Fezejet

 1 I   |   életéről nem eszmél, megérzi az idegen halált?~*~Ki Hétfalu egyetlen
 2 II  |         benn a láncos eb ordít az idegen szagra.~– Ki az? – kérdi
 3 III |      földeiden hogy osztoznak meg idegen emberek. – Eredj haza –
 4 VI  |          elhagyatva érzé magát ez idegen országban.~Előtte volt ugyan
 5 VI  |         jognál fogva bitorolja ez idegen vadállat az ő ősi telkét.~
 6 VIII|         szöktem be – válaszolt az idegen, minden kínálás nélkül leülve
 7 VIII|    csaknem félelmesen tekintve az idegen arcába.~– Azt majd megmondom,
 8 VIII|   idomzatos termetet láttatott az idegen, mely férfinak nagyon is
 9 VIII|              A gazdát – felelt az idegen röviden, s a tűzhelyre könyökölt.~–
10 VIII|  beszélgessünk egyről, másról.~Az idegen leemelte kerek kucsmáját
11 VIII|        lepényt vett elő, s azt az idegen elé hozta.~– Ha nem utál
12 VIII|      leánykám – szólítá őt meg az idegen, nyájas, szeretetteli hangon.~
13 VIII|      gyermek félve csúszott ki az idegen kezéből, ki alig akarta
14 VIII|        sietett apja szobájába.~Az idegen rendbe szedte öltözetét,
15 VIII|     egyszerre nyerték az égből az idegen nyelvek ismeretét, nekünk
16 VIII|        bűnösök rémei, a bakók.~Az idegen szilárd tekintettel nézett
17 VIII|       mindent jól tudsz, uram.~Az idegen most a lyánkához fordulva,
18 VIII|     kötényébe rejtve, ment ki.~Az idegen utánanézett, míg az kilépett
19 VIII|   kicsavargatva, szétterjeszté az idegen előtt.~Egy finom gyermekingecske
20 VIII|      bizony felmelegszik tőle.~Az idegen megveregeté nyájasan szép,
21 VIII|  újjáteremtőm? Mit adhatok én?~Az idegen hirtelen válaszolt:~– Ha
22 VIII|            Engem nem bántanak.~Az idegen nem engedte magát kikísértetni;
23 VIII|            talpra! – kiálta rá az idegen, s megráncigálta üstökét,
24 VIII|         az engedelmeskedéssel.~Az idegen nem szólt neki többet, hanem
25 VIII|         tulajdon apja házánál.~Az idegen dühösen vágta oda a fickó
26 VIII|       vétettem én ezzel önnek?~Az idegen parancsolt indulatának,
27 VIII|          egy titkosrendőr alá.~Az idegen nem várhatta, míg elkészül
28 VIII|   gondolta, megint pofont kap.~Az idegen egy tallért vetett a lábaihoz.~–
29 VIII|          szemét-száját sárral. Az idegen tovarobogott.~A távozó lódobogásnál
30 VIII|     kifejezésteljes fényükből.~Az idegen egy levelet nyújt át neki
31 VIII|           Ű-le koma, itt a kű.~Az idegen megütközve nézett rá; nem
32 VIII|       kérdé, hirtelen megállva az idegen előtt.~– Csendesen, uram,
33 VIII| leszállnak.~Az apa e szavaknál az idegen lábai előtt térdelt, s annak
34 VIII|              lihegé Széphalmi, az idegen kezét szorítva szívéhez.~
35 VIII|          ahhoz akarok szólani.~Az idegen oly szívrehatóan tudott
36 VIII|     fennhangon, kérem – susogá az idegen –, hadd lássuk, nem olvad-e
37 VIII|           s az ajtót becsukta, az idegen ifjú termete elveszté katonás
38 VIII|        kétséget.~– Kicsoda ön?~Az idegen két kezébe rejté piruló
39 IX  |            se szekéren, sem pedig idegen ember be ne bocsáttassék;
40 X   |         sincsen, miután azok mind idegen eredetűek, ami bizonyára
41 X   |         Sok közöttük az áruló, az idegen. A legnagyobb düh fokán,
42 XIII|        műértéssel nézték körül az idegen, rémületgerjesztő port,
43 XIII|  megdöbbenve vevé észre, hogy két idegen ember odaugrik mellé a mester
44 XV  |        mellette kétlépésnyire egy idegen ifjú áll, akinek oly nehezére