Fezejet

 1 VI  |            az orra beütve, mikor a mester belépett, rendesen minden
 2 IX  |           kabátban járt; ez volt a mester kegyence. A fiú eldugta
 3 X   |          ki; hanem elnézte, hogy a mester saját maga hogy gyúrja a
 4 X   |           Vártalak, Iván – szólt a mester, hóna alá dugva könyvét,
 5 X   |            gondom lesz.~– Jól van, mester.~– Azután a csőszháztól
 6 X   |         hozni Mekipirost.~– Minek, mester? Az a fiú néma is, bolond
 7 X   |      mondhatjuk, ő volt a hibás.~A mester komoly szemrehányással nézett
 8 X   |           úgy tetszék neki, hogy a mester arcát is olyan különös sárga
 9 X   |    felhőkre? – feddé őt gúnyosan a mester.~– És amik azokon túl vannak! –
10 X   | visszanyert daccal. – Jó éjszakát, mester!~– Nyugodalmas jó éjszakát! –
11 X   |        Azzal elváltak egymástól. A mester visszafordult a falu felé,
12 X   |     denevérszárnyú alvilági rém, a mester kinyitott könyvében úgy
13 XI  |        mert puska van a kezében.~A mester bátran lépett Mária elé,
14 XI  |         hegyébe.~– Csitt – szólt a mester. – Én hadd beszéljek. Kicsoda
15 XI  |        szlovenszke sztridnoszti.~A mester megszorítá az eléje nyújtott
16 XI  |         csárdaszobából kiküldött a mester mindenkit, s midőn egyedül
17 XI  |            Tehát igaz – folytatá a mester lelkesülten –, hogy nem
18 XI  |         szemeit, azután hirtelen a mester vállára tevé kezét. – Ne
19 XI  |            kíván mindnyájunktól.~A mester még forróbban szorítá meg
20 XI  |   öntetszéssel vetve hátra fejét a mester. – Hű az ügyhöz, lelkesült
21 XI  |            ég és a föld – felelt a mester –, az ég, mely elküldé a
22 XI  |   Csernagora hegyei közt laknak?~A mester zavarodtan felelé, hogy
23 XI  |      halasztást holnap reggelig.~A mester elsápadva felelt:~– Már
24 XI  |            szólt kezeit tördelve a mester; s aggodalmasan tekingetett
25 XIII|      idegen ember odaugrik mellé a mester intésére, s megragadják
26 XV  |    elkiáltá magát~– Itt van Mátyás mester. Beszéljen, Mátyás mester!~–
27 XV  |          mester. Beszéljen, Mátyás mester!~– Éljen Mátyás mester!~
28 XV  |      Mátyás mester!~– Éljen Mátyás mester!~A tömeg közül egyszerre
29 XV  |         letevődött.~Itt van Mátyás mester.~Ha kezei nem árulnák is
30 XV  |        nagyobb bizonyságul.~Mátyás mester hírhedett piaci szónok,
31 XV  |       nyílt térig vergődve.~Mátyás mester büszkén mutatott a bőrkötény
32 XV  |         menni minden ember.~Mátyás mester két kézre fogta az írást,
33 XV  |        távoli írás felé; az Csihos mester volt, jellemére nézve becsületes
34 XV  |     olvassa kend is – szólt Mátyás mester.~Az hosszú kezét kinyújtá
35 XV  |        zúgás lett a zajból. Mátyás mester, Csihos mester meg az oroszlánpék
36 XV  |      zajból. Mátyás mester, Csihos mester meg az oroszlánpék hűlt
37 XV  |          idetartozni.~Végre Mátyás mester nekitámasztotta a puskáját
38 XVII|           magát egy haragos hang a mester háta mögött.~– Megálljatok!
39 XVII|           zöldül az arca – szólt a mester gonosz fantáziával ingerelve
40 XVII|           én szemeim nem merednek, mester; hanem a tieid – szólt nyugodtan