Fezejet

 1 II  |             hogy fogják megmérgezni a szegény embereket; látva, hogy előre
 2 III |      Leonórának kisfia, Ödönke.~Ezt a szegény asszonyt sok csapás érte.
 3 III |              utcára kihallik nyögése. Szegény ember gyermeke, ha úgy jajgatna,
 4 IV  | mennydörgéstől a föld alapja reszket?~Szegény asszony!~Csoda, hogy ő is
 5 IV  |              halott keze kilátszik. – Szegény kis Emma!~Az asszony reszketve
 6 IV  |             Milyen véres – a homloka… Szegény kis Emma!~Az asszony odahajolt
 7 IV  |            Elhatározta-e már magát?~– Szegény kis Emma… – nyögé a fiú.~
 8 V   |           tartanak szájuk elé, mint a szegény ember halottjánál. Mert
 9 V   |                  Szemközt menne neki, szegény öreg, nem hogy futna előle;
10 VI  |        tömlöcben négy-öt esztendeig a szegény legényt, azalatt üttette,
11 VI  |        azalatt üttette, verette; ha a szegény ember épített, nem adott
12 VI  |           udvara végében, s mikor két szegény fiú koporsóra valót lopott
13 VI  |                és fogait csikorgatta.~Szegény Mekipiros volt. Az ő sörtés
14 VII |               De különösen sajnálom a szegény ártatlan gyermekeket, akik
15 VII |             folytassuk a mesét. Ezt a szegény családot nagyon súlyos csapások
16 VII |            hallgatja a mesemondást.~– Szegény Eliz, igen boldogtalan volt
17 VII |             Tehát az is büntetés volt szegény Elizen, hogy akiért epedett,
18 VIII|            Képzelhetik, hogy kacagtam szegény fiún, ahogy megismerém.
19 VIII|                s nem tudom, hová lett szegény. Bizonyosan főbe lőtték
20 VIII|             ön e szavakkal bennünket? Szegény öreg szívének ez fáj!~–
21 X   |     felülmúlták a konviktusban magoló szegény diákot. Cifra ruhában jártak,
22 XII |     következik a kastély.~– Óh, apám, szegény apám! – sóhajtá a gyermek,
23 XIII|             azért mondtam ezt, hogy a szegény ember fia tudja magát előre
24 XIV |             még senki sem halt meg.~A szegény bűnösre kimondták a kemény
25 XIV |            tábornok úr, adj kegyelmet szegény elítéltnek.~– Istennél van
26 XIV |            tábornok úr, adj kegyelmet szegény elítéltnek.~– Istennél van
27 XIV |            fenekén megbocsát nekem és szegény családomnak; ugyebár megbocsát
28 XIV |              megbocsát nekik? Annak a szegény öregembernek, akinek mármost
29 XV  |              csizma kellene! Alázatos szegény szolgája.~A tábornok nem
30 XVI |           hajdút. Látják, keresztfiam szegény.~– Azt sem, öreg, azt sem,
31 XVI |              mert kiütöm a fogadat!~A szegény bőrharang kotródott.~– Most
32 XVI |           hozzátok be a Mekipirost!~A szegény féleszű fiút betaszíták
33 XVI |       kiabálja az örökös „hamamamát”.~Szegény Mekipiros; hajdan imádkozni
34 XVI |        gyalázattól, hahaha! Tette ezt szegény ember valaha? A szegény
35 XVI |               szegény ember valaha? A szegény ember megtalálta a gyermeket,
36 XVI |             megtalálta a gyermeket, a szegény ember nem ölte azt el, ahogy
37 XVI |                ahogy rá volt bízva, a szegény ember fölnevelte azt saját
38 XVI |       hatalmas urak mérget hintenek a szegény ember ivókútjába, hogy vesszen
39 XVI |                Hiszen jó ember volt ő szegény, csak oly bárgyú ne lett
40 XVI |             én mostan kuruc vagyok.~A szegény bőrharang nem tudott segíteni
41 XVII|              Ivánt és Zudárnét, meg a szegény Mekipirost. Odaveték őket