1-500 | 501-883
Fezejet
1 Elo | életében, s mennyit vétkezett, hogy e szenvedést megérdemelje,
2 Elo | őket súlyos bal kezével, hogy ébredjenek föl alvó nyugalmaikból,
3 Elo | élni aszerint a jelenben, s hogy el ne felejtsék, vérökkel
4 Elo | gyermek, s holnap elfelejti, hogy miért sírt. Emlékében marad
5 Elo | de azt nem tanulja meg, hogy ezekben isten keze nyilvánít
6 Elo | vészeket sejt, s azáltal, hogy előre gyanítja a fátumot,
7 Elo | hagyomány megjövendöli, hogy mi fog ezekre következni.
8 Elo | volna az embereknek is, hogy e kora tavaszlásnak nincsen
9 Elo | tavaszlásnak nincsen mit örülni, hogy ez csak egy közelgő rendkívüli
10 Elo | Mindenki leverten várta, hogy mi lesz ezeknek vége?~Soha
11 I | száját a halálmadárnak, hogy a nyugodalmas ház ormára
12 I | lakozónak?~Ki kényszeríti rá, hogy éjnek éjszakáján vijjongva
13 I | sikoltsa a félig aluvónak, hogy készüljön az örökkévaló
14 I | kínozza a láncra kötött ebet, hogy mikor minden alszik, oly
15 I | meg azt; ki tanítá meg rá, hogy valakinek sírra lesz szüksége?~
16 I | melyeknek külseje mutatja, hogy bennök senki sem lakik.~
17 I | sokévi esőszakadás, mutatja, hogy egykor leégett az, s most
18 I | közé támasztva; látszik, hogy egykor sarkaiból volt kivetve,
19 I | be van meszelve; látszik, hogy ott is egy vagy több ablakot
20 I | több ablakot raktak be, s hogy nyomaik se maradjanak, az
21 I | Rég ideje lehetett már, hogy eszével nem bírt; némelyek
22 I | bírt; némelyek azt mondták, hogy úgy született, mások, hogy
23 I | hogy úgy született, mások, hogy a padlásról leesett fejtetőre,
24 I | volt tébolyodásának oka, hogy egyetlen leánya hóhérhoz
25 I | óráját, s volt rá eset, hogy beteljesült az.~A hajadonokon
26 I | A hajadonokon megismeré, hogy ki hordja méltán a pártát,
27 I | gyermekek arcáról megmondá, hogy ki fiai; s gyakran úgy esett,
28 I | fiai; s gyakran úgy esett, hogy az egészen más volt, mint
29 I | végigfektette a küszöbön, s várta, hogy ki meri azt átlépni. Jaj
30 I | ilyenkor hitte a köznép, hogy valahol a jégeső el fogja
31 I | kipusztultak.~Egyszer azt hitték, hogy haldokol.~Kifeküdt a kút
32 I | Végre úgy elerőtlenedett, hogy nem bírta kezét megmozdítani.~
33 I | mellette elmenők látták, hogy szomjazik, hogy hörg és
34 I | látták, hogy szomjazik, hogy hörg és nem tud meghalni.
35 I | sem mert hozzá közelíteni, hogy megitassa.~Azon nap éjjel
36 I | oly felhőszakadás támadt, hogy az utcáról a víz a házakba
37 I | emberektől. Kérte őket, hogy el ne felejtsék izenetét.~–
38 I | bánt leginkább; mit tettek, hogy a népet megnyugtassák aggodalmai
39 II | keze arra van elátkozva, hogy gyilkoljon, bárha szíve
40 II | röhögve.~– Mondd meg nekik, hogy megjöttünk; no, eredj, szaladj! –
41 II | nézett rá, mintha azt várná, hogy még egyszer hátba üsse,
42 II | szemére. Látszik rajta, hogy lelke és teste nem bujdosnak
43 II | nem bír e gondolatra jőni, hogy az állatvér is lehet, a
44 II | vére, mit az ember megöl, hogy megegye…~Hisz itt a hóhér
45 II | főzött, és rakta a tüzet, hogy a kéményig lobogott, pokolbeli
46 II | hangját annyira lágyítani, hogy suttogássá válj ék.~– Ismerem –
47 II | gyötrik, nem halljátok, hogy énekel? Úgy énekel, mint
48 II | haragodat.~Méltók vagyunk, hogy ellenünk ~ Szent Istenünk ~
49 II | üvegharmonika hangja:~De tudjuk, hogy ki megvallja ~ És átallja~
50 II | akarna bosszantani, tudja, hogy sohasem szívelhettem semmit,
51 II | Az öreg, úgy látszik, hogy tökéletesen megbolondult.~–
52 II | Az ember azt várta volna, hogy érthetlenül fogja azt eldarálni.
53 II | alszik. Amint észreveszi, hogy társa nem mozdul, lassan
54 II | nekem semmit nem vétett. Hogy féltek a haláltól, milyen
55 II | milyen szomorúak voltak, hogy várták a kegyelmet, mint
56 II | kegyelmet, mint nézték, hogy nem jön-e az a fehér zászló!
57 II | mint csókolták kezeimet, hogy még csak egy pillanatig
58 II | fiatalembert azzal vádolták, hogy apját megölte. Nem tagadhatta,
59 II | elrejtve. – Hiába mondá, hogy ártatlan, hiába hítta az
60 II | édestestvére. Hiába sikolták, hogy ártatlan ő, hogy nem szabad
61 II | sikolták, hogy ártatlan ő, hogy nem szabad meghalnia, s
62 II | fordult, és azt mondá: „Fáj, hogy meg kell halnom, mert ártatlan
63 II | angyal – könyörögj istennek, hogy e szavakat hagyja elfelednem. –
64 II | amint egy fa alá menekültek, hogy meg ne ázzanak, ott a villám
65 II | ártatlanok voltak. Ő tudja, hogy miért ad életet és halált,
66 II | megkopogtatá, világosan hallá, hogy két ember halkan beszél
67 II | hóhérlegény.~– S hiszed, hogy elindulnak szavaidra?~–
68 II | legképtelenebb; mondtam, hogy készen legyenek a veszedelemre.
69 II | kérdezték, miért, elmondám, hogy az ország úgy körül van
70 II | akarnak csinálni az országban, hogy be ne merjen jőni. A nép
71 II | szavaimra, mert régóta hallá, hogy az urak várják a döghalált,
72 II | azt az okosat találták ki, hogy eleve külön temetőt árkoltassanak
73 II | halottak számára, persze azért, hogy a többi holtakra el ne ragadjon
74 II | mint a próféciát, s várja, hogy az urak hogy fogják megmérgezni
75 II | próféciát, s várja, hogy az urak hogy fogják megmérgezni a szegény
76 II | szegény embereket; látva, hogy előre készülnek hozzá.~–
77 II | orvosnak azon nyilatkozata, hogy ha a nép a mentő vismuth
78 II | lassabban. Azt ígértem neki, hogy majd itt el fogom rejteni.
79 II | fogom rejteni. Azt hiszi, hogy kapitányát agyonlőtte. Szeretőjénél
80 II | időben felbujtogatni a népet, hogy mikor a fiút akasztani viszik,
81 II | melyre rá ne lépjen az ember, hogy azt kikerülje. Különben
82 II | kitörtével azt sem fogják tudni, hogy hol vannak.~– Ördögi fiú
83 II | volna a kutyával, s lehet, hogy megölte volna. De ez nem
84 II | A kerítés is magas volt, hogy juthasson azon keresztül?
85 III | Az orvosok azt mondták, hogy a nyavalya töri. Gyógyíták
86 III | kis Emmát! – Nem hallják, hogy sír odakint! – Nem tud bejönni
87 III | Van, van, én hallom, hogy ott van, az ajtót kaparja,
88 III | kutyákkal enyeleg; nem hallják, hogy nyög, édesanyám, édesanyám…~–
89 III | belefullad! Ah, istenem –, hogy vérzik a homloka… Ah…~A
90 III | ne hagyjanak! Mondják, hogy nem vagyok itt. Zárják be
91 III | az udvarra, és kereste, hogy kit lőjön agyon, ki kiáltott.~
92 III | fegyvert, nem jutott eszébe, hogy a golyókat ő saját kezeivel
93 III | szerettél. De én élve maradok, hogy sírodat meglássam. Kiböjtöllek
94 III | Kiböjtöllek a világból, hogy meglássam, hogy pusztul
95 III | világból, hogy meglássam, hogy pusztul el minden, ami a
96 III | marad üresen – ezek a fák hogy száradnak ki egyenként –
97 III | ki egyenként – földeiden hogy osztoznak meg idegen emberek. –
98 III | nem első eset volt nála, hogy a vén javasasszonynál megfordult.~
99 III | kinyitá neki. Azt mondta, hogy sokat imádkozott, s behúzta
100 III | halántékából a vér. Látta, hogy meggyilkolta testvérét,
101 III | hasztalanul kérte, ráncigálta, hogy ébredjen fel újra. Azután
102 III | mertem odamenni, mert féltem, hogy majd azt hiszik, hogy én
103 III | féltem, hogy majd azt hiszik, hogy én öltem meg. Néhol egy-egy
104 III | Éjente sokszor hallom, hogy azon a tájon a farkasok
105 III | ordítanak. Azok tán tudják, hogy hova lett.~– Bárcsak meghalna
106 IV | orvosok azt mondák: lehet, hogy megél, de örök időkre tébolyodott
107 IV | Vagy élve akarja őt hagyni, hogy az élő kárhozat arcával
108 IV | Szegény asszony!~Csoda, hogy ő is meg nem tébolyodik.
109 IV | kellett e családnak vétkeznie, hogy annyit szenvedjen?~
110 V | öltöztetni. Az öreg úr akará, hogy a temetés pompás legyen.~
111 V | hadd tanulja meg róla, hogy a halál a nagy uraknak is
112 V | rózsákkal és aranyfonalakkal, hogy úsznak a halotti ágyon is
113 V | kezére, s úgy csaholt fel rá, hogy szinte érteni lehete, hogy
114 V | hogy szinte érteni lehete, hogy mit akar mondani?~– Na,
115 V | senki.~– Nem kérem tőle, hogy nyájas legyen hozzám. Meg
116 V | Meg akarom neki mondani, hogy halála nem messze van, kerülje
117 V | neki, szegény öreg, nem hogy futna előle; de az úrfit
118 V | is elég lesz egy lövés, hogy a bitófától megmentsen. –
119 V | lett a halál; fia azt hivé, hogy nem ismert reá. Tán ez elkényszerült
120 V | az ősz ember keze után, hogy megcsókolja.~Iszonyodva
121 V | kezéhez.~– Megérdemlem, hogy utálj, hogy ne ismerj. Vétettem
122 V | Megérdemlem, hogy utálj, hogy ne ismerj. Vétettem ellened
123 V | Az öreg némán mutatta, hogy ne szóljon tovább.~– Nem
124 V | rajta.~A fiú nem tudta, hogy apja szélütött, és beszélni
125 V | a hóhérlegényét. Érzé, hogy veszve van.~Körültekinte,
126 V | gallérját. Mit bánta az, hogy két halott volt mellette,
127 VI | leszámítva azon virtusát, hogy a bort rendkívül szerette,
128 VI | szerette, és sohasem tudá, hogy mikor van délelőtt, mikor
129 VI | falut harsány éneklésével, hogy a falu minden komondora
130 VI | Ez éneklés arra szolgált, hogy ezt meghallva otthon a tisztes
131 VI | s Mihály úr azt tartá, hogy tisztességes embernek nem
132 VI | vadártány.~Isten őrzötte, hogy naponként magára nem gyújtotta
133 VI | jutva egyhirtelen eszébe, hogy hol van.~Bizonyosságba helyezvén
134 VI | helyezvén magát afelől, hogy az iskolaház még mindig
135 VI | meg valamiféle Hübnert, hogy azt tanulják fennhangon,
136 VI | néha a fickókra dél felé, hogy már most hazamehetnek.~Azok
137 VI | rendesen kikeresték a fickók, hogy hova mennek labdázni a lutrános
138 VI | magát.~Mikor azt mondom, hogy szokatlanul, az alatt azt
139 VI | szokatlanul, az alatt azt értem, hogy szokása ellenére már éjfélkor
140 VI | éjfélkor azt sem tudta magáról, hogy fi-e vagy leány, s bőgőhegedűnek
141 VI | magát mind a két férfiú, hogy bajos lett volna tőlök megtudni,
142 VI | Esküdött mennyre-földre, hogy az paplanos ágy, aminthogy
143 VI | kicsinyt, szidta a feleségit, hogy miért vetette olyan alacsonyra
144 VI | északot.~Elhatározta tehát, hogy visszamegy a pincéhez. E
145 VI | elibe, ki is midőn látta, hogy négykézláb közeledik felé
146 VI | összevissza csókolgatni, mondván, hogy „Kedves barátom, régi kenyeres
147 VI | konfúzióba hozta a nagy ebet, hogy az leült mellé nagy meglepetésében,
148 VI | becammogott. Panaszkodott neki, hogy földönfutóvá lett, hogy
149 VI | hogy földönfutóvá lett, hogy hivatalából elcsapták, hogy
150 VI | hogy hivatalából elcsapták, hogy ezentúl barátja nyakán fog
151 VI | annyira meg volt lepetve, hogy magát semmiképpen fel nem
152 VI | merte. Alkalmasint félt, hogy jobban tud harapni, mint
153 VI | Kordé uram oda magyarázott, hogy a becsülettudó házigazda
154 VI | előtt, nem foghatva föl, hogy mely jognál fogva bitorolja
155 VI | félelemgerjesztő hangon, hogy a kutya kiült az udvar közepére
156 VI | következik, afelől nagy a kétség, hogy Kordé uram szemeivel látta-e
157 VI | erősen rajzolá azt emlékébe, hogy utóbb is valóságnak hitte.~
158 VI | myops iskolamester? Ni, hogy húzza végig az orrát a papiroson…~
159 VI | Sürgetve tudósítom kegyelmedet, hogy az ellenséges seregek már
160 VI | semmi okuk sem lehet rá, hogy bennünket szeressenek. Mit
161 VI | titkos konferenciánkban, hogy a népesség rettentésére
162 VI | jövő-menőket; ez azért lesz, hogy egyik faluból a másikhoz
163 VI | vármegye gondoskodott róla, hogy ahol e módszer nem sikerül,
164 VI | nagy lármát fogunk ütni, hogy a szomszéd országból behozták
165 VI | harangok nyelveit szedesse ki, hogy felötlő ne legyen a sok
166 VI | cél lesz elérve. Egy az, hogy a parasztság idebenn megritkul,
167 VI | általános felkeléstől; másik az, hogy az ellenség azon hírre,
168 VI | az ellenség azon hírre, hogy országunkban a dögmirigy
169 VI | dolgot. Annyi bizonyos, hogy életünkre törnek, hogy el
170 VI | hogy életünkre törnek, hogy el akarnak bennünket emészteni.~–
171 VI | pálinkát adtak innya. Láttam, hogy nem olyan, mint a többi,
172 VI | nem olyan, mint a többi, s hogy próbára tegyem, kenyeret
173 VI | most; mint tudhatják ők, hogy halál lesz? Amit istenen
174 VI | Ég és föld érzi előre, hogy az isten keze nehezedik.~(
175 VI | az isten keze nehezedik.~(Hogy a kő vágja le! – gondolá
176 VI | Kordé uram a kutyalyukban. – Hogy bolondítja a népet ez a
177 VI | kegyes rektor –, tudjátok, hogy én mindig javatokat akartam,
178 VI | van; hanem ha azt akarod, hogy semmi bántásod ne történjék,
179 VI | közt, és nem vette észre, hogy hozzá beszélnek.~– Oda hallgatsz! –
180 VI | üstökénél fogva jobbra-balra, hogy a fiú eszéhez térjen.~Ez
181 VI | felelt.~– Fiam, gondold meg, hogy mi neked bántásodra lenni
182 VI | maga a kezembe, azt mondta, hogy fogjam rá…~– Nem hallgatsz,
183 VI | s rá hagyja magát venni, hogy saját földieit megrontsa.
184 VI | zsebedbe? No, bámulj. Mondd, hogy tőlem kaptad, majd elhiszik;
185 VI | szabad őt, szükségünk van rá, hogy éljen, mert sokat tud.~–
186 VI | fiú előtt… – Fiú… Tudod-e, hogy én hat esztendő óta vagyok
187 VI | vagyok hóhérlegény? Tudod-e, hogy én meg szoktam embert és
188 VI | félve kaparta a kapu alját, hogy kifuthasson.~A kántort a
189 VI | elmondá nekik titokban, hogy miket látott; beszéde közben
190 VI | fejcsóválva mondák egymásnak, hogy bizony iszonyú dolog az,
191 VI | ember úgy szereti a bort, hogy három nap sem tud kijózanodni.~
192 VI | jött arra a gondolatra, hogy valami igaz lehessen a dologban.
193 VII | osztogat, s biztatja őket, hogy egyenesen álljanak. Mikor
194 VII | düllesztik mellöket kifelé, hogy gyönyörűség nézni. Aztán
195 VII | mintha azt mondják neki, hogy „majd eljön a generális
196 VII | nagyobb fenyegetés, mint az, hogy „ha nem akarsz tanulni,
197 VII | vállodtul sarkadig úgy, hogy megjavulsz tőle”.~Annyi
198 VII | megjavulsz tőle”.~Annyi igaz, hogy a legkényesebb, makrancos
199 VII | skatulyából vették volna ki. Hogy micsoda kikészítések történtek
200 VII | laikusok is gyaníthattak, hogy odabenn a kaszárnyában nemigen
201 VII | és nem kérdezgette tőlük, hogy ki fiai. A büntetés egyformán
202 VII | ismerte meg az embereket, hogy „ez a komámuram fia, az
203 VII | magát tüntetni azáltal, hogy a kabátja ronda, az rajta
204 VII | könnyezve mondák el neki, hogy ez meg emez úrficska halálos
205 VII | úrfit minden nyavalyájából, hogy soha annak többet semmi
206 VII | alkalmat találtak arra, hogy Vértessy tiszteit csoportokban
207 VII | részleteit. Azt tudta mindenki, hogy legkisebb gyávaságot el
208 VII | aztán azt is eredményezte, hogy katonái iparkodtak békében
209 VII | végbement párbajnál meggátolni, hogy az másnap a város mind a
210 VII | volt ismerve országszerte, hogy Vértessy ezredének tisztei
211 VII | és komolyabb férfiak, és hogy ez eredmény mind annak a „
212 VII | akármiféle vonásnak gyaníttatni, hogy arra, aki odabelül lakik,
213 VII | végig, élő tanúbizonyságaul, hogy a vitéz már nem mai gyerek.
214 VII | de annyit mégis megtett, hogy a két ujjával hátra nyúlva,
215 VII | ezt a szakácsné?~– Azért, hogy megegyem.~– Jaj, be rossz
216 VII | rosszakat mond. Azér küldte, hogy majd ha vesszőzés lesz,
217 VII | közel volt a katonához, hogy az a fülébe súghatott, ez
218 VII | csak azt sem mondta meg, hogy mikor lesz hát vesszőzés?~–
219 VII | eltanakodott a szakácsnéval, hogy milyen mulatság lehet az,
220 VII | pillanatban arról beszélnek, hogy aki szeret, az nagyon boldog.~
221 VII | szétszakadna róla, de tud vigyázni, hogy a szál el ne akadjon, s
222 VII | bocsánatot kér, és ígéri, hogy jobban fog ügyelni.~– Kedves
223 VII | is esküdtem a pap előtt, hogy „véle tűrök, véle szenvedek”.
224 VII | engemet ön tanított meg arra, hogy én önmagamat rendkívül derék
225 VII | tartsam. Azelőtt, ha mondták, hogy Vértessy tábornok ilyen
226 VII | beszéljetek; én tudom, hogy Vértessy tábornok olyan
227 VII | feleségem felvilágosított engem, hogy Vértessy tábornok ettől
228 VII | fonálkával s azt mondják, hogy azt elszakítani nem szabad:
229 VII | nagy veszélyben forogtak, hogy a tábornok egy mozdulatával
230 VII | cérnának végét. Csodálom, hogy a fiúk mind buták nem lesznek
231 VII | lesznek emiatt. Csodálom, hogy ezt a tanárok be nem tiltják.
232 VII | lenni soha…~S úgy látszik, hogy már ez több volt a tréfánál,
233 VII | és halál van…~Ők tudják, hogy miről beszélnek.~A félbeszakadt
234 VII | öntudatlan derűjén látszott, hogy lelkét valami kedves eszme
235 VII | legjobban, észre sem veszi, hogy a fonál lejárt.~Akkor azután
236 VII | Akkor azután azt mondja, hogy:~– Kezdjünk másikat.~Nagy
237 VII | bóknak vette; ha azt mondták, hogy olyan fehér, mint a halál.~–
238 VII | annyira mentek bizarr eszméi, hogy táncvigalmakban fekete szegélyű,
239 VII | faragva, s dicsekedett, hogy kesztyűje egy megholt barátnéja
240 VII | találok?~– Nagyon kérem, hogy ne tegye azt; igen meg fogná
241 VII | meg senki.~– Azt mondták, hogy ön megtudta, miszerint Hétfalusy
242 VII | olyan jól illett az a vád, hogy pénzért akart nősülni.~–
243 VII | törődtem velök.~– Mondja, hogy megbocsátott.~– Nem akarok
244 VII | Kedves édes, attul tartok, hogy elszakad karomon ez a fonál,
245 VII | akarok róla tudni; arra, hogy balsorsukat szánjam, nem
246 VII | nem vagyok elég jó; arra, hogy rajta örüljek, nem vagyok
247 VII | magát, mint a jó gyermek, hogy nem bánja hát, hallgatja
248 VII | mindig tele volt panasszal, hogy minő szerencsétlen; én azt
249 VII | szerencsétlen; én azt hittem, hogy Széphalmihoz csak dacból
250 VII | dolog oly titokban ment, hogy senki sem tudott róla semmit.
251 VII | eszemre tértem, elgondolva, hogy nem nagyobb gyalázat-e az
252 VII | gyalázat-e az rám, egy katonára, hogy egy nő után leskelődtem,
253 VII | leskelődtem, mint azon nőre, hogy engemet megcsalt? Aztán
254 VII | ha mást szeretett? Igaz, hogy akkor nem kellett volna
255 VII | léptem fel, miket tudtam, hogy az zavart pénzviszonyai
256 VII | sokáig olyan hírben álltam, hogy ha egy tisztességes leányt
257 VII | aki arról voltam híres, hogy a menyasszonya elől megszököm.~–
258 VII | akik mindent elkövettek, hogy az életet kellemetlenné
259 VII | büntetés volt szegény Elizen, hogy akiért epedett, midőn megnyerte,
260 VII | kényszerítette rá. Sokszor beszélték, hogy Eliz úgy táncol a dalidókban,
261 VII | fürkésztem, hanem azt jól tudom, hogy a leány egy napon egyenesen
262 VII | őt nőül nem veszi. Azt, hogy mivel fenyegette Eliz egykori
263 VII | eszme; hanem annyi bizonyos, hogy Széphalminál erősebb ok
264 VII | Hanem én mégis úgy tudom, hogy a házasság nem maradt áldás
265 VII | erősen összeszorítva ökleit, hogy ha akármi lett volna bennök,
266 VII | s az nem jutott eszébe, hogy azokat ki is lehetne nyitni.~–
267 VII | ha ön tud valamit arról, hogy ez a fiú hol van, arról
268 VII | ne szóljon semmit. Tudja, hogy ezt nekem nem szabad hallanom.~–
269 VII | kiálta sebesen a tábornok.~– Hogy gondolja ön ezt?~– Mert
270 VII | Valóban úgy történt.~– S hogy tudhatod te ezt elébb, mint
271 VII | az a legszomorúbb benne, hogy a vége az én kezemben van.~–
272 VII | hiszem, jó helyen van.~– Hogy mondhatod ezt? Nem személyes
273 VII | mindent elfelejtettem is, hogy bántalmaztak téged; maga
274 VII | egész világ azt fogja hinni, hogy örültem a szomorú alkalomnak,
275 VII | állhattam ellenségemen. Hogy bitófára ítéltem ellenségem
276 VII | vérét! S te azt mondod, hogy ez jól történt így.~– Azt
277 VII | meg vagyok abban nyugodva, hogy te meg fogod őt menteni.~–
278 VII | lehetetlen.~– Én azt hiszem, hogy Vértessy tábornok, a szigorú,
279 VII | mindent el fog követni, hogy egyszer életében kivételt
280 VII | a törvény szigora alól, hogy megmentse ellensége fiát.
281 VII | urat jól; bizonyosan tudom, hogy így fog cselekedni.~– Az
282 VII | meg vagyok abban nyugodva, hogy te addig meg nem nyugszol,
283 VII | tábornok inte a katonának, hogy elmehet.~Azután szobájába
284 VIII | kérdezé felelet helyett:~– De hogy jöhet ide be valaki?~– A
285 VIII | Galambom. Magy úgy látszik, hogy nem jó járatban van. Kit
286 VIII | Maga tán azt gondolja, hogy ez a ház vendégfogadó, hogy
287 VIII | hogy ez a ház vendégfogadó, hogy úgy a város végire esik.~–
288 VIII | amit kellene. Ahelyett, hogy azt kérdezné tőlem, nem
289 VIII | vastag, húsos tenyerét, hogy a csontjai is ropogtak bele.~–
290 VIII | ropogtak bele.~– Ez férfi, hogy a sátán vigye el, férfi –
291 VIII | Nincs. Minek volna?~– Hogy győzheti másodmagával a
292 VIII | most csak azért jöttem, hogy ha megegyezhetem Zudár gazdával,
293 VIII | galambom, ne gondolja ám, hogy én minden, a mesterséggel
294 VIII | kávéházakban; ki mondja rólam, hogy mi vagyok? Gavallér vagyok.
295 VIII | mellette.~Zudárné úgy érzé, hogy testét borzongatja valami.
296 VIII | pillantani.~– Hanem ez baj, hogy nincs több most egy legényüknél.
297 VIII | valamennyi elment legényem után, hogy mi lett belőle? Megunta,
298 VIII | Mindjárt azon sóhajtozik, hogy őérte kár, hogy ő nagyon
299 VIII | sóhajtozik, hogy őérte kár, hogy ő nagyon jó ehhez az állapothoz.
300 VIII | valami hóhér fia lehet, hogy úgy ismeri az állapotokat.~–
301 VIII | venni észre a beszédemen, hogy lengyel vagyok?~– De az
302 VIII | készpénzzel kifizetett, hogy keressek magamnak másutt
303 VIII | állomást. Én azt hallottam, hogy a hétfalusi gyepmester már
304 VIII | az. Csak azért kérdeztem, hogy öreg ember-e, mert akkor
305 VIII | mert akkor valószínűbb, hogy inkább kíván nyugalomra
306 VIII | mulatság, mikor megtudták, hogy ki vagyok. Hahaha! Mint
307 VIII | sápadtak el az emberek, hogy álltak hajuk szálai az ég
308 VIII | akinek meg is ígértem, hogy megjelenek a kitűzött helyen.
309 VIII | apámnak az a jó szokása volt, hogy senkit sem szeretett úgy
310 VIII | szökött katonát. Tudta, hogy az ilyen fajta ember nem
311 VIII | szeme közé.~– Képzelhetik, hogy kacagtam szegény fiún, ahogy
312 VIII | szokta lőni fegyvereit, hogy azokat újra megtöltse. Attól
313 VIII | újra megtöltse. Attól tart, hogy nappal valaki hozzájuk férhetett,
314 VIII | éjszakára, attól beizenhet, hogy itt van, és szólni akar
315 VIII | elpirult. Esküdni lehet rá, hogy nő! Ez a szemérem pírja
316 VIII | a némber. – Nem hallod, hogy ez az úr beszélni akar veled?
317 VIII | kislyánykám, semmit se félj. Hogy hívnak? A némber felelt:~–
318 VIII | Elizke, én úgy foglak hívni, hogy Elizke. Egy névből van mind
319 VIII | és mondd meg az apádnak, hogy egy úr van itt Lengyelországból,
320 VIII | szóval kérdezé az idegentől, hogy mit kíván tőle. Talán nem
321 VIII | kell megszereznünk azt, hogy szólhassunk minden nép nyelvén,
322 VIII | vigasztalásról”. A mi célunk az, hogy felkeressük a szenvedőket
323 VIII | így az Úr? Ki tudja azt, hogy a vaktában kivégzett nem
324 VIII | Ah, ki mondja akkor azt, hogy a halált büntetésül osztogatja
325 VIII | sejtelmeden kívül; anélkül, hogy tudnád, honnan jött?~A férfi
326 VIII | szólj odaki a cselédnek, hogy lovamat, mely a kapun kívül
327 VIII | az öregre, mintha várná, hogy beszéljen.~Zudár Péter kis
328 VIII | trágár tivornyadalokat, hogy ne halljam azokat a csöndes
329 VIII | Azért csúfoltak is ismerőim, hogy olyan ember vagyok, aki
330 VIII | ahogy csúfoltak később, hogy egyedül zsoltárokat énekelek.~
331 VIII | Megházasodtam, azt gondolva, hogy ez lelkemnek nyugalmat fog
332 VIII | adni. Az a képzeletem volt, hogy ha nekem egy gyermekem lenne,
333 VIII | tőlem és házamtól távol, hogy derék, mívelt, okos ember
334 VIII | sincs szánalma. Azt hittem, hogy ha két ember halkan beszél
335 VIII | elaludni, attul tartva, hogy megölhetnek, anélkül, hogy
336 VIII | hogy megölhetnek, anélkül, hogy meghallanám, ha valaki rám
337 VIII | életemben jutott eszembe, hogy imádkozzam. Nem tudtam egyebet,
338 VIII | csak arra ébredtem fel, hogy egész arcom nedves volt.
339 VIII | leöblítém arcomat s érzém, hogy fejem egészen megkönnyebbült;
340 VIII | halkan kellett félrehúznom, hogy a nesz ne hallassék; halkan
341 VIII | hagyott ajtaján át kivehetém, hogy a konyhában nagy tűz lobog;
342 VIII | sírni. Azután leskelődtem, hogy mit csinálnak az asszonyok
343 VIII | az most, s olyan süket, hogy a trombitaszót sem hallja.”
344 VIII | mindnyájunkat, nem tudod, hogy mit cselekszel?” – „Azt
345 VIII | tudom, de annyit tudok, hogy e gyermek, akárhol vettétek,
346 VIII | annak majd eszébe juttatom, hogy én vagyok a bakó!” – Azzal
347 VIII | vén boszorka fenyegetett, hogy mindenféleképpen megront;
348 VIII | Valami azt súgta lelkemnek, hogy e gyermeket az ég küldte
349 VIII | lehetett, sőt rettegtem attól, hogy valaha rá fognak találni,
350 VIII | volt, akinek azt mondták, hogy meghalt, s megnyugodott
351 VIII | benne. Sőt talán ő akarta, hogy megöljék. Óh, uram, a hóhér
352 VIII | hangon kínálgatá az idegent, hogy fogadja el azt, bizony felmelegszik
353 VIII | megkóstolá azt leánykája, hogy kedvet szerezzen neki hozzá.
354 VIII | szerezzen neki hozzá. Látszik, hogy nagyon elkényeztette fogadott
355 VIII | sem tudom, miért; sem azt, hogy hová lett. Nem első eset
356 VIII | bakó maga akart vele menni, hogy lovát felnyergelje; az ifjú
357 VIII | megmagyaráztatá magának, hogy hol alszik az istálló mellett
358 VIII | konyhaajtón, ráhagyva a vendégre, hogy keresse, amit akar.~Rátalált.
359 VIII | s megráncigálta üstökét, hogy az ijedten nyitá fel szemeit.~–
360 VIII | ütötte innen is, túl is, hogy jobbra-balra lódult tőle
361 VIII | csak eresszen el; igaz, hogy én egy szökött katonát csaltam
362 VIII | csaltam ide, de nem azért, hogy én elrejtsem.~– Nem azért
363 VIII | Nem azért hoztad ide, hogy elrejtsd? Hazug kutya! Mondj
364 VIII | ilyen szépet, ha azt akarod, hogy a lovamhoz kösselek, úgy
365 VIII | igaz ember vagyok. Igaz, hogy idecsaltam azt az úrfit;
366 VIII | fiatalember, s nekem könyörgött, hogy rejtsem el, amint meglátott
367 VIII | igazat mondok.~– Tudtad, hogy az az ember mért szökik?~–
368 VIII | vétettél? Bolond! Azt vétetted, hogy én most hiába fáradtam,
369 VIII | gyorsan a lovamat!~Iván örült, hogy a szűk szobából kiszabadulhatott,
370 VIII | azt az észrevételt tevé, hogy ez egy kicsinyt nagyon is
371 VIII | az egyik fogát; ráfogta, hogy nem akar ugatni…~ ~
372 VIII | Széphalmi engedelmet kér, hogy elolvashassa. Kezei egyre
373 VIII | azt neki, tudósítva róla, hogy a levél átadója egy hírhedett
374 VIII | gyógyít. Engedje meg neki, hogy kísérletet tegyen az öregúrral;
375 VIII | neki okai vannak hinni, hogy ez nem lesz sikertelen.~
376 VIII | terembe; ott inte neki, hogy foglaljon helyet. Egy szót
377 VIII | Sarkantyús azt mondá neki, hogy Ligety szolgabíró nagy szamár,
378 VIII | próbálják meg.~Nem állhatá meg, hogy mégis ki ne menjen, megnézni
379 VIII | a tréfát vette magának, hogy elmondá neki:~– Ű-le koma,
380 VIII | meg akarta neki mutatni, hogy igazán is tud franciául.
381 VIII | kijött az idegenért, s kérte, hogy lépjen be vele a beteghez.~
382 VIII | padozat szőnyegekkel fedve, hogy semmi fény, semmi hang ne
383 VIII | rosszabb a többi földnél, hogy ennek még öntudata is van.~
384 VIII | alig lehetett észrevenni, hogy lélegzik.~– Így szokott
385 VIII | egymáshoz.~– Hogyan?~– Úgy, hogy mindkettőnek egy oka van.
386 VIII | látszék ágyában felemelkedni, hogy a beszélőt hallgatásra kényszerítse.)~–
387 VIII | ember; azt mondá leányának, hogy ha ez meg nem öli gyermekét,
388 VIII | hibáját; azt mondák róla, hogy meghalt. – Ah, hogy megszorítá
389 VIII | róla, hogy meghalt. – Ah, hogy megszorítá a beteg szélhűdött
390 VIII | körülményt kell ismerni, hogy betegét kigyógyíthassa.
391 VIII | már engedte volna az apa, hogy leánya régi kedveséhez menjen
392 VIII | hölgy azzal fenyegeté önt, hogy ha őt nőül nem veszi, fel
393 VIII | veszi, fel fogja fedezni, hogy gyermekét megölte, és vérpadra
394 VIII | szakba kezd lépni; nézze, hogy izzad a beteg. Erős kínjai
395 VIII | szeretem; ez arra mutat, hogy az életerő visszatér; a
396 VIII | azon a gondolaton csügg, hogy amiért elveté magától első
397 VIII | fel bírt azon kapaszkodni, hogy ajkaival a kis főkötőcskét
398 VIII | ön fekve. Gondolja meg, hogy én orvosa vagyok, s gyógyszakomnak
399 VIII | leányomat, vezessen engemet oda, hogy én láthassam; ne mondja
400 VIII | láthassam; ne mondja meg neki, hogy én vagyok az atyja, csak
401 VIII | csak egy díját tudom annak, hogy önök elvesztett gyermekét
402 VIII | senkinek! Ön jól tudja, hogy ami bűne van e gyermeknek,
403 VIII | gyermeknek, az mind az én bűnöm, hogy az én üldözésem vadítá el
404 VIII | elkeserültté őt, ki oly jó volt, hogy a haragos tekintet is fájt
405 VIII | hogyne hajoltam volna le, hogy őt felemeljem.« – Önnek
406 VIII | beszélni hallotta, amint látá, hogy jobb kezével címet ír a
407 VIII | ez megdöbbenve.~– Azért, hogy valaki Franciaországból
408 VIII | kolléga uram. (Eszébe jutott, hogy az imént magyarul bíztában
409 VIII | az ismeretlen.~Mondják, hogy most éppen nincs hivatalos
410 VIII | szokott lenni.~Azt feleli, hogy annál jobb; neje előtt még
411 VIII | annak annyira megtetszik, hogy engedelmet ad az idegennek
412 VIII | magatartása tanúsítja, hogy valaha katonának nevelték.~–
413 VIII | Bocsánat, tábornok úr, hogy önt ily sürgetve háborítom,
414 VIII | szökevény számára. Elismeri, hogy ő hibázott; megsértett egy
415 VIII | én bizonyosan mondhatom, hogy megsértette, mert én testvére
416 VIII | azzal teszi jóvá hibáját, hogy maga kér kegyelmet azon
417 VIII | védelmére?~– Bizonyítja, hogy ez ifjú példánya volt a
418 VIII | csatolják óhajtásukat az övéhez, hogy mentse fel büntetése alól.
419 VIII | és modorából azt sejtem, hogy önt katonának nevelték.~–
420 VIII | kérni nagy sötét szemeivel, hogy a tábornok félrefordítá
421 VIII | mintha tudatni akarná, hogy ne féljen, hiszen ketten
422 VIII | az idegenhez.~– Tudja ön, hogy engemet a közéletben minek
423 VIII | kohóban.~– Gondolja ön, hogy van ilyen kohó a világon?~–
424 VIII | első sornál úgy elfogódott, hogy szemei azon maradtak.~–
425 VIII | Vértessy közel volt hozzá, hogy magát gyöngének mutassa.~–
426 VIII | fölemelte lelankadt fejét, hogy erőt mutasson, de hasztalan;
427 IX | mi idefenn cselekszünk; hogy a szép hűs erdőket kiirtjuk
428 IX | urad, a nap tüze előtt, hogy folyóidat mederbe szorítjuk,
429 IX | kényszerítünk szomjazni; hogy testedet felhasogatjuk,
430 IX | italt termeni számunkra; hogy vérrel itatjuk hímes pázsitodat,
431 IX | kebledbe? Tetszik-e az neked, hogy mi itt élünk rajtad, és
432 IX | és áldunk, és átkozunk, hogy táplálj minket, és törjük
433 IX | tudom egész bizonyossággal, hogy mikor öregedtem meg), nem
434 IX | bizonytalan időre; nem tagadhatom, hogy ennek igen örültem, városunk
435 IX | amiről meg voltunk győződve, hogy sokat használ; s eltiltotta
436 IX | használ; s eltiltotta tőlünk, hogy dinnyét, barackot enni ne
437 IX | tréfált velünk; mondta, hogy aki nem fél, nem hal meg;
438 IX | nyomában; mikor beszélték, hogy a szomszéd házból két nap
439 IX | kezeimet, és arra gondolni, hogy mi mind együtt vagyunk,
440 IX | népiskolárok meg voltak bízatva, hogy magyarázzák meg a tudatlan
441 IX | hivatalos pátenst, tudtukra adá, hogy ő ezt azért fogja nekik
442 IX | fogja nekik megmagyarázni, hogy azután odahaza édes szülőiknek
443 IX | pátense, amiben azt jelenti, hogy iskolát nem kell tartani
444 IX | kell tartani többet, hanem hogy az egész falu talpra álljon;
445 IX | megragad, arra sem ér rá, hogy háta mögé nézzen; leesik
446 IX | ottmarad.~A morbus úgy támad, hogy az epe ráömlik a spiritusra,
447 IX | felállt, s hebegve válaszolt~– Hogy – hogy – a tisztelendő úr –
448 IX | hebegve válaszolt~– Hogy – hogy – a tisztelendő úr – kertjéből –
449 IX | okoskodott, azt tartván, hogy ezt a tilalmat csak azért
450 IX | tették a nyílt levélbe, hogy a pap gyümölcsétől elriasszák
451 IX | Minthogy mégis megeshető dolog, hogy más falubeli ember könnyen
452 IX | azért az a parancsolat, hogy senki a faluból ki ne menjen,
453 IX | mindenik, mert majd kikérdezem, hogy mit mondtam. A vismuthum
454 IX | billegetése azt jelenté, hogy meg akar szólalni.~– No,
455 IX | izé?~– Asine. Nem mondtam, hogy milyen az íze? Nem hallgattál
456 IX | odahaza is elmondjátok, hogy semmi sem olyan jó ebben
457 IX | megmondani édesatyádnak, hogy a rektor úr nagyon fél a
458 IX | puskát faragott, s ígérte, hogy mindent megmond odahaza.~–
459 IX | megvágta hatig, pedig látta, hogy nem az lőtte meg.~A megcsapott
460 IX | nekivisalkodtak az apró hívek, hogy az ablakok reszkettek bele;
461 IX | uramnak azt a jó szokását, hogy a többiek vijjongatásáért
462 IX | utcának, azon való örömében, hogy nem lesz több iskola, mert
463 IX | úgy tudatták a faluval, hogy Kordé Mihály rektor uram
464 IX | reményű növendékeinek; mert hogy jön a morbus, s nem jó az
465 IX | levél sorait, hozzátéve, hogy többet ér minden orvosságnál,
466 IX | az ebet? Bizony mondom, hogy jobb volna neked is, másoknak
467 IX | kutyák lehetnétek, mint hogy kétlábú állatok vagytok,
468 IX | a lelkész tudtára adá, hogy hatósági rendeletből, nehogy
469 X | vaskövetkezetességgel ki van mutatva, hogy görögök, marahánok, spanyolok,
470 X | stb., amit bizonyít az, hogy mindezen elszámlált népek
471 X | szláv eredetű szavakkal, hogy ha azokat egyszerre visszakérnék
472 X | azon kiváló figyelemre, hogy minden létező várost visszavezessenek
473 X | megmásíthatlan folyamok gyaníttaták, hogy ez még az óvilág képe. Az
474 X | kis fantasztikus eltérés, hogy eltulajdoníthatlanul ázsiai
475 X | vasutaknak csak annyi hírök volt, hogy a hírlapok kuriózumként
476 X | követelő tűzzel vitték véghez, hogy a hallgatóság közül még
477 X | olyan természetűek voltak, hogy kedélyét kiengesztelődésre
478 X | azért vannak kigondolva, hogy a népet örökösen lovalják
479 X | ellehetne a világ anélkül, hogy a paraszt el tudja a betűket
480 X | elfoglalta cséplői számára, hogy lecke idején nem lehetett
481 X | javíttatá ki; hanem elnézte, hogy a mester saját maga hogy
482 X | hogy a mester saját maga hogy gyúrja a sarat kölcsönkért
483 X | napjáig reá mért.~Mert, hogy a beteljesülésnek elébb
484 X | Ilyenkor meglátszott rajta, hogy a szokottnál magasabban
485 X | vonított, s azt mondta, hogy egy barátjától kapta azt,
486 X | Alig foga valaki hinni, hogy vannak emberek, akiknek
487 X | között értekezhessenek, s hogy a nemzetiségi rokonszenvek
488 X | kedélye romlatlan, szíve jó; hogy ha tudósaik, jóakaróik ahelyett,
489 X | tudósaik, jóakaróik ahelyett, hogy értetlen, ábrándos geneológiákkal,
490 X | gyümölcsoltásra oktatgatja, mint hogy összeüle a falu torkaival
491 X | hír terjedni a falvakban, hogy egy hatalmas külfaj be akar
492 X | nyugtaták meg a suttogókat, hogy ez nem külellenség miatt
493 X | később fennhangon kiáltozák, hogy nem ragály készül a nép
494 X | ragadnak, és keresni fogják, hogy kin álljanak bosszút.~Iván
495 X | Kényszeríteni kell őket, hogy ők indítsák meg; holmi apró
496 X | erősen kezde meggyőződni, hogy Bodza nagy hadvezéri tehetségekkel
497 X | gyűjteni éjszaka, anélkül, hogy észrevetetnék. A faluban
498 X | hazudik, aki azt mondja, hogy ott mérget főznek. Általában
499 X | őket össze. Én nem mondom, hogy mit tégy, majd belátod saját
500 X | Zudárné?~– Hamarább azt, hogy ő gyújtja fel Hétfalusy
1-500 | 501-883 |