bold = Main text
     Fezejet                                        grey = Comment text

1501 XVI  |               megmondani, honnan jön ez az ének.~Zudárné testén valami
1502 XVI  |              nem jönnek sértetlenül elő az emberek, mint Nabukodnázár
1503 XVI  |          Megkeményíté szívét.~Odalépett az ajtóhoz, s öklével megdöngeté
1504 XVI  |               Atyámfiai, földieim! Ezek az urak itt a mi vesztünkre
1505 XVI  |              nekik? Most nem mi vagyunk az ő hatalmukban, hanem ők
1506 XVI  |             hanem ők vannak a mienkben! Az ő tulajdon bűnök az én kezeimbe
1507 XVI  |           mienkben! Az ő tulajdon bűnök az én kezeimbe adta őket. Tudjátok
1508 XVI  |              Tudjátok meg, és tudja meg az egész világ, hogy e büszke
1509 XVI  |                 e büszke nagy úr itten, az a Széphalmi úr egykor kiveté
1510 XVI  |         Hétfalusy Benjámin leánya, akit az isten haragja ütött meg
1511 XVI  |                mi volt a köszönet érte? Az, hogy most meg akarnak ölni
1512 XVI  |         denevérszárny repkedett körüle.~Az öreg Hétfalusy volt az.~
1513 XVI  |                  Az öreg Hétfalusy volt az.~Mindkét kezében egy töltött
1514 XVI  |                 maga elé tartá, s amint az ajtót felrúgta maga előtt,
1515 XVI  |              utána. Ő egyedül lépett ki az ajtón.~A bőrharang mégis
1516 XVI  |       teljesíteni foga, s odaveté magát az ősz ember lábaihoz és átkarolva
1517 XVI  |               én kedves uram, ne lőjön, az isten szerelméért! Tegye
1518 XVI  |           szemeit, s féloldalt tekintve az öregre, válaszolt:~– Mire
1519 XVI  |                    Mire esküdjem hát?~– Az isten nevére; az élő istenére!~–
1520 XVI  |                 hát?~– Az isten nevére; az élő istenére!~– Azt tudom.
1521 XVI  |              istenére!~– Azt tudom. Nem az ördög nevére. De hogy mifelől?
1522 XVI  |                Hogy e gyermeket, legyen az bárkié, akár az, akinek
1523 XVI  |                  legyen az bárkié, akár az, akinek állítod, akár nem,
1524 XVI  |        feltartva a fekete égre, elmondá az „isten engem úgy segéljen”-
1525 XVI  |               ütötték, hiába rugdalták, az ő önfeláldozó háta elviselt
1526 XVI  |          mindent, s türelmesen felfogta az urának szánt verést.~Hiszen
1527 XVI  |            nyögéssel sem árulá el, hogy az neki fájdalmat okoz.~*~Hát,
1528 XVI  |                egy hangot tud adni – és az olyan szomorú dal?~A beomlott
1529 XVI  |                dal?~A beomlott ház tüze az alatta levő pincét is átfűtötte
1530 XVI  |        menekülésről kelle gondolkoznia.~Az eddigi lángpattogás helyett
1531 XVI  |                 hang honnan ered.~Mikor az ércet szétfeszített tűz
1532 XVI  |              egyszerre összeereszkednek az érc kiterjesztett rostjai,
1533 XVI  |                kiterjesztett rostjai, s az pattog úgy, mintha érchúrokat
1534 XVI  |             rőzsekötegekből támadt; itt az idő a szabadulásra.~Zudár
1535 XVI  |                sert bocsátott, odavitte az ajtóhoz, s végigönté azt
1536 XVI  |                 sustorgott, sziszergett az izzó érc a hideg nedvtől,
1537 XVI  |                sarkfordulókból kiolvadt az odafoglaló ón, s most csak
1538 XVI  |              egy hirtelen taszítás kell az ajtónak, hogy az keresztülbukjék
1539 XVI  |          taszítás kell az ajtónak, hogy az keresztülbukjék a küszöbön.~
1540 XVI  |                Zudár Péter hallgatózott az ajtón keresztül. Semmi emberi
1541 XVI  |            hosszú feszítőrúddal elkezdé az ajtót závárából kifeszegetni.
1542 XVI  |             Elébb, mint várta, kilódult az sarkaiból, s egyenesen keresztülcsapódott
1543 XVI  |            Péter egy szökéssel kiugrott az ajtón, s azzal, mint az
1544 XVI  |                 az ajtón, s azzal, mint az eszeveszett, futott el az
1545 XVI  |               az eszeveszett, futott el az égő háztól.~Sötét volt,
1546 XVI  |                elítélt gonosztevő volna az mind. Akár egy bohókás gyermek,
1547 XVI  |  visszaemlékezni rá, mik történtek vele az elmúlt órák alatt. A lázadás,
1548 XVI  |                 gondolatjai. Azután meg az, hogy merre keresse, és
1549 XVI  |             szabadítsa meg. A legutolsó az volt, hogy mint álljon érte
1550 XVI  |                csoport. Azt hitte, hogy az egész rémtörténet egyedül
1551 XVI  |                  hisz azért van kezében az a pallos.~Amint ott állt
1552 XVI  |             falu belsejéből hallaná azt az éneket, amit annyiszor elénekelt
1553 XVI  |               előtt:~„Szeretem és áldom az Úristent!”~Hallgatózott.
1554 XVI  |            valóban a gyermek szava volt az.~Először azt gondolá magában,
1555 XVI  |            gyermekhangra.~Később azután az ötlött agyába, hogy tán
1556 XVI  |          hollétét.~Egyszerre felrivallt az undok lárma a kastély udvarán.
1557 XVI  |              hosszú utca választá el őt az úri laktól; nem akart azon
1558 XVI  |         egyenesen arrafelé, nem törődve az utána rohanó házőrző ebekkel,
1559 XVI  |                 kardalt dúdoltak szerte az ilyen énekhez méltó éjszakának.~*~
1560 XVI  |                felbőszült tömeg, melyet az ellenállás megriasztott,
1561 XVI  |                ellenállás megriasztott, az engedékenység pedig még
1562 XVI  |              dühét.~Meddő fáradság volt az!~Mi gyönyört ád egy kiszáradt
1563 XVI  |              minden zúzhatót összetört, az ifjú Széphalmit és az orvost
1564 XVI  |        összetört, az ifjú Széphalmit és az orvost kezdte el keresni.~
1565 XVI  |                 őt, ha tetszik; úgyis ő az oka mindennek, mert ő beszélt
1566 XVI  |              Itt, e helyen veretted meg az én apámat. Emlékezel-e Dudokyra?
1567 XVI  |                 gyönyörködtél benne. De az én apám sírt, üvöltött a
1568 XVI  |             egész termete reszketett.~– Az is temiattad lettem! – hörgé
1569 XVI  |              voltam; és azt is esküszöm az égre, földre és a pokol
1570 XVI  |           utolsó ivadéka oda fog illeni az utálat házaiba. Nézd, milyen
1571 XVI  |              szemei: ártatlan még, mint az angyal. Ah, ugye, sírsz
1572 XVI  |               Ha istent hiszesz – hörgé az ősz ember kínlódva békói
1573 XVI  |                    Nem hiszek! – kiálta az vissza dacos sikoltással.~
1574 XVI  |                 feje mellé, mely arccal az ég felé esett le, nyílt
1575 XVI  |                  bocsánatot akart kérni az égtől; de már késő volt;
1576 XVI  |             lecsukódtak a halál álmára.~Az elítélt bűnös felett ott
1577 XVII |                                   XVII. Az Úr szólott~A dühöngő némber
1578 XVII |          udvarára érkezett. A sötétben, az általános zavarban feltűnés
1579 XVII |                 annak őrjöngő beszédét, az irtózatos fenyegetést. Látta
1580 XVII |                  amire el volt hivatva.~Az emberek, kik a borzasztó
1581 XVII |             borzasztó pillanatban, mint az égből jövő villámot, látták
1582 XVII |               Zudár Péternek arra, hogy az elalélt leánykát fél kezével
1583 XVII |              úgy teleszórta sziporkával az üldözők szemeit, hogy azok
1584 XVII |            csupáncsak maga a bőrharang, az pedig, amint lábra állhatott,
1585 XVII |           díjakat akarna elnyerni, amik az üldözött fejére vannak feltéve,
1586 XVII |           találni, amidőn nem kerestek.~Az üldöző csapat növekedő dühvel
1587 XVII |             mert nem segítettek neki, s az elfutott a kukoricaföldek
1588 XVII |         elfutott a kukoricaföldek közé.~Az ég is szürkülni kezdett
1589 XVII |               félrehordták a halottakat az udvarról; Ivánt és Zudárnét,
1590 XVII |               őt, és amidőn kezébe adta az egész mozgalmat, kimondá,
1591 XVII |           mozgalmat, kimondá, hogy csak az ész az igazi hatalom, mely
1592 XVII |               kimondá, hogy csak az ész az igazi hatalom, mely uralkodásra
1593 XVII |          uralkodásra van hivatva, és ez az ész – ő!~A tömegre hatni
1594 XVII |       kitörölhetlen jelenet által, mely az ünnepélyes magasság színét
1595 XVII |         ünnepélyes magasság színét adja az eddigi aljas tombolásnak.~
1596 XVII |              elmondá a csoportnak, hogy az igazság bajnokai győztek.
1597 XVII |                a tornác előtt, egyikben az élet, másikban a halál.
1598 XVII |          osztrakizmusa ez.~– Ti lesztek az archonok, akik ítélni fognak,
1599 XVII |              formában jutott ki számára az alkalom, meglátni a tekintetes
1600 XVII |              Nem nagy fáradságba került az, meg sem kellett őt kötözni;
1601 XVII |          gyalogtargoncára, s úgy vitték az areopág elé.~Egy jámbor
1602 XVII |                  Te, nagy bűnös, felelj az én kérdésemre igazán. Miért
1603 XVII |           vármegyétől ezt a sok mérget?~Az ősz nemes hallgatott.~A
1604 XVII |               férfiú jól el volt rejtve az ifjú Széphalmival egy kandalló
1605 XVII |              fülkéjébe, s ott hallgatta az egész rémjelenetet, de mikor
1606 XVII |                kirohant a lázadók közé.~Az ifjú Széphalmi rémültében
1607 XVII |          ütötték, míg eszméletére tért, az orvost pedig odakötötték
1608 XVII |         Hétfalusyhoz.~Doktor Sarkantyús az egész tusa alatt nem szűnt
1609 XVII |                kik ostobául gyanúsítják az orvosi tudományt, s iparkodott
1610 XVII |                meg. Ő nem bűnös. Szidta az orvost, amiért ez átkozott
1611 XVII |              ember, én pedig nem vagyok az; én saját lábam csontját
1612 XVII |               nyakamat is kitörni, hogy az igazságot bebizonyítsam.
1613 XVII |             igazságot bebizonyítsam. Ez az én mondásom. Ki van hát
1614 XVII |                  akivel beszélni lehet?~Az orvos még megkötözve is
1615 XVII |           mérgezik meg a parasztokat?~– Az is bolond, aki ilyent kérdezni
1616 XVII |                kérdezni tud.~– Tehát mi az, amitől az emberek országszerte
1617 XVII |              tud.~– Tehát mi az, amitől az emberek országszerte halnak?~–
1618 XVII |           országszerte halnak?~– Halnak az ő bűneik miatt. Halnak egy
1619 XVII |                 a levegőben, a földben, az ételben, italban, amit isten
1620 XVII |                  a nappali forróságban, az éjszakai hidegben, és megöli
1621 XVII |            éjszakai hidegben, és megöli az urat úgy, mint a szegényt,
1622 XVII |                  és megtalál benneteket az erdőn, a mezőn, a lakadalmas
1623 XVII |              osztani magatok között ezt az áldott ellenszert, amivel
1624 XVII |              amit hozott, ha nem méreg. Az orvos nem szerette ezt a
1625 XVII |                a mesterhez nyugodtan. – Az orvosság nem enni való dolog,
1626 XVII |                   Nézzétek, hogy zöldül az arca – szólt a mester gonosz
1627 XVII |                 szemei! Hogyan sápad!~– Az én szemeim nem merednek,
1628 XVII |                 tieid – szólt nyugodtan az orvos. – A te arcod sápad,
1629 XVII |              onnan felyülről jő, és nem az én poraimból.~Bodza Tamás
1630 XVII |             rémület támadt lelkében; de az mégis elmúlt mindig, s nem
1631 XVII |                róla.~Most újra meglepte az a névvel nem nevezhető ijedség,
1632 XVII |                aki ellen nincs védelem.~Az orvos leghamarább észrevette
1633 XVII |       összezsugorodtak, úgy hengeredett az orvos lábaihoz, kíntól iszonyúan
1634 XVIII|                                  XVIII. Az előre megásott sírok~Hétfalusy
1635 XVIII|      zárvonalnál parancsnokló tiszthez. Az huszonnégy fegyverest adott
1636 XVIII|               háborítá beszélgetésüket, az út üres volt és nesztelen.~
1637 XVIII|                volt és nesztelen.~Amint az első csárdához értek, az
1638 XVIII|                az első csárdához értek, az is csendes volt már, ajtók,
1639 XVIII|               üvegek, palackok cserepei az úton elszórva, közbe egyes
1640 XVIII|            vonult tovább.~Pár óra múlva az útféli erdők között három
1641 XVIII|                 elmondani. Csakhogy ezt az ártatlant megszabadíthattuk
1642 XVIII|                  a hóhérné elárulta. De az is meglakolt már. Most ezt
1643 XVIII|             rájuk, úgy szöktettem idáig az erdőn keresztül.~Kamienszka
1644 XVIII|                  s a gyermekhez futott, az egészen ki volt már fáradva,
1645 XVIII|               Mondá neki, hogy most már az ő kezei is tiszták, mert
1646 XVIII|            melynek kiomlása kedves volt az isten előtt.~A parancsoló
1647 XVIII|           készíttetett, s arra fektetve az alélt leánykát, négy fegyverest
1648 XVIII|                kerültek.~Imre elfulladt az iszonyattól.~– Sietnem kell
1649 XVIII|                  bajban egész férfi, és az nem maradt el tőle.~– Bátorság,
1650 XVIII|                Numa Pompilius elestével az utolsó maradványa is elmúlt
1651 XVIII|          lázadásból minden rendszernek.~Az elbukott népvezér esete
1652 XVIII|                s nem tanítá semmi jóra; az ott halt meg fél óra alatt
1653 XVIII|            elveszté eszét, fenevad lett az ijedelemtől. Az utcákon
1654 XVIII|            fenevad lett az ijedelemtől. Az utcákon hevertek a haldoklók,
1655 XVIII|                  És mindezen irtózatért az uraknak kelle lakolni.~Úgy
1656 XVIII|                 ötletet tudott mondani, az volt a parancsoló.~A borzas
1657 XVIII|                 vadgesztenyefa tövében.~Az öreg Hétfalusynak nem volt
1658 XVIII|         hangzott, s két lovag vágtatott az udvarra, kivont karddal
1659 XVIII|            erővel felemelkedve helyéből az ősz nemes.~– Atyám! Atyám! –
1660 XVIII|                 Atyám! Atyám! – sikoltá az ifjú, s azzal a legsűrűbb
1661 XVIII|                  s átölelte őt zokogva.~Az ádáz nép egyszerre rárohant
1662 XVIII|                támadó holtan rogyott le az apa és fiú mellé. Ezek Mária
1663 XVIII|    életre-halálra, és nem sírni, férfi!~Az ifjú hirtelen magához tért,
1664 XVIII|         nyakszirton egy szotyákot, hogy az menten elfeledt beszélni.~–
1665 XVIII|                 maguk után bezárhassák, az öreg Hétfalusyt kiszabadítva
1666 XVIII|                 s akkor átölelte őt, és az apa visszaölelte gyermekét,
1667 XVIII|               szót is szólni. Öröm volt az és fájdalom, mit névvel
1668 XVIII|             most a védelemre!~Ők hárman az egész kastélyt meg nem védhették
1669 XVIII|              bőszült nép ellen, mely ha az ajtón be nem mehetett, felmászhatott
1670 XVIII|                 mehetett, felmászhatott az ablakokon; legcélszerűbb
1671 XVIII|           vassal bélelt ajtajával.~Csak az volt a védelem célja, hogy
1672 XVIII|           ostromzaja. Kövek repültek be az ablakon, ütések csattogtak
1673 XVIII|              ablakon, ütések csattogtak az ajtón; káromkodás, vad fenyegetőzés
1674 XVIII|        fenyegetőzés rivallt a tornácon. Az udvaron tolongó nép felemelte
1675 XVIII|           mutogatta; egy özvegyasszony, az elesettek egyikének neje,
1676 XVIII|           ablaka volt a védett szobának az udvarra, s egy ajtaja a
1677 XVIII|                 egy ajtaja a folyosóra. Az ablak védelmére Mária állt,
1678 XVIII|             ablak védelmére Mária állt, az ajtóéra Imre. Az orvos ezalatt
1679 XVIII|            Mária állt, az ajtóéra Imre. Az orvos ezalatt hivatalához
1680 XVIII|                 között.~– Imre! – szólt az öreg nemes fiához. – Jer
1681 XVIII|                    Jer hozzám közelebb. Az ifjú odalépett szenvedő
1682 XVIII|            Isten úgy akarhatja – rebegé az agg –, hogy egy óra múlva
1683 XVIII|                 szeretni foglak – zokog az ifjú, megcsókolva azt a
1684 XVIII|                 egymástól sírva – szólt az öreg tovább. – Tegyünk úgy,
1685 XVIII|                 Tegyünk úgy, mint mikor az apa megáldja fiát, aki elmegy
1686 XVIII|             fejére nyugtatá, míg szemei az eget látszottak keresni,
1687 XVIII|                  aki másodszor száll le az égből mentségemre?~Imre
1688 XVIII|             unokád is ott lesz; gondolj az istenre, és ne csüggedj!~
1689 XVIII|               hogy ez órában meghaljak.~Az ifjú és bátor neje megszoríták
1690 XVIII|             amire legfőbb idő volt már.~Az ostromlók beszaladgálva
1691 XVIII|                 ostromlók beszaladgálva az egész kastélyt, végre ráakadtak
1692 XVIII|          feszítővasaikkal, míg más rész az ablak keresztvasait verte
1693 XVIII|            eszközeit tartogatni kellett az utolsó percre; minden silány
1694 XVIII|                 a halált elvesztegetni.~Az ostromlókat nem lehetett
1695 XVIII|              keresztvas kifeszítésével; az meg sem mozdítá fejét. A
1696 XVIII|             tudott. Benyúltak kezeikkel az ablakszárnyakat kinyitni;
1697 XVIII|                A seb sem fáj már többé.~Az az időszak állt be, amikor
1698 XVIII|               seb sem fáj már többé.~Az az időszak állt be, amikor
1699 XVIII|                 időszak állt be, amikor az ostromlottak percre kiszámíthatják,
1700 XVIII|         kiszámíthatják, meddig tart még az élet, amikor az adott és
1701 XVIII|                tart még az élet, amikor az adott és vett csapások csak
1702 XVIII|               amelyiké hamarább elfogy, az elveszett.~Mária tovább
1703 XVIII|               Mária tovább bírta védeni az ablakot, mint Imre az ajtót;
1704 XVIII|            védeni az ablakot, mint Imre az ajtót; egyszerre az egyik
1705 XVIII|                Imre az ajtót; egyszerre az egyik küszöb nagy zuhanással
1706 XVIII|             rohanva, hasztalanná tették az ifjú erőfeszítését a döngetett
1707 XVIII|            saját veszélyéről, otthagyta az ablakot, és futott kedvese
1708 XVIII|               helyzetnek mindaddig, míg az ablak felül ostromlók be
1709 XVIII|           lövéseket tartogasd utoljára. Az egyiket az ellenségnek,
1710 XVIII|          tartogasd utoljára. Az egyiket az ellenségnek, a másikat nekem,
1711 XVIII|                 jussak kezükbe.~Azonban az ablak ostromlói egyre késtek,
1712 XVIII|                 ostromlói egyre késtek, az ajtó felül támadók is kezdtek
1713 XVIII|        közeledett.~A lázadók otthagyták az ostromlott ablakot, s a
1714 XVIII|                 s a kapuk elé tódultak.~Az utolsó dobütés jelenté,
1715 XVIII|                 a törvényeket, adják ki az elfogott urakat és lázító
1716 XVIII|        házainkba, amíg egy kastély lesz az országban; csinálunk törvényeket
1717 XVIII|              véletlent jeladásnak vette az egész kis csapat, s egyszerre
1718 XVIII|            Egyetlen dördülés szétszórta az egész kísértet-tábort; halottak
1719 XVIII|      kísértet-tábort; halottak maradtak az udvaron, a többi szótlanul
1720 XVIII|         mindenekelőtt azt sürgeté, hogy az egész társaság siessen innen
1721 XVIII|               haldoklók künn fetrengtek az utcákon. Ő maga ott kívánt
1722 XVIII|               ahol a betegek megitatják az emberrel a saját orvosságát”.~
1723 XVIII|              ezentúl is a jó öreg Zudár az ő édesapja, aki őt oly nagyon
1724 XVIII|            ezentúl is, mert aki valóban az volt, aki őt elvetette magától,
1725 XVIII|               aki őt elvetette magától, az most irtóztatón eléktelenítve
1726 XVIII|         Hétfalusy megérkezik, egyenesen az ő házához szállítsák. Határtalan
1727 XVIII|                 szélhűdés küldé őt haza az ő halottaihoz a hétfalvi
1728 XVIII|                sohasem épült fel többé; az úri kastély nem népesült
1729 XVIII|                 ha én is megtalálom azt az ajtót, amelyiken te kimentél,
1730 XVIII|               senki sem ügyel. Ami por, az elnyugodott már, ami szellem,
1731 XVIII|           elnyugodott már, ami szellem, az megtért az égbe; nincs,
1732 XVIII|                 ami szellem, az megtért az égbe; nincs, aki feleljen