenek – szólt Mária, és
1104 XI   |              barát áldozta fel magát?~– Az az én testvérem volt – szólt
1105 XI   |                 áldozta fel magát?~– Az az én testvérem volt – szólt
1106 XI   |            korból válogatni neveket.)~– Az én nevem Numa Pompilius –
1107 XI   |              hátra fejét a mester. – Hű az ügyhöz, lelkesült az eljárásban,
1108 XI   |                 Hű az ügyhöz, lelkesült az eljárásban, higgadt a meggondolásban,
1109 XI   |              adta nektek erre a jelt?~– Az ég és a föld – felelt a
1110 XI   |               föld – felelt a mester –, az ég, mely elküldé a népekre
1111 XI   |               rémületet visz mindenüve. Az emberek látják, hogy az
1112 XI   |                 Az emberek látják, hogy az élet olcsó, és nem lehet
1113 XI   |                leveleket olvastatok fel az írástudatlan nép előtt.
1114 XI   |               jobban félnek, s még több az ijesztő hír, csak egy kiáltás,
1115 XI   |               rá Mária. – Ez lett volna az első, a legmúlhatlanabb
1116 XI   |                 erejét; rendszert hozni az egészbe. Ah, ti ebben mind
1117 XI   |       katonaságtól nem kell félni, mert az is nekünk fogja pártunkat.
1118 XI   |              két okiratot megpecsételék az ismeretes hárombetűs gyűrűvel,
1119 XI   |               Te itt azalatt organizáld az állandó hadsereget. Élelemről
1120 XI   |                 mégis nagy praxisuk van az ilyen ügyekben”.~– És most
1121 XI   |              ilyen ügyekben”.~– És most az egyik iratot küldd el gyors
1122 XI   |        számtalan példányban leíratni, s az ország minden részeibe egyszerre
1123 XI   |                nincs fogyatkozásunk, de az egyetértés tekintetéből
1124 XI   |            engemet Fabius Cunctatornak. Az én elvem az okszerű késedelmezés.
1125 XI   |               Cunctatornak. Az én elvem az okszerű késedelmezés. II.
1126 XI   |            Kassáról holnap délben vonul az összes katonaság Eperjesnek,
1127 XI   |             aggodalmasan tekingetett ki az ablakon, melyen át valami
1128 XI   |              futni akart ki a szobából. Az ajtónál eszére tért. Visszafordult,
1129 XI   |               diadalt nyerhetnünk.~– Mi az?~– A székvárost is fel kell
1130 XI   |                 követé el lelkén, midőn az ablakon át az éjszakai tájba
1131 XI   |             lelkén, midőn az ablakon át az éjszakai tájba kitekintve,
1132 XI   |          történni fog. Maga előtt látta az éjféli borzalmakat mind,
1133 XI   |             paripa van-e itt közelében? Az enyim elmaradt az úton,
1134 XI   |            közelében? Az enyim elmaradt az úton, nem használhatom többé.~–
1135 XI   |                Mária, felnyitva gyorsan az ajtót; ott azonban újra
1136 XI   |                 Te jössz velem. Ülj fel az egyik lóra.~Borzas Hanák
1137 XI   |              tartós, csontos állat volt az.~– Holnap ilyenkor hallani
1138 XI   |                Értesz-e? Meglehet, hogy az elfogottak maguk is keresni
1139 XI   |            kapta a lovat, s kivágtatott az országútra, útitársa lovát
1140 XI   |             lovát úgy kellett kivezetni az udvarból, mert erőnek erejével
1141 XI   |                be akarta vinni lovagját az istállóba; ott azonban valahogy
1142 XI   |                utolérte Máriát, kísérve az elmaradott csapatok borzalmas
1143 XI   |                  Mária sietve vágtatott az országúton, néha-néha félretekintve
1144 XI   |                 néha-néha félretekintve az égő ház felé, mely messze
1145 XI   |                  mely messze bevilágítá az elborult eget, haragos bíborral
1146 XI   |                 kevésbé világítá már be az utat, az út melletti fák
1147 XI   |                világítá már be az utat, az út melletti fák oldalait,
1148 XI   |               út melletti fák oldalait, az égen végighömpölygő felhőket;
1149 XI   |                 világító pont. Utoljára az is elenyészett; az idő hajnalodni
1150 XI   |             Utoljára az is elenyészett; az idő hajnalodni kezdett,
1151 XI   |                 szürkülő ég elhamvasztá az éjjeli fényt, s a visszatekintő
1152 XI   |                 Hanákot Mária; kísérője az eléje csoportosuló ittas
1153 XI   |             Amint lassankint megvirradt az idő, a hűs hajnali szél
1154 XI   |             előttem; majd én ütöm hátul az ostorral.~Ez jól ment egy
1155 XI   |             elkezdett panaszkodni, hogy az ő nyerge le akar esni.~–
1156 XI   |                hamar!~Borzas Hanák mind az öt ujját bemeríté a csimbókjaiba,
1157 XI   |           elfogni a generálist, elvinni az ágyúkat, meg elfoglalni
1158 XI   |             lószerszámon; végre előállt az indítvánnyal:~– Hallod-e,
1159 XI   |               idekinn maradnék, s amint az emberek jönnek a hetivásárra,
1160 XI   |               olvasni?~– Hogyne tudnék? Az volna szép. Egyházfi vagyok
1161 XI   |                vagyok én!~– Jó lesz biz az – hagyá helyben Mária, s
1162 XII  |                kis kezével megsimogatva az öreg homlokát. – Kezed reszket,
1163 XII  |            forró…~– Belül fázom – szólt az öreg. – Belülről jön valami
1164 XII  |                 Nem hallasz valami zajt az udvaron?~– Semmit, apám.
1165 XII  |                  apám. A lovak dobognak az istállóban.~– Nem hallasz
1166 XII  |              hallasz beszélni, suttogni az ablak alatt, mintha valaki
1167 XII  |               valaki a falat kaparná?~– Az eb fészkelődik, az kapar
1168 XII  |           kaparná?~– Az eb fészkelődik, az kapar odakinn; feküdjél
1169 XII  |               gyutacsát hozzáértőleg, s az ágyhoz támasztá.~Azután
1170 XII  |              Elizkével, s erősíté, hogy az egész éjjel nem fog aludni;
1171 XII  |                Egyszer kocogtatást hall az ajtón; Zudárné szólt kívülről.~–
1172 XII  |               hiába emelgette, nem sült az el.~Egyszerre éles sikoltás
1173 XII  |                 Felugrott rá. A szívén, az egész lelkén keresztüljárt
1174 XII  |              egész lelkén keresztüljárt az. Elizke kiáltott.~Tán azt
1175 XII  |        feleletet nem kapott, odafordult az ágya lábánál levő gyermek
1176 XII  |                zárják be.~Egy szökéssel az ajtónál termett; egy hangot
1177 XII  |              csak megragadta fél kézzel az ajtókilincset, másik karját
1178 XII  |                küszöbnek feszítve, hogy az ajtóragasztó ropogni kezdett
1179 XII  |               adott sámsoni termetének. Az ajtó középen kettéhasadt
1180 XII  |              kettéhasadt kezei alatt, s az a fél, mely a kilincset
1181 XII  |             konyhába kiugrott. Nem volt az emberi hang, nem volt az
1182 XII  |                az emberi hang, nem volt az érthető szó, de egy veszett
1183 XII  |                 süvöltése felelt vissza az udvarról, kacaj és káromkodás
1184 XII  |             hangzik e zaj közepett künn az udvaron Zudárné csattogó
1185 XII  |                 vissza a konyhaajtóhoz. Az első ütésekre recsegni kezdettek
1186 XII  |             ütésekre recsegni kezdettek az ajtó pántjai.~– Hamar hányjátok
1187 XII  |              hányjátok a rőzsekötegeket az ajtó elé! – kiálta kívülről
1188 XII  |                 kanócot, mert még kitör az ajtón!~Az udvar tele volt
1189 XII  |                mert még kitör az ajtón!~Az udvar tele volt kaszás,
1190 XII  |            csomó rőzseköteget, s azokat az ajtóhoz hordva, azt egészen
1191 XII  |                 azt, s maga futott vele az udvaron keresztül a rőzsék
1192 XII  |                 pattogva kaptak lángra, az ablakokat is mind elhalmozák
1193 XII  |        egyenként meggyújtogaták azokat. Az egész ház szépen körül volt
1194 XII  |             iszonyú csapásokkal döngeté az ajtót; minden ütésre hangosan
1195 XII  |                 a háztetőt is ellepték; az egész épület fényesen ragyogva
1196 XII  |              égett, és szórta a szikrát az ég felé.~Nagy sok időre
1197 XII  |                Talán csak képzelet volt az, érzék csalódása. Nem énekel
1198 XII  |             szikra vágtat egyenesen fel az égnek.~– Ezzel végeztük
1199 XII  |       fogcsikorgatva néze rá:~– Apádra, az igazi apádra majd még csak
1200 XII  |             tervét, hirtelen felhagyott az ajtó kifeszítésével, s a
1201 XII  |                  azt gondolva, hogy ott az ablakon át a kertre kimenekülhet.~
1202 XII  |             Rémülettel vevé észre, hogy az ablak már ott is el van
1203 XII  |         ablaküregeken keresztül.~Vissza az első szobába; ott vastáblák
1204 XII  |           szobába; ott vastáblák vannak az ablakon, amik meggátolják
1205 XII  |                 és körös-körül hangzott az a csendes, sziszegő ropogás,
1206 XII  |          csendes, sziszegő ropogás, mit az égő nádkévék támasztának,
1207 XII  |                 szoba közepén.~És, íme, az Úr feleletet adott annak,
1208 XII  |          végveszedelmében hozzá kiálta. Az alatta döngő padlat egyszerre
1209 XII  |              forró volt már a szobában; az izzadság minden tagján csorgott
1210 XII  |                a férfinak a hőségtől és az irtózattól; a vas ablaktáblák
1211 XII  |              kellett, nehogy beszakítsa az egész boltozatot, s a tűznek
1212 XII  |            Tovább ásott – ásott, ásott.~Az első boltív után következett
1213 XII  |              törvény szavára megvillan: az ítélet fegyvere.~Midőn azt
1214 XII  |               Zudárt, ki már közel volt az őrület pillanatához; hirtelen
1215 XII  |             hirtelen lebukott a földre, az ágyról lerántotta a párnát,
1216 XII  |                fel.~Eszébe jutott, hogy az a nyílás is fölösleges mármost.~
1217 XII  |                párnát belemártotta, míg az egészen teleszítta magát
1218 XII  |               magát vele.~Azzal felállt az üres hordóra, s a nedves
1219 XII  |             serrel; leült a hordó mellé az ászokra, és ivott belőle
1220 XII  |               mindkét élén; jól ki volt az köszörülve, sehol, sehol
1221 XIII |             temetés, kinek van szüksége az utolsó vigaszra, mennyi
1222 XIII |                vigaszra, mennyi bort ád az uraság az Úr asztalára.
1223 XIII |                mennyi bort ád az uraság az Úr asztalára. Így fogadták
1224 XIII |            piacon a búzának, baromfinak az ára, félig az uraság szolgája
1225 XIII |                baromfinak az ára, félig az uraság szolgája volt, félig
1226 XIII |                 a kisbíróéba, jó nagyon az egyházfiéba; igen erősen
1227 XIII |             levélhordóéba; feljebb állt az urasági hajdúnál, összeköttetésben
1228 XIII |         hajdúnál, összeköttetésben volt az ispánsággal. Ebben a minőségben
1229 XIII |           megint a mezőre, azután ismét az udvarba; itt is hallott
1230 XIII |              pitvarába a bőrharang, hol az öreg nagyságos úr lábadozó
1231 XIII |                 róla, mint hogy ez most az asztal alatt akar keresztülbújni.
1232 XIII |                 keresztülbújni. Egészen az alázatosság alakja; szinte
1233 XIII |               üssön rá, akinek tetszik.~Az öreg Hétfalusy örömest látja
1234 XIII |               kalandokat, amik rendesen az ő rovására történtek meg.~–
1235 XIII |               kalapját, pálcáját letéve az ajtóban. – Csókolom kezeit (
1236 XIII |                 parasztok mind felverik az ökrös szekereikkel. Mind
1237 XIII |            rettentő melegséget, meg ezt az irtózatos port, hogy úgy
1238 XIII |                majd ott találom, de biz az nem volt már ott, hanem
1239 XIII |            aztán délután is volt, akkor az nem egészséges; hát én csak
1240 XIII |                Hát meghaltam én ettől?” Az a sunyi Hamza megint lekiabált: „
1241 XIII |             felesége szolgált helyette, az lement a pincébe mind a
1242 XIII |             részeg nem vagyok, mint aki az orrával túrja a földet. „
1243 XIII |          parasztok által rágalmaztatni.~Az öreg Hétfalusy hagyta szólni
1244 XIII |               is több annál, mert ebben az egyhangú, búskomoly bilim-balam
1245 XIII |              figyelmezni tud rá, és ért az emlékezéshez!~Megzavarta
1246 XIII |        forspontos gebékkel hajtatott be az udvarra, és sietett rögtön
1247 XIII |             katulyát elejtett a földre; az egyiknek felpattant a zárja,
1248 XIII |                 folyosó márványkockáin.~Az orvos mérgesen támadt rá:~–
1249 XIII |                tiszta közé! Menjen kend az óperenciákra.~– Hát kérem
1250 XIII |                kell a kiszórtat seperni az útból.~Az orvos kivette
1251 XIII |             kiszórtat seperni az útból.~Az orvos kivette mérgesen a
1252 XIII |              mérgesen a sérült katulyát az ember kezéből, s maga vitte
1253 XIII |           kiosont a tornácból, elkerült az udvarból a kertek alá, s
1254 XIII |             Márton uram, a bíró ott ült az asztalfőn, és az asztalon
1255 XIII |                ott ült az asztalfőn, és az asztalon végig volt fektetve
1256 XIII |                két könyökkel tehenkedve az asztalra.~– Óh, mindenképpen
1257 XIII |                két kezébe fogta. – Vége az egész falunak.~– Felelj
1258 XIII |                a hátadra találom tenni.~Az ember úgy tett, mintha csak
1259 XIII |               vettem le azt a hintórul. Az isteni gondviselés rendelte,
1260 XIII |               talán a birkáknak lesz ez az orvosság. Arra ő kikapta
1261 XIII |           kérdezé egy megrémült paraszt az asztalon keresztül.~– Olyan
1262 XIII |       zsebkendőt, s kiönté a fehér port az asztalra.~A parasztok szörnyűködő
1263 XIII |                 műértéssel nézték körül az idegen, rémületgerjesztő
1264 XIII |             belehengergetett a porba, s az asztal alatt heverő komondort
1265 XIII |               komámuram. Ne haragudjék, az isten áldja meg. Nem akarom
1266 XIII |              földesuramat agyonveretni. Az isten őrizzen meg attól.~–
1267 XIII |                hogy itt veszedelem van? Az orvos úr nagy körutat tesz,
1268 XIII |                ügyetlen szamár, elejted az orvosságot, ellopsz belőle,
1269 XIII |             belőle, s még ráfogod, hogy az méreg. Méreg az öregapád
1270 XIII |           ráfogod, hogy az méreg. Méreg az öregapád lelke! Hisz az
1271 XIII |                 az öregapád lelke! Hisz az bizonyos, hogy az orvosságot,
1272 XIII |                  Hisz az bizonyos, hogy az orvosságot, ha egészséges
1273 XIII |     legyintéseket tett, mintha szeretné az asztalra döntött port onnan
1274 XIII |        történnék akkor? Ha elhinnék azt az irtózatos vádat, amit egypár
1275 XIII |     agyoncsapnák a szemed előtt, ha azt az ősz beteg nagyságos urat
1276 XIII |                 nagyságos urat kihúznák az ágyából pőrén, s vinnék
1277 XIII |             senki sem vette észre, hogy az ivóterem lassanként meggyűlt
1278 XIII |       figyelmesen hallgatva a beszédre, az asztalról a gyanús port
1279 XIII |            kendtek odáig!”~– De nem ezt az embert! – szólt akkor a
1280 XIII |           szavait.~Bíró uramnak eleinte az ötlött eszébe, hogy a jámbor
1281 XIII | félretaszigálták.~Bodza Tamás fenn állt az asztalon, míg a tusa tartott,
1282 XIII |                 kemence mellé, egyrészt az ütlegektől, másrészt attól
1283 XIV  |                gyertyákat meggyújtották az asztalon, pedig még fényes
1284 XIV  |         kegyelem.~Másodszor is megemeli az őrmester tenyere hegyét
1285 XIV  |              hozzá jelenteni, miszerint az elítélt nehány szót kívánna
1286 XIV  |              Tudom. Akartam azt – szólt az ifjú derült, nyugodt arccal. –
1287 XIV  |              mintha nagybeteg volnék, s az orvosok előre megmondták
1288 XIV  |               élek.~– Fel fogom küldeni az ítéletet a felséghez.~–
1289 XIV  |                 kiálta fel öröm hangján az ifjú. – Ah, ez megvigasztal.~–
1290 XIV  |           édesatyja.~– Hogyan? – rebegé az ifjú reszkető ajakkal. –
1291 XIV  |              reszkető ajakkal. – Atyám? Az én atyám?~– Tulajdon édesatyja.
1292 XIV  |               meg. Tudja ön, mit jelent az? Énhozzám írt ő!~– Énértem
1293 XIV  |                   Énértem írt? – susogá az elítélt, láncos kezeit összetéve
1294 XIV  |               bizonyosan fog emlékezni.~Az ifjú bámulva tekinte fel.~–
1295 XIV  |         vonított.~– Ő maga mondta, hogy az; itt volt ma nálam.~Az ifjú
1296 XIV  |             hogy az; itt volt ma nálam.~Az ifjú katona valami kínos
1297 XIV  |       fenyegetné.~A tábornok megszorítá az ifjúnak eléje nyújtott jobbját.
1298 XIV  |       agyrémeknek tartani. Sok embernek az agyát a halál közelléte
1299 XIV  |               udvarán is megtörténhetik az velem.~– Jó, ezt megígérem.~–
1300 XIV  |              minő izgatott hangulat van az egész országban. Alkalmam
1301 XIV  |             jelszóra vár, hogy kiöntsön az egész országra. Nem meséket
1302 XIV  |         legelébb áldozatul kell esniök. Az én apám neve áll a legelsők
1303 XIV  |             éppen ő jelentett fel. Most az a pokoli terve van, hogy
1304 XIV  |                 valóban azt hitte, hogy az ifjú meg van zavarodva.~
1305 XIV  |            vonni, hogy amit ön mondott, az tervben létezhet; valami
1306 XIV  |             valaki, bizony mondom, hogy az első kiáltása után némává
1307 XIV  |            pillanatban sietve lépett be az ajtón a tábornok egyik segéde,
1308 XIV  |                  hogy a vásártéreken és az utcákon gyanús forrongást
1309 XIV  |                észrevenni a nép között. Az urak és a katonák ellen
1310 XIV  |           hallatszott a közeli utcákról az a határozatlan zaj, melynek
1311 XIV  |                gyilkost kergetnek?~Most az egyszer tűz is volt, gyilkos
1312 XIV  |               hangzűr közül.~A tábornok az udvarra sietett. A katonaság
1313 XIV  |         őrhelyet foglalja el, s elzárja az utcát; a többi az udvaron
1314 XIV  |               elzárja az utcát; a többi az udvaron belül marad.~A kívül
1315 XIV  |            többi csapatok is kivonulnak az utcára. A többire nézve
1316 XIV  |                fülébe.~A tábornok arcán az első pillanatra valami gyönyörteljes
1317 XIV  |                 feküdt, egy halott, aki az élet kínjait szenvedi.~Az
1318 XIV  |               az élet kínjait szenvedi.~Az ágy körül szolgálattevő
1319 XIV  |               szolgálattevő nők álltak, az asztalnál orvos ült, és
1320 XIV  |             öröm, lehet halál.~Vértessy az orvost kereste szemeivel,
1321 XIV  |                 biztatást remélve tőle.~Az orvos félreintette. Súgva
1322 XIV  |                érzem. Nagy-e a veszély?~Az orvos vállat vonított.~–
1323 XIV  |               nyugtalanítja.~– Mi lehet az?~– Jó lenne, ha megtudná
1324 XIV  |                nézve rossz befolyással.~Az „egy új élet” szónál ismét
1325 XIV  |         megvillant Vértessy ajkai körül az az önkénytelen örömrándulat.
1326 XIV  |                 Vértessy ajkai körül az az önkénytelen örömrándulat.
1327 XIV  |                Kornélia, hogy van ön?~– Az isten kezében – susogá a
1328 XIV  |                 Fog-e nekem kegyelmezni az isten?~– Igen; óh, igen,
1329 XIV  |         Vértessy! A halál halálért jön. Az ítélet ítéletet hoz. A koporsó
1330 XIV  |             fonva karjait, mint repkény az erős fára –, ha te ölsz,
1331 XIV  |           férjem. Légy irgalommal ebben az órában ahhoz, aki vétett,
1332 XIV  |              legyen énhozzám irgalommal az isten!~Vértessy lelkében
1333 XIV  |             lelkében meg volt rendülve. Az orvos odalépett hozzá, s
1334 XIV  |             segíteni fog?~– Uram, midőn az idegzet-erő ennyire hatványaira
1335 XIV  |         hirtelen föleszmélt, sietett ki az ajtón, felkötötte kardját,
1336 XV   |                     XV. Olaj a tengerre~Az egész utcát, amilyen széles
1337 XV   |                 ugyan ki a tömegből, de az emberek legnagyobb része
1338 XV   |               kezdtek egymásra nézni, s az elöljöttek gondolkoztak
1339 XV   |               Mi bajuk? Miért tolongnak az utcán?~Az emberek egymást
1340 XV   |               Miért tolongnak az utcán?~Az emberek egymást taszigálták
1341 XV   |              osztályához tartozik, akik az emberiséget tyúkszemekkel
1342 XV   |           annálfogva szélesen ismeretes az egész városban.~Nem is fél
1343 XV   |               puskával a földre, mintha az volna a szándéka, hogy mentül
1344 XV   |                 mentül hamarább letörje az agyát. Megköszörüli azután
1345 XV   |             különben, ami igaz is. Nagy az ellenségnek az országba
1346 XV   |                 is. Nagy az ellenségnek az országba való impulsusra
1347 XV   |                a plenipotentiák mellett az határoztatott, hogy a patikáriusok
1348 XV   |                amelynek decretuma által az emberek üdvös korlátok között
1349 XV   |                 helyesnek találja, hogy az emberek, az ország közhasználatára
1350 XV   |               találja, hogy az emberek, az ország közhasználatára megcsinálják
1351 XV   |            megadni.~A tábornoknak pedig az általános emberiség és hazafiúság
1352 XV   |                  Ez aggasztó helyzetben az utca átelleni oldaláról
1353 XV   |              kezdett vetni, azóta, hogy az elítélt nem akart emlékezni
1354 XV   |                 nem akart emlékezni rá.~Az elítélt szavaiban mégis
1355 XV   |                 hő kebelre, hogy ő lesz az.~Kamienszka nagyszerű pátosszal
1356 XV   |           nagyszerű pátosszal nyújtá át az érdemes hazafinak Numa Pompilius
1357 XV   |          tábornok francia nyelven. – Én az első moccanásra szétveretem
1358 XV   |              töltök a tengerre – felelt az ifjú lovag hasonlóul. –
1359 XV   |           Mátyás mester két kézre fogta az írást, puskáját azalatt
1360 XV   |     előremeresztve, a távoli írás felé; az Csihos mester volt, jellemére
1361 XV   |               is – szólt Mátyás mester.~Az hosszú kezét kinyújtá három
1362 XV   |                 is.~– Háromezer nadrág.~Az oroszlánpék nem hallotta,
1363 XV   |                 kezdtek hosszúra nyúlni az arcok, elcsendesülni a szájak;
1364 XV   |               mester, Csihos mester meg az oroszlánpék hűlt pofákkal
1365 XV   |                 dolgok mivoltából, hogy az instantiák hová infestálnak?
1366 XV   |                 nagyságos tábornok urat az érdemes polgárság és az
1367 XV   |                 az érdemes polgárság és az itteni lakosok részéről
1368 XV   |              amire való nézve, mi is és az összes fegyveres polgárság
1369 XV   |                zúgással széjjeloszlott.~Az oroszlánpék maradt legutoljára,
1370 XV   |               eltávoztak; akkor odament az ifjú lengyel lovaghoz, s
1371 XV   |           szinte a nyakamra hurkolódott az. A természeti csapás, mely
1372 XV   |           kiáltvány, mely egy nap múlva az egész országot be fogja
1373 XV   |                 tábornok bámulva olvasá az átnyújtott iratot.~– A rablásvágy,
1374 XV   |                tábornok arca vonaglott. Az elítélt szava igaz volt.~–
1375 XV   |        letakarhatja a vulkán száját, ha az rögtön cselekszik, nem várva
1376 XV   |               ami soha jóvá nem tehető.~Az ajtó előtt lánccsörrenés
1377 XV   |     lánccsörrenés volt hallható; két őr az elítéltet vezeté be; a porkoláb
1378 XV   |              egy kardot. Azt kösse fel!~Az ifjú Hétfalusy bámulva mereszté
1379 XV   |                  de végrehajtását bízom az igazságos isten kezeire.
1380 XV   |                 percben lázadás tört ki az ország belsejében, ugyanazon
1381 XV   |              ahol önnek családja lakik.~Az ifjú rettenve kapott kardjához.~–
1382 XV   |           legjobb paripámat, és siessen az őrtanyákon elszórt kordon-vezetőkhöz.
1383 XV   |             Csapatjainak felét mindenki az önnel siető százados úr
1384 XV   |                felett. Ha őneki tetszik az ítéletet végrehajtani ön
1385 XV   |                a múltak feledve vannak.~Az ifjú nem tudott mit felelni,
1386 XV   |              önért oly sokat merészelt. Az ifjú csak most tekintett
1387 XV   |               is hozott egy kardot, mit az sietett derekára csatolni.~
1388 XV   |               nem takarták szemei elől.~Az utcák csendesek voltak már,
1389 XV   |             előtti teremben találkozott az orvossal. Az orvos eléje
1390 XV   |                találkozott az orvossal. Az orvos eléje mosolygott,
1391 XV   |         angyalka van a háznál – suttogá az orvos, és hozzátevé mosolyogva. –
1392 XVI  |                           XVI. Jó, hogy az éj fekete~A hétfalusi kastélyban
1393 XVI  |       szélvitorla mellé; mely beküldözi az előtornácokba látogatójegyeit,
1394 XVI  |        recsegnek, ropognak a bútorok, s az a kis látatlan bogárka ott
1395 XVI  |                kis látatlan bogárka ott az ágy deszkái között elkezd
1396 XVI  |          mogorva felhőket hajtott végig az égen, mik úgy siettek el
1397 XVI  |             távoli gyulladás lángjától. Az úgy sietett a többi közé
1398 XVI  |           rendetlen csoportok látszanak az utcákon gyülekezni, amik
1399 XVI  |              ellenében, szemtől szemben az ellenséggel.~Iván mint gyakorlatibb
1400 XVI  |             harcosok titkosan bemásznak az őrizetlen erősség ablakain,
1401 XVI  |              kezdtek lenni a hatalomra.~Az első siker nyeri meg a tömegek
1402 XVI  |               bőrharangot! – szólt Iván az ajtó előtt álló őröknek.~
1403 XVI  |                Iván egy kést kapott fel az asztalról, s beledöfte volna
1404 XVI  |            asztalról, s beledöfte volna az asszonyba, ha Bodza Tamás
1405 XVI  |                   Nem, öreg, nem.~– Meg az ifjú nagyságos urat sem.~–
1406 XVI  |         felmászol egy háztetőre; tudod?~Az esetlen szörny úgy dörzsölte
1407 XVI  |               odaráncigálva elé, aminek az hallatlanul látszott örülni.
1408 XVI  |          összecsókolta, hogy nem győzte az törülni a kabátja szárnyaihoz.~–
1409 XVI  |          kabátja szárnyaihoz.~– Ez lesz az ágyútöltelék – súgá halkabban
1410 XVI  |               bőrharang, jelentve, hogy az ebek mind felfalták a nekik
1411 XVI  |         gyékényes szekeréhez, felugrott az ülésbe; egy pillanatra hosszú,
1412 XVI  |          végigpengeté, ha nem tört-e ki az éle, azzal eltűnt az ismét,
1413 XVI  |                 ki az éle, azzal eltűnt az ismét, senki sem látta,
1414 XVI  |                  senki sem látta, hová. Az ostort kezébe kapta, s a
1415 XVI  |                 s a lovak közé vagdalt.~Az út a halálmadár ajtaja előtt
1416 XVI  |       mankójával mutogatva számlálgatta az előtte elmenőket:~„Egy,
1417 XVI  |              Bodza Tamás elosztá népeit az utcákra; elállatott minden
1418 XVI  |            Odabenn egy cseléd sem hált. Az ifjú úr az epemirigytől (
1419 XVI  |             cseléd sem hált. Az ifjú úr az epemirigytől (így nevezték
1420 XVI  |        epemirigytől (így nevezték akkor az ismeretlen járványt) féltében
1421 XVI  |              volt ott más, mint ő maga, az öreg Hétfalusy és az orvos.~
1422 XVI  |              maga, az öreg Hétfalusy és az orvos.~Iván ekkor kiválasztott
1423 XVI  |                 összejöveteket, Hamzát, az egyházfit és Mekipirost,
1424 XVI  |                száját, hogy ne kiabálja az örökös „hamamamát”.~Szegény
1425 XVI  |                 szótagot tud emlegetni.~Az udvarra nem volt nehéz bejutni.
1426 XVI  |              kaput kinyitá a bőrharang, az ebek ott feküdtek a kút
1427 XVI  |              kötélen; ért hozzá. Ő lesz az anima vilis, akin megtudják,
1428 XVI  |          magában. Egyiknek sem tetszett az, hogy Iván terve sikerüljön,
1429 XVI  |                 marha, minek ordítottál az elébb? – súgá Mekipiros
1430 XVI  |          magasságban, s mindent feledve az irtóztató halálon kívül,
1431 XVI  |               kívül, rikácsolva kiabált az alant állókra:~– Segítsetek!
1432 XVI  |                  Bocsáss el, Mekipiros. Az isten irgalmára kérlek!~
1433 XVI  |                De Mekipirosnak nem volt az a szándéka, hogy magában
1434 XVI  |                 megismerni, melyik volt az egyik, melyik volt a másik.~
1435 XVI  |           hörgött odafenn Iván; karjain az izmok feszülni kezdtek a
1436 XVI  |            Senki sem segíthetett rajta. Az alant állók átkozták, hogy
1437 XVI  |             erőtlenülő kezei közül; már az egyik keze levált róla;
1438 XVI  |               halott mind a kettő, mint az a föld, amit most hánytak
1439 XVI  |           elvégzik unalmas számaikat, s az ő programjára kerül a sor.~
1440 XVI  |                 pillanat múlva kialudt. Az ablakredőnyök hallható zörejjel
1441 XVI  |                a falnak, ütő gerendákat az ajtók ellen, kőzáport a
1442 XVI  |               kőzáport a tetőkre, ahogy az emberek, midőn kezdetben
1443 XVI  |           szitokkal, ordítással pótolva az ágyúdörgést! Ébren az ellenség.~–
1444 XVI  |           pótolva az ágyúdörgést! Ébren az ellenség.~– Előre, vitézek!
1445 XVI  |         ellenség.~– Előre, vitézek! Itt az óra, melyből számunkra az
1446 XVI  |               az óra, melyből számunkra az uralkodás napja virrad.
1447 XVI  |               ordításával, s tolakodott az udvar belsejére.~Ekkor azon
1448 XVI  |               volt. Ha el nem hagyjátok az udvart, golyókkal fogunk
1449 XVI  |             iránti tiszteletből kezdett az udvarról kifelé húzódni.~
1450 XVI  |              harcvágyó főnök leköpködte az előtte elfutókat, s elhalmozá
1451 XVI  |           betörni.~A bőrharang átölelte az indulatos hőst, úgy könyörgött
1452 XVI  |                kockáztassa ily vakmerőn az életét. Nem is engedte,
1453 XVI  |            életét. Nem is engedte, hogy az udvarra bemenjen. Megfogta
1454 XVI  |              fejszét, és elszívelte azt az egypár rúgást, amit kapott
1455 XVI  |            üthetne, ha akarna. Menjetek az utamból! Nem férfiaknak
1456 XVI  |            utamból! Nem férfiaknak való az ilyen tréfa. Az én anyám
1457 XVI  |         férfiaknak való az ilyen tréfa. Az én anyám boszorkány volt,
1458 XVI  |               boszorkány volt, magam is az vagyok. Majd kinyitok én
1459 XVI  |                 hogy fogja azt.~– Ennek az asszonynak az esze tisztul –
1460 XVI  |              azt.~– Ennek az asszonynak az esze tisztul – dörmögé a
1461 XVI  |                Majd én bemegyek egyedül az udvarra, s kihozom a kígyót
1462 XVI  |             maga odvából puszta kézzel.~Az ostromlóknak nem kellett
1463 XVI  |                nem kellett sok biztatás az elbújásra; amint Zudárné
1464 XVI  |             elöl összekötött kezei közt az égő fáklyával. Maga úgy
1465 XVI  |           felcsattanó hangon kiálta fel az ablakba:~– Öreg Hétfalusy,
1466 XVI  |             egyszerre egy rekedt szózat az ablakból, melyben a vén
1467 XVI  |           melynek ablakán zörgetek, nem az én ősi telkemre van-e építve?
1468 XVI  |                   szólt egy másik hang, az ifjabb földesúré. – Ha nem
1469 XVI  |               hóhérné észreveheté, hogy az egészen szívének van irányozva.~
1470 XVI  |                úgy hasonlít hozzá, mint az angyal az ördöghöz?~– Asszony! –
1471 XVI  |          hasonlít hozzá, mint az angyal az ördöghöz?~– Asszony! – sziszegé
1472 XVI  |              lehete tudni, melyik volt; az öreg-e, vagy az ifjú.~Zudárné
1473 XVI  |            melyik volt; az öreg-e, vagy az ifjú.~Zudárné közelebb lépett,
1474 XVI  |                közelebb lépett, egészen az ablak alá.~– Akarjátok,
1475 XVI  |         ártatlan leánykát, és védte azt az erdők minden fenevadaitól.
1476 XVI  |                siralom. Nem átok volt-e az, ami rajtatok fogott? Átok
1477 XVI  |                 bezártátok magatok után az ajtót, akkor úgy sírtatok,
1478 XVI  |                akkor úgy sírtatok, hogy az a koldus, aki a kapun kívül
1479 XVI  |              nem cserélt volna veletek.~Az ablakból nem jött semmi
1480 XVI  |               mintha köröskörül ő vetné az árnyékot az éjszakára –
1481 XVI  |          köröskörül ő vetné az árnyékot az éjszakára – a legfeketébb
1482 XVI  |           árnyékot.~Egész odalépett már az ablakhoz, úgy, hogy besugdoshatott
1483 XVI  |              fegyvert kezeitekből, mert az meg nem véd titeket többé!
1484 XVI  |             rossznak kell történni ezen az éjszakán, mert én ingyen
1485 XVI  |         fényesre köszörült kést, aminek az élit oly gondosan próbálgatá
1486 XVI  |                 oly gondosan próbálgatá az elébb.~– Látjátok ezt a
1487 XVI  |                Engem agyonlőhettek itt. Az nem nagy mesterség. De abban
1488 XVI  |              hasonlatos azokhoz, amiket az elhagyott, elpusztult várkastélyok
1489 XVI  |            tesznek, ahol nyög és sóhajt az egész ház, és senki sem
1490 XVI  |             senki sem tudja, honnan jön az.~A némber halk beszéde alatt
1491 XVI  |              lassankint beszállingóztak az udvarra, látták, hogy a
1492 XVI  |             gyermekhez lépett.~Ott állt az a palota küszöbe előtt,
1493 XVI  |               vértanúk égi nyugalmával; az egész rémjelenet őt nem
1494 XVI  |         rettegtetni. Egészen elfoglalta az a gondolat, hogy neki itt
1495 XVI  |                 áhítattal emelé szemeit az égre, s pici kezeivel az
1496 XVI  |                az égre, s pici kezeivel az égő fáklyát maga elé tartva,
1497 XVI  |                maga elé tartva, elkezdé az ájtatos zsolozsmát énekelni:~„
1498 XVI  |            énekelni:~„Szeretem és áldom az Úristent, ~Mert meghallgatá
1499 XVI  |             Úristent, ~Mert meghallgatá az én kérésemet. ~Könyörgésemre
1500 XVI  |            templomban szokták.~Ki lehet az?~Senki sem tudta megmondani,